Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-30 / 45. szám
Ára: 10 fillér Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3,.— pengő egyes szám ára 10 Illér. vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség V, honved-utca 10. Kiadóhivatal* Budapest, Vili., József-körúi 5. Telefon, kiadó* hivata1 és hirdetési osztály -444-00 OLASZORSZÁG NÉGY PONTJA Londoni jelentés szerint Olaszország minimális négy követeléséből csak kettőt teljesíthet — A franciák szenegálnéger hadihajókat küldenek FranciaJWyuQalam és kenyér Kassa. (s. i.) Nyugalmas, megelégedett karácsonyt éltünk át Kassán, a húszéves kényszerű számkivetettség után megint az első boldog karácsonyt. Boldogságunk a békében volt, a megtérés, az otthon nyugalmában. A szent ünnep előtti napokban távoli viharok félelmét, nyugtalanságát közvetítette a világpolitika megbízhatatlan szeizmográfja, de mi a szent este beköszöntésével nem éreztünk egyebet, csak a megtértség, az otthon békéjét. A lelkek nyugalmát nem zavarta a vasárnap tomboló vihar sem, mi, kassaiak ősidők óta edzve vagyunk az időjárás zord megpróbáltatásaihoz, csak a lélek megpróbáltatásaihoz nem voltunk edzve, amelyekből most szabadultunk fel húsz év elteltével. A felszabadultságnak, a hazatértség- nek édes nyugalma lengte át az idei karácsonyi ünnepünket és valahogy az volt az érzésünk, hogy ennek a karácsonyi szellemnek kell lebegnie tovább is fölöttünk. Hogy az idei karácsony nem múlhatik el a két pirosbe- tűs nap eltelténél,' az idei karácsony hosszú ideig fog tartani, ki fog terjedni az elkövetkező hetekre és hónapokra, a békét, az örömöt, a magyar fejlődést rögzíti m^g ismét Kassa ódon falai között. Még most sem tudunk felocsúdni a békének eme mámorából, mint az olyan ébredő, aki hosz- szú nyugtalan virrasztás után jutott ismét boldog pihenéshez. Jól tudjuk, hogy körülöttünk nem derült az égbolt, a karácsonyi fergeteg csak a természetben ült el, de nem az emberek világában. Hallgatjuk a rádiót, olvassuk a nyugtalanító híreket, itt élünk a határ mentén, mégis az az érzésünk, hogy a nyugalom révébe jutottunk, az otthonnak abba a meleg Zugába, ahol — bármi is történik odakint — pihenőt talál a megtérít vándor. Karácsonyi szuggeszció mindez? Vagy egyszerűen a fáradtság, megté- pettség utáni pihennivágyás? Az az állapot, amelyben az ember nem tud többé gondolni a bekövetkezhető veszélyekre? Akárhogyan is van, mi úgy érezzük itt, hogy rászolgáltunk és jogunk van a pihenésre. Mi most jóidéig nem akarunk egyebet, mint feloldódni visszaszerzett magyarságunkban, dolgozni és megélni. Megélni! Talán az is erősítette karácsonyi hangulatunkat, hogy az első hetek után máris mutatkoznak a jelek, amelyekből máris biztosra vehetjük, hogy jobb megélhetésünk lesz, mint eddig volt. Az elmúlt két évtizedben elszoktunk attól, hogy az államhatalomtól gondoskodást is várhatunk, nemcsak adóvégrehajtást, politikai bűnpereket és nyelvüpk, nemzeti érzésünk megcsúfolását. Most pedig láthatatlan kéz símogatásának érzi az egész lakosság a szájról-szájra adott hírt, hogy a kassai magyar iparosok igen tetemes megrendeléseket kaptak az államtól. Értsük meg jól: magyar iparosok, őslakos nemzethű magyar iparosok, nem ideköltözöttek és nem beeseheltek! A gyárüzemek már teljes kapacitással dolgoznak, a legjobb régi konjnktúrát felülmúló munkáslétszámmal. A kisiparosok is hozzáláttak a megrendeléFranciaország zászlóaljat és Páris, december 29. Bonnet külügymi-1 niszter tegnap Sir Eric Phipps angol I nagykövettel az angol államférfiak ja- I nuárra tervezett római látogatásáról tár- * gyalt. A sajtó egybehangzó értesülése szerint Chamberlain angol miniszterelnök nem fog közvetítő szerepre vállalkozni Franciaország és Olaszország között. Az Oeuvre jelentése szerint Bonnet és Sir Eric Phipps megbeszélésén a nagykövet pontosan körvonalazta Chamberlain és Halifax lord római megbeszéléseinek programját. Az angol miniszterelnök nem érinti Rómában a francia-olasz kérdéseket. A lap londoni olasz hivatalos körökből nyert értesülése szerint Olaszország minimális követelései ma a következő pontokban foglalhatók össze: 1. Franciaország átengedi a dzsi- buti—addisz abebai vasútvonalat; sek végrehajtásához, régi hitelszövetkezetük vezetői — azonosok az Egyesült Magyar Párt kassai vezetőivel — sürgősen Budapestre utaztak, hogy pénzt hozzanak számukra a befektetésekhez. Az átmeneti munkanélküliség napról- napra csökken és ami még megmaradt, azt az inségmunka fogja leolvasztani egyik napról a másikra. A város építészeti hivatalában már elkészültek az