Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)

1938-12-31 / 46. szám

1938 DECEMBER 31. SZOMBAT

TETsl’IDE'KT

3

eág mindig tudta, hogy szüksége van maga között vezetőkre, akik előljárnak, ellátják tanáccsal, vezetik, ée az ország nagy politikai gondjait képviselik és közvetítik feléje, a parasztság óhajait pedig a kormány felé. Nem szabad ezt a két osztályt egymással Szemben kiját szani.

A történelmi birtokososztálynak és a történelmi parasztságnak együtt kell járnia, kéz a kézben a magyar történelem útjain, mert csak ekkor leszünk és maradunk igazán magyarok.

(Lelkes taps, szűnni nem akaró éljenzés.)

— A legelső, mindennél fontosabb szempont azonban, amit a nemzet érdeke mindennél előbb megkíván, az, bogy a magyar föld, — akárkinek kezén van is —, jól legyen megművelve, bogy kihozzuk a földből azt, amit a nemzet várhat belőle. Azok, akik a magyar földet túrják és gazdálkodnak rajta, a nemzet egyetemével szemben felelősek, mert az egész ország minden rétegének jóléte és boldogolása, ezen keresztül pedig az egész erős és szilárd magyar államháztartás, 6 ezen keresztül a magyar hadsereg és

a magyar történelmi jövő azok vállain nyugszik, akik a földet művelik. Rossz művelés mellett ez az ország csak szegény lesz, szegény országnak katonája sincs rendes, s, nincs történelmi jövője. Ezért kell a legnagyobb gondot fordítani arra, hogy a kisbirtokrendszerre ve áttérés a termelésben ne idézzen elő zökkenést és visszaesést. Tehát növelnünk kell a mezőgazdasági műveltséget és bizony alkalmazni kell az irányításnak és a kényszerítésnek rendszerét azokkal szemben, akik nem ismerik fel kötelessé güket.

Ismételten figyelmeztetek mindenkit, hogy a magyar föld szentség. Szentség abban az értelemben is, hogy aki műveli, az a haza oltárán dolgozik és áldozik s a haza érdekében ki kell hoznia a legnagyobb teljesítményt önmagából és a legnagyobb hozamot a földből.

A miniszterelnök beszédének ennél a részénél ismét csak fel vi barzott az egybegyűlt tömegből a szűnni nem akaró taps és éljenzés, bizonyságául annak, hogy a hallgatóság is egyformán gondolkozik vitéz Imréd> Bélával.

„Arra ne spekuláljon senki, hogy itt gazdasági szabotázzsal vagy féüreáliással visszarettentheti a kormányt“

A zsidókérdés taglalására tért ezután át vitéz Imrédy miniszterelnök. Feszült figyelem közepette így folytatta beszédét:

—- Város közelében vagyunk, város közelében, amely a kereskedelemnek és ,az iparnak jelentős centruma, ahol sok ember él együtt, akik így értenek a pénzügyi kérdésekhez is, s akik nem mindig tárgyilagosan ítélik meg a helyzetet, akiknek talán érdekében is áll, hogy i -ossz hírét költsék a magyar gazdasági helyzetnek, mert talán ezen a réven remélnek menekülni bizonyos rendszabályoktól. Ne iiigyjetek ezeknek, — emelte fel szavát a miniszterelnök

A magyar gazdasági helyzet erős, szilárdan van megalapozva, hála Istennek. A Felvidék visszaszerzése igen jelentős hadseregnek hónapokon keresztül való íegyverbentartása természetesen sok költséggel járt és mégis a magyar államháztartás bírta ezeket a terheket, mert megfelelő tartalékkal rendelkezett és rendelkezik ma is. (Kitörő lelkes taps és éljenzés.)

— Bírjuk a külkereskedelmi politiká ban esetleg jelentkező kisebb zavarokat és visszaeséseket. Hiszen olyan zivataros

helyzetben, mint amilyen a mai, a nemzetközi árucsere, a külkereskedelem is bizony ■ fennakadozhatik, rendes piacok elzárkóznak s másokat kell keresni, úgy hogy a nemzetnek a pénzügyi helyzete nemcsak a belső, hanem a külső helyzet is, sokszor úgy fest, mintha megpróbáltatásoknak volna kitéve. He ugyanúgy, mint ahogy az államháztartásnak voltak tartalékai* a Magyar Nemzeti Banknak is megvannak az arany- és devizatartalékai. Ezeknek a gyűjtésekor sokszor szidták a Nemzeti Bankot, de ezek a tartalékok ilyenkor beválnak, mert biztosítják a nemzet életének fenntartását, a szükséges behozatali cikkek importját Ezen az oldalon is biztosítva vagyunk mindenféle veszéllyel és támadással szemben. (Lelkes taps és éljenzés.)

