Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-17 / 35. szám
Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— pengő, hawoata 3.— pengő egyes szám ára 10 Ullér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség V, Honvéd-utca 10. Kladóhlvatafc Budapest, Vili., József-körút 5. Telefon, kiadó- hivatal és hirdetési osztály 1-444-00 A román átalakulás (sp) — A „totális“ államok száma ismét megnövekedett: Románia bevezette az egypártrendszert, s ezentúl tulajdonképpen diktatúra uralkodik az országban. A király diktatúrája. Nem tudjuk, kinek a sikere ez, vájjon Károly királyé, a hadseregé, a fasizmusé vagy a külföldé, mindenesetre gyökeresen átalakítja az ország rendjét. Amit Codreanu akart a vasgárdával, most megcselekszi Károly a hadsereggel. Szó- ról-szóra ugyanazt, legalább, ami a külső formát illeti, a belső tartalomról pedig csak évek múlva szerezhetünk tudomást. A német és az olasz rendszer kópiája született meg, s felmerül a kérdés, miért idomul Románia ily feltűnő módon, kívül-belül, a tengely hatalmasságaihoz? A legvalószínűbbnek látszik, hogy Csehszlovák ír összeomlása után Románia is elvesztette bizalmát nyugati szövetségeseiben és a király londoni és párisi utazása mégjobban megerősítette a bukaresti pesszimista véleményt. Hiába kezdi meg Anglia a gazdasági versen*i Németországgal a Balkánon, távoli esz közeivel nem m ‘rkőzhct a közeleső ne met erőkkel. Románia számára úgylátszik nincs más megoldás, mint teljes erővel fejest ugrani a német barát ságba, pátronusnak meghívni a kél fasiszta nagyhatalmat, potviutasm felülni a tengelyre a poroszká Európa-köcsin és úgy haL.dni az isir rétién cél felé. A román átalakuláskor áltálé Igazságokat vonhatunk le abból a ff tűnő folyamatból, amely egymás' sodorja a balkáni hatalmakat Ném ország karjaiba. Tényleg csak a ki' politikai helyzet, vagy a bels" rokon szenv az, a i e fejlődést meghatá rozza? Nem hisszük. A legnagyoob rúgó, tudjuk, a gazdasáp: kényszerűség De rajta kívül döntő szerepet játszik az államok belső gyengesége is. Lehe tetlen volna az átalakulás és a mer adás, ha hévül nem rothasztanák bete?' és tarthatatlan viszonyok a közálla tokát, ha a szétzüllött helyzet nem könnyítené meg a szélsőséges erők kris tályosodását és diadalát. Romániába; öt-hat év óta nincs belső rend. Izgatott változások, útkeresések, zavarok, hisztériák tarkítják az ország legújabb történetét, s mindennap úgy látszott mintha máris kitörne a forradalom, vagy bekövetkezne az államcsőd, s ősz szeomlana a rendszer. Csak ilyen lég körben terjedhet a szélsőséges irány, csak ilyenben kénytelen az ország a nagy külső pátronusok védőszárnyai alá menekülni. A belső bomlás követ kezménye a külső megadás, semmi más. A külső erő térfoglalásának egyetlen ellenszere tehát egyedül a belső rend és kiegyensúlyozottság megerősítése lehet. Ha megtörténik, > idegen befolyás nem érvényesülhet, s bármily kicsiny is az ország, a pokol kapúi sem vesznek rajta erőt. Mert erőszakot ma senki sem kockáztat, félvén világkövetkezményektől, s aki eredményt kíván elérni, megvárja, amíg belső bajok megkönnyítik, sőt természetessé és kívánttá teszik közbelépését. Lám, Romániában is a belső szétesés segítette elő egy olyan formának uralomra kerülését, amit sokan idegen beTíz vármegyére osztották a Felvidéket Érsekújvár és Léva megyeszékhelyek lettek —A többi megye főhelye: Kassa, Ungvár, Komárom, Rimaszombat, Beregszász — A Felvidék egyes részeivel kiegészítették