Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-11 / 30. szám
22 teotideKt 1938 DECEMBER 11, VASÁRNAP Egy magyar munkásyezér útja a kommunizmus útvesztőjéből a nemzeti közösség nagy táborába Hat röpiratban világosította fel Surányi Lajos a magyar munkásságot a nemzetrontó benesi demokrácia kártevéseiről — A munkásmozgalomban újból megszólalt az eddig számkivetett volt felvidéki képviselő Budapest, dec. 10. Egy érdekes embersors jutott el új sorsfordulatához annak a nagy történelmi folyamatnak a során, amely ez év elején a 20 év előtt összetákolt Európát megragadta és kiforgatta sarkaiból. Surányi Lajos volt felvidéki kommunista képviselő, a kassai marxista munkásság volt vezetője, újból szóhoz jutott a magyar szociáldemokrata mozgalomban, amelyben idáig némaságra kárhoztatták. Ságból akkor került vissza, amikor Kun Béla vörös uralma már összeomlott. A vörös mámor azonban a félrevezetett felvidéki munkásság körében nem szűnt meg. ők csak arra emlékeztek, hogy a vörös hadsereg Kassáról, Losoncról, Kima- szombatból, Eperjesről elűzte a cseh bitorlókat és komolyan hittek a világforradalom ábrándképeiben, amely megszüntet minden társadalmi és nemzeti elnyomást. Szlovenszkó 25 marxista képviselőt választott, köztük a kassaiak listavezetőjét, Surányi Lajost és Borovszky Gézát is. „Szlovenszkó vörös”, hirdették örömujjongva a pártorgánumok. A cseh szociáldemokrácia, amely a választási győzelemmel döntő túlsúlyra jutott és Tusar miniszterelnökségével megkezdette húszesztendó's szédelgésének sorozatát. Demokrácia? Nemzetköziség? Igen, demokrácia, de csak a cseh munkás felé. Tömegével árasztották el a Felvidéket a történelmi országból importált munkások és a háborúban lerongyolódott magyar és szlovák munkásság ökölbeszorított kézzel tűrte, hogy a kassai épületeket Pilsenbó'I hozott munkások építik, akiknek még a kenyeret is Pil- senből szállítják a kedvezményes tarifával, amely csak a történelmi országokból Szlovenszkó felé volt érvényes, vissza nem. Az utcára dobott magyar és szlovák munkástömegek tiltakoztak, tüntető meneteket tartottak és mert csalódtak a nemzetköziséget és demokráciát hirdető cseh munkáspártban, nagy tömegekben a felforgatás szolgálatába állottak. Jöjjön hát a kommunizmus, amely megszüntet mindenfajta kizsákmányolást, hirdették. A szociáldemokrata párt kettészakadása megtörtént, megalakult a cseh kommunista párt és a kassai munkásság vezérei így lettek kommunistákká. Az volt az elvük: destruálni a respublikát, amely kenyeret, nemzeti egyenjogúságot Ígért minden munkásnak és rabságot, munkát- lanságot, meg a hontalanság átkát hozta meg a magyar, szlovák, lengyel proletárnak. 'A magyar szociáldemokrata párt két évtizeden át megigézetten szegődött a benesi demokrácia szolgálatába, hiszen a nemzetköziség eszméjének jegyében fegyverbarátságot tartott Soukup és Dérer elv- társak csehszlovák szociáldemokrata pártjával, felült a benesi demokrácia szólamainak és magára vállalta azt a minden becsületes magyar előtt gyűlöletes szerepet, hogy a cseh áldemokrácia és ál- humanizmuő rendszerének falazója legyen. Hasábokon át sorolhatnók fel a magyar szociáldemokrata párt bűneit és vétkes mulasztásait, amiket kongresz- szusokon, pártakcióban és sajtójának .ui., hasábjain vitális magyar érdekek és , kisebbségi érdekek ellen vétett, De most nem ez a célunk. A történelmi fordulattal el kell következnie a visszahatásnak és ez a visszahatás már most megmutatkozik a magyar