— Nyugodtan nézhetünk elébe annak is, ha átmenetileg egy, vagy másik törvény nyomán kis gazdasági fennakadás állna elő. Arra ne spekuláljon senki, hogy itt gazdasági szabotázzsal, vagy félrC- állással visszarettentheti a kormányt a program megvalósításától, mert tudunk pótlékról gondoskodni.

A miniszterelnök perceken kereszti!' nem tudta beszédét folytatni, olyan ki törő, viharos taps és éljenzés volt a visszhangja ennek a kijelentésnek.

Vissza kell állítani a gazdasági életben a magyar elem vezető

szerepét

— Az utolsó hetek folyamán — folytatta — egyik foglalkozásom az volt, hogy ösz- Bzegyüjtöttem azoknak a magyar fiatalembereknek — s ilyeneknek tartottam a negyvenöté veseke t is — a jegyzékét, akik kereskedelmi és ipari téren dolgoznak már évek óta s annyi tapasztalatot szereztek magúknák, hogy vezető állásokat is be tudnak tölteni.

Százakra menő névsort sikerült ösz- szeállrtani, s abban az esetben, ha megértés bizonyos hiányával találkoznánk, ott áll az emberpótlás, a tudás pótlása és ott fog állni olyan tőke- és hitelrendszer, amely a nehézségek áthidalását minden tekintetben biztosítja.

(Szűnni nem akaró taps és éljenzés.) ■

— Remélem, hogy nem fog ilyen fennakadásokra sor kerülni, hanem a megértés, megfelelő fokával fogunk találkozni, mert hiszen mindenki beláthatta, hogy a legelemibb fajvédelem megkívánta tőlünk azt, hogy Magyarországon a gazdasági éleiben is helyreállítsuk a magyar élem vezető szerepét.

Ennél a résznél ismét hosszabb szüne tét volt kénytelen tartani a miniszter- elnök, mert nem akart megszűnni az a tomboló taps, amely kijelentéseit fogadta.

— Nem szeretek általánosítani-— .folytatta ezután beszédét á miniszterelnök és elismerem, hogy vannak azok között, akikré szavaim most vonatkoznak, sokan, akik jóhiszeműen, tisztességesen dolgoztak, és a magyar nemzetnek szolgálatokat is tettek. Nem akarom ezt két Bégbevonni. De viszont

kétségtelen, hogy nagy általánosságban a magyar elem, a keresztény

elem, a kereskedelem és ipar terén

háttérbe volt szorítva. Ezen a helyzeten változtatnunk kell,

meg kell adni a módot, hpgy a magyar sag elfoglalja vezető szerepét a nemzet életének ezeken a területein is. (Hosz szán tartó, lelkes taps és éljenzés.)

— Volna azonban szavam a magyar értelmiség számára is, amely ezekben a foglalkozási ágakban kíván elhelyezkedni és ott. különösen vezető szerepet betölteni. Ne gondolja senki, hogy ezek a megnyíló állások és lehetőségek úgynevezett szinekurát jelentenek, ahol az ember gondtalanul lógathatja a lábát. Dolgozni kell és tanulni s azokkal szemben, akik nem ismerik fel a munkának és a tanulásnak ezt a parancsát, nincs irgalomnak helye, mert ezek kompromittálják legjobban az igazi keresztény magyar politikát. (Általános taps és helyeslés.)

Az iparosok és a munkásság

— A magyar gazdasági politikának keretében helyes társadalmi elosztásra kell gondolni. Ennek következtében a kisiparosságnak a kérdéseit különös figyelemben kell részesíteni. Komolyan átérezzük a szükségét annak, hogy a kisiparosságnak hóna alá nyúljunk mostoha viszonyai közepette.

A 'munkáskérdés taglalására tért át-ezután az egybegyűltek feszült érdeklődése mellett vitéz Imrédy Béla miniszterelnök.

Az ipari munkásság kérdése — mondotta — mind fontosabb probléma. Sajnos, sokáig nem foglalkoztunk az ipari munkásság kérdésével s ezért került a

'"nflior^Celofilter

kettős füstszűrővel!

munkásság vezetése nem odavaló kezekbe. Az a törvény, amelyet most beterjesztettünk, ezt a szempontot is figyelembe veszi, amikor a munkaközvetítésnél és a munkásszervczetelinél kizárja a zsidóság szerepét.

Hosszantartó, szűnni nem akaró helyeslés és taps fogadta ezeket a kijelentéseket, majd így folytatta a miniszterelnök:

A magyar munkást magyar emberek vezessék, magyar emberek vezessék nemcsak abban az értelemben, hogy zsidó kézében ne legyen vezetés, hanem abban az értelemben is, hogy nemzetközi vezetés alatt ne álljon a magyar munkás,

mert ezt az értékes réteget nem hagyhatjuk prédájául a nemzetközi jelszavaknak. (Élénk helyeslés.)

— Meg vagyok róla győződve és számos jelét látom annak, hogy az ipari munkásság tudatára ébred annak, hogy elérkezett a nemzet életébe való szerves bekapcsolódásának az ideje.