Esztergom,Kógrád és Zemplén területét Budapest, 1938 december 16. Rövid jelentésben beszámoltunk arról, hogy csütörtökön délután Jaross Andor miniszter elnökletével a felvidéki minisztériumban fontos értekezlet volt, amelyen valamennyi felvidéki kormánymegbízott és miniszteri megbízott részt vett. Az értekezlet a felvidéki minisztérium hatalmas előkészítő munkájának befejezését és összegezését jelenti. A minisztérium a múlt hét folyamán szakértői segítségével kidolgozta a leendő felvidéki vármegyék és járások elhatárolásának tervét. Ezt a tervet a belügyminisztériumnak nyújtotta át. Az összes közigazgatási kérdéseket ugyanis a bel ügyminisztérium a felvidéki minisztériummal teljes egyetértésben intézi. Ér tesülésünk szerint a vármegyék és járások beosztása kérdésében már a múlt hét végén létrejött a megegyezés a két minisztérium között, úgyhogy a csütörtöki értekezlet már további feladattal foglalkozott: nevezetesen a leendő vármegyei vezetők és a járási főtisztvise lök személyi ügyeit beszélték meg. Kész a névsor A csütörtöki értekezlet a kiszivárgottak szerint valamennyi felvidéki vármegye és járás személyi kérdéseit előkészítette. A felvidéki minisztérium a kinevezésre javasolt tisztviselők névsorát a belügyminisztériumhoz tette át. Tekintettel arra, hogy az előzetes jelentések szerint a katonai közigazgatást mártdecember 20-án felváltja a polgári közigazgatás, a kinevezések már hétfőre vagy keddre várhatók s a kinevezett tisztviselők a jövő hét folyamán elfoglalják állásaikat úgy a vármegyénél, mint a járásokban. A személyi kérdések óriási komplexuma miatt egyelőre ké sőbbre halasztották a községi jegyzők személyi kérdéseit. Az úf vármegyék A leendő felvidéki vármegyék területi kérdései rendkívül közvetlenül érintik a felvidéki közvéleményt. Ismeretes, • hogy Érsekújvár és Léva, amelyek a világháború előtti beosztásban csak járási székhelyeit voltak, elsőnek jelentették be igényüket arra, hogy a megalkotandó megyék keretében megyei városokká léptessék elő őket. A kiszivárgott hírek szerint mindkét város kívánsága teljesül. A felvidéki vármegyék beosztása nagyjában a következő lesz. A Csallóközt a régi Komárom vármegyéhez csatolják. Komárom megtartja úgy a régi magyarországi járásait, mind pedig azokat a területeket, amelyek Szlovákia keretébe tartoztak hozzá. Mindösz- sze néhány község kerül át az érsekújvári járáshoz. Bár a Csallóköz felső része közelebb esik Győrhöz, ennek ellenére egyelőre Komáromhoz kellett csatolni, mert addig, amíg a Győr felé vezető csallóközi Duna-hídat fel nem építik, rossz összeköttetése lenne Győrrel. Pozsony és Nyitra visszacsatolt részeit egy új megye: az úgynevezett Po- zsony-Nyitra egyesített vármegye keretében foglalják össze. Ennek a megyének székhelye Érsekújvár lesz. Az új megyének az lesz a legnagyobb érdekessége, hogy itt lesz a Felvidék legnépesebb járása: az érsekújvári járás, amely több mint 90 ezer lelket fog számlálni. A megyéhez fog tartozni a galántai ét vásárhelyi járás is. Hasonlóan új megyeként szerepel á bars-honti egyesített vármegye Léva székhellyel. A megyében öt járás lesz, s területe a verebélyi járástól a szobi és ipolysági járásig fog terjedni. A felszabadult Felvidék nógrádi területeit a régi történelmi Nógrádmegyé- hez csatolják. A vármegye székhelye továbbra is Balassagyarmat marad. Ismeretes különben, hogy Losonc városa, amely mindig városiasabb volt, mint Balassagyarmat, már a világháború előtt igényelte, hogy vármegyei