Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-27 / 19. szám
22 ‘fEwrofla *i^ätaRHTMÄß 1938jNOVEMBER 27, VASÁRNAP gunk. ahogy a szükség megkívánja. Tudatában vagyunk annak, hogy • * műemlékek nagy idegenforgalmi vonzóerővel bírnak és a fejszabadult Felvidéknek éppen-ez a szeretetből sarjadó idegenforgalom fog hosszú időn keresztül gazdasági erőforrást jelenteni, éppen ezért mindent elkövetünk, hogy' a műemlékek gondozásával és propagandájával elősegítsük a Felvidék megismerését és megszerelését, Kassa megváltozott képe Újból a központi témára, Kassára és a kassaiakra terelődött a beszéd. Az egységes hatású, történelmi városra. Bizony húsz év alatt nagy változások történtek és ezek a-város külső képében is megmutatkoznak. — Többször megfordultam Kassán a megszállás húsz esztendeje alatt is, — mondotta Gerevich Tibor — és érdeklődéssel, sokszor azonban bosszankodással és fájdalmas érzéssel figyeltem a csehek építkezéseit. Hogy a Csermely-úton és a ’esti-út vonalán, általában az új város- ■szekben építkeztek és modernül építkeztek, az csak előnyére vált a városnak. De renesen * berontja a város képét, a pompás har- lónikus hatást a Bata-féle hivalkodó palota. Én a modem építészet híve vagyok, de helytelen modern szörnyeteget történelmi környezetbe beépíteni, mert ezzel megbontották a Fő-utca házsorának nyugodt, finom vonalát. Ez a. kolosszus teljesen elrontotta a dóm hátterét. Én nem adtam volna meg az építkezési engedélyt reá azon a helyen, ahol most áll. Viszont örömmel tapasztaltam, hogy a fiatal kassai modern építészek, akik közül Öelschläger nevét tudom őszinte dicsérettel megemlíteni, mennyire beleilleszkedtek a kassai építkezés sajátos egyéni hangulatába és mennyire fel tudták használni a felső- magyarországi építkezési stilus sajátosságait. milyen ügyesen alkalmazzák a pártázatos felsőmagyarországi reneszánsz motívumokat. A kisebbségi'kassaiak nagy érdemei-— Akik nem ismerik a húszesziedős megszállás alatti Kassa életét, nem ismerik az embereket, a küzdelmeket,‘törekvéseket, felmerült eszméket, terveket, nem is tudják kellőképpen méltányolni mindazt, amit a mai kasaié k. a kisebbségi kassaiak művészeti és kulturális téren is alkotni tudtak. Olyan gazdagodása ez az egyetemes magyar művészetnek és szellemnek, amit méltányolni kell és azon kell igyekeznünk, hogy a kassai lélek szabadon fejlődhessék és dolgozhasson, hogy ezt a lelket kellőképpen értékeljék és megkapja mindazokat a kulturális eszközöket, mikre húsz év szenvedéseivel és magyar munkája val elvitathatatlan igénye ián A kassai múzeum nagy hivatása — A jövő magyar kultúréletében igen nagy szerepe van a kassai múzeumnak, amely sohasem volt pusztán mumiaraktár, hanem élő szén, a leggazdagabb vidéki múzeum. Még egykori nagyérdemű igazgatója, Üfi- halik József szervezte meg modern: intézménnyé a felvidéki művelődésnek ezt a jeles központját. Az épület ma már nem kielégítő, nem elegendő a férőképessége. De már készen van az a terv. amelyet, fel lehet használni, még az összeomlás előtt tervbe vették, hogy Kassa új, megnagyobbított múzeumot kap. Felsőmagyarországi reneszánszstílusban emelkedett volna ez az új épület. Lechner Jenőnek pompás elképzelése. A viszonyok közponját. változása következtében akkor nem valósulhatott meg, de bízunk benne, hogy Kő- szegi-Winkler Elemérnek tettereje hamarosan meg fogja valósítani. —* Az új múzeum épületét a ligetben képzelem el, amelynek