Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)

1938-12-11 / 30. szám

1988 DECEMBER 11. VASÁRNAP TEsnurtn Afaf.VMmroMB 19 KÖNYV- KULTÜRA Magyarok, szlovákok és rutének a D írták: TARJÁN ÖDÖN és Dr. FALL ENDRE Az elmúlt hetekben háromívnyi terjedelmű munka jelent meg a revíziós mozgalom két ki­tűnő harcosának a tollából. Eennok a munká­nak nem elsősorban a magyar olvasóközönség felvilágosítása a célja, hanem a nyugati köz­véleményre kíván hatni és ezért az angol- és francianyelvű kiadásnak van különösen nagy jelentősége. Tarján Ödönnek, a Prágai Magyar Hírlap volt vezérigazgatójának négy évvel ezelőtt már egy rendkívüli hatású tanulmánya jelent meg angol, francia, német és olasz nyel­ven „Csehszlovákia útja“ címen, amely külföl­dön iránytadó tényezők legnagyobb érdeklődé­sével találkozott. A jelenlegi röpirat két szer­zőjének neve, külföldi kapcsolataik és elsősor­ban szaktudásuk, megbízhatóságuk ezt a mos­tani nagyon aktuális írásukat is magasan az egyszerű propagandairodalom szokványos szín­vonala fölé emelik. Történelmi, politikai, geo­politikai, kulturális és gazdasági érvelések tá­mogatásával ismertetik a müncheni megegye­zés után előállott dunavölgyi helyzetet. A szerzők megállapítják, hogy az új Csehország a szlovák és rutén népnek nem nyújthat sem­mit, legfeljebb Szlovákiára és Kuszinszkóra szabadíthatja a cseh tisztviselőket, kereskedő­ket és iparosokat. Felvetődik a kérdés, mi a szlovák és ruszin nép érdeke! Vájjon megelé­gedhet-e egy látszólagos önkormányzattal és beletörődhet-e a Prágától való tényleges füg­gőség vállalásába, aminek várható következmé­nyeiről az elmúlt húsz esztendő alatt alkalma volt annyi keserves tapasztalatot szerezni! Egészen bizonyos, hogy a prágai farkasok csak átmenetileg bújtak báránybőrbe. A cseh sajtó inár feni a fogát Szlovákia és Euszinszkó gaz­dag erdőségeire és természeti kincseire, ame­lyek megkönnyebbíthetik az új állam beren­dezkedését. Vájjon megengedheti-e magának a szlovák és ruszin nép, hogy gazdasági erőfor­rásait ne a saját javára gyümölcsöztesse, ha­nem eddigi kizsákmányolóinak engedje át! A szlovák és ruszin népnek meg vannak a maga jogos politikai, gazdasági és kulturális igényei, de ezeket magának kell megvalósítania leg­jobb belátása szerint. Magyar részről nem ha­mis szirénhang, de az őszinte rokonérzés és a közös dunai hivatás tudata szól a testvér né­pekhez. Magyar hivatalos részről több megnyi­latkozás történt, amelyek mindegyike elismeri a szlovák és rutén nép önrendelkezési jogát. De épp az együttérzés és a közös érdek köte­lezi a magyarságot, hogy a két testvérnépet bekapcsolja abba a történelmi misszióba, amelynek célja a Dunamedencében élő népek függetlenségének megóvása. A magyar vidé­keknek visszacsatolása után szinte elkerülhe­tetlenné válik a békeszerződések által oktala­nul szétdarabolt területek újólagos gazdasági összekapcsolása. A szlovák és ruszin nép jö­vője attól függ, hogy a Prága által kényszer- helyzetében engedélyezett színleges kormány­zatot felváltja-e a népek valódi önrendelkezési jogát hamisítatlanul kifejező és érvényesítő önkormányzat. A magyar nemzet nem kivált­ságokat követel a maga részére. Ezer év tör­ténelme szól amellett, hegy a szentistváni gon­dolat ma is életképes és Magyarországnak erős­nek kell-maradnia, hogy földrajzi helyzeténél és államalkotó erejénél fogva magva legyen a dunai népek összefogásának. Az atomizált Dunamedence szükségképpen ki volna szolgál­tatva a rivalizáló nagyhatalmak mindenkori nyomásának. Független életre a kis állí^oíT külön-külön nem elég erősek, de ha ös.