Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-08 / 2. szám
4 TEMJTDEfcl 195» NOVEMBER 8, KEDW mm A honvédség lelkes fogadtatása Szob körül a felszabadult . falvakban SZOB, nov. 6. Vasárnap délelőtt 11 órakor a Szobon állomásozó határblzitosító katonaság átlépte a volt trianoni határt. Ezt megelőzően hálaadó istentiszteleten, majd a búcsúztatásukra rendezett ünnepségen vettek részt a katonák. A katonaság az előírt harci rendben a szobi vasúti hídon át Helembár a, az első felszabadult szobi járásbeli községbe vonult. Hclemba egész lakossága clébement a magyar honvédeknek. A helerobai magyar népesség mámoros örömmel fogadta az első felszabadító magyar katonákat. Helembán éppen vasárnap volt búcsú. Bár tiltva volt, hogy polgári egyének a most felszabaduló területekre lépjenek, a háromnapi tilalmi idő leteltét be nem várva, a szobi leventék és frontharcosok a rendkívül alacsony vízállású Ipolyon ott mentek át, ahol akartak és a helembaiakkal együtt örömükben nagy bált rendeztek. A honvédcsapatoknak .hasonlóan lelkes fogadtatásban volt részük a közeli Gar<>mi- kövesd, Bajta és Leléd községekben is. Az emberek körülsereglették a katonákat és valósággal örömkönnyeket sírtak. A Szobnál átlépett magyar csapatok hétfőn folytatták előnyomulásukat. A Let- kés községben állomásozó csapatok pedig hétfőn lépték át a határt az ipolyszálkái Ipoly-hidon. A letkésiek egy szálig kivonultak a volt határt átívelő vashidhoz, amelynél vitéz Vadas Rezső szobi járási főszolgabíró, Keresztes János letkési plébános és vitéz Simon József jegyző vettek búcsút a testvéreink felszabadítására induló, virággal elárasztott csapatainktól. A híd túlsó oldalán szívszorongva várt Ipolyszalka és Letkés község magyar közönsége, élén a 84 éves aranymisés esperessel, Ferenczy Györgygyel, aki papi díszben és feszülettel a kezében a megindulástól el csukló hangon köszöntött« Mária országának és Horthy Miklós katonáit. ■— Az örömkönnyek zápora hullt az ipoly- szalkaiak szeméből, amikor vitéz Vadas Rezső, a szobi járás főszolgabírája átadta az ipolyszalkai magyaroknak a letenyei járás közönsége ajándékát és gyönyörű magyar zászlóját, amelyet a szalkaiak öreg plébánosa a templom előtt megszentelt a mai örömteljes nap emlékére és elhelyezte a templomban. Az egész zászlóalj beérkezése után Istennek hálaadó Tedeum volt a templomban, amelyet ugyancsák Ferenczy György esperes celebrált. Ezután a csapatok harcrendben folytatták útjukat Ipolykeszi felé, hogy a mai napra előírt céljukat elérjék. A magyar csapatok mai megszállásával felszabadult és ismét egésszé lett az eddigi csonka szobi járás. Virágözöu és lovasbanderium fog adta a Bodrogközbe bevonuló honvédeket „Itt vannak a magyar huszárok KIRÄLYHELMEC, nov. 7. A magyar nemzeti hadseregnek a Bodrogköz megszállására kirendelt csapatai Ricsinél gyülekeztek. Ricsitől a határig rendkívül színes látványt nyújtott a felvonult lovasság, tüzérség, harcikocsik csoportja. A lakosság valósággal elárasztotta virággal a katonaságot, még az ágyuk és a puskák csöveit is virág borította. Amikor indulásra került a sor, elénekelték a Himnuszt és a Szózatot és valósággal zokogva bocsátották útnak a katonákat a határon túlra. Tíz órára már felvonultak a csapatok a két benyomulási pontra, még pedig az egyik csoport, a kerékpárosoké Zemplén- agárdra azzal az utasítással, hogy Bélybe menjen tovább, a huszárság pedig Lócánál Perbenyiken át Királyhelmecre vonuljon be. Néhány perccel 10 óra után átlépték a katonák a határt. A sorompónál összegyülekezve várta őket az elszakított terület népe nemzetiszínekkel feldíszítve. A környékbeli kilenc község lovasbandériummal is képviseltette magát, hogy a bevonuló katonákat ünnepelje. A legmelegebb ünneplés közben vonultak be a csapatok Perbenyik községbe, ahol hatalmas, nemzetiszínű drapériákkal díszített diadalkapú várta őket ezzel a felírással: „Isten hozott, magyar testvérek!” A lakosság körülvette a bevonulókat, ölelgette, csókolgatta őket, kezüket szorongatta, még a lovakat is körülfogták és simogatták. Mécs László fogadó beszéde Pontosan 12 órakor tovább indult a katonaság Királyhelmec felé. Útközben a vasúti töltésnél már úgyszólván valameny- nyi