környéke most már szépen kifejlődött. Mindig az a törekvés a modern múzeum építésénél, hogy lehetőleg nyílt téren,* park közepén álljon, Kassán tehát keresve sem lehet alkalmasabb helyet találni a ligetnél. Persze, a modern idők követelményeit figyelembe kell venni megépítésénél. Ebben kell megvalósítani Kassa nagy reprezentációs kiállító reprezentációs termét, aztán hatalmas előadóhelyiséget. a művészettörténeti szemináriumok és előadások Kisebbségi múzeumot Kassára? — Ä régi múzeum épületét pedig közkönyvtárrá lehetne felhasználni és itt lehetne és kellene berendezni azt a nagyon komolyan megvalósításra érdemes intézményt, amelyet először a Felvidéki Magyar Hírlap vetett fel. Itt kellene berendezni a kisebbségi múzeumot, a húszéves kisebbségi harc történelmi emlékeinek gyűjtő és rendszerező helyét. Kassára egyetem kell! — Kassát vissza kell helyezni kulturális vezető szerepébe, hiszen az egész középkoron és újkoron ál a Felvidék kulturális életének gócpontja volt. Éppen ezért most vetem fel az eszmét, amelyet megszívle- lé$re ajánlok minden illetékes tényezőnek: Kassára nem műegyetemet, hanem egyetemet kell vinni! A kassai egyetemnek múl íja van, hiszen itt már volt egyetem,,'csaknem egyidős a Pázmány Péter t ud om á n y egy e t em m e 1, amelyet Kisdy Benedek egri püspök alapított 1657-ben, I. Lápot király erősített meg és amely egyetem a, jezsuita-rend eltörléséig működött Kassán. Jusson eszünkbe az is, hogy a háború előtt Kassa nagy kultúr- munkásai mindig egyetem érdekében harcoltak. Takács Menyhért dr. jászói prépost édesatyámmal, Geré^ich Emil ^reáliskolai- 7L Icgnag-lm.'b rádlíizaiköaletc boiiapeüst, ínüzlet: Ráday-u. 11. Kéjen iacortetöket, díjtalanul ... igazgatóval együtt éveken át kitartóan harcolt, míg a köztudatba át nem vitte az egyetem felállításának szükségességét. Annak idején Kassa és Debrecen között az utóbbi javára dőlt el a harc, de ez nem jelenti azt, hogy a régi célkitűzést fel Kellene adni. Kassa elsősorban szellemi központ, itt egyetemnek és nem műegyetemnek van meg a szükséges atmoszférája. A szellemi tudományokat művelő központ összefogná mindazokat a nemes törekvéseket. amelyeket Kassa feltétlenül ki fog termelni és amellett itt lehetne felállítani a szlovák és ruthéii nép kulturális emelésére szükséges katedrákat is, tehát kisugárzó és vonzó centrummá lálnék ismét. Az egyetem megszervezése is egyszerű volna, hiszen teológiai fakultása máris van és ezen olyan kiváló professzorok működnek, mint a jeles műtörténész, Wick Béla. Jogakadémia is volt Kassán, ezt úgyis visszaviszik, njfbmban egyetemi fakultássá lehet kiépíteni, tehát csak két új karnak megszedte zéséről volna ;szó. A műszaki kífzés szempontjából teljesen megfelel a qélnak a nagyhírű felsőipariskola, amely első ilynemű intézetühk. Ezt —------------ráder Kristóf pension m -m -4. IV, RflptóMér 2.' Belváros szívében SUaOpSSt; olejó családi otthon ki kell fejleszteni és iparművészeti,’ meg művészeti szakiskolával kell bővíteni. Felvidéki művészegylet szervezése Kassán — Még az idegen uralom napjaiban felvetettem kassai barátaim előtt az eszmét egy felvidéki művészegylet szervezése egyében, amely a mai művészi életet központosítaná, egybegyüjtené a művészi erőket, kiállításokat rendezne, előadásokat tartana. Nem velégíthet ■ ki' bennünket a passzív merengés Kassa dicsőf múltjáról,, ezt a lángot fel akarjuk gyújtani, kifejteni az összes művészi erőket. — Még