Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)

1917-08-07 / 60. szám

60. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Kedd, augusztus 7. — Ehhez nemcsak Seidler mi­niszterelnök, akinek nagy szaktudá­sát én már a kiegyezési tárgyalá­sokból ismerem és nemcsak az osz­trák f öldmivelésügyi miniszter, aki­hez szintén régi tisztelet és nagyra- betsüléa érzései fűznek, járultak hozzá és fogadták el idevonatkozó indítványomat, de magyar részről ok nélkül éu sokat támadott Land­wehr és Höfer tábornokok is teljesen azon az állásponton vannak, hogy az iparcikkek maximálásának köve­telése jogos és az erra vezető utat meg kell találni. — Meg is fogjuk találni. Bizo nyos előzmények megoldása után, ami tisztán magyar belügyi feladat, tudniillik a lánckereskedelem meg- rendszabályozása, az ármegállapitó bizottságok megteremtése után, a fontos és elsőrendű szükségletet ké­pező iparcikkek árraaximáláiának be kell következnie. E nélkül többter­melésről beszélni, akár a Lajtán in­nen, akár túl, egyszerűen nevetséges dolog. Felemelik a rokkant-nyugdijat. A rokkant nyugdíj, mely annyi keserűségnek és panasznak volt b kutíurrása, nagyobb lesz. A hadvezetőség maga is belátta, hogy a hősökről való gondosko­dás nálunk annyirá primitiv, hogy egy alapos reform ezen a téren is elkerülhetetlen. Régi törvények idejét múlt évi rendelkezések nem képezhetik alapját a rokkantak ellátásának, ma, amikor a viszo­nyok, az életkörülmények száz meg száz télé variázióban változ­tak meg. Régen huszonkét korona pénz volt, ma kenyérre nem elég. Ré­gen verklit akasztott a nyakába az invalidus, ma becsukják a rok kantat, ha koldul. A szociális gondolkodás, a modern állami és társadalmi be­rendezés nem tűri, hogy a nem­zet vértanúi a régihez hasonló életet éljenek. A ma megtagadja a tegnap kicsinyességét s a rok­kantak hazafias áldozatáért meg­fizet. örömmel adjuk hírül olvasó inknak, hogy a nyugdíjügye a legjobb utón van. Béesben a had­ügyminisztériumban a napokban nagy tanácskozás volt, amelyen Teleky Pál gróf a Hadigondozó Hivatal elnöke is részt vett. A legapróbb részleteket is megvi­tatták s most már igazán napok kérdésé, hogy a rokkantakról való gondoskodás uj irányelvei napvi lágra kerüljenek. Annyi már bi­zonyos, hogy nagyon méltányosan és igazságosan emelik fel a nyug dijat, de a sebesülési pótdij sem maradt meg a mai formármájá- ban. Felemelik azt is. A rokkantaknak, akik áldozat- készségben, türelemben és kitar­tásban elsők voltak ebben az or- szágoan, most már nem sokáig kell várni. Amit óhajtottak beteljesedik. Felemelik "a nyugdijukat. S ez bi­zonyítéka annak, hogy ha az állam áldozatot kívánt tőlük, meg is fi­zet érte. Miért kevés a dohány? Nem hozzák be a jegyrend- izert.—Áremelés sem lesz. A dohányinsóg csak tovább tart s mondhatjuk, hogy növekedőbe van. Kérdést intéztünk ez ügyben illetékes helyen, ahonnan a követ­kező felvilágosítást nyertük : — A dohánygyártást részint anyaghiány, részint pedig a muokás- viszonyok következtében 30 száza­lékkal kellett redukálnunk, vagyis ma a békeidőben gyártott áruknak csupán 70 százalékát állítják elő a dohánygyárakban, Ebből a 70 szá­zalékból 40 percent a frontra megy, az itthon levő közönségnek a béke­időbeli mennyiségnek csak 30 szá zaléka jut. Ez az oka mind -n do bányhiáuynak és ez az oka annak, hogy aa emberek nem tudnak annyi dohányhoz, cigarettához jutni, mint békeidőben. — A helyzeten változtatni — sajnos — nem igen lehet. Nevezete­sen szünetel most a külföldi