Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-13 / 7. szám
1958 NOVEMBER 13, VASARNAP TEIsVTOEto 19 USE Naprágyi elment a szalagért Irta: Szombatky Viktor Késmárk a színhely. Október eleji napsütés ragyogott a Tátra fölött. Reggél hó esett a Lomnici csúcs tájékán, s úgy festett most a szürke gránit, mintha cukorsüveg volna. A Tátra szeszélyes körvonalait mindennap láttuk. Minden áldott nap a Poprád partjáról, mert kora reggel kivezényeltek ide bennünket. s.csak délben menesztettek vissza a féligkész kaszárnyaépületbe. S hogy ne unatkozzunk: a délutánt megint a Jeru- zsáJem-hegy tövében töltöttük, beszélgetve, álldogálva, mindig türelmetlenük. A tüzérezred öregebb korosztályai számára így festett az őszi mozgósítás. Néhány lelki- ismeretes rezervista még hordta a karszalagot, amely civilkabátján a katonasághoz való tartozást jelentette, de háromezrünkön már a karszalag sem díszlett: így viaskodtak'Végig késmárki f rontidőnket a Poprád partján, napsütéses őszidőben, izgalmas müncheni konferencia idején, civilben, fegyver nélkül. Egyedüli fegyverünk a bicska volt, amellyel a ragadós barna kat.onakenyeret szeltük az otthonról hozott szalonna mellé. A káplár, unatkozó reichenbergi német fiú. hlálóhelyiinket is kijelölte. Mi már csak a vakolatlan falú, ablaktalan, szellös kaszárnya padlására jutottunk: a kaszárnyát most építették éppen, udvarát ke- resztül-kasul szelték az árkok, s a meszesgödrök, az épület lépcsői helyett deszkák zörögtek. Ajtót se találtunk: szálra azsúp- pal fedtük el éjjelre az ajtónyitást. Két széles fenyőfagerenda közé került a szakaszunk: a padlásgerendák_által bekerített térség volt a. szakasz házhelye. Valamelyikük szalmát cipelt, föl a padlásra, le- terítette a földre s ki mennyit tudott belőle, annyit kapart össze magának. Ez volt az ágyunk, három hétig. Felsőkabatban, cipőben, takaró nélkül aludtunk, — Még három nap és röfögni is fogok, — jelentette ki egy pirosképü magyar fiú. A többiek nevettek. A szalma lassankint törekké forgáesolódott, a lengyel szél be- fútt a keskeny ablaknyiláson s port kevert a lőrékből. Köhögni kezdtünk. ■ — Takarónk nincs, enni alig adnak, *®ol- dot nem. kapunk, szélnek sem eresztenek, csuda jól megy dolgunk! — rikkantotta cl magát egy hosszú, sovány legény. — Hóvá valók maguk? — kérdem s közibük ülök. .. — Gömörbe. Tudja-e, hol van Gomor? — Még nem felejtettem el, ha maguk se. — Mi már, hallja, lassan elfelejcsük, ha Sieg egy beiig itt tartanak a padláson1 így barátkoztunk össze a délgömörick- kel. Ajnácskői, feledi, várgedei palócok voltak. kedélyes, barátságos, nyiltkedvü magyarok. Mindegyikünknek meg volt a maga panasza, németnek, ruténnek, szlováknak s magyarnak. De mindegyik csoport külön tartott össze, külön csoportosult, külön beszélte meg az eseményeket, mintha fontos titkokat kellett volna véka alá rejte- niök, pedig csak egy titkuk volt s ebben együttérez' ek valahányon, mindegyik unta a fölösleges ittlétet, égjük jobban szeretett volna hazamenni, mint a másik. De legislégjobban ezek a gömöri magyarok. Hosszú, hosszú délutánokat üldögéltünk végig, a Poprád zöld partján, vígan lobogó tűz mellett, vagy a szellös padláson, szalmában heverészve s a nénié'eket irigyeltük, akik lassan-lassan hazaballagnak mégis. A reichenbergi, égéri. gablonzi németek készülődtek már! Hol az egyik tűnt el, hol a másik s hivatalosan, vagy hívatlanul, mindegyre fogvatöztak s szök- döstek már a lengyelek is. — Hát. mi sohase leszünk magyarok? •— jajdult fel Naprágyi Sándor, amikör már a hatodik német eltűntét jelentették a kövér tartalékos hadnagynak. — Vájjon most nem msgyar-e maga? — kérdezte feddőleg egy füleki lakatos. —.Az vagyok, — vetette föl a fejét Naiv rágja, —■ de mégsem úgy. . . — Hogy? — bosszántgatta .