Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-26 / 18. szám

1988 NOVEMBER 2Í, SZOMBAT Magyar nagyl (s. i.) Kassa. Most közöltünk hosszabb tudósítást a kassai iskolák átszervezéséről és e gondos munka eredményével, amely főleg dr. Sziklay Ferenc kiváló hozzáérté­sét dicséri, érdemes mégegyszer foglal* kozni. Megírtuk, hogy a valóság és megér­tés szelleme volt az irányítója az átszer­vezésnek és a sok keserű tanulság, ami a cseh uralom alatt ért bennünket, nem bosszúra ingerelte az átszervezés végrehaj­tóit, hanem ellenkezőleg: a leghiggadtabb és leghumánusabb megoldásra. Nagyon megnyugtató és a magyar ügyvezetésre világviszonylatban is dicséretes ez a hig­gadt megoldás, amely nem külső megálla­podásokból, nem követelésekből, igények támasztásából, nem vállalt kötelezettségek­ből fakadt, hanem tisztán belső emberi be­látásból. Mint közöltük, minden fokú iskolában marad szlovák nyelvű oktatás Kassán, eb­ben az erősen magyartöbbségű városban, sőt önálló szlovák középiskola is marad: az állami főreáliskola. Tudjuk jól, hogy miféle cseh módszerek­kel igyekeztek megsemmisíteni Kassán a lakosság nemzetiségi arányszámát, tudjuk, hogy miképpen dolgoztak a népszámlálás­kor a cseh biztosok, akik törvényellenesen maguk töltötték ki az összeíró-íveket, még pedig ceruzával, hogy utólag könnyen le­hessen hamisítani. Ilyen mesterkedéssel tudták elérni, hogy Kassán, ahol az ide­érkező idegen az első félórában tapasztal­hatta a túlnyomó magyar jelleget, nem egészen tizennyolc százalék magyarságot mutattak ki. Mindenképpen húsz százalék alá kellett nyomni ezt az arányszámot — ugyanígy történt Ungváron és Munkácson is —, hogy a magyarság törvényes kisebb­ségi jogait elsinkófálhassák. Az elnyomás különösen az iskolák terén volt nagyon csúnya, mert nemcsak lehetetlen épületek­ben, lehetetlen tantermekben helyezték el a magyar tanulóifjúságot, hanem valóságos mártíriumra kényszerítették azokat a ma­gyar gyermekeket, akik kitartottak az anyanyelvi oktatás szent joga mellett. A közel nyolcvanezer lakosú városban egyet­lenegy magyar óvoda és egyetlenegy ma­gyar elemi iskola volt. A belváros déli ré­szében lévő épületekbe kellett járniok a magyar gyermekeknek a 4—5 kilométer távolságban lévő külvárosokból is, ezt az utat tették meg naponta kétszer a szegény magyar gyermekek, akiknek lábbelire is alig tellett. Evekig tartó intenzív harccal sikerült a magyarságnak ezt az állapotot megváltoztatnia, a cseh iskolapolitika csak az utolsó hónapokban engedett valamit szívtelenül merev álláspontjából, akkor, amikor már égett fölöttük a ház. Csak a jelen iskolaév elején sikerült elérni, hogy két magyar osztályt kihelyeztek a déli kül­városba, de ezeket is csak akkor, amikor a magyarság gondoskodott helyiségekről. És minden egyéb lelki terrorral igyekez­tek beterelni a magyar tanulóifjúságot a szlovák iskolába. Pedig a lakosság valósá­gos számaránya sohasem volt kétséges, ellentétben a hivatalos hazugsággal. A legutolsó községi választásokon több mint ötven százalék magyar nemzetiségű város­atya került be a képviselőtestületbe. Ha tekintetbe vesszük, hogy mintegy tizenöt­ezer cseh hagyta el a várost a kiürítéskor, ha tekintetbe vesszük a helyükbe érkező — bár számban közelről sem annyi — magyar tisztivselőket, úgy a legenyhébb számítás szerint is azt állapíthatjuk meg, hogy az ittmaradt