Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)
1917-09-01 / 66. szám
Huszadik évfolyam 66. szám. Sátoraljaújhely, 1917. Szombat, szeptember 1. POLITIKAI ÚJSÁG 3H«fljelen minden szerdán le szombaton est«. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazincxy-ufcza ő. Kiadóhivatal: Candesmann 311. és 'Társánál. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 12 korona. Félévre 6 korona, Negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 12 fillér. Kirdcféseket a legjufánvosabb árban közlünk Búza Barnáért. — szept, 1. Negyedik éve már, hogy Búza Barna elszakadt imádott magyar hazájától. Attól a hazától, amelyet olyan hő érzéssel, oly igazán mint ő, talán senki sem tud szeretni. Negyedik éve emészti a vágy, hogy a szeretet hazát viszont láthassa. S negyedik éve, hogy ez a vágy nem tud teljesülni. Pedig már nem egyszer állott a teljesülés küszöbén. De mintha valamely láthatatlan démon űzné vele gonosz játékait s az kapaszkodnék gátlólag sorsa kerekébe, mindannyiszor füstbe ment már-már teljesült reménye, meghiúsult buzgó törekvése. Es — ha ugyan a reménység el nem hagyta még — negyedik éve, hogy egyre várja, mindig várja a megváltó szabadulást. Ámde van-e a reménynek ak kora mértéke, amely ennyi idő folyamán, ki ne fogyott volna ? Három gyötrelmes esztendőnek keservesen sok sok hosszú órája rengeteg kínos perce fel ne őrölne tengernyi édes reményt is ? Csoda volna ez, igen nagy csoda. Méltán megérdemelné a remény-király nevét, ha élne még keblében egy szemernyi jó reménység s volna irántunk érzéktelen polgártársai iránt, egy szemernyi bizalom a szivében. De vájjon mi az oka annak, hogy vele egy időben rabságba esett honfitársai, bár hozzá ké pest óriási testalkatuak, már mindnyájan régen szívhatják a hazai balzsamos levegőt, ő meg, a gyönge, törékeny testű, akinek hatalmas lelkét már annyit csodáltuk, hogyan is férhet meg ez igénytelen testben, még mindig raboskodni kénytelen ? Aligha nem csakis ami gyenge akaratunk. Mert fel-fellobban ugyan bizonyos időközökben a társadalom egyes köreiben a jelszó: »Mentsük meg Búza Barnát!» De kitartó céltudatos munka nem követi e szép szándékot nyomon. A cselekvés vagy meg sem indul, vagy azonnal ellankad a legelső akadálynál. A minap ismét kisértett a napi sajtóban a hir, hogy politikai barátai, újabb akciót indítanak kiadatása érdekében. Vájjon lett-e belőle valami ? S ha igen, vájjon erélyesebb, eredményesebb lesz e ez az előbbieknél s nem hanyatlik-e le ez is fél utón ? kitudja ? Mi állhat vájjon útjában a kicserélésnek, ha ezt komoly, tekintélyes fórum — aminőről most szó ván — komolyan akarja ? Az-e, hogy Búza franciabarát volt s most ezt akarják a jó barátai a hosszú fogsággal rajta megtorolni? Vagy, hogy úgy szeretik e a fraciák, hogy nem is akarnak már tőle semmi át on megválni! Avagy nem tudnak megegyezni a fejváltság dolgában? En vagyok olyan türelmes és kedves szeretetreméltó francia' ellenfele inkkel szemben, akiknek köréből a «szabadság, egyenlőség, te tvé- riség» hármas szent jelszava haj dán világ körüli hóditó útjaira elindult, hogy egyenlő értékűnek tartsam az ő nemzetbelijöket egy-egy magyarral. De ők talán nem igy gondolkodnak ? Talán több francia fogoly felszabadítását kívánják az ő szabadonbocsátásáért ? Ha ők ennyire lebecsülnék önmagukat, akár tizet is adhatnánk ki ez egyetlen, nem k'ö zönséges honfitársunkért. Igen szép, ha ilyen ázsiója van a magyarnak. Avagy talán egyetlen internáltunk sem volna az országunkban béke időben szinte hem zsegő franciák közül? No, ez is kitelik tőlünk — barbár magyaroktól. De akárhogy van is, ez ügyben már végre cselekedni kell. Ne hangoztassuk már többet, hogy; »Mentsük meg Búza Bar nát!» Tegyük is meg már egyszer! Tartozzunk evvel, — ne gon dőljük, hogy talán neki, óh, dehogy; — önmagunknak ! Gárdos Mór. Ujszomolnok (jüíiskolczjalva) felavatása. • • jVüskolez város bizottsága az újjáépített Uj~ szomolnokjalut átadta Zemplénvármegyének. • • fi szinnai járásbeliek ünnepe. — szept. 