Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)

1917-09-01 / 66. szám

66. szám (2) FELS0MAGYAR0RSZAG1 HÍRLAP Szombat, szeptember 1. Eőbb ruthónul, majd magyarul mon­dott prédikációt Bajczura János zel- lői (anyaegyház) plébános. »Mikor reánk szakadt a csapás, mikor az orosz betörés folytán me­nekülnünk kellett, itihagyni szülő­falunkat, mindenünket, mikor vissza­érkeztünk a földig sújtva, kifosztva mindenünkből, egy falat kenyér nél­kül, mikor nem volt helyünk, ahol fejünket lehajthassuk házaink üsz- kein, akkor is hozzád imádkoztunk, szent Istenünk s Te nem hagytad el szegény népedet, a magyar nem­zet testvéri kebelére ölelt, egy mesz- sze idegen város meghallotta jajsza­vunkat, felemelt. — Örök dicsőség szent nevednek! Örök hála a kö­nyörületes szivünknek 1 Miskolcz vá­ros magasztos cselekedetét nem a történelem lapjai fogják megörökí­teni, mert idővel azok megsárgul­nak, de ez a szegény, földig súj­tott nép soha nem felejti, örök időkre imájába foglalja Miskolcz Város nevét. Szeretetót, háláját örök időkre, uemzedékrői«nemzedókre,oiint egy dicső legendát fogja meg­őrizni.“ Mikor a prédikáció után felhang­zott az „Isten áldd mega magyart!“ minden szem megtelt könnye. — szept. 1. Egy szürke keddi napon, ami­kor máskor a munka robotjában gör­nyed a nemzet fegyvertelen hadse­rege, szokatlan dolog történt. A gé­pek egy pillanatra megállattak, a kohóban a tűz csendesen elhamvadt, kalapács, véső, fúró kikerült a ke­zekből, mert a munkás hadsereg, jo­gos kívánalmainak, illetékes helyen való együttes megjelenés által óhaj­tott hangot adni. A munkás elem, mely a háború eleje óta a hazafias szellem megépi tésébeD, a /ront é* az itthoni mü­ht lyek munkájában egyaránt ko­molynak és tiszteletreméltónak mu­tatkozott, deputációba ment. A munkásság, amely a megélhe­téssel járó gondok ércfalait, az el múlt gondokkal terhelt esztendők­ben, néma béketüróssel igyekezett megdönteni, nem talált elegendő mo ralis garanciát azokban az iutózmó- nyektnn, amelyek ellátásukról volt hivatva gondoskodni. A helybeli államvasuti gépgyár kadden monstre küldöttséget veze­tett vármegyénk főispánja, gróf Széchényi György elé. Azonban a főispán az időtájban Budapesten tartózkodott és igy az ő távollétéban Dókus Gyula a'ispán Házszentslisek. — Átadások. Mise után a küldöttség és a nép a községi biró házához vonult egy­házi és nemzeti szinü zászlók alatt, ahol is megkezdődött a házak be- sventelése és a hivatalos átadás. Itt a főszolgabíró üdvözölte Miskolcz város küldöttségét, majd pedig dr. G*dosí Samu elnök intézett lelkes magyar beszédet a néphez, amelyet a körjegyző tolmácsolt. Még az uj- szomolnoki községi biró mondott megható beszédet, a község üdvöz­letét és háláját tolmácsolva a mis- kolcziaknak.Ezek után következett a jegyzőkönyvek aláírása, amelyet Mis- koicz város nevében a bizottság min­den tagja aláirt. Az ünnepélyes, hivatalos ak­tus tehát belejeződött. Felvidéki rutén népünk megismerte nemes Miskolcz város atyai gondosságu jó szivét, hazafias lakosságának áldozás készségét. A sokat szen­vedett nép mint tündérmesét fogja elregélni a késői unokáknak, hogy nem messze onnan van egy nagy- nagy falu >á Miskolcz«, amely­nek