Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-13 / 7. szám
1938 NOVEMBER 18, VASÁRNAP TEIsUIDEta Az érsehujvári magyarok üzenete irta: Olvedi János Sűrű, nyúlós ködben, csigalassúsággal vánszorog autónk az ógyallai országúton. Alig lehet tíz lépésre látni, vastag, szürke ködfátyol borul ránk s a lucskos-sáros országúton el-elakad a nagy túrakocsi. Pár száz méterre lehetünk csupán a Nyitra- hídtól, s a ködön keresztül messzi harangzúgás hangjai szűrödnek át Hazatértünk, itt vagyunk. Húsz szörnyű és kivárhatatlannak tetsző esztendő után. Itt vagyunk ezen a drága magyar földön, a régi kuruc város vérrel, verejtékkel megáldott és megszentelt földjén. Leugrálunk az autóról. Elviselhetetlennek tűnik a lassú vánszorgás. Rohanni szeretnénk, elsőnek lépni a drága alföldi város felszabadított földjére. És elsőnek megcsókolni a rögöt, melytől húsz keserves év elszakított, s melyre most Végül végérvényesen hazajöttünk. Őgyallától kezdve száz meg száz ember hullámzik végig az úton Hetenyről, Gyal- láról, Bagotáról, Bajcsról jönnek ezek az ünneplőbe öltözött derék parasztemberek, akik látni akarják a szent pillanatot, amikor Horthy Miklós katonái bemasíroznak a régi kuruc városba. Ki gyalog, ki keréliÍ iáron, ki szekéren jön, minden kalap mel- ett virág és minden szemben leírhatatlan öröm. Csodálatos, festő ecsetjére való, könnyek mögül előcsülogó öröm. Közvetlenül a város előtt összetorlódnak az emberek. Végig beláthatatlan mesz- szeségben katonák állnak, pompás, ragyogószemű, kifentbajszú magyar honvédek. Virág van mindegyiknek a sapkája mellett, virágot szúrtak még a lovaik füle mögé, meg a puskájuk csövébe is és dalolnak, vígan, csodálatos szépen. A Vámhídnál a városi küldöttség fogad. Ezüstgombos, nagybajszú magyar paraszt- emberek. És amikor megpillantják az első magyar katonát, meggörnyednek az ősz paraszti koponyák, elakadnak az üdvözlő szavak és a könnyek végigcsorognak a borostás arcokon. Csak a szemük beszél, a tekintetük és ez minden cifra szónál szebb. Emlékszem, az egyik sorból, behavazottfejű öreg atyafi ugrott elő. Elkapta az első katonát és csókolta öreg, fogatlan szájával, mintha saját fia lett volna. „Magyarok, testvérek..ezt motyogta csak szakadatlanud és könnyei végigcsorogtak a zöld mundéron. Fiatal paraszt menyecske áll mellettem, karján egy csöppnyi, tágszemekkel bámuló jószág. Az asszonyt rázza a boldog zokogás s közben ezt duruzsolja a csöppség fülébe: —- Kicsi lelkem, te még nem láttál magyar katonát, ezentúl mindig csak azt fogsz látni. Parányi, alig négyéves emberke, sujtá- Sos huszármundérban, fején kicsi csákóval nagy csokor virágot nyújt át az első katonának. És a páncélsisakos tiszt lehajol a nyeregből, felemeli magához a csöppséget, magához szorítja és összecsókolja a magyar hadsereg legkisebb katonáját. Végig a városon ezer meg ezer ember. Tombol, éljenez, virágot szór a katonák elé. Sok helyütt áttörik a kordont, beözönlenek a menetelők közé és ölelik-csó- kolják a magyar honvédeket. Hiábavaló itt minden rendezés. A tömegből elemi erővel tör elő a lelkesedés, húsz esztendő műiden elfojtott izgalma, elkeseredése. Ezek az emberek húsz éven át csak egyet tanultait meg és csak egyet láttak: az idegen csendőr szuronyát, az idegén terror mindent. leigázó, mindent meggy alázó durvaságát;. És most egyszerre, mint a gátjá-t- vésztett folyó, előtör belőlük húsz esztendő minden lefojtott keserve, szenvedése és