^hfog- nak, döntő tényezői lehetnek az európai poli­tikának. Ez az okfejtése a fényes logikávalfés első­rendű dialektikával megírt fölvilágoató irat­nak, amelyet kitűnő adat-anyag és plmpásauí Me sz ha Pest«! jtii. város sjivébin ahol 50 m| és világos szÖbi várja. Mérséki Felvidékieknek rokonához, énybltnesebb, olcseßb a.Tö­psnsió VII, Károly krt 3 a mlprttal felszerelt szép tiiuő bőséges ellátás k. engedmény! szerkesztett térképek illusztrálnak. Bizonyos, hogy Tarján és Fali dr. közös munkája éppen Sportflanell, szép minták dupla széles^ _ Baby- és bársonyfl jól mosható VeSvet duvetín, szép mintád ___..J 7 Crepe marocain a *VA divatszínekben _____P »mm 1.98 p—.59 Tweetl-kelma { p 1.53 Gataiíibos FÄ^e4 Divatos Cloqué délutáni ruhára, __...............................P Gyapjús ruhaszövet, 4 BO sírni és Slangé .........P ■ «é#® I40 cm sxélesjyapjúszövet, AA alj és köpenyre-............__P %||7V mértéket tartó írásmódjával, hűvös okfejtésé­vel nagy szolgálatot tesz a francia és angol közvélemény tájékoztatásában. . V. Z. Könyvek a Felvidék húszéves éleiéről n. A visszakerült részek még nem jelentik az egész Felvidéket, azt mondhatnánk: az igazi Felvidék csak a jelenlegi határon túl kezdő­dik, Kassával, ^Rozsnyóval és Uugvárral együtt. A többi város, mint például Komá­rom, Érsekújvár, Losonc stb. még az Alföld- höz tartozott. Egy most megjelent terjedel­mes mű (felvidék“ Dante-kiadás) elsősor­ban a visszaszerzett és a még visszavárt Fel­vidék történetét adja, valamint utolsó két év­tizedes életéről, kultúrájánál, egységes föld­rajzáról, néprajzáról és garaag műemlékeiről számol be értékes tanulmányokban térképek­kel, képtáblákkal és statisztikákkal gazdagon felszerelve. Éppen a történelmi és földrajzi rész bizo­nyítja, mennyiro nem lehet elválasztani a visszaszerzett területet a még visszavárt Fel­vidéktől. Kövid pillantás o terület geográfiai helyzetéro meggyőz mindenkit arról, hogy minden gazdasági érdekszál az Alföld és a Dunántúl felé kötötte a Felvidéket. Morvaország vagy Lengyelország felé úgy­szólván semmi kapcsolatuk sem volt, nem is lehetett, hisz a homokkőövezet erdőrengetegei elzárták minden közlekedéstől. Ez a vidék tehát gazdaságilag teljesen a magyar medencére van utalva s akár akar, akár nem, előbb-utóbb vissza kell térnie Szent István koronája alá, különben kiván­dorolhat szép hegyei közül, minthogy maga a hamis cseh statisztika is óriási arányú ki­vándorlásról számol be a „boldog“ csehszlo­vák időkből. A geográfus-szerző végigvezeti olvasóit az egyes völgyeken, amelyek mind ősi magyar települések. Az Ipoly-völgyét metsző új határ még most is geográfia­ellenes. „Fenn kellene annak mennie — jegyzi meg a szakíró, — az osztrovszki-vul- káu vízválasztó gerincén, aztán a Vepov, meg a Fabovahola vízválasztó tetőin át a Királyhegyre kellett volna fölvezetni, mert különben a Magyar-medence, felé .futó pata­kok völgyei mind vakon végződnek s ka­tasztrofális’ helyzetbe kerülnek.