fejlődéséért, lakosainak bol­dogulásáért imádkozni, az ujszo- molnoki hivőknek a haza után, legszentebb kötelességük. ogadta az impozánsul raagje’ente- ket. Amilyen szokatlati volt a kül- vöttsóg mérete, épen úgy elütött a szónokuk beszéde és az alispán vá­lasza is a rendestől. A munkásság nem béremelést kívánt, nem óhajtott sz jruélyes meg­jelenése által jogta'an er< draénye- ket elérni, viszont az alispán sem a rideg szabályok szerint adta meg az érdemleges választ. Megértésre ta­láltak a jajjal elpanaszoltak és meg­nyugvást keltett a kilátásba helye­zett elintézési mód is. Nem akartak ugyanis a bü'döttség menesztése által a munkások egyebet elérni, minthogy a főispán illetve az alis­pán támogassa azon kérelmüket, hogy a kormány engedélyezze De- kik azt a jogot, hogy kettősen meg­dolgozott pénzükért, munkában el­töltött életük fenntartásához szük­ségelt kenyérmagvakat a vidéken is beszerezhessék. A kívánság több a jogosnál. Ilyen irányban zudult fel a váro­sunk más foglalatossága lakossága is és hasonló kívánságokat hangoztat­nak, méltán, más városok polgárai i?. Az eredmények érthetetlenül különbözők. Volt város, amelyiknek a vásárlási jog kiterjesztése azonnal megadatott és van sok száz olyan, ahol a lakosság az aszfalt-tal bur­kolt főutcák hozamának megvéte- telére van csak feljogosítva. Az el- bánási mód varianságának okát adni nem tudjuk, csak az elszomorító mos­toha eljárást szögezzük le. Nem volna teljes a riport, ha még egy körülményről be nem szá­molnánk. — Nem láttuk a deputá- cióban, mint vezetőt a műhely fő­nökét. Sőt úgy tapasztaljuk,hogy Sze pessi Simon mühelyfőaök nem bir­tokosa annak a megértő kapcsolat­nak, amely egy ilyen nagy üzem ve­zetője és munkások között más he­lyen fenn áll. Mint máskor, úgy ez úttal sem láttuk őt a mindenki által méitányosoak, jogosnak talált kí­vánság mozgató ereje gyanánt sze repelni. Eáórt a mühelyfőnök ur egy hajszálnyira sem mondhatja magáé oak a közszimpátiáját sem. Ellen­kezőleg. A nagyközönség, mely tel jességben méltányolja a munkásság háborús teljesítményeit, a főnöktől mint !9gC3eké!yebbet várja el, hogy ő lesz szószólója a munkások kivá nalmainsk és összeköttetései álta1 igyekszik a teljesítéshez segítő ke­zet nyújtani. A nagyközönség a mü- helyfőuök úrban a munkásságnak nem jóbarátját látja, hanem azt a régi munkapárti korifeust, akinek a munkás csak arra volt jó, hogy a hátát tartsa, amelyen a főnök ur, az egyöntetű leszavazás jutalmazottja gyanánt emelkedjék. Ma az idők megváltoztak. N->m Tisza István a miniszterelnök, Mecz- ner Gyula sara főispán. A demokrá­cia lovagjai ülnek a kormáuykerók- nól, akik a dolgozó mi lióknak jogo­kat adnak, Ezek az urak pedig nagyokat ütnek azokon, akik a világosodás ellenségei. jaj az a piac! jtöikor ébredezik már a rendőrség? — szept, 1. Az ország közellátásának minél zavartalanabbá és olcsóbbá tétele érdekében a Közélelmezési Hivatal és az illetékes minisztériumok ren­deletet rendelet után manesztenek a közigazgatási hatóságokhoz. A tö­kéletesítést célzó kormányrendeletek korántsem váltották ki azonban azt az eredményt, amelyet az intéző kö­rök azoktól vártak. Ugyauis a ha­lomra kiadott kormány