felszabadításra váró környékbeli falu lovas- és gyalogos-küldöttsége ott állott a vasúti sínek mellett. A leányok és legények magyarruhában voltak; akik kerékpárral jöttek, a kerékpárok küllőit beragasztották nemzetiszínű papirosokkal. % Király helmecen a templom előtti tér zsúfolásig telve volt emberekkel. Mindenki az utcán volt, öreg asszonj'ok és betegek tolószékeken vitették ki magukat, a lakosság valósággal kitörő lelkesedéssel fogadta az érkező katonaságot. Valahányszor egy-egy újabb katonai osztag tűnt fel, a lakosok viharos örömmel ünnepelték őket: ,^lagyar huszárok!" — kiáltozták és éppen úgy ünnepelték a magyar csendőröket: „Itt vannak a kakastollasok! Itt vannak a magyar csendőrök!" Közben odaérkezett a fogadtatás színhelyére Mécs László királyhelmeci plébános, az országoshírű költő, a hangerősítő mikrofonja elé lépett és beszédet mondott. — Ha én most verset tudnék írni — mondta egyebek között —, ezt a címet adnám a versnek: Szájkosár nélkül. Hosszú éveken át sokszor beszéltem sokezer ember előtt, de mindig az volt az érzésem, mintha szájkosár volna rajtam. Most amikor ez a pillanat bekövetkezett, mi az én kedves Virág Béla református lelkész barátommal csak egymásra néztünk, egymás nyakába borultunk és a boldogságtól, az ámulattól nem is tudtunk sokáig magunkhoz térni, hogy íme végre szabadon, szájkosár nélkül beszélhetünk. Most utólag bevallhatom nektek, hogy miséim alkalmával titokban mindig így imádkoztam az Úristenhez: „Uram, engedd meg, hogy újra együtt lehessen az egész magyar család”. E^t akkor senki sem tudta rajtam kívül, senki sem tudta, hogy miséimet Nagy- Magyarország feltámadásáért mutat- . tam be. •= Oh Istenem, milyen raép, milyen as* mes dolog magyarnak lenni, milyen jó, hogy mindenki örül annak, hogy magyar lehet Tegnap egy haldokló öregasszonynak az utolsó kendet adtam, fel, aki csak megengedte, hogy ezt megérje. De nem- arra. kérte Istent, hegy még meghallhassa a bevonuló magyar csapatok lépteit. Isten csak az öregekben, hrnem a gyermekekben is él a magyar hazafias éírzés. — Testvéreink, olyan örörnnsp ez, hogy itt: nem is kellene most beszélni, hiszeri beszélnek itt az. arcok, a szemek, a színek. Mécs László végül Isten áldását leérte a. magyar hazára, a kormányzóra és minden rendű és rangú magyar testvérre. Tovább észak felé A beszéd után, amelyet rer.dkivül nagy tetszéssel fogadtak, a közönség percekig éltette Imrédy Bála miniszterelnököt, Kánya Kálmán és Teleki Pál gróf minisztereket, Mussolinit, Hitlert, Moscicki elnököt. Virág Béla református lelkész meghatottságtól remegő hangon, hosszabb beszéd után hálát adott Istennek, aki megérnie engedte ezt a napot és felolvasta a kormányzónak és a. kormány tagjainak küldendő táviratokat. Ugyancsak táviratokat küldtek Esterházy János grófnak, jaross Andornak és Szilassy Béla szenátornak. Vitéz Béldy Alajos ezredes, a lovasdandár parancsnoka köszönte meg ezután az üdvözlést. Az ünnepség után a csapatok folytatták előnyomulásukat a bodrogközi övezet legészakibb pontjáig. Leleszi;7. Az övezet többi pontját már a déli órákban Királyhelmeccel párhuzamosan megszállták. AZ ÉSZAKI MAGYAROK HÁLÁJA Irta, DARVAS JÁNOS A magyar nép mindig úgy képzelte a fölszabadulás pillanatát, ahogy a mesében szokott lenni: fehér lovon jön el majd a fölszabadító vezér, a magyarok Hadura. És a húszéves álom, a mese- szerű álomkép ma valóság. Egy millió magyar ujjongó lélekkel, a fölszabadulás leírhatatlan mámorával éli át a megélemedett mesét s lélekben hódol a fölszabadító vezér, a minden magyarok Hadura előtt. Mert Horthy Miklós alakjában a történelemformáló magyar géniusz jelenik meg a fölszabaduló északi magyarság lelki szemei előtt. A kilencmilliós törzsmagyarság Vezére, húszéves bölcs és biztos kezű kormányzásával most egy egymilliós, magyar törzset vezet vissza az anyanemzet kebelére. Leírhatatlan az az öröm, amelyet ma a világ minden magyarja érez. De míg az északi határok revíziója mindejjki más számára csak örömet jelent, önzetlen, boldog, tiszta örömet, addig a mi érzésünk mérhetetlenül több ennél: öröm és hála, ujjongó köszönet, hódolat és hála. A szabadság édességét csak érzi igazán, aki nélkülözte a szabadságot, mint ahogy