1. A felvidéki véreink, akiket a kárpáti orosz betörés földig lesújtott, az ország lakosainak nemes áldozatkészsége folytán ma már mint egy lidérc nyomásos álomra emlékeznek vissza az orosz invázióra. Ahol vad kozák hordák kivetkőzve emberi mivoltukból, tobzódtak a pusztítás perverz gyönyöreiben, ma jótékony lelkek nemes adakozása folytán, porrai- ból feléledt a Phönix; hirdetve a magyar faj szivjóságát, soha el nem múló, vészben bajban kitartó testvéri együttérzését. Vármegyénk felső járásának nagyon sok virágzó községe esett áldozatul a háború viharának. Sok ezerre megy a hajléktalanná vált lakosság száma, sok száz ezerre az a kár, amit a mindent pusztító orosz katonaság okozott. Ahogy vitéz hadseregünk fenséges csapásokkal kiverte a betolakodott ellenséget, »Az Est« felhívása folytán országos akció indult meg a sújtott vidék felsegélyezésére. Magánosok, testületek, városok vállvetett versenyt fejtenek ki az adakozásban, sőt akadt sok olyan is, aki egy egész község újjáépítését vállalja. Ezek közé tartozott Mis- kolcz városa is, elvállalva a szinnai járásbeli Ujszomolnok községünk helyre állítását. Az építési munkálatok befejeződtek és múlt hó 26-án megtörtént Ujszomolnok (Miskolcz f^lva) községnek a lakosság részére történő hivatalos átadása. A miskolcziak küldöttsége. Misko'czról aug. 25-én indul el a küldöttség, dr. Gencsi Samu bizottsági elnök vezetése alatt. A küldöttség tagjai voltak: Tury József. Istvánffy Gyula, Weidlich Pál, Ma- tuskovics József, Schirilla Andor, Mózes lure. A küldöttséghez hozzá csatlakoztak Takcsányban Winkler Ignác Máv. üzletvezető, Hajdú, .Orbán, Wertheimer főfelügyelők, Szánthó Mihály főardőtanácsos, mint a minisztérium megbízottja és a szinnai járási főszolgabíró, báró Fischer Lajos. A küldöttség Takcsányból kocsin folytatta útját a kitűzött célja felé, amely Takcsánytól mintegy 12 ki- jómóternyire van. Megérkezés Ujszomolnokra. Ujszomolnokon a község lakossága ünneplőben, fenyőgallyakból font díszkapu alatt várta a küldöttséget. Az újjáépített község kellemesen lepte meg a nézőket, 41 csinosan felépített kőház, nyílegyenes utcán sorakozik egymás mellé. Azonban, sajnos, a községben nincs iskola, nem lakik ott egy intelligens ember sem, a papjuk egy kiváló magyar érzelmű ember, Bajczura János Zellőn lakik, a körjegyzőség Nagy pólányban van. Podhejeczky Dezső körjegyző, aki az orosz invázió idején is helyén maradt, panaszolja, hogy Lapunk mai száma 4 oldal. körjegyzősége 6 községében sehol siucs tanító. A felekezeti iskolák felépítéséről sem a gör. kath. püspökség, sem pedig az állam nem gondoskodott, 1914, óta nincs itt sehol sem iskola, sem tanító, sem tanítás, uj nemzedék nő írástudatlan. (81 tanköteles gyermek van.) Ez a nép lelkében, érzelmében magyar, megmutatta az orosz betörés alkalmával is, csak nyelvében, ruházatában, elmaradottságában ruthén. Ezen a magyarságra nézve siralmas iskolahiányon, állami iskolák, óvodák felállításával sürgősen segíteni kell. A rengeteg vérveszteséget szenvedett magyarságot a nemzetiségek magyarosításával kell szaporítani. A tanfelügyelőségünk minden igyekezettel legyen azon, hogy ezek a hibák, amelyek nagy fontosságuk miatt már bűn számba vehetők, mindenekelőtt sürgősen orvosoltassanak. Jövendő fejlődésünk, létünk forog kockán, A küldöttséget is mélven áthatotta az iskolák sürgős szükségessége és azok mielőbbi felállítása iránt szintén lépéseket fognak tenni. A néphíz, Majd kijelölte a bizottság a falu legszebb helyén a templom és a leendő iskola telke mellett levő dombon a „Népház“ helyét. Ebben a házban óvodát, olvasókört, népkönyvtárt terveznek felállítani, úgyszintén □égy miskolczi tisztviselő család részére üdülő otthont, úgy, hogy a nyári idényben egy-egy hónapi tartózkodással 20 család nyaralhatna ott, terjesztve a kultúrát, magyarságot. Éjjelre a küldöttség visszament Cziróka-Ujfaluba, ahol a körjegyzőnek voltak szívesen látott vendégei. Másnap, vasárnap következett a mii- kolcziak áldozattkészségéből felépített, Ujízomolnok (Miskolczfalva) ünnepélyei átadlia. Reggel 8 órakor gyülekezett a közönség, a lakosság és küldöttség, a hivatalos kiküldöttek .* Szánthó Mihály főerdőtanácsos, br. Bischer Lajos főszolgabíró, Podhejeozky Dezső körjegyző, az épitóst vezető: Lux Árpád m. kir. főerdőmérnök, Csutak Álmos erdőmérnök a templom elé, hol fél 9 órakor megkezdődött a szent mise, melyet az anyaegyház és a szomszédfalu lelkésze segédke- zése mellett Schirilla Andor miskolczi gk. lelkész és esperes celebrált. Az ellő miié. Felhangzott az első magyar szó az ujszomolnoki templomban I Felejthetetlen érzelemmel, mély meghatottság jal töltve be a sziveket. —