egyr eszme, amelyet a közelben meg kell valósítani: vallási misztériumjátékok rendezésére szabadtéri színpadnak nincs ideálisabb helye a kassai dóm környezeténél. — Bízom a felvidékiek friss szellemében. Bízom Jaross Andornak és munkaV: I, szikvízgépeV, tűm, ' 'nyék. tiűngéspK it giü- és lülFäiS 1*1. . agner és Tahnirt. í., Lőportár-utca S— ntes költségvetés? társainak korszerű felfogásában. Ne a merengő várost lássuk Kassában, amely csupán a dicső múlt emlékeiből él, vegyük észre a város friss magyarságában rejlő vitalitást és azt teljes mértékben aknázzuk ki. Akkor Kassa újból betölti spkévszázados történelmi szerepét és újból civítas supe- rioris Hungáriáé primaria lesz. YÉCSEY ZOLTÁN Sápi tatkas István: T £ A szociális magyar csendőr Magam is megnézem a címet, mielőtt tovább mennék, mert csakugyan a mai világba illő, szokatlan és furcsa név: a *zo- ciális magyar csendőr. Eddigi életünkben nem igen láttuk, a cseh csendőr szocialista volt ugyan, de csak Benes felé, és a magyar ember sohasem bírta' megszokni - a csehszlovák csendőrök szürke gyenruháját. A magyar csendőr fogalom volt már hosz- szú évtizedek őta, s ez a fogalom szorosan egybekapcsolódott a kakastollal. Kívül zordarcú, félelmet és rettegést keltő legények azokkal szemben, akiknek valamilyen bűn terheli a lelkiismeretét, belül annál becsületesebb, kötelességtudóbb, derék emberek, akiknek munkáját két szóba tömöríthetjük; rend és igazság. Nemrég egyik kedves barátommal, igazi magyar csendőrrel, Apor József századossal jártam végig az ipolyvölgyi falvakat. Ö a csendőrörsöket vizsgálta, ami annyit jelentett, hogy' gondosan elhelyezte őket, én az író szemével mentem vele, s ketten jól kiegészítettük egymást. Minden harmadik faluban katonásan jelentkezőit a csendőrörs vezetője, minden harmadik faluban szóba elegyedtünk a magunk? népével. Lukanényén a Hangya üzletvezetője ujjongott jöttünkre, mondván: — MégérezteiíT," hogy ma kedves vendégeim lesznek, friss sonkát hoztam! Pedig nem. uzsonnára mentünk, hanem a község ügyét-baját intéző, derék magyar tanítót kerestük, aki a hadirokkantakat ott írta össze. Ili áz üzletvezető ünnepet érzett, s a szíves meghívást vétek lett volna visszautasítani. Leültünk hát hárman, Reichel Kálmán, a munkaközvetítő hivatal vezetője, a százados meg én, s egyszerre megtelt a kis szoba ünnepi hangulattal, Varga Bö- zsike, a „Hangya” leánya elmondta nekünk ünnepi beszédét, amivel a bevonuló magyar honvédeket fogadta, csupa öröm volt halj. gatni. Itt ismertem meg a magyar csendőr lelkét, amint a századosi egyenruha alatt megérez- tem a derűs gor.dolkozású, csupa magyar úriembert, akiben annyi a szociális érzés, amennyit egy egész csehszlovák csendőrszárnyba nem tudtak volna belesűrífeni. Apor József, a marosvásárhelyi kisdiák, diák módján melegedett fel, a község minden apró dolga egyformán érdekelte, egy-egy nehéznek látszó dolognál mindjárt készen volt a jótanáccsál, lekezelt a derék emberekkel, akik ügyes-bajos dolgaikat elintézni a szobánkba jöttek, s minden kis szívpanasz után egvre azt hajtogatta: — Nem baj, ezen majd segítünk, az a fontos, hogy már itthon vannak! Ez az „itthon vannak” adta meg az egész novemberi nap ízét. Nem a cseh csendőrőrmester szavát hallottuk, aki fölényes modorban azt hajtogatta, hogy: — *‘U nás to nejde (nálunk ez nem megy)... Itthon, a megfáradt, de boldog jövőt váró és mesebeli jelennek élő, szépséges Magyar- országon minden