szociáldemokrata táborban, ahol egyre szélesebb rétegek ismerik föl az eddig követett út helytelenségét. Uj hangok hallatszanak a magyar szociáldemokraták között, eddig soha hivatalosan fórumot nem kapott hangok és új emberek jutnak szóhoz, köztük a tízéves némaságra kárhoztatott Surányi Lajos is. Surányi a Rudolf inumban elszántan küzdött a cseh imperailizmus ellen. Akkor még komolyan hitt a cseh kommunistákban. hitt „az olajos beszédű” Smerálban, akit maga Lenin instruált. A Rapalló után kiadott moszkvai deviza az volt, hogy Csehszlovákiát, az antant imperiaJizmusának gyermekét fel kell robbantani, ezért támogatni kell az autonomista mozgalmakat és a nemzetiségek elszakadási törekvéseit. Surányi e deviza szerint gyilkos szatirájú beszédekben ostromolta a prágai rendszert. Az egyik beszédére, amelyet az iskolaügyben mondott, különösen fölszisszentek a centralista szlovák képviselők, akik értettek magyarul. Amikor beszédét befejezte, a mindig sima és önuralmat magára erőltető Hodzsa a szónoki emelvényről lelépő Surányi elébe állott és dühtől falfehér arccal, remegő ajakkal ezt mondotta: — önnek elvesszük a mandátumát. Kitesszük Magyarországba és ott fel fogják akasztani! És Hodzsa szava nemcsak fenyegetés volt, hanem kormányzati szándékot és intézkedést takart. Megkezdődött az az akció, amelynek során magyar képviselők illetőségét és állam- polgárságát megsemmisítették, mandátumuktól megfosztották őket és aztán kiutasították a „demokrácia” honából. Meg lehetett tenni ezt egy olyan országban, amelyben a benesi morál uralkodott, hiszen Benes személyes ellenségét, a cseh Perglert, a cseh állam első washingtoni követét is megfosztotta állampolgárságától. Ennek a gálád akciónak eredményeképpen távolították el a magyarság politikai táborának éléről a magyar pártok politikai vezérét, Körmendy-Ékes Lajost és Palkovics Viktor gútai esperes-plébánost. Mind a kettő évtizedek óta a Felvidéken élt és ott végzett értékes, hasznos munkát. Az első Kassa kulturális életének fejlesztésében szerzett fel nem becsülhető érdemeket. Palkovics meg vasutat, utat, hidat építtetett és százezreket adott diákjóléti célokra. Surányit is megfosztották állampolgárságától és mandátumától. Út a forradalmi vezérséghez Érdekes embersors a Surányi Lajosé. Csongrádi magyar földmíves házából indult életútjára. Olyan szűkösen éltek, hogy csak legelemibb ismereteit szerezhette meg iskolában, mindent a saját erejéből, szorgalmából és tehetségéből kellett pótolnia. Nyomdászlegény lett és már fiatal korában, a század elején bekapcsolódott az akkor már tömegeket toborzó szociáldemokrata mozgalomba. 1905-ben Kassára került, ott a párt titkára és a Kassai Munkás című orgánum szerkesztője lett. Az összeomlás már Kassán érte és Surányi tevékeny vezető szereplője volt az őszirózsás forradalomnak. Komolyan hitt az októberi forradalomban és ezért gyűlölettel fordult a cseh megszállók ellen, akikben e forradalom vívmányainak megsemmisítőjét látta. A cseh megszállás első napjától kezdve bátran és teljes hévvel szállt szembe a csehekkel. Egyik megszervezője volt az 1919. évi februári sztrájknak, amelyben a Felvidék minden társadalmi rétege egyhangúan tiltakozott az önrendelkezési jog lábbaltiprása ellen. Néma népszavazás volt ez a sztrájk Wilson elveinek kijátszói ellen. csakhogy akkor még a megkótyagosodott békecsinálók nem értették meg. A csehek az első alkalommal bosszút állottak Su- rányin és amikor Magyarországon kitört a