Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-28 / 43. szám
Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, havonta 3.— pengő egyes szám ára 10 'illér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség V., Honvéd-utca 10. Kiadóhivatal Budapest, Vili., József-körút 6. Telefon, kiadó* hivatal és hirdetési osztály ’-444-00 Francia válasz Rómának Bizonyos szükséges esetekben nincs kizárva a határok kiigazítása Daladier tuniszi utazását kihívásnak és háborús fenyegetésnek minősíti az olasz sajtó „Olaszország mindenre elkészült" A szent parancs Irta: VÉCSEY ZOLTÁN A bécsi döntés határvonalat húzott Szlovákia és Magyarország között, amely határvonal nagyjából a két nép települési területét különíti el. Csak nagyjából történhetett ez az elkülönítés, mert hiszen több helyütt magyar népsziget úgy nyomul be a szlovák etnikum testébe, mint Nyitra vidékén, hogy a magyar falvak visszacsatolása a döntőbírók véleménye szerint lehetetlen viszonyokat teremtett volna, hasonlóképpen szlovák félszigetek fura- kodtak a magyar etnikumba is, ezeket tehát a döntőbírók Magyarországnak ítélték. Bár Bécs a néprajzi elvet hangsúlyozta ki, tekintélyes számban maradtak magyarok Szlovákiában és tekintélyes számú szlovákság került át a bécsi határon belül. Több magyar jutott Szlovákiába, mint amennyi lengyel kisebbsége volt a Csehszlovák államnak megalkotása után. Hogy az új határvonal mellett béke és nyugalom szülessen meg, a döntőbírók elvi jelentőségű határozatokat hoztak, amelyek között első helyen áll a kisebbségi jogok tisz- teletbentartása. Természetesnek találjuk, hogy az első hetekben fájdalmas érzések merültek fel a határtól innen és túloldalon. Nem tagadjuk, fájdalmat okoz nekünk, hogy á pozsonykörnyóki magyarságtól és a nyitravidéki nagyszerű magyaroktól el kellett válnunk és különösen fájdalmas az érzése annak az egymilliónyi visszakerült magyarnak, akik húsz éven át együtt szenvedtünk, küzdöttünk és viaskodtunk a most ottmaradtakkal, .'.kik számra nézve kevesehben, kétségtelenül igen nehéz helyzetbe jutottak és jövőjük, nyugodt életük csakis úgy van biztosítva, ha Szlovákia és Magyarország között valóban létrejön a jó szomszédi és baráti viszony. Elismerjük azt is, hogy a szlovákságnak is vannak fájdalmai az új határmegvonás következtében, bár a magyar koronához visszakerült szlovákság helyzete bizonyos tekintetben más, mint a Szlovákiában maradt magyarságé, mert a határ mentén visz- szakerült szlovákok ezeréves volt hazájukba tértek vissza és amint Csáky István gróf, Magyarország külügyminisztere ózdi beszédében kijelentette és Im- rédy Béla, Magyarország miniszter- elnöke, karácsonyi nagyjelentőségű nyilatkozatában megerősítette, ebben az országban a másnyelvű népcsoportok nem kisebbségeknek fogják magukat érezni, hanem ezer éve s magyar hazájukban a szó legnemesebb értelmében vett igazi hazájukat fogják megtalálni. Ügy a magyar nemzetnek, mint a szlovák nemzetnek jövője, boldogulása szempontjából rendkívül fontos, hogy minden félreértés kiküszöbölődjék, minden ellentét megszűnjön, a szó igazi értelmében vett testvéri viszony létre jöjjön. A Prágai Magyar Hírlap hasábjain húsz éven át harcoltunk a szlovák-magyar testvériségért. A kisebbségi magy’ar politika vezető és felelős tényezői kezdettől fogva ennek az eszmélek a jegyében álltak és anélkül, hogy kifejezett biztosítékot kaptak volna, fenntartás nélkül küzdöttek Szlovenszkó autonómiájáért, mert bizonyosak voltak benne, hogy a szlovák Ráma, december 27. Az olasz kormánynak átnyújtott francia jegyzék pontról- pontra cáfolja azt az érvelést, amellyel Olaszország igazolja az 1935 januári francia-olasz szerződés egyoldalú felmondását. A Mussolini—Laval-egyezmény megkötése óta egészen a legutóbbi időkig Olaszország sohasem vonta kétségbe annak érvényességét, ma pedig felhozza azt a tényt, hogy még nem történt meg az országgyűlések által jóváhagyott okmányok kicserélése, továbbá, hogy Francia- ország elmulasztotta annakidején tárgyalásokat kezdeni a Tuniszra vonatkozó 1936. évi kereskedelmi egyezmény helyett új megállapodás kötésére, amint azt az 1935. évi szerződés előírta, valamint hogy Franciaország megsértette annak a szerződésnek a szellemét, mert alkalmazta Olaszország ellen a Népszövetség által megállapított megtorlásokat. Nos, ha a jóváhagyott okmányok kieserénép béesületérzése és testvéri érzelme a szlvenszkói autonómia keretében a magyarsággal szemben érvényesülni fog. Minden erkölcsi jogcímünk megvan tehát hozzá, hogy most is, ezekben az igazán történelmi, súlyos órákban tiszta vértezetünkben szálljunk síkra a mindig hirdetett eszmény mellett. Tíz évvel ezelőtt egy cseh egyetemi tanár, Hadi Emánuel dr., akit soviniszta nemzettársai