“ Ám tudjuk, hogy a bécsi döntésnél alkalmazott müncheni egyezmény alapelvei kizárólag az etnikai szempontokat vették figyelembe. Egészen más kérdés természetesen, hogy mennyire nópellenesnek bizonyul az etnikai elv szigorúan merev alkalmazása. Tanulságos adatokat nyújt a néprajzi megfigyelés. A földrajzi adottság nagy átala kító hatással volt az egyes völgyek, síksá­gok, hegyek lakóira. Mást mutat a csalló­közi, matyusföldi, délnyitrai, bafsi, megint mást a palóc, a csereháti, a bodrogközi és a beregi magyar néptömb arculata. Sok a közös vonás és sok a különbség is. (Most lát­szik csak, micsoda erővel működött ezen a különféle arculatú területen a nemzeti, népi eszme, hogy a küzdelmes évek nyomása alatt mégis egységessé kovácsolta a völgyekben, hegytetőkön, síkságokon szétszórt népcsopor­tokat!) Érdekes a néprajz-író egyik megjegy­zése: Látni fogjuk, hogy éppen a felvidéki magyarság szokásaiban és életmódjában a magyar népnek egy egé­szen ősi rétegét alkotja. Valóban, sok homályos pont vár még itt meg­világításra. Húsz év óta, „távollétünk“ ide­jén, az anyaországban csodákat művelt a vi­rágkorát élő néprajztudomány; fontos fel­adatok várják most őt a magyar Felvidék szűz területein. Például sürgősen folytatni kell Kodály Zoltánék népzenegyűjtő munkáját Gálántán, az egész Csallóközben, Gömörben is. Felkutatlan még a felvidéki magyarság ma­gasfokú népi táncművészete is, ez a föld pe­dig, a tudomány állítása szerint, valóságos ősforrása volt a népi magyar táncművészet- nek. Jellemző, hogy Bartók és Kodály népdalgyűjtésének je­lentékeny része és legősibb rétege is a Felvidékről származik.. . További nagy veszteség éri szellemiségünket azzal, hogy a Zoboralja ősi magyar szigete to­vábbra is odaát maradt. Feltűnő megállapí­tása a szerzőnek az is, hogy nincs Magyar- országnak egyetlen olyan része sem, ahol az úri réteg és a nép művészete és műveltsége annyira áthatotta volna egymást, mint a Fel­vidéken. Minthogy ezen a területen soha nem volt olyan mély a szakadék az úri rend és a parasztság érzésvilága között, ebből a szerző is tanulságot von le a jelenre: ha az ország társadalmi és szellemi egy­ségét új alapokra akarjuk fektetni, is­mernünk kell a „felvidéki szellemisé get . A népművészeti kölcsönhatások kivizsgálása a visszakerült Felvidéken komoly eredménye­ket fog gyümölcsözni. A Felvidék történetét tárgyaló tanulmány — Hórnan—Szekfű munkája nyomán — ugyancsak sok időszerű tanulságra figyelmez­tet. Tárgyilagos módszerrel világítja meg a magyar—szlovák viszonyt. Jellemző, hogy a XIX. század elején megalakuló szlovák iro­dalmi társaságnak mecénásai felvidéki ma­gyar urak voltak és szabadon működhetett a pozsonyi líceum szlovák növendékeiből ala­kult irodalmi egyesület is. / A magyargyűlöletet a szlovák népbén mindig kívülről, a csehek táplálták, (Érdekes, hogy az 1834-ben keletkezett Hej Slovaci, a szlovák nemzeti himnusz, nem a magyarok, hanem a németek ellen irányult.) A Felvidék a műemlékek országrésze — ál­lapítja meg a kötet műtörténetírója. Nagyon sok olyan felvidéki magyar vá­rosunk van, amely teljes egészében mű­emlék. Tanúi lehettünk a csodálkozásnak, mikor a honvéd seregek bevonulását követő napokban az anyaország magyarjai áhíítattal zarándo­koltak el például a Dóm városába, Kassára..