őslakos szlovákság arányszáma a valóságban nem lehet nagyobb, mint amilyen arányszámot a csehek állapítottak meg a magyarság számára. A legközelebbi magyar népszámlálás, amelynek módszeré­től mindig távolállt a cseh rabulisztika. meg fogja állapítani a pontos státusz-dó a hozzávetőleges arányt már maja jól is­merik azok, akik átszervezJéá^fKassai is­kolákat. A valóság fdTeg a tényleges je­lentkezés irányította a munkájukat és az az emberiség, amit a magyarság hiába kö­vetelt a csehektől. A szervezési tervezet gondoskodik arról, hogy a különböző vá­rosrészekben lévő hét elemi iskola közül bármelyikbe járhassanak szlovák oktatás­ban részesülő gyermekek is, ha van kellő­számú jelentkező! Ez a megoldás mutatja a magyar gon­dolkodás nemességét és magasabbrendűsé- gét, azt az emberiességet, amely kis dol­gokban épúgy, mint a nagyokban, döntő bizonyíték a magyarság felülálló kvalitásai mellett. Az ezeréves tapasztalat, a vezető szerepben szerzett tapasztalat megadja a politikai okosságot, de az a meggyőződé­sünk, hogy nemcsak a tapasztalati okossá­gon múlik a dolgok helyes vezetése. In­kább úgy véljük, hogy lelki kvalitások azok, amelyek a magyarságnak a vezető­szerepet juttatták ezer éven keresztül, mert hiszen a tapasztalat által szerezhető okosság nyitva állhatott mindenkinek, akár a cseheknek is, akik olyan büszkék voltak mindig európai műveltségükre. Mégse ju­tott több rájuk az európai okosságból, mint hogy ravasz fondorlatokkal, átlátszó, erőszakos hazugságokkal kibújjanak nem­zetközileg vállalt kötelezettségeik alól, mwDtín megcsúfolják saját alkotmányukat, saját törvényeiket, hogy durva módon szolgálják primitív expanziós vágyaikat. Mi, akik közöttük éltünk, sokat beszélhetnénk n primitív lelki ösztöneikről, amelyeket nem irthat ki semmiféle „demokratikus, európai szellemiségű” törvény. A durva elcsehesí tési törekvés nyilvánul meg kassai iskol politikájukban és a színmagyar falvak folytatott iskolapolitikájukban, amire^nosíy jobb nem visszagondolni. A magara nem kötelezi semmi nemzetközi megállón, dás, semmiféle törvény, a kassai magyar­ságnak megvolna rá az alkalma, hogy utat engedjen bosszújának a közelmúlt szenve­déseiért, az alig felszáradt könnyekért: de íme, a lelki fölény, a magasabb lelki kul­túra irányítja cselekedeteit és nemes igaz­ságossággal fizet vissza az igazságtalan­ságért, — kérés, kötelezettség nélkül meg adja mindazt a kisebbségnek, amit hosszú időn át hiába követelt a maga többsé­gének. A magyar felfogás nem akar tudni egyébről, csak a kis iskolás gyermekekről, akik télvíz idején nem gyalogolhatnak ki­lométereket az iskoláig. Higyjék el a cse­hek, de akár a szlovákok is, hogy az ilyen egyszerű belátásban, a gondolkodás ilyen egyszerű nemességében van az igazi politi­kai bölcseség. Az a bölcseség, amely nem két évtized alatt akar letarolni mindent, hanem évtizedekre lát előre ... Súlyos bolgár-román halárincidens az Aldunán A soriűz megöli egy bolgár halárőrt Szófia, november 25. Súlyos határinci­dens történt csütörtök délután az Alsódu- nán. Lom bolgár város közelében délután négy óra tájban egy bolgár és egy román járőrcsónak összetalálkozott egymással a Dunán s a román vizijárőr tagjai, eddig még ismeretlen okból, tüzelni kezdtek a bolgárokra, akik közül egy vámőrt agyonlőttek. A bolgár vizijárőr csó­nakján két határőr és egy