megy. Különösen megy a becsületes magyar munka, amit húsz éven át olyan sokszor nélkülöztünk. Pedig de szerettünk volna mindnyájan dolgozni, akiknek az Isten erőt és kitartást adott, akik a mindennapok fáradtságát gyerekjátéknak vették, ha fajtájukért remegő, magyaros munkát végezhettek. Ezért éreztük ünnepnek azt <u estét, amelyet magyar falvakban, magyar Qfc'fnWr társaságában töltöttünk. A „íííelnjetes” kakas- toli helyett, a zord katonának' tartott markáns arcéi mögött, egéáSen a lelkek mélyén tulajdonképpen a miums vásárhelyi kisdiákot láttam, akit a kat^jffius gimnáziumba)! csakt>an Kos «raj ndrasi SzÖny egipar ísir. Á lmmiáé* í&méc y. I.iyos-utca úgy, mint a református kollégiumban becsületre és szeretetre neveltek. — Emlékszel inég Marosvásárhelyre? — kérdezj tőlem hirtelen. Emlékszem, hogyne emlékezném! Többször vitt arra az utam, amikor a román harctérről jöttem, vagy odamentem, ismerem a székely kultúrpalotát, talán annak az emléke maradt meg bennem a legjobban. — Erdély — sóhajtjuk egyszerre, s halotti csend támadt a kis falusi szobában. Mind a hárman összehajoltunk, s a kis lámpa fénye nagyot lobbant, mintha a szív új vágyait akarta volna megérlelni. Aztán továbbmentünk, az éjszaka kigyu.i- totta csillaglámpásait, az autó két tűzszeme utat vágott határdombok és kanyarulatok között, mindenhol katonásan lépkedő magyar honvédekre bukkantunk, akik a polgárok álmát őrizték az egyelőre megint furcsára szabott határokon. ^ — Szlovák katonák gyerekeket küldenek át élelmiszerért, mert annyira éheznek — mondja az egyik faluban valaki. — Mit csináljunk? — Adni kell nekik — mondja a százados. — Érezze meg a szlovák testvér, hogy testvérei vagyunk. Vájjon a cseh csendőr mit mondott volna a túloldalon? A csillagok ékesen világítottak, mi nagy- kerülővel nagy darab utat bejártunk, s ahogy késő éjjel hazaértem, édesebb volt az álmom, Marosvásárhelyről, a székely fővárosról, magyar földről álmodtam, s egy feketehajú, székelyarcú százados vitt magával a ré- geiilátott kultúrpalotába. Édes volt az álmom, nem cseh csendőr szúrós tekintetét láttam, amiért tiltott imádságot kezdtem a magyarok templomában, hanem székely anya üzent székely fiának szívével dicsőséges feltámadásról, erdélyi Tündérországról. ’Betilíoiíálz a wnarosvásár&elyi Be/^Ien Kaía- egy letet Marosvásárhely, november 20. Az igaz. ságügyminisztlzium néhány nappal ezelőtt utasította a marosvásárhelyi ügyészséget, hogy a Marosvásárhelyen működő Bethlen' Kata-jótékonysági egyesület jogi személyiségének törlése érdekében járjon el a törvényszéknél. - Az igazságügyminisztérium utasítása a következő három ponton alapszik: 1. A Bethlen Kata-egyeeülct nem fe_ Tel meg-a mai viszonyoknak. 2. Kifogásolandó, hogy. ez egyesület alapszabályai szerint bárki tagja lehet az egyesületnek, akit az egyesület választmánya tagjai sorába felvesz. Eszerint nincs kikötve az, hogy a tag csak román állampolgár és nagykorú lehet. ,3. Az alapszabályok ötödik szakasza szerint a tagdíjakat a tagok koronában és fillérben fizetik, halott Romániában a lei a törvényes fizetési eszköz. A törvényszék pénteki döntésében .magáiévá- -tette' az ügyszség indítványát és megszüntette az .egyesület jogi személyiségét. Dr. Csiky László a döntőé ellen az ít Tőtáblához fellebbezett. Az egyesülefrynternátasábaií jelenleg 61 leánynövendék jhkik. Fratelli Delsinger kávé, tea szak üzlet Budanest, Ferenciek téréi- Kérjen 'udpgyzékel J
