Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)
1917-08-03 / 59. szám
Ara: 12 fillér Huszadik évfolyam 59. szám._______ _______ Sátoraljaújhely, 1917._____________________Péntek, augusztus 3. Megjelen minden szerdán és szombaton este, Kéziratokat víbszs nem aQiinfc. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 5. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. FŐSZERKESZTŐ : Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 12 korona.félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér fürdetéseket a iegjutányosabb árban közlünk A munkapárt lelkiismerete úgy sikon lázong, mint a lázálmában fetrengő gyermek. A politikai megújhodás sarkalatos pontja a választói jog az, ami a szuny- nyadó lelkiismereteket tespedésé- bőlfelrázta. A választójog az, amely számonkéri a múlt. eddig teljesítetlen fogadalmas ígéretét olyan elementáris erővel, hogy annak nehezen tud ellenállani, még a legeltompultabb munkapárti kebel is. A lelkiismereti számonkérés folyamánya az a tömeges kilépés, amely a munkapárt rozoga ósdi viskóját ina holnap romba fogja dönteni. Érdekes nyilatkozatok látnak napvilágot, mind meg annyi indokolása a munkapártból való kilépésnek. A sok közül kiragadunk egyet, amelyet egy munkapárti képviselő, aki még nem lépett ki, de a kilépésre már elhatározta magát, tett a sorok Írója előtt. Mióta a választójogi reform kormánya mega'akult, úgymond tisztában vagyok vele, hogy én, aki mindig demokratikus jogkiterjesztés hive voltam, nem maradhatok tagja annak a pártnak, a mely ezzel a korszellem, a király és a nemzet által egyaránt sürgetett politikai újítással mereven szembehelyezke ik.Kilépésem mind eddig azért nem történt meg, mert még folyamatban vannak azok a megbeszélések és tárgya- gyglások, amelyekkel azt óhajtom elérni, hogy ezt a kétségtelenül fontos lépésemet is választókerületem közönségével te'jes egyetértésben hajthassam végre. Tudom, hogy a munkapártnak több tagja is vall hasonló feltogást és van hasonló helyzetben, mint én: az ő kilépésükre biztosan lehet számítani, mihelyt a választójog kérdése napirendre kerül. A pártbomlásnak ezt a folyamatét sem eltitkolni, sem löltar- tóztatni nem lehet, mert két egymással kibékülhetetlenül ellentétes politikai erkölcs harcából fakad az. En és elvbarátaim úgy gondolkozunk, hogy a törvényhozói hivatás elsősorban annak lelkiismeretes mérlegelését kívánja meg tőlünk, hogy mi van az ország érdekében, azután az a kötelességünk, hogy az ekként megalkotott meggyőződést férfiasán kövessük. Az ezzel szemben álló politikai erkölcs azt kivánja tőlünk, hogy meggyőződésünket alárendeljük a föltétien párttegye lemnek. — Mi úgy látjuk, úgy hisszük legjobb lelkiismerettel,' hogy hazánknak csak javára válhatik a korszerű reform, a királynak a nemzettel egy akaratban való összeforrása, a haza védőinek, az uj honalapítóknak politikai jogokkal való fölruházása. De az a másik politikai erkölcs azt parancsolja, hogy fojtsuk el tiszta meggyőződésünket, forduljunk szembe a demokratikus világáramlattal, álljunk ékül a király és a nemzet közé és legyünk hálátlanok az önfeláldozó hősök iránt s mindezt miért ? Egy párt egységének megőrzése, hatalmának esetleges visszaszerzése kedvéért. — Említettem, hogy mily nagy súlyt vetek a választó közönségemmel való egyetértésre. Hiszen a képviselő ugyan nem fogadhat el utasítást a küldőitől egyes konkrét esetekben való magatartására nézve, de a nép- képviseleti rendszer