vámőr tar­tózkodott. A tüzelés után a román ka­tonák egészen megközelítették a bol­gár csónakot, lefoglalták s a halott ha­tárőrrel, valamint a két bolgár kato­nával együtt a román partra vitték. A bolgár határőrség lom-i szakaszparancs­noka, amikor tudomást szerzett a történ­tekről, azonnal felszólította a szemben- fekvő román határszakasz parancsnokát, hogy üljenek össze pénteken délben a ha­tárincidens kivizsgálására. Amikor Lom városában híre terjedt a véres incidensnek, a lakosságon nagy izga­lom vett erőt. Az utcákon tüntetések kez­dődtek Románia ellen. Rendőrségnek kel­lett kivonulnia, hogy helyreállítsa a ren­det és nyugalmat. Bukarest, november 25. Bukaresti 'érte­sülés szerint a Lom közelében lejátszódott incidens úgy keletkezett, hogy két bolgár katona és két bolgár határ­őr szolgálati idejükön kívül, de felfegy­verkezve egy csónakon román vizekre evezett a Dunán. A román határőrök észrevették őket, mire a bolgárok ro­mán területen kikötöttek és menekülni igyekeztek. A román határőrök rájuk lőttek. Egy bolgár határőrt megsebesítettek, a többit elfogták. Bukarestben nem tartják komolynak az incidenst és remélik, hogy a vegyes határ­bizottság békésen elintézi. Az angol miniszterek elutaztak Párizsból Párizs, november 25. Az angol minisz­terek délelőtt 10 óra 30 perekor az Északi pályaudvarról az „Arany Nyil” vo­naton elutaztak Párizsból. Boulogne, november 25. Chamberlain miniszterelnök és Halifax külügyminisz­ter feleségeikkel megérkeztek a boulognei kiköt ői pályaudvarra s ott a Maid of Orleans hajóra szálltak, amely háromne­gyed két órakor elhagyta a kikötőt. Paris, november 25. A francia-angol tárgyalások eredményei megfelelnek a francia közvélemény várakozásának. A sajtó megállapítja, hogy a párisi értekez­leten a két nagyhatalom valamennyi idő­szerű nagy nemzetközi kérdésben kö­zös megállapodásra jutott. A francia-angol egyetértés ma telje­sebb és átfogóbb mint valaha — írja a Petit Journal. Parisban — írja az Oeuvre — tegnap este pártkülönbség nélkül min­denki megelégedését nyilvánította az ér­tekezleten elért eredmények felett. A Matin nézete szerint a francia-angol egyet­értés ma teljes és tökéletes. A párisi ér­it _ Biztos I tekezlet a békepolitika számára új ked­A fi Síi ura get? » Olcsó ‘ vétó kÜátósotat Itat tel A sajtó különösen kiemeli a katonai együttműködés kérdésében létrejött meg­egyezést. A Jour jelentése szerint Cham­berlain feladta azt a régi angol felfogást, amely szerint katonai téren a két nagyhatalom kö­zött a munkaíelosztás elvét kell érvé­nyesíteni és míg a szárazföldi véde­lem megszervezését Franciaországnak kell vállalnia, addig Angliára főképpen a tengeri és légi védelem kifejlesztése hárul. Anglia most hajlandó beleegyezni abba, hogy a szárazföldi hadsereget lényegesen kifejleszti. Az Oeuvre jelentése szerint az értekez­leten újabb vezérkari tárgyalásokat, újabb katonai szakértői értekezleteket, továbbá hadiipari együttműködést vettek tervbe. hogy a katonai együttműködés kérdésében létrejött megegyezések senki ellen sem irányulnak és nem támadó jellegűek. Ami a spanyol kérdést illeti, a , Jféf nagyhatalom megbízottai úgy gijj^foíták, hogy a hadviselés jogának kérdését csak akkor lehet majd rendezni, ha a spanyoL hadszíntérről a külföldi önkénteseket na­gyobb paértéáb reptették már forgácli-uwD. Tel. 2^1—342 :déiből