gyakran kiáltották ki nemzetárulónak, egy nagy feltűnést keltő könyvben foglalkozott a német- cseh kiegyezés kérdésével és ebben a könyvében állította fel a tételt, hogy a esehnek a csehszlovák állam keretében nem a szlovák nép a testvére, hanem a szudétanémet, amellyel történelmi, gazdasági és földrajzi okok elválaszthatatlanul egybefűzik. Ezt a tételt a benesi politika semmisítette meg. Amikor Hadi könyve megjelent, mi az akkori Szlovákiára való vonatkozásban, a magyar-szlovák viszonnyal kapcsolatban hangsúlyoztuk ugyanezt és ma is azt mondjuk: akár egy államban élt a magyar és szlovák, akár politikai határvonalat vontak a két nemzet közé, az ezeréves közös történelmi múlt tanulságai, a gazdasági és földrajzi adottságok mind a két nép egymásrautaltságát hirdetik. Es ha ezt az egymásrautaltságot emberi kezek megszaléso nem történt meg, ezért nem Francia- országot terheli mulasztás, mert a francia országgyűlés jóváhagyta az egyezményt. Másfelől a szerződés végrehajtása, legalábbis ténylegesen, megkezdődött azáltal, hogy Olaszországnak átadták és Olaszország elfogadta a dzsibuti- addisz abebai vasútvonal 2500 részvényét. Ami a tuniszi egyezményt, illeti, a kérdés rendezésének késése nem csupán Francia- országon múlt. Franciaország magatar tása Olaszországgal szemben az olasz- etióp viszály idején sohasem volt ellentétben a Mussolini—Laval szerződésnek sem a betűivel, sem a szellemével. Franciaország csak a Népszövetség határozatának értelmében alkalmazta a megtorlásokat. Franciaország azonban mindig arra törekedett, hogy összeegyeztesse a Népszövetség iránti kötelességét Olaszország iránti barátságával. Maga a fa siszta kormány is elismerte ezzel kapcsolatban Franciaország mérséklő szerepét. Valójában Olaszország nagyon jól tudta, kítják, abból mind a két nemzetre súlyos veszedelmek háramlanak. Konkolyhjntők azon vannak, hogy szakadékokat mélyítsenek ki a magyarság és a Szlovákiában élő szlovákság között. A béke és megértés szózatai mindinkább elhalkulnak és az izgatás, meg a szenvedélyek kapnak lángra, aminek következtében szomorú események adódnak elő. Ezeknek a tragikus eseményeknek alkalmából szükségesnek tartjuk mindenfelé erős szóval kihangsúlyozni, hogy minden pillanatnyi zavar és félreértések ellenére a magyar nemzetnek és a szlovák nemzetnek jövője egyaránt megkívánja, hogy a két nemzet egymás mellett a legbékésebb viszonyban éljen, hogy mind a kettő egymással kezetfogva teljesítse a Kárpátok övezte dunai tér által kiszabott történelmi hivatását. Talán soha felelősségteljesebb történelmi óráik nem voltak az isteni gondviselés által iderendelt nemzeteknek, mint napjainkban. Minden hiba tehát fokozott jelentőségű, minden ártó szándék ezerszer vétkesebb most, mint békés és nyugodt időkben és minden becsületes törekvésnek a jobb emberséget, a testvériséget kell hirdetnie és a legna- gyobbfokú kölcsönösséget. A kölcsönösséget azonban csupán jó értelmében gondoljuk, abban a szellemben, amely hogy Franciaország az együttes politika keretében cselekedett, amely alól nem vonhatta ki magát, nem pedig Olaszországgal szembeni előre megfontolt ellenséges érzésből. A francia .jegyzék tartalmát rögtön közölték Mussolinival, aki llomagnában tölti a karácsonyi ünnepeket. Olaszország megvizsgálja a választ Róma, december 27. A francia válaszjegyzékkel kapcsolatban olasz tájékozott körökben kijelentik, hogy a választ a kormánynak előbb behatóan meg kell vizsgálnia és csak azután kerül nyilvánosságra Olaszország állásfoglalása. A francia lapok megjegyzései mindamela miniszterelnök karácsonyi cikkében megnyilvánul. Meg kell állapítanunk, hogy a magyar propagandaeszközök, sajtó és rádió egyformán tudatában van a reánehezedő súlyos felelősségnek és ezekben a komoly órákban mindig mértéket tudott tartani és semmiben sem vétkezett a magyar-szlovák testvériség el len. A közös sors és a közös dunai jövő érdekében hasonló méltányos és törté nelmi felelősséggel áthatott magatartás volna kívánatos szlovák részről is Ki kell küszöbölni minden izgatást minden olyan fertőző anyagot, amel; alkalmat ad arra, hogy a két nép bé kés együttélését zavarja. Ez a felelősség a történelmi múlt sok nehéz órájában élt a két egymásrautalt nemzet vezetőinek a lelkében és innen van az, hogy a magyar és a szlovák nemzet többsége soha ellenségesen nem állt egymással szemben, hanem mikor a közös nagy eszményekről volt szó, meg tudta találni az együttműködésnek útját s ezzel az önfenntartásnak lehetőségét is. Akik nyitott szemmel néznek a ma súlyos problémáira, azoknak fel kell ismerniük, hogy az egymásrautaltság soha követelőbb parancs nem volt, mint most. Es ennek a felismerésnek a jegyében kell beszélniük és cse lekedniök.