bolsevizmus, ő is egyike volt azoknak a munkásvezé- reknek, akiket letartóztattak és a hírhedt emlékű theresienstadti internáló táborba vittek, •ahol négyezer magyar a cseh komiszjág minden megalázó aljasságát elszenvedni volt kénytelen. Surányi társaival együtt az internáltÁ kisebbségi sors Surányi visszament a szedőszekrényhez és egyik kassai nyomdában vállalt alkalmazást. A cseh szociáldemokraták a nemzetközi botránytól való félelmükben any- nyit mégis tettek az érdekében, hogy türelmi határozatot kapott. Kassán maradhat, de politizálnia nem szabad. Rendőri megfigyelés alatt tartották és vastag dossziéban kezelték az ügyét Klíma úr politikai osztályán. Ö pedig szó nélkül, visszafojtott indulattal dolgozott a betevő falatért, családjáért. A nyomdaüzem is meghalt. Egy iparág akadt, amelyben a magyar kisebbség töbséggé vált: a nyomdász munkanélküliek számában a magyarok több mint 80 százalékot tettek ki. Surányinak is csupán a munkanélküli segély jutott. Ő ekkor sem adta fel a harcot. Kassa városától halászati engedélyt kért és kapott és most népes családja abból élt. ami az apának a horgára akadt. Új hang a magyar munkásmozgalomban A Hernád partján pedig magyar álmokat álmodott. És a sok gondolat addig feszítette, robbantotta, míg papírra vetette azokat. Akkor felült a vonatra, otthagyta a várost, ahol két évtizeden át dolgozott, Bécsbe ment és onnan küldte el kéziratát egy miskolci nyomdász barátjának, aki együtt harcolt vele Kassán a kisebbségi magyar munkásokért. Ez a magyar nyomdász munkaidején túl, fáradtan, törődötten egymaga kiszedte a röp- íratot és egyszerre csak Budapesten a munkásság körében egy új hangú füzet zúzó kereke alatt I jelent meg. „A dunai népek tragédiája és Csehszlovákia”, ez volt a 40 oldalas füzet címe. 1929-ben hangzott el ez az új hang a magyar munkásmozgalomban. A földarabolás átkáról beszélt a röpirat. Megdönthetetlen adatokkal és fényképekkel mutatja be azt a rombolást, amit a benesi demokrácia a „felszabadított” Szlovákiában véghez vitt. A nógrádi ipar, a szepesi ipar, a liptószentmiklósi bőripar, a rózsahegyi textil- és cellulózeipar tönkretéve. A magyar munkás elé egy lerombolt gyár fala meredez, aztán egy újabb kép következik, amelyen csak öt csupasz kéményt látunk: ,,A lerombolt hatalmas korompai mű ijesztő felkiáltó jelei, a csupasz kémények” — írja Surányi kommentárkép a kép alá. A „ketrecállamok” ellen szólítja harcba Surányi a trianoni Magyarország munkásságát, harcba szólítja őket „a romboló erők ellen” a területek újraegyesítésének történelmi feladatáért. És a kis röpirat féléven belül három kiadást ért meg. Szélmalomharc a szociáldemokrata pártboncokkal Surányi első röpirata után Pestre jött. Szinte félévenként még öt füzetet adott ki. „Tíz fekete esztendő parancsa” a másodiknak a címe. Két kiadást ért meg. „A tömeggyilkos cseh politika ellen minden eszköz és minden szövetség szent, mert a haladás érdekében való” kiáltja oda a munkástömegeknek. „Masaryk vétke a dunai népek ellen” a következő füzet címe. Kérlelhetetlen logikával mutatja be, hogy a Népszava által ideális demokratának és humanistának beállított aggastyán, akinek nyolcvanadik születésnapját készültek megünnepelni, inaugurálója egy tömeggyilkos rendszernek. „A humanista Masaryk politikája nem egyéb, mint test. vérgyilkosságra való bujtogatás, amelyért az igazbíró részéről nem fölmagasztalás, hanem valami egészen más járna.” A ne. gyedik füzet azt a kérdést veti föl a