— Ha maga ezt nem tudja, meg, hagy magyarnak válj rántotta meg a vállát Napi- sóhaj tott. sszek! förszág legnagyobb fotóidé n ck fényképész árjegyzékét SZENES MÁRTON Budapest»’ IV., Károly-körúf !6. sz.-—- Miért sóhajtozik úgy?- — kérdeztem. — Tudja, — hajolt közelebb — a testvérjeim odaát vannak Salgótarjánban, csak én maradtam be valahogy a republi- kába. Fene becsületes voltaim, hogy eszembe jutott a berukkolás, de azért Lo. áoncig egyebet se ordítottam, • mint azt, hogy Éljen Magyarország a a Hórthy- baka. legelső a világon..De itt;, hallja, nincsen semmi kedvem. Már csak mennék haza. .Mondja, hiszen újságolvasó ember, mikor megyünk mi már háza tollas katonának ? . — Jó az Isten, majd csak' megsegít — feleltem, .mert már akkor nagyon- biztatókat jeleztek az újságok- s'a németek is masírozni kezdtek ILeimsritz félé a magul; új hazájában. — Nem bU'on'j én : azt ki. valamint mondhatom, nem. bírja közülünk egy se, ügy-e, legények? . — Húszán ■ üldögéltünk akkor már a magj'ar csoportban, én adtam a cigaret. tát, ők á jó szót. Mind rábólintott az igére sí csak-szemük türelmetlen csillogása mútatta, hogy többét tartózkodik otthon a lelkűk, mint itt, a havas Tátba alatt. A ■■ '■ •- — Én ammopdó- -vágj’Ök; ~ ^folytatta Naprágyi .— hogy akár tetszik, akár nem, innen elmegyek s velem- együtt a -többiek mind. Nc?m nekem való élet ez itt, több hasznomat vennék nekem otthon. Nincs egy férfikéz az egész családban, nincs, aki őszire munkálná a földöt, még a lovainkat is elvitték. De ha ezek a bajok néni is volnának, igaz ptágyárnak otthon a helye mostanában, nem pedig itt a padláson. Rántott egyet a-vállán: — Hazamegyek. Ekkortájt jött a parancsolat, hogy akinek nincsen takarója, meleg ruhája s aki éhes, hazamehet szabadságra két napra, de hozzon magával takarót, amikor visszajön. Másnap Naprágyi Sándor eltűnt. S vele együtt a fél szakasz, ügy elillantak, hogy harmadnap sem jelentkeztek a reggeli név. sorolvasásnál. —- Ezek átszöktek a gömöri határon, meglátjátok,' — busult a - füleki s igen bánta, hogy nem tartott a Naprágyi társa, ságával. Negyednap éjjel tértek meg. Éjfél is elmúlt, mire a vonat bedöcögött velük a kés. márki állomásra s mire ők felmásztak hozzánk a. padlás gerendái közé. Fülledten porzott a padlás, horkolt, köhögött az egész háztetőalja nép; Az is megbetegedett itt, aki.soha orvost nem látott— Meggyüttünk, — tapogatták ki körülöttünk a szalmát s ledőltek fáradtan. Nagyot s boldogat sóhajtott. Magára rángatta a takarót is, amiért haza kellett mennie s fáradhatatlanul majszoita az otthoni kenj’eret. ' , — Hol voltak?“ — suttogtam vissza, — már nagyon aggódtunk ám magukért. Nem felelt Naprágyi, hanem a sötétben sokáig, türelmesen kutatgatott. Kis csomagját oldozgatta csendesen, végre megkereste a kezemet s belenyomott valamit. Puha. illatos, ízes ajándék volt: f oszlós- bélü kenyér. — Magyarországi, — suttogta, — a testvérem sütté, magyar kenyér. S toVábbkeresgélt. Megint csak megkereste a kenyeremet s miközben ujjamat a sel.vmés, finom tapintás érte, súgta tovább: —- Hát ez tudja-e mi? Magyar nemzeti pántlika. — Hol járt maga, Naprágyi? . A sötétben is látni lehetett vidám mosolygását, amint liuncut ráncokba fut a :aíja. ' Odaát. — Odaát ? — rémültem el. — Odaát,.-— helyeselte, — éppen átugrottam hozzájuk egy kis kenyérért, s ezért a szép szalagért, aminek a színei 'ír"Iy j" i s-s ütik, égetik a sitiinkét. Mert -niej^,kellett nékik mondanom, hogy várjanak mőst már türelemmel, .nemsokára . hazateegyünk, hogy illő tisztességgel fogadhassuk őket. No'és? Azt, mondták, hogy még várnak egy- ideig, de nem sokáig , már. Mert Tarjánba voltam, tudja, Salgótarjánba, s onnan hoztam ezt a kis nemzetiszín Szalagot... Kézbevettük a szalagot a sötétben, úgy dédelgettük. Mintha csodálatos fényt sugárzott volna a szalag, mintha jóságos meleg áradt volna belőle, s titkos hivozató mert az- agéss jnadlásW. Automobiljainkra helyi