az egészséget is csak érzi és értékeli igazán, aki elveszti vagy visszakapja veszendővé vált egészségét. Fölszabadító testvéreink csak azt sejthetik, hogy mi, fölszabadítottak milyen örömet és hálát érzünk irántuk. Nincs az a szó és hang, amely kifejezhetné a legnagyobb emberi értéknek, a szabadságnak visz- szanyerése fölötti ujjongó örömünket. Mi északi magyarok kemény élet- iskolám mentünk át. A megpróbáltatások iskoláján. A megpróbáltatások során leszakadtak sorainkból a gyengék és megalkuvók, a konjunktúramagyarok. Az idők tisztítótüzében elhullott a nemzet salakja s csak a megtisztult rész állotta meg helyét csodálatos egységben és alakította történelmét Ezt a belső megtisztulást és az rok Hadura előtt, mányként anyanemsetünknek. A megpróbáltatás két évtizede hűvös megfontoltságra nevelt bennünket. Nem hiába áhított bennünket a néptörzsek végzete nemzetünk legészakibb törzsének, ezen felül még megtanultuk hidegen fölmérni történelmi hleyzetim- ket és kötelességeinket. Remélni merjük, hogy most velünk a magyar nemzet legkiegyensúlyozottabb lelkű törzse tér vissza a nemzet életközösségébe. Hálával tartozunk fölszabadítóinknak. Minden tudásunkat és erényeinket most az egész nemzet szolgálatába állítjuk: ez legyen a hálánk az egyetemes nemzet iránt, amelynek élén a fölszabadító Kormányzó mellett Imrédy kormányelnök áll, aki Kánya Kálmán külügyminiszterrel a legsúlyosabb nemzetközi viszonyok közt is a legkiegyensúlyozottabb és legfölényesebb vonalvezetéssel juttatta teljes diadalra az északi magyarok fölszabadításának ügyét. Megedzett egységünket, szociális nemzeti felelősségtudatunkat, kemény munkaszeretetünket, kollektív nemzeti szellemünket adjuk a magyar géniusz szolgálatába a kapott legnagyobb ajándékért: a szabadságért. Eddig magunkért küzdöttünk: a mai naptól az egész egyetemes nemzetért akarunk küzdeni. Eddig csak különszakadt népünknek voltunk védői, mostantól kezdve az egész közös magyar hon védői vagyunk. Ezzel a szent fogadalommal hódolunk a felszabadító első magyar honvéd: a minden magyarok hadura előtt. Diadalmenet Csap felé Magyar utasszállító repülőgépre lőttek a csehek SÁROSPATAK, nov. 7. | Vasárnap reggel indultak útnak a ma-1 gyár csapatok az e napon kiürítésre ke-1 rülő területek megszállására. A volt trianoni határ felé vezető útvonalon elterülő Vajdácska., Karos zászlódíszbe öltözött és a lakosság gyalog és kocsikon már a kora reggeli órákban Karos határában, ahol a Berecki-csatornán át vezető híd jelentette a határt húsz éven át Magyarország és Csehszlovákia között. A csatorna hídját valósággal elborította a sok virág. Mintegy ezerötszáz ember várta a tíz órát, amikor a magyar csapatok átléptek a határon. Tiz óra előtt néhány perccel megérkezett a hídhoz vitéz Littay András altábornagy, dandárparancsnok és ugyanakkor érkezett a hídhoz Bodrog szerdahely község küldöttsége, Szabó Jenő görögkatolikus esperes vezetésével. A tömeg leírhatatlan lelkes éljenzése közben eltávolították az eddig határt elzáró sorompót és a csapatok nyomban útnak indultak a kétezer lakosú Bodrogszerdahely felé. Elsőnek egy huszárszakasz lépte át a trianoni határt. & községbe vwetó atmicSt m <43* Ián ott álltak a felszabaduló magyarok, öregek, fiatalok és mindnyájuk, szemében könnyek ragyogtak, a hazatérés boldog örömének könnyei. A sajtó társas-gépkocsijai a kormányzó hadparancsát tartalmas» röplapok zereit szórták a tömegbe és amikor a kocsik megálltak, percek alatt szétkapkodták a Horthy kormányzó arcmását ábrázoló gyönyörű falragaszokat és a képeket boldogan vitték haza a magyarok. A csapatok biztosított menetben folytatták innen útjukat, de minduntalan kőtorlaszokkal találták magukat szemben, amelyen: a csehek emeltek az országúton. A csapatok a vasútvonal mellett rövid pihenőt tartottak. Közben a magyar terület felett egy kétrootoros utasszállító repülőgép rúgott el a levegőben. A vasútvonaltól mintegy háromszáz méternyire beásott cseh katonák több puskalövést adtak le a repülőgépre, de eredménytelenül. A Bodrogszerdahely—Csap felé vezető vasúti vonalat átlépve, a honvédek tovább folytatták útjukat Szomotor, Szemű márinpusztal KörtvélyeS, Szentes közsé* Seken át Királyhelmec felé.
