Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)
1917-09-01 / 66. szám
66. szám (2) FELS0MAGYAR0RSZAG1 HÍRLAP Szombat, szeptember 1. Eőbb ruthónul, majd magyarul mondott prédikációt Bajczura János zel- lői (anyaegyház) plébános. »Mikor reánk szakadt a csapás, mikor az orosz betörés folytán menekülnünk kellett, itihagyni szülőfalunkat, mindenünket, mikor visszaérkeztünk a földig sújtva, kifosztva mindenünkből, egy falat kenyér nélkül, mikor nem volt helyünk, ahol fejünket lehajthassuk házaink üsz- kein, akkor is hozzád imádkoztunk, szent Istenünk s Te nem hagytad el szegény népedet, a magyar nemzet testvéri kebelére ölelt, egy mesz- sze idegen város meghallotta jajszavunkat, felemelt. — Örök dicsőség szent nevednek! Örök hála a könyörületes szivünknek 1 Miskolcz város magasztos cselekedetét nem a történelem lapjai fogják megörökíteni, mert idővel azok megsárgulnak, de ez a szegény, földig sújtott nép soha nem felejti, örök időkre imájába foglalja Miskolcz Város nevét. Szeretetót, háláját örök időkre, uemzedékrői«nemzedókre,oiint egy dicső legendát fogja megőrizni.“ Mikor a prédikáció után felhangzott az „Isten áldd mega magyart!“ minden szem megtelt könnye. — szept. 1. Egy szürke keddi napon, amikor máskor a munka robotjában görnyed a nemzet fegyvertelen hadserege, szokatlan dolog történt. A gépek egy pillanatra megállattak, a kohóban a tűz csendesen elhamvadt, kalapács, véső, fúró kikerült a kezekből, mert a munkás hadsereg, jogos kívánalmainak, illetékes helyen való együttes megjelenés által óhajtott hangot adni. A munkás elem, mely a háború eleje óta a hazafias szellem megépi tésébeD, a /ront é* az itthoni müht lyek munkájában egyaránt komolynak és tiszteletreméltónak mutatkozott, deputációba ment. A munkásság, amely a megélhetéssel járó gondok ércfalait, az el múlt gondokkal terhelt esztendőkben, néma béketüróssel igyekezett megdönteni, nem talált elegendő mo ralis garanciát azokban az iutózmó- nyektnn, amelyek ellátásukról volt hivatva gondoskodni. A helybeli államvasuti gépgyár kadden monstre küldöttséget vezetett vármegyénk főispánja, gróf Széchényi György elé. Azonban a főispán az időtájban Budapesten tartózkodott és igy az ő távollétéban Dókus Gyula a'ispán Házszentslisek. — Átadások. Mise után a küldöttség és a nép a községi biró házához vonult egyházi és nemzeti szinü zászlók alatt, ahol is megkezdődött a házak be- sventelése és a hivatalos átadás. Itt a főszolgabíró üdvözölte Miskolcz város küldöttségét, majd pedig dr. G*dosí Samu elnök intézett lelkes magyar beszédet a néphez, amelyet a körjegyző tolmácsolt. Még az uj- szomolnoki községi biró mondott megható beszédet, a község üdvözletét és háláját tolmácsolva a mis- kolcziaknak.Ezek után következett a jegyzőkönyvek aláírása, amelyet Mis- koicz város nevében a bizottság minden tagja aláirt. Az ünnepélyes, hivatalos aktus tehát belejeződött. Felvidéki rutén népünk megismerte nemes Miskolcz város atyai gondosságu jó szivét, hazafias lakosságának áldozás készségét. A sokat szenvedett nép mint tündérmesét fogja elregélni a késői unokáknak, hogy nem messze onnan van egy nagy- nagy falu >á Miskolcz«, amelynek fejlődéséért, lakosainak boldogulásáért imádkozni, az ujszo- molnoki hivőknek a haza után, legszentebb kötelességük. ogadta az impozánsul raagje’ente- ket. Amilyen szokatlati volt a kül- vöttsóg mérete, épen úgy elütött a szónokuk beszéde és az alispán válasza is a rendestől. A munkásság nem béremelést kívánt, nem óhajtott sz jruélyes megjelenése által jogta'an er< draénye- ket elérni, viszont az alispán sem a rideg szabályok szerint adta meg az érdemleges választ. Megértésre találtak a jajjal elpanaszoltak és megnyugvást keltett a kilátásba helyezett elintézési mód is. Nem akartak ugyanis a bü'döttség menesztése által a munkások egyebet elérni, minthogy a főispán illetve az alispán támogassa azon kérelmüket, hogy a kormány engedélyezze De- kik azt a jogot, hogy kettősen megdolgozott pénzükért, munkában eltöltött életük fenntartásához szükségelt kenyérmagvakat a vidéken is beszerezhessék. A kívánság több a jogosnál. Ilyen irányban zudult fel a városunk más foglalatossága lakossága is és hasonló kívánságokat hangoztatnak, méltán, más városok polgárai i?. Az eredmények érthetetlenül különbözők. Volt város, amelyiknek a vásárlási jog kiterjesztése azonnal megadatott és van sok száz olyan, ahol a lakosság az aszfalt-tal burkolt főutcák hozamának megvéte- telére van csak feljogosítva. Az el- bánási mód varianságának okát adni nem tudjuk, csak az elszomorító mostoha eljárást szögezzük le. Nem volna teljes a riport, ha még egy körülményről be nem számolnánk. — Nem láttuk a deputá- cióban, mint vezetőt a műhely főnökét. Sőt úgy