útépítések, folyószabályozások, parkosítások, sportterepek, idegenforgalmi at- rakciók létesítésének tervei, a jól bevált magyar rendszer régi szakértői kassára érkeztek, hogy beavassák az itteni városvezetőket az inségmunka gyakorlati megszervezésénk titkaiba. Az állam — megint az állam! — nagyon tekintélyes összeget áldoz a munkanélküliség eme produktiv leküzdésére. És napról-napra halljuk az új híreket új hivatalokról, új közintézményekről, amelyek Kassán fognak letelepedni. Csak tegnap tudtuk meg, hogy posta- igazgatóságot is kapunk, nemcsak vasúti üzletvezetőséget. És műegyetemet, idővel talán tudományegyetemet is. Rövidesen visszakapjuk a jogakadémiát, a gazdasági főiskolát, a hadapródiskolát. És megindult a mozgalom. amely Kassát a nyugdíjasok városának akarja kifejlesztem és e célra me'' akarják szerezni a családi házak Szomáliföldre 2. Olaszország szabad körzetet és szabad kikötőt kap Dzsibutiban. A szabad körzetben munkát vállaló vagy letelepedő olaszok, olasz alattvalók rendkívüli jogokat fognak élvezni. • 3. A Szuezi esatoraa irányításában Olaszország Franciaországgal és Nagybritanniával egyenlő mértékben vehet részt. 4. A tuniszi olaszok helyzetét új alapokon szabályozzák és módot nyújtanak arra, hogy újabb százezer olasz telepedhessék le Tunisz területén és az ottlakó olaszokat „oltalmazott kisebbségeknek“ nyilvánítsák. Londoni politikai körökben úgy vélik, — írja a lap — hogy Franciaország csak telepeit, melyeket a csehek itt hagytak. Csupa megvalósítható cél és gyors tempóban kezd is már sok minden megvalósulni. Az átmeneti bajok idejére pedig itt van a nagyszerű eredményekkel dolgozó „Magyar a magyarért“ akció, amely gyors segítséget nyújt és ezenfelül rendszeresen segíti az ínségeseket. Nem szükséges itt a kitűnő szervezet munkáját újból részletesen ismertetni, de azt ki kell emelni, hogy karácsonyi békénk fölött a szociális munkából áradó szellem és szeretet lebegett, -gyben ez volt a kötőanyag, amely a leggyorsabban összeforrasztott bennünket az anyaországgal, mert megadta védettségünk boldog, karácsonyi érzését. Munka, kenyér, szociális segítés: e fogalmak számára nyílik szívünk, e fogalmakban érezzük a nyugalmat és jutalmat húszéves szenvedésünk után A magyar kenyér, a magyar munka _a együvétarto7ás ősi szimbóluma is amely első pillanatban érthetővé vá'i' ”"'nden f°l vidék' masrvar számára Húsz év alatt a szakadatlan védekezés megtanított bennünket a legegyszerűbb, legérthetőbb beszédre. Nem tagadjuk, áradnak felénk hangok az anyaországból, amelyek zavarosaknak tűnnek megtisztult, megegy szerűsödött elménknek. A családi élei melegére és az otthoni ízek örömére vágyakozva tértünk meg és pillanaa dzsíbutíi vasútvonalra és a Szuezi csa- tornára vonatkozó követeléseket teljesítheti. ; • A sajtó ma reggel általában hangoztatja, hogy a francia-olasz ellentéteket békés úton is meg lehet oldani, A francia—olasz tárgyalások számára a kapu továbbra is nyitva áll — írja az Excelsior. — Viszont a tárgyalások sikere érdekében okos dolog volna előzetesen megjavítani a francia—olasz légkört, A francia-olasz kérdéseket a francia birodalom területi épségének tiszte- letbentartása mellett háború nélkül is rendezni lehet, — írja a Liberté. — A feladat a külügyminisztériumokra és a diplomatákra hárul. A Jour londoni értesülése szerint Combon londoni francia ügyvivő tegnap isI tokra azt tapaztaljuk, hogy a viszontlátás örömét a maguk, számunkra alig érthető perpatvaraival zavarják meg egyes itthonmaradottak. Azok az itthon maradottak, akik nem élték át, mint mi, egy idegen világ rosszindulatú Hidegségét, nem nélkülözték dideregve az otthon melegét és volt idejük és idegük a maguk személyes civódásait szövögetni. És a viszontlátás utáni percekben már bennünket hívnak tanukul \gvmás ellen, mindegyik a maga pártjára, mindegyik a maga Igazának bi- •"myságára. Mi pedig nem azért tértünk vissza, hogy pártot vállaljunk és kiálljunk olyan „igazságok“ mellé, amelyeket kicsinyeseknek tartunk a magunk szenvedései után és azokhoz mérve, hanem azért, hogy újra megmelegedjünk a közös magyar munkában, a közös magyar életben. Ne várják tőlünk azt, hogy megálljunk a ház küszöbé’1, ahol a maguk játéka fölött nívód* " keket találunk, mi he akarunk jutni a szent hajlékba, ahol a régi testvéri egy- másratalálást reméljük. Érezzük a felénk áradó szeretet melegét, mindabból érezzük, ami munkát, kenyeret, megélhetést, szerető testvéri magyar együttélést jelent számunkra. A hajlékba igyeksz.ünk. meglett, szíves festvéreink közé, akikkel az otthon melegében elbeszélgethetünk a múltról és megtárgyalhatjuk jövőnket...