magyar munkásság előtt, hogy „Cseh bábok, vagy szabad népek legyenek a Duna- völgy lakói?” Az ötödik füzet a magyar munkás útjáról szól hasonló irányban és szellemben, az utolsó pedig az új szocialista munkástervben széles alapon akar programmot adni a magyar munkásságnak •a magyar újjáépítés útján... Mind a hat füzet több kiadásban jelent meg és ezer meg ezer példányban fogyott, E sorok írója egy alkalommal a Fradi pályáról volt visszatérőben a város felé. Egy nagy nemzetközi futballmérkőzés zajlott le, amely tízezereket vonzott. A sporttelep sarkán ott állott Surányi Lajos és hangos szóval kínálta füzeteit Sokan megálltak és vásároltak belőlük. Máskor Buda perifériáján találkoztunk vele, amint a gyárakból kiözönlő munkástömegek között árusította röpiratát. Surányi hittel és lelkesedéssel terjesztette eszméit, mégis az volt az érzésünk, hogy szélmalom- harcot vív. A pártéletben hidegre állították. El nem járhattak ellene, mert röpiratainak érvelésében az ortodox marxistákat vonultatta fel. Munkásságában éppen az volt az érdekes, hogy eredeti Marx- és Engels-idézetekkel bizonyítgatta a trianoni verdikt észbontó és munkásellenes, mert haladás- ellenes mivoltát. De azt képzelhetjük, hogy a párt boncainak nem volt kellemes Surányi tevékenysége. Ezért a párt hivatalos közlönyeiben soha nem adtak helyet írásainak, gyűléseken szóhoz nem engedték jutni. Ő azonban fanatikus lelkesedéssel szol. gálta tovvább az eszmét, hogy a revízió elsősorban a magyar munkásság érdeké, ben való. A Conti-utcában új szelek fújnak Aztán megtörtént a nagy változás éa a Coniti-utcában is egyszerre megérezték, hogy a marxisták magyar tábora húsz esztendőn keresztül tévúton járt, amikor a benesi demokráciának hízelgett és azt tömjénezte. Egyszerre szóhoz engedték Surányit is, akinek most már megjelenik egy-két revíziót hirdető cikke marxista sajtóorgá. numokban is. Benes uralmát likvidálta Európa és a nagy protektor, Soukup elv. társ pártja is szakított a nemzetköziség* gel, a cseh szociáldemokrata párt „nem* zeti munkáspárttá” alakult át. Magyar- országon ez a változás még nem következett he, de Mónus Illés és vezérkara riadtan figyeli az új idők új szeleit. Most már szalonképessé válik az elhallgatott Surá. nyi is. Bármennyire jóhiszemű is Surányi, a módszer, amit választott, nem kivihető. A szociáldemokrata párton belül nem tudja azt a feszítő erőt kifejteni, ami benne lobog, mert a marxista vezérkar nem tudja a múltat felszámolni. Surányi egyéniségével és működésével azért foglalkozunk ennyire behatóan, mert egy típust akartunk bemutatni, a legalsó sorsból felvergődött magyar munkásvezért, aki nem találja meg és nem is találhatja meg a helyét a marxista táborban. Surányi az elmúlt hetekben egy nagyobb drámai vallomást írt. Önéletrajznak szánta és ezt a címet adta írásának: A vádlottak padján. Önmagát állítja a nemzet ítélőszéke elé. Férfiasán ismeri be, hogy tévedett, amikor hitt a wilsoni elvekben, amikor a destrukciót szolgálta. Munkástársaival együtt saját szenvedéseinek árán ismerte föl végzetes tévedését. Aki ilyen bátor önvallomásra képes, annak útja is világos. Az utat kijelölte a kisebbségi magyar élet húszéves fejlődése, amely ennek az évnek szent tavaszán a legteljesebb nemzetegységben hozott össze minden magyart a küzdő, szenvedő Felvidéken. Surányi egykori fegyvertársai már régóta az egységes magyar párt soraiban menetelnek. Az ő útja is csak ide vezethet. \ „Önt fel fogják akasztani"