Kitörő lelkes taps és éljenzés volt a visszhangja ezeknek a kijelentéseknek, majd vitéz Imrédy Béla miniszterelnök visszautasította azokat a vádakat, hogy

a kormány nyáron és ősszel, hónapokon át nem csinált semmit és nem foglalkoztatta a parlamientet.

Amikor szeptember 30-án elmúlt a világháború veszélye, akkor kezdődött a magyar kormány és a nemzet számára a legerősebb küzdelem

a felvidéki kérdés megoldásáért.

Ezalatt az idő alatt, amikor napról-napra változott a helyzet és szinte már a konfliktus szélén táncoltunk, ilyen fontos nemzetközi kérdéseket népi lehetett parlamenti megvitatás tárgyává tenni. Október 20-a előtt nem szokott összeülni és

néhány nappal a november 2-i bécsi döntés után az idén is összeült, hogy letárgyalja a Felvidéknek az anyaországgal való egyesítéséről, szóló javaslatot.

Tehát önmagában összeomlik az a vád; hogy a Házat a szokottnál tovább szüneteltettük. De a képviselőház a szünet ideje alatt sem henyélt!' sem a kormánfiJ sem a kormánypárt. A kormány a nyáI

ron nagy körvonalaiban letárgyalta azokat a reformjavaslatokat, amelyek most egymásután kerülnek Ház- elé

A hadsereg fejlesztése

— Még egy kérdéssel foglalkoztunk az átmeneti idő alatt, amely — mint beigazolódott — mindennél fontosabb volt: a hadsereg fejlesztésével. (Viharos taps és és éljenzés.). E nagy hadsercgfejlesztés alapjai már visszanyúlnak évekre. Csendben dolgozott a magyar hadsereg-vezetés. Az ittlévő vitéz Ilátz Jenő gyalogsági tábornok úr (Lelkes éljenzés és taps.) mint vezérkari főnök és honvédelmi miniszter, elévülhetetlen érdemeket szerzett ezen a téren. De nyíltan nem tudtunk a sokféle nemzetközi megkötöttség miatt a színre lépni s a Darányi- féle győri program volt az első; amely nagyobbarányú hadsereg-fejlesztés körvonalait felrajzolta. Ezen a nyomon indultunk el s ezen felül áldozatokat, is hoztunk, de

az eredmény az volt, hogy október második felében ott állt határainkon egy elég jól felszerelt, jól fegyelmezett, egészséges, erős hadsereg, amely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a felvidéki kérdés békés úton intéződött el.

Percekig zúgott a taps és éljenzés a miniszterelnök beszédének ennél a részénél, aki ezután’határozott hangon folytatta:

— Erre a hadseregre büszkék lehelünk, építhetünk rá, de áldozatot is kell érte hozni.

— Mégtesszük,—- hangzott innen is, on nan is a választók kiáltása.

— A nemzeti célkitűzések elseje az —

folytatta a miniszterelnök —» hogy g nemzetnek legyen olyan fegyveres ereje, amellyel öncélú, öntudatos, független nemzeti politikát tud folytatni. (Hosszantartó lelkes taps és éljenzés.)

— Nagyban és egészben — fejezte be beszédét a miniszterelnök — körvonalaztam azt a munkát, amelyet folytattunk és rámutattam a fő célkitűzéseinkre, amelyek szemeink előtt lebegnek, • ezekből úgy hiszem, kirajzolódik politikám lényege, amely

igazi építő, fajvédelmi politika. (Zúgó éljenzés és taps.) Keresztény politika, mert igyekszik a keresztény erkölcsöt érvényesíteni a nemzeti élet minden területén, nemzeti politika, mert a magyar nemzet történelmi szerepét munkálja és jobboldali politika,

amely szakítva a nemzetközi kacérkadá- soktól, a szabadkőművességtől és egyéb hasonló befolyásoktól, töretlenül munkálja a nép összeolvadásának a népi egység és szociális igazság jegyében való megújhodásnak munkáját. Történelmi értékeket vagyunk kötelesek megmenteni és ezeket az értékeket átvinni a jövőbe és mégjobban kiteljesíteni, kifejleszteni. Ezt a politikát igyekszem képviselni, ezt képviseli a Nemzeti Egység Pártja, s ennek a politikának a támogatásához igyekszem megnyerni az ónodi kerület választóinak bizalmát.

la ross Andor kifejtette, hogy a magyarságnak önvédelmi politikát kell folytatni

A miniszterelnök hosszantartó lelkes éljenzéssel és tapssal fogadott beszéde után Jaross Andor tárcanélküli miniszter beszélt.

— Mi felvidéki magyarok, Magyarország életberingósébe kettős benyomással jöttünk. Az első benyomás az volt, hogy mi odaát a csehszlovák liözlársaság ke-