tapasztaljuk,hogy Sze pessi Simon mühelyfőaök nem birtokosa annak a megértő kapcsolatnak, amely egy ilyen nagy üzem vezetője és munkások között más helyen fenn áll. Mint máskor, úgy ez úttal sem láttuk őt a mindenki által méitányosoak, jogosnak talált kívánság mozgató ereje gyanánt sze repelni. Eáórt a mühelyfőnök ur egy hajszálnyira sem mondhatja magáé oak a közszimpátiáját sem. Ellenkezőleg. A nagyközönség, mely tel jességben méltányolja a munkásság háborús teljesítményeit, a főnöktől mint !9gC3eké!yebbet várja el, hogy ő lesz szószólója a munkások kivá nalmainsk és összeköttetései álta1 igyekszik a teljesítéshez segítő kezet nyújtani. A nagyközönség a mü- helyfőuök úrban a munkásságnak nem jóbarátját látja, hanem azt a régi munkapárti korifeust, akinek a munkás csak arra volt jó, hogy a hátát tartsa, amelyen a főnök ur, az egyöntetű leszavazás jutalmazottja gyanánt emelkedjék. Ma az idők megváltoztak. N->m Tisza István a miniszterelnök, Mecz- ner Gyula sara főispán. A demokrácia lovagjai ülnek a kormáuykerók- nól, akik a dolgozó mi lióknak jogokat adnak, Ezek az urak pedig nagyokat ütnek azokon, akik a világosodás ellenségei. jaj az a piac! jtöikor ébredezik már a rendőrség? — szept, 1. Az ország közellátásának minél zavartalanabbá és olcsóbbá tétele érdekében a Közélelmezési Hivatal és az illetékes minisztériumok rendeletet rendelet után manesztenek a közigazgatási hatóságokhoz. A tökéletesítést célzó kormányrendeletek korántsem váltották ki azonban azt az eredményt, amelyet az intéző körök azoktól vártak. Ugyauis a halomra kiadott kormány rendeleteknek tömeges megjelentetésükön kívül még az az eredendő hibájuk is meg van, hogy nem számol a teljesítés mikéntjével. Nem számol avval, hogy akadnak az országban olyan hivatalok is, ahol jó magyarán mondva fütyü'nek a kormány rendeletekre, kutyába sem veszik azokat és az azonnali életbeléptetés helyett a szemetes kosárba kerülnek. Hogy miért azt csak a magassá- gos Úristen és a rendőrkapitány ur tudná megmondani. Szóvá tettük annak idején azt a lehetetlen állapotot, hogy a zöldség, gyümölcs és főzelékfélék ármaximáló rendeletéről még a ciklus harmadik részében sem — vett nálunk tudomást senki. Piacainkon fényes rendőri segédlet mellett dühöng az áruuzsora és a kétségbeesett közönség — egyedüli ólelembeszerző helye lóvén a piao — fogcsikorgatva engedélyezi a követelt horribi is árakat. A termelők és a kofák élnek a rendőrség okozta kivételes helyzetük előnyeivel és egymás után húzogatják le a hét bőrt a szegény vásárlókról. És ha észreveszik hogy akad a közönség körében valaki, aki gazságokat szóvá meri tenni, annak a legszemtelenebb módon, de igaznk teljes tudatában visszavágnak, hogy nincs az ára raegm^ximálvsí. Különösen a száraz babbil, káposztával ugorka és paprikával gyümö'cscsel folyik most rettenetes üzérkedés. A száraz bab piaci ára oly messze van a maximálistól, mint Makó Jeruzsálemtől ; literje 2 ko- roDa, aki 1 k. 60 ért vásárolt az iugyeu jut hozzá és boldogsága felér egy győzelem okozta örömmel, A káposzta ára ? Arról jobb nem is beszólni, az Eifel toronynál is magasabb. Ugorkát, paprikát csak darabszámra adnak. Az előbbit 8—10, az utóbbit 20—30, fi'lérért adják darabonként, ellentétben a kilónkénti 40 és darabonkénti 8 filléres árral A gyümölcsöknél ez a jelszó dominál. „Ha nem adi meg amit kérek, haza viszem a malacomnak, annyiért ü is megeszi.“ Hogy mégis példával illusztráljuk, felemlítjük, hogy a körtét kilónként 3 koronán, az őszi barackot 6 koronán, az almát 2 koronán, alól senki sem viszi haza. És a maximális ára? A fajalma I. rendű K. 1*20, körte ugyanolyan minőségű 1 50, őszi baracké 2 korona. Hát a dinnye ? Ezúttal nem hallgat a fűben, hanem messze szárnyalóan ordítja a rendőrségünk tehetet'ensé- géről szóló himnuszokat. Hát meddig türjük még ezeket az ázsiai állapotokat? Hát mikor következik már el az az idő, amikor a rendőrség, a polgárok érdekében is fog valamint cselekedni? Hát nincsenek nálunk felettes hatóságok, akik le tudnák szoktatni a rendőrséget erről a bűnös nemtörődömségről. Városi közélelmezési tanács, polgármester ur, Alispán ur, rázzák fel a rendőrséget ebből a kóros álmából, hiszen nem kisebb dologról van szó, mint egy jobb sorsra érdemes város lakosainak a tönkreme- nésétől való megmentésről. Eminens érdek, megérdemli, hogy cselekedjünk érte, de addig, amig nem késő. Zongorát SSá* Ajánlatokat a kiadóhivatalba kérek mai I .JESaBI „MODIANO-CLUBSPECIALITE“ SODORNI VALÓ SZ1VARKAPAPIRNAK ÁRA 1 könyvecskében 60 lap van. ma 20 fillér. JVEínOen könyvecskén rajta van a véöjegy. é» a gyáros if aláírása Eleimet követelnek a vasutasok. • • Hol volt a mühelyfőnök, amikor a munkások baján kellett volna segíteni. 7