lelkesedése. Harangzúgás Ttözött érünk be ä nagy piactérre. A régi Kossuth Lajos-térre, ahonnan tizenkilenc évvel ezelőtt cseh légionáriusok összezúzva hurcolták el a nagy magyar szabadsághős bronzszobrát. ’A szobor talapzata azóta a temetőben áll, taláii intő és bíztató jelül mutatva a magyar feltámadást. A piactér közepén összeácsolt emelvényen üdvözlik a bevonuló katonákat. Egymásnak adják át a szót a városbíró, a város és a járás politikai vezetői, a paraszt- gazdák, az iparosok, a munkások, a fiatalság szónokai. És az elfogódott üdvözlő szavakból takaratlan őszintességgel ömlik az igaz öröm, a nagy, szinte leírhatatlan boldogság. De kicsülan a mondatok közül az a férfias, gerinces magyar szellem is, melyet a felvidéki magyarság húsz esztendő alatt, húsz esztendős kisebbségi élete folyamán, megteremtett. — „Mi — mondotta az egyik szónok — húszesztendős kisebbségi életünkben, örökös elnyomatás és leigázottság között megtanultunk valamit. Megtanultuk becsülettel és tisztán szolgálni a hazát. Megtanultuk, hogy a nemzet a nagy közösség, melynek egy akarattá, egy céllá kell összeforrnia:. A legnagyobb szent közösség, melyben el kell tűnnie műiden személyi és osztályellentétnek és érdeknek. Egy cél, egy nép, egy akarat: ej a mi hitvallásunk, ez a mi magyarságunk. És mi ezt a magyarságot akarjuk átvinni megnagyobbodott hazánkba, Magyarországba.” Igen, a felvidéki magyarság ezt a tiszta, ezt a húszéves szenvedésben megifjodott magyarabb magyarságot, ezt ae szenvedések között megtisztult becsületes és szociális lelket hozza át Magyarországra. Húsz esztendő szenvedése és tapasztalatai alakították ki ezt s szellemet és az állandó harc, az állandó önvédelem acélossá, meg- nemalkuvóvá tette. Pezsgő, életerős, a feladatok előtt meg nem hátráló, szívós és kitartó szellem ez, mely sokat szenvedett, de a szenvedések között rengeteget tanult is. Megtanulta, hogy magyarnak lenni elsősorban munkát jelent, becsületes és kitartó munkát ,mély mindig a magyar nép szent közösségének célját kell hogy szolgálja. Megtanulta, hogy magyar jövő, igazi magyar kibontakozás csak nagy népi összefogásból sziUethetik meg, abból az összefogásból, mely a magyar paraszt, a magyar munkás és magyar értelmiség közös munkáján, közös verítékén és testvériségén épül fel. Az érsekújvári mágyarok mindig hirdették és mindég képviselték ezt a gondolatot. És ez volt az első szó, melyet a Seh moll-pasta: 0 I II III IV V Bútor- I II IV Arak: fillér 21 34 48 76 ÍOO 180 Pasta 40 56 120 Nagyobb Űrtartalom! Gyár: Schmoll és Kallós r. I. Budapest 62. Posta iák 130. drága Édesanya felé üzentek a felszabadulás első percében. A magyar hazába visszatért Érsekújvár üzent tegnap az újvári piacon és üzenete közel egymillió felszabadított felvidéki magyar izenete volt. Megmaradtunk és élünk -— így szólott az üzenet — és becsülettel megőrzött magyarságunkat, húszesztendős szenvedésben megacélozott, lelkünket, súlyos-’ tapasztalatainkat most a Haza szolgálatára bocsátjuk. Derék újvári magyarok, a Ti üzenetetekben a becsületes és alkotó magyarság hangja szól és ezért örökké, örökké hálásak leszünk. III. Viktor Emanuel király-császár az uralkodó, katona, tudós, sportférfi és családapa Most, hogy 177. Viktor Emánuel Olasz- or szárj királya és Etiój'a, császára hétve- nedik esztendejébe lépett, nemcsak Olaszország ünnepli, de a többi baráti nemzet sorában részt vész ez örömben a magyar nép is, ainely