képviseleteket keresünk Sleyf-mM gyári fiúkja Budapest VI., Lehel-uíca 25. Telefon: 29-23 40 alja magyar felébredt erre, csak a magyar, senki más, s a szalmában közelebb csúszott Naprágyi Péterhez, Naprágyihoz, aki átszökött tegnapelőtt Tarjánba, Tat“ jánba egy szelet.ke szalagért... Kézrőlkézre adogattuk a szalagot. Mindenki tenyerében tartotta egy percig, melegített, forró volt ez a szalag, megesküdtünk volna ott a sötétben, hogy a színét is ponosan látjuk, a színét is ennek a ká- romszínü, selyemfogású kis szalagnak. Visszatette végül is Naprágyi a szalagot a zsebébe, s fekhelyére mászott az egész társaság. Megnyugodott mindenki, jóleső' álomba borult, -de hiszen így is illet, mert Naprágyi pompásan elvégezte a követséget: elhozta. túlról, odaátról a legszebb üzenetet. • A kImiül vegyes nemzeliségü Csehszlovákiában alig keveredtek a nemzetek Az Összeházasodás a nemzetek és a nemzetiségek keveredésének egjik legfontosabb folyamata, s miután általában a vőlegény a „hódító” fél, .. s a menyasszony veszti _ el a maga nemzetségét, * amikor reá. nézve idegen nemzető vagy fajú férjet keres, azt lehet mondani, íiogj’ a statisztika a megkötött házasságokban szereplő felek adatain keresztül a nemzeti térnyerés és térvesztés adatait is bemutatja. Természetes az ié, hogy ' erősen kevert ajkú területeken az összeházasodás sokkalta szélesebb- körií. mint olyanokon, ahol a nemzetiségek zárt tömbökben élnek. így például Erdélyiben az összeházasodás arányszámai igen nagyok, amivel szemben a most kellő határai közé visszaszoruló Csehszlovákiában a nemzetek ás n-eonZétL eégek meglepőem. erőteljes módón eikülö- ,nülték egymástól s az összeháza&odáti (irányszámok itt igen kicsinyek. A nyertes, fél érthetően a „cseh-szlo- vak”. A legutolsó cseh statisztikai 'évkönyv szerint Cseh-Szlovákiában 1936-ban 81.268 volt a cseh-szlováknak kimutatott vőlegények száma, de csak 80.673 a menyaszo- nyoké, vagyis az „uralkodó faj” a köztársaság területén 575 menyasszonyt hódított reánézve idegen nemzet léány^j közül. Ez alig héttized százalék, eszerint'tehát csak minden 141. cseh vagy szlovák vőlegény házasodott más nemzetből. 7 A vesztes nemzetek között első helyen a magyar mg állott, amely a Felvidéken ősi közelségiben és barátságban él-a szlovákokkal és ahol a nj-elvhatárok ie sok helyen egészen bizonytalanok. 1936-ban a köztársaság egész területén a vőlegények között 6.156 volt magyar nemzetiségű, a menyasszonyok közül pedig 6.420, tehát 264 magyar menyasszonynak nem magj'ar fiú volt a vőlegénye, ez pedig- 4,1%.. De a magyar fiúk között is egészen bizonyosan voltak olyanok, akik nem magyar lányokat vettek el és így a keveredési arány ennél is nagyobb lelhetett. Szlovákiában 5.201 magj’ar vőlegény és 5.416 magyar menyasszony szerepelt a statisztikában, a menyasszonyok többlete tehát 215 főnyi. A ruténföldön a magyar vőlegények 928 főnyi számával szemben 983 magyar menyasszony állott, s itt a mennyaö'zonyok .többlete 55. ami már mintegy hat százaléknak felel meg, vagyis a ruténföldi magyarság még nagyobb mértékben volt hajlamos az idegen nemzetbeliekkel való egybekelésre, mint a szlovákiai. Csehországban 21 magyar vőlegény és 17 magyar menyasszony kötött házasságot, tehát a magyar vőlegények száma a nagyobb, ami érthető, mert hiszen' a cseh tartományt a felvidéki magyarságnak főként kereső célbői' ott tartózkodó férfiat keresték fel és a magyar nők száma... D. a J. K r Szeretettél Jföszöriji a felvidéki főtisztelerdő Cl ein suf é s Jkér szives támogatást BITTNER és TAKSA temníonjberendezők Budapest IV., prohászka Ottók r-u. Tárt I<arofílíaf váp/ ÉS - ÉTTERMEI SihkesfiSärSl dlcsón, a rÓgi híres Pa .npi Gfe szűcstől TV., Bécsi-utca 6. Felvid ki Testvéreink férfiruha-, buntfav^ekec«- éstétftgbálszisigleíe lego cséCg/Ri sjffedpl Nemzeti Rubíhjftban, BtidajpestySlákóczi-út 1,