* Sehol nincs magyar földön annyi román­kori templom, mint a Felvidéken; jólesik, hogy Gerevich Tibor hatalmas mun- kaja („Magyarország románkori emlékei“) is éppen a mai időkben jelent meg, hasznos ka­lauzként a Felvidékre zarándokoló magya­roknak. Külön fejezetek szólnak a hazatért váro­sok szerepéről a magyar történelemben, kár, hogy az utóbbi jelentős két évtizedről oly szűkén emlékeznek meg. Pótolja részben ezt a hiányt egy kitünően összefogott, tömör ta­nulmány, amely a felvidéki magyarság ki­sebbségi életszakaszáról számol be, minden során látszik, hogy írója jól ismeri ezt a sorsot, benne élt. maga is Külön is hálásak vagyunk neki, hogy a ma oly sokat hangoztatott felvidéki szellem ki­alakításában döntő szerepet vivő ifjúsági mozgalmakat minden elfogultságtól, részre­hajlástól mentesen tárgyalta. Befejező tanulmány: Magyarország húsz­éves harca a revízióért. Sok-sok kiegészí­tésre szorul ez a rész még közel vagyunk a nagy történelmi napokhoz, hogy láthatnánk egész részleteiben is az események hátterét is. Ezt kivizsgálni már a jövendő történet­író feladata lesz. A Dante kiadóvállalat gondosságát dicsérő hatalmas könyv hasznos statisztikai függe­lékkel zárul (Magyarország világhelyzete és a visszaszerzett Felvidék) és a visszaszerzett Felvidék új térképével és helységnévjegy­zékkel. A könyvet Jaross Andor történelmi je­lentőségű Uzenet-c vezeti be és a „Fel­vidék regösének“, a kedves „bányafüly- työs“-nek egy remek költeménye: „Kó­borló Elődöm.“ Az egyes tanulmányokat Cholnoky Jenő egye­temi tanár, Benda Jenő, Rády Elemér, Ju­hász Vilmos írták, a gazdasági és népesedési térképeket Kéz Andor egyet. m. tanár ter­vezte. —r Ajánlani tudjuk a könyvet mind­azoknak, akik látni akarják: mekkora kin­cset, szellemi és anyagi gazdaságot jelent számunk in a magyar Felvidék hazatérései (V. L.) FOLYÓIR AT SZEMLE Budapesti Szemle. — A kassai bevonu­lás napján Melich János egyetemi tanár, a kitűnő szlávista tudós az „Osszét sza­vak szókincsünkben“ cimű előadása he­lyett, illően a nagy eseményekhez, a „Kassa“ és „Kosiee“ helynevek eredetéről beszélt hallgatóinak. Ezt a lejegyzett előadását örökíti most meg a B. Sz. de­cemberi száma. Horánszky Lajos a régi felvidéki vezetők egyik legkülönb harco­sát az utolsó Illésházyt idézi fel, irányító példaként a jövő számára. — Angyal Dá­vid, Balogh Jenő, Pukánszkyné Kádár Jolán és Östör József tanulmányokkal, Harsányi Lajos költeménnyel szerepel­nek. , Kelet Népe. — A „magyar válság“ ijesztő tünetéit és annak okát vizsgálja Fája Géza, megoldás, kivezető út: „a ma­gyar alkotmány új értelmét a felszaba­duló népiélek fogja megfogalmazni.“ —< Illyés Gyula visszatér kedvenc témájá­hoz: 1848 márciusát magyarázza. —- Szcntimrey Jenő a nemrég elhunyt Ber- nády György, a nagy erdélyi városszer­vező érdemeit méltatja. — Földessy Gyula folytatja feltűnő megállapítások­ban bővelkedő tanulmányát az „Ady-cr- tékelőkről“. — Takáts Gyula társadalom- rajza Somogyról, Szabó Pál elbeszélése, Veres Péter és Darvas József naplói, azonkívül Fodor József, Sárközy György, Weörös Sándor versei gazdagítják a jól­sikerült decemberi számot. Korunk Szava. — A sürgős reformo­kért kiált a kitűnő katholikus orgánum* követeli az álláshalmozás megszüntetését és a Táj- és Népkutató központ kiáll! tá­20 CK eÉ&tt 0 ä *20 / dát&otja Budapesten!

Next

/
Thumbnails
Contents