székhellyé emeljék. Gömör—Kishont vármegye megtartja régi határait, vagyis a volt szlovákiai Gömör megyéhez hozzácsatolják a pút- noki járást. A megye székhelye ismét Rimaszombat városa lesz. Ugyancsak visszaállítják Abaujtoru* vármegyét is, a vármegye főispánja és alispáni hivatal Kassára költözik át. Zemplén vármegye felvidéki járásait az eddigi csonkamagyarországi Zemplénhez csatolják. A vármegye székhelye továbbra is Sátoraljaújhely marad. Ung megye egyik lesz a legkisebb megyéknek, mert hiszen területének túl* * * * >*»***»*1 • vi vwrr rtnn'yiiwwwwuwumjn folyás szüleményének tartanak. Nem kínálkozott más megoldás. E forma volt az utolsó szalmaszáll, amibe a fuldokló rendszer kapaszkodhatott, — mit bánja, ha fél vagyonát és fél szabadságát is föl kell áldoznia a nyújtott segítségért. Románia tehát totális állammá vált. A másik nagy balkáni állam, Jugoszlávia is belső nehézségekkel küzd, annak ellenére, hogy a felszín nyugodt és Stojadinovics páratlan államférfiúi becsületességgel és ügyességgel küzd egy kiegyensúlyozott, helyes politikáért. De ha Romániában a közélet zilált és beteg, Jugoszlávia strukturális hibákkal küzd, amiket nehéz soká leplezni. A múlt vasárnapi választás vakító fénnyel világított rá a délszláv állam titkos betegségére. Az ország lélekhasadásban szenved. Még mindig két területileg, nyelvileg, faji- lag, világnézetileg, gazdaságilag és kulturálisan különálló és ellentétes részből áll: a szerb és a horvát-szlovén érdekszférából. A miniszterelnök ötéves higgadt és szolid munkája sem tndta eltüntetni a hibát: vasárnap az ország nyugati fele, 1,200.000 választó zártan a horvát Macsekre szavazott, a keleti fél, 1,600.000 szavazó a szerb Sztojadi- novicsra. Ha a kormány választási helyzeti energiáját számításba vesz szűk, azt mondhatjuk, hogy az országban két egyforma nagy ellentétes erő küzd egymással még mindig — s hová vezethet ez? Az eredmény itt sem lehet más, mint a belső harc, bár ma Sztojadinovics ügyessége átmenetileg le is tompította hevét. Nem lehet más. mint a belső szétesés és legyengülés Haszonélvezője ismét a külső erő lesz, s Jugoszlávia szintén kénytelen támaszt keresni a tengely módszereinél és politikájánál. Ahol tárgyi vagy elvi belső hibák vannak, nehéz más kibontakozást elképzelni. A fölismerés ott, ahol még nem késő, okulásul szolgálhat, s meg kell szervezni a belső koncentrációt a meghódolás elkerülésére. Romániában talán már késő, a lavina megindult. A román diktatúra és totális állam kialakulásánál egyelőre nem foglalkozhatunk az új helyzet kilátásaival, Bukarest új kapcsolatainak hatásával a mi helyzetünkre, nem elemezhetjük részletesen, vájjon a belső átalakulást százszázalékos külpolitikai irányváltozás követi-e, s Románia, szakítva nyugati barátaival, teljesen a tengelyhatalmakhoz at- tasálódik, így remélvén biztosítani érintetlenségét, — e kényes kérdésekre bizonyára bőven lesz még alkalmunk visszatérni, — most csak egy érdekel: mi lesz a magyar kisebbség helyzete az új romániai viszonyok között? Az első hírek lesújtok. Lapbetiltásokról, letartóztatásokról érkeznek sűrű jelentések. Erdély fenékig üríti a szenvedések kelyhét s a kisebbség tehetetlenebb, mint valaha volt. Mi tudjuk, mit jelent a kiszolgáltatottság. Szívünk egész melegével az erdélyi ma^ymrok mellé állunk, s első kérésünk az. hogy a magyar diplomácia teljes erővel és errly- lyel mindenekelőtt az új helyzetből folyó új kisebbségi gondok enyhítésére törekedjék.