dohány­behozatala. Va'utáris szempontból sem mi nem hozuuk be külfö di do­hányt, sem annak magánosok által való behozatalát nem engedjük mag. A dohánygyárak készlettel el van­nak látva és 1919 ig annyi a készle tünk, hogy a mai állapot föltétle nül föotarlható lesz. Addig pedig majd csak történik valami és majd­csak lehetséges lesz újabb készlete­ket is beszerozni. Az sincs kiz.irva, hogy a közel jövőben mégis veszünk kü földi dohányárut, erre vonatko­zóan is vannak folyamatban és ha ez megtörténik, akkor talán vala­melyest javulni fog a helyzet. Rósz szabbodni semmi esetre sem fog. — Ami a ind helyzet javulását illeti, erra vonatkozóan mi igen so­kat váruuk azoktó: a szigorú intéz­kedésektől, amelyekot életbeléptet­tünk a visszaélések megszüntetése érdekében. Kétség!eleDÜl igaz ugyan­is az, hogy egyes városokban nem a polgárok fogyasztják el teljes egé­szében azt a szivar- és cigaretta mennyiséget, amelyet a kistözsdék részére kiutalnak. Bizonyos, hogy üzérkedések folynak a dohány kö­rül és innen is, onnan is csempész­nek ki dohányárut, például Galicia felé. — Ez állapotoknak megszünte­tésére szigorú intézkedéseket teszünk foganatba; attól a tőzsdéstül, akit megcsípünk azon, hogy készletét elrejtette, vagy, hogy azt drágábban adta el, könyörtelenül megvonjuk a jogot és az ilyen dozánytőzsde en­gedélyeket azonnal hadiözvegyeknek vagy rokkant katouákuak adják ki. — A dohányjegyek kérdése tár gyalás alatt van. Az ország észak­keleti részén, ahol nagy visszaélé­seknek jöttek nyomára, be is vezet­ték a dohányjegyet; arra azonban, hogy másutt is erre kerülne a sor, nem igen lehet számítani. Senki sem kívánhatja a városi hatóságtól, hogy a dohány jegy rendszerrel együtt járó nagy és költséges adminisztrációvá külön berendezkedjék, mert ennek a rendszernek eredményei nagyon kétségesek. A dohányjegyeknél a visszaélés igen könnyű, és osak ak­kor lehetne ezt beveztni, ha a város polgármestere személyesen ismerne minden embert és mindenkiről tudná, hogy milyen fajta cigarettát, szi­vart szív el. E»t azonban egy pol gárraestertől senki sem kívánhatja és épen ezért egészen bizonyos, hogy nem lesznek dohányjegyek. — Az újabb áremelkedésre vo­natkozó minden híresztelés teljesen alaptalan. —• Trafikengedélyt a közel jö- vőbeu nem adunk ki, 03ak egészen kivételes és indokolt esetben, de az engedélyt ilyenkor is csak hadiöz­vegyek, vagy rokkant katonák kap­ják. HÍREK. — Windisch-Graetz Lajos herceg vaskoronarendje. A király az ellen­séggel szemben vitéz és eredményes magatartása elismeréséül a vasko- ronarend harmadik osztályát adó mányozta a hadiékitraénnyal és a kardokkal Windisch-Graetz Lajos hercegnek, a 16, huszárezred tarta- ékos századosának. Wiodisch Graetz Lajos herceg a háború elején önként jelentkezett a harctéri szolgálatra, előbb Szerbiá ban küzdött, majd Bojadzsew bolgár tábornok hadseregéhez került, mint összekötő tiszt. A bolgár csapatok­kal együtt bevonult Nisbe és sokat tett az ott maradt magyar és oszt­rák hadifoglyokért, akiknek haza­szállítása körül nagy munkásságot fejtett ki. Rokonszenves és érdemes bu'gáriai szereplése után visszake­rült Magyarországra s a román had üzenet után, mint a portyázó tigris« különítmény parancsnoka kerü t a frontra. Itteni szerepléséért részesült most a magas katonai kitüntetésben. — Hitk. adókivetés. A hel> beli sUtu quo izr. hitközség 1917. évi hita adókivetése f. bó 13-ig a hűk. irodában a tagok számára közszem lére tetetett. Az uj tagok és azok, kikuek adója