különösen tavalyi látogatása alkalmából; zárta szívébe az : olasz uralkodópárt. A baráti Olaszország uralkodója a Savoyai-hkz hagyományaiban nőtt. fel és erős katonai nevelésben részesült. Nápolyban született 1869 november 11-én, atyja Umberto király volt, anyja Savoyái Margit királyné. Korán tényleges katonai szolgálatba lépett és katonai szaktudásának gyarapítása végett hosszabb tanulilájHfiárlcás MOTORKEplfKPABOK, CSÖVÁKMOTOROK körrftképviselelei átadók URBAC Iljt'DArÉST; VI, HŰNYADI-TÍR 12. SZÁM B. M. \f'., német Tr^imph (T. W. 30, angol B. S. £., hfclga F. -Nt^és SAROIJ^V^rrffltőr^ kerékpárok,, El to—Kviiiriiflé amerikai csónakmotorok ' mányutakat tett ’Németországban. ’K. király szenvedélyes sportember is, a vadászatot és a vitorlássportot különösen kedvelte fiatalabb évéiben. Vitorlás jachtján bejárta az egész Földközi tengert és egy hosszabb tengeri úton egészen a Spitzbergákig jutott. Trónra 190Q-ba.n lépett, atyja Umbérto király, tragikus halála után. Házasságát Elem királynővel Nikita montenegrói fejedelem leányával, 1896-bán kötötté. Előbb két leányuk született: Jolanda Margherita és Mafalda hercegnők, majd 1904-ben született Umberto herceg trónörökös. Később még két leánya született az olasz királyi párnak: Giovanna, aki Borisz bolgár király felesége és a most 22 éves Mária hercegnő, aki budapesti útjukra is elkísérte királyi szüleit. A háborút ül. Viktor Emmánuel végig csapataival együtt töltötte annyira, hogy régenssé kinevezte nagybátyját, Fér dinárt cL géhuái herceget. A fronton gyakran megr fordult csapatai között a király és a front közelében levő főhadiszállásán, az Üdítvében levő Villa Itáliában, majd Páduában úgy élt, mint bármelyik alantasabb rangban levő tisztje. A király — uralkodói tevékenysége mellett — elmélyült történelmi tanulmányokat folytatott, különösen a numizmatika, -terén. Egyik ilyen tárgyú műve, a Corpus Nnmmorum Italicorum, kimagasló tudományos értékkel hir és mind olasz, mind külföldi akadémiák részéről számos kitüntetésben részesült. A fasizmus hatalomra jutásának idején, 1922 őszén, közvetlenül a Marcia Öv, Koma előtt Facta miniszterelnök ostrom- állapotot akart elrendelni, de a király a rendelet aláírását megtagadta és Mussoliniért küldetett, majd nyomban kinevezte miniszterelnökké. A király és a Duce között ettől az első találkozástól kezdve —- bár valóiában a legelső találkozása a cividalei hadikórház- ten történt, ahol j/í/ssoíbu sebesülten feküdt. — mindig a legbizalmasabb cs legbensőségesebb volt. Már a fasizmus uralma idején, 1925-ben, nagy fénnyel ünnepelték meg a király uralkodásának negyedszázados évfordulóját, majd öt évvel később, 1930-ban Umberto tróriörökö&ndk Mária Jósé belga királyi hercegnővel való .házassága, legutóbb pedig a trónörökös. !pátr fiúgyermekének, a kis Viktor Emá- nuel hercegnek születése adott alkalmat arra, hogy impozáns formák között nyilatkozzék meg az egész olasz népnek a királyi család iránt érzett bensőséges szeretete és ragaszkodása. Elena királyné, Miklós montenegrói király;,' leánya, 1873 január 8-án C'étinjb ben született. Családja szoros rokoni kapcsolatban állott az orosz uralkodóházzal és ezért 12 éves korában nevelés végett a szentpétervári Smolny-intézefbe került. Iskolai tanulmányainak befejezése után visszatért hazájába, ahol eleinte a költészetnek és művészetnek szentelte legtöbb idejét. Az akkori nápolyi herceggel 1896 Budapesten ARI <k