szállít mámén faji a gyumólcspálinkát. — Likár, rum- és bot párlatgyári mányarlegkiválóbbak. A Matin jelentése szerint az értekezleten elhatározták, hogy ebben a kérdésben egyelőre mind a két nagyhatalom a gon­dom semlegességi bizottság döntéseihez fog ragaszkodni. A zsidó menekültek kérdését is vita tárgyává tették. Elhatározták, hogy ezt az ügyet a Winterton bizottság elé utalták. Páris és London alkalomadtán hajlandó lesz ezt a bizottságot messzemenő er­kölcsi és pénzügyi támogatásban is ré­szesíteni. A megegyezés Páris, november 25. Az angol-francia megbeszélések barátságos légkörben foly­tak le. A tárgyalások befejezte után mind az angol, mind a francia küldöttség köreiben az a benyomás alakult ki, hogy a tárgyalások teljes megegyezést hoztak a két országot érdeklő közös kérdésekben, így megegyezésre jutottak a közös vezető elvekben diplomáciai és nemzetvédelmi téren. Paris és London között a viszony szorosabb, mint valaha. A délelőtti megbeszélések két kérdé3 körül forogtak: a francia-német közös nyilatkozat és a francia-német viszony, valamint a francia-angol nemzetvédelmi együttműködés kérdése körül. A francia­német nyilatkozat tervét az angol minisz­terelnök is helyeselte. A francia kormány egyébként szinte naponta tájékoztatta az angol kormányt az ezzel kapcsolatos tár­gyalásokról és Chamberlain miniszterel­nök már két héttel ezelőtt közölte a fran­cia kormánnyal hozzájárulását a francia­német közös nyilatkozat tervéhez. A nem­zetvédelmi kérdés terén megállapodtak az angol-francia együttműködés nagy vo­nalairól. A megbeszélések eredményeinek gya­korlati keresztülvitele természetesen a szakértőkre tartozik. A tárgyalásokon a földközitengeri kér­dést és a spanyolországi helyzetet vették vizsgálat alá. A földközitengeri kérdés­sel kapcsolatos francia-olasz viszony te­kintetében minden valószínűség szerint megvizsgálták azokat a lehetőségeket, amelyeket az április 16-i angol-olasz egyezmény nyújt alapul a francia-olasz kapcsolatok megjavítására, amit Francia- ország és Anglia is egyaránt kíván. A spanyol kérdés ügyében a két kormány valószínűleg tartja magát a londoni sem­legességi bizottság határozatához, amely a hadviselő jog megadását Franconak ahhoz az előfeltételhez köti, hogy elő­zőleg rendeljenek vissza minden kül­földi önkéntest. A megbeszéléseken szerepelt a távol­keleti helyzet is. Megvitatták azokat az eszközöket, amelyekkel a két hatalom az Egyesült Államokkal együttműködve, meg­védheti távolkeleti érdekeit. Végeredményben az angol és a francia miniszterek megállapodtak, hogy a meg­beszéléseken előhozott kérdések tekinteté­ben továbbra is szoros összeköttetésben maradnak és megállapították, hogy e kér­dések egyike sem kíván azonnali döntést. Ellentétben a válság idején, szeptemberben tartott tárgyalósokkal, amidőn az esemé­nyek sürgős döntést követeltek, a csütör­töki megbeszélések arra szolgáltak, hogy nyugodt légkörben megállapítsák a dip­lomáciai együttműködés nagy irányvona- A radikális Ere Nouvelle hangsúlyozjar" '7mf"a jelenleg időszerű kérdésekben. M 11c u I á s cikke k. karácsonyfa­díszek, zászlók, fáklyák, (üzi’áfé- kok,sz£!vesztei i és farsangi cikkok a köziem or: leojobbc/r^s'éqhen és lego’csobban SMMfHLi NÍ£í 1 csyáiában Budapest. IV., Orel Károlyl-u. 26. m Árjegyzéket Urtastr* díjmentesen küldünk!

Next

/
Thumbnails
Contents