emeltetett, külön érte­sítést kapnak. A felszólamlási határ idő f. hó 13-ka. — Földrengés. Julius hó 29. és' 30-ika közt éjjel kb. éjféltájban erős! fö drengést észlellek Nagykaposon, Palágyon, Szürtéu és még néhány közeli községben. A rengés oly erős volt, hogy a bútorok elmozdultak helyükről. Mintegy két óra mu'va uj lökés volt érezhető. — Ne pazaroljuk a vizet. A szo­katlanul nagy hőség következtében a vizet szolgáló források az egész országban annyira leapadtak, hogy sok helyen a vízszolgáltatás körül komoly zavarok vannak. A mi viz- üzemünk ezidőszerint még bősége­sen szolgáltat vizet, azonban félős, hogy a pazarlás folytáo nálunk is nehézségek támadnak. Ezt elkerü­lendő ezúttal is figyelmeztetjük a saját jól fel fogott érdekében a kö­zönséget, hogy minden még a leg­csekélyebb vízpazarlástól is tartóz­kodjék. Ellenőrző közegek járják be a várost és ahol a vizet hiábavalóan pazarolják, azt a házat a vízszolgál­tatásból kizárják és a vizpazarlót szigorúan megbüntetik. — A tejtermelés és a korpa. A Közélelmezési Hivatal a tejtermelés fokozása céljából megállapodott a földraivelésügyi miniszterrel, hogy a korpakészletek 20 százalékát azoknak a termelőknek bocsátja rendelkezésre, akik tejtermelésüket a közfogyasztás céljaira lekötik. Minthogy a tejterme­lés fokozása kizárólag a takarmányon mu'ik, a Közélelmezési Hivatal na­gyon helyesen a takarmányszükség­letet kívánja biztosítani, úgy hogy korpát ad azoknak, akik tejet ter­melnek. A korpamennyiségnek ez a 20 százaléka bizonyára nagyban elő­segíti a tejtermelést. — A Dianna fürdő kádosztálya a hét minden napján a közönség ren­delkezésére áll, mig a gőzfürdő fér­fiak részére vasárnap, nők részére pedig hétfőn áll nyitva. — A bortermés és a hordóárak. A kedvező bortermés hirére a hordó­árak fantasztikus magasra szöktek fel. Mig a háború előtt, a boldog béke idején uj hordó hektoliterjéért 7—8 koronát fizettek, addig az utolsó pár hétben az uj hordó ára 35—45 koronáia, a használt hordóé is 30 koronára emelkedett. A hordó meg­drágulását a kedvező termés kilátá­sokon kivüi az a körülmény okozza, abszolút hiány van hordókban, a mennyiben néhány év óta nem tör­tént gondoskodás a használt hordók kijavításáról és uj bordók beszerzé­séről. Bár az 1908 ikihez hasonló nagy termésre most nincs kilátás, mégis igen nagy érdekünk fűződik hozzá, hogy az óriási értékű uj ter­mést el tud,uk helyezni. Ezért ide­jekorán gondoskodni kellene a kor­mánynak, hogy a hordókban ne le­gyen hiány. Pontos, hogy a kato­naság kezébeu levő összes hordók összeszedessenek és kijavíttassanak, hogy frontszolgálatra nem alkalmas pintér munkások szabadságoltassa­nak és hogy hordóknak a vasúti szállítása megkönoyittessék. A szől­ősgazdák körében mozgalom indult meg, hogy ezeket az óhajtásokat a kormány tudomására ju'tassák. Jókai-utczai 31. számú €lső Sátoraljaújhelyi petroleum-fmomító R, 7. Motorbenzint a nagyméltóságu Földmivelésügyi minisztérium intézkedése folytán szekéren jelentke­ttőknek sem adhatunk előbb, mint a benzint vasúton szállíttató t. vevőinknek. A szállítás sorrendjétől el nem térhe­tünk és ezért kérjük t. vevőinket, hogy felesleges költ­séget elkerülendő, ne küldjenek szekeret sátor­aljaújhelyi gyárunkba, mielőtt arról meg nem győződnek, hogy benzin átvételére soron vannak. €liő Sátoraljaújhelyi petroleum-pinomitó Részvénytársaság. felelős szerkesztő. Landesmann Miksa Nyomatott Landestnann Miksa és Társa könyvnyomdájában Sátoraljaújhely

Next

/
Thumbnails
Contents