rendeletek­nek tömeges megjelentetésükön kí­vül még az az eredendő hibájuk is meg van, hogy nem számol a tel­jesítés mikéntjével. Nem számol av­val, hogy akadnak az országban olyan hivatalok is, ahol jó magya­rán mondva fütyü'nek a kormány rendeletekre, kutyába sem veszik azokat és az azonnali életbeléptetés helyett a szemetes kosárba kerül­nek. Hogy miért azt csak a magassá- gos Úristen és a rendőrkapitány ur tudná megmondani. Szóvá tettük annak idején azt a lehetetlen állapotot, hogy a zöldség, gyümölcs és főzelékfélék ármaxi­máló rendeletéről még a ciklus har­madik részében sem — vett ná­lunk tudomást senki. Piacainkon fé­nyes rendőri segédlet mellett dühöng az áruuzsora és a kétségbeesett kö­zönség — egyedüli ólelembeszerző helye lóvén a piao — fogcsikorgatva engedélyezi a követelt horribi is ára­kat. A termelők és a kofák élnek a rendőrség okozta kivételes helyzetük előnyeivel és egymás után húzogat­ják le a hét bőrt a szegény vásár­lókról. És ha észreveszik hogy akad a közönség körében valaki, aki gaz­ságokat szóvá meri tenni, annak a legszemtelenebb módon, de igaznk teljes tudatában visszavágnak, hogy nincs az ára raegm^ximálvsí. Különösen a száraz babbil, káposztával ugorka és paprikával gyümö'cscsel folyik most rettenetes üzérkedés. A száraz bab piaci ára oly messze van a maximálistól, mint Makó Jeruzsálemtől ; literje 2 ko- roDa, aki 1 k. 60 ért vásárolt az iugyeu jut hozzá és boldogsága felér egy győzelem okozta örömmel, A káposzta ára ? Arról jobb nem is beszólni, az Eifel toronynál is ma­gasabb. Ugorkát, paprikát csak da­rabszámra adnak. Az előbbit 8—10, az utóbbit 20—30, fi'lérért adják da­rabonként, ellentétben a kilónkénti 40 és darabonkénti 8 filléres árral A gyümölcsöknél ez a jelszó domi­nál. „Ha nem adi meg amit kérek, haza viszem a malacomnak, annyiért ü is megeszi.“ Hogy mégis példá­val illusztráljuk, felemlítjük, hogy a körtét kilónként 3 koronán, az őszi barackot 6 koronán, az almát 2 ko­ronán, alól senki sem viszi haza. És a maximális ára? A fajalma I. rendű K. 1*20, körte ugyanolyan minőségű 1 50, őszi baracké 2 korona. Hát a dinnye ? Ezúttal nem hallgat a fű­ben, hanem messze szárnyalóan or­dítja a rendőrségünk tehetet'ensé- géről szóló himnuszokat. Hát meddig türjük még ezeket az ázsiai állapotokat? Hát mikor következik már el az az idő, amikor a rendőrség, a polgárok érdekében is fog valamint cselekedni? Hát nin­csenek nálunk felettes hatóságok, akik le tudnák szoktatni a rendőr­séget erről a bűnös nemtörődöm­ségről. Városi közélelmezési tanács, polgármester ur, Alispán ur, rázzák fel a rendőrséget ebből a kóros ál­mából, hiszen nem kisebb dologról van szó, mint egy jobb sorsra érde­mes város lakosainak a tönkreme- nésétől való megmentésről. Eminens érdek, megérdemli, hogy cselekedjünk érte, de addig, amig nem késő. Zongorát SSá* Ajánlatokat a kiadóhivatalba kérek mai I .JESaBI „MODIANO-CLUBSPECIALITE“ SODORNI VALÓ SZ1VARKAPAPIRNAK ÁRA 1 könyvecskében 60 lap van. ma 20 fillér. JVEínOen könyvecskén rajta van a véöjegy. é» a gyáros if aláírása Eleimet követelnek a vasutasok. • • Hol volt a mühelyfőnök, amikor a munkások baján kellett volna segíteni. 7

Next

/
Thumbnails
Contents