fogalmából következik annak a szüksége, hogy a választók és választott a politikai irány, célok és teendők tekintetében egy véleményen legyenek. Nos én tudom, hogy az én megbízóim túlnyomó töobsége a demokratikus választójog hive, e felől bizonyítékokat is fogok szerezni, miképpen tehetném tehát az ő képviseletükben azt, hogy egyenesen szembehelyezkedjem az ő akaratukkal ? — De hiszen az az akarat az enyém is, sőt tulajdonképpen az egész munkapárté is, mert 1910- ben az általános választójogot hirdettük és ígértük. Ha már igé retünk beváltásával adósok maradtunk, nem kétszeres bün-e még az utódunkat is megakadályozni a teljesítésben ? Es akiknek a háború előtt hajlandók voltunk megadni a szavazati jogot, azoktól most tagadnak meg azt, páratlanul hősies honvédelmük után ? — Bizonyosra vehető, hogy a politikai erkölcsöknek ebben a mérkőzésében a pártfegyelem lesz a vesztes és ez egyértelmű a munkapárt bomlásával. Jftakulatura-papir könyvnyomdánkban kapható. fi zempléni főispán. (a. á.) A választójog kiterjesztése annak a bölcs belátásnak a ténye, hogy Magyarország nem zárhatja ki az érvényesülés teréről az állampolgárok széles rétegeit akkor, amikor abszolutisztikus országok tömegesen fogadják be őket alkotmányuk sáncaiba. Tárt karokkal várjuk az uj jogosítottakat. Nem jutalmazni akarjuk a hősöket, nem lekenyerezni a munkásokat: hanem megéreztük a történelmi idők fuvallatát. ... A polgárjogok gyakorlására rá is akarjuk nevelni az uj jogosítottakat, emelni akarjuk a nép kulturális szintjét. „ . . . A harctéren az orszsg integritását védtem. Uj hivatalom ban ezt a munkát folytatni akarom : védeni az országot a mögöttes harctéren a belső kudarctól — az élelmezés kérdésének rendezése, a társadalmi terhek egyenletes megosztása és általábau a jó közigazgatás biztosítása által. A Kárpátvidék rekonstruálásának állami és társadalmi akcióját elsősor- sorban fogom felkarolni. ...Egységben az erő. Szeretném egységessé tenni a vármegye közönségét, hogy rnegerő sitsem a kitartásra. Pártszempontokat félretéve, ezen egységes munka szolgálatába ál ütöm eddig meg nem tört ifjú energiám egész lelkesedését. Röviden összefoglalva ezeket mondta insta’lációján az uj főispán. * Az uj zempléni főispán föl van vértezve a közérdek szentsége, a közélet tisztasága, a nemzeti ideálok iránt szűziesen tiszta érzékkel és a lövészárokban megacólosodott állam- polgári öntudattal. Három év alatt önkéntes köz- hus/árbói két vitézségi éremmel és siguum laudisszai dekorált hadnaggyá aranysarkantyús vitézzé emelkedve — hösileg védte a végeket az orosz áradattól : és taikor ennek a nagy hagyományú várnaegyeháznak az ünnepi termébe lép, naegiiietődik a megtiszteltetés, megremeg a felelősség súlya alatt. Ez a felelősségérzet egyik leg- ragyogóbb garanciája rátermettségének. Zemplénvármegye székháza nagy idők emlékét őrzi, vezető Székében sok kiváló ember ült De az e ődök képei büszke örömmel néztek le az ifjúra, aki a Kárpáti-harcok templomából a legmagasabb erkölcsi kvalifikációt hozta magával a főispáni székbe. Széchenyi György gróf politikai államvizsgát tett, Kassán gazdasági és kereskedelmi akadémiai, München* ^»punk mml wxámm 4 »8ci®l ben pedig erdészeti tanulmányokat folytatott Mint a gróf Andrássy György-féle hítbizomány várományosa, atyja — Aladár gróf — nagy kiterjedésű birtokain gyakorlati gazdasági ismereteket szerzett. Ifjúsági mozgalmak lelke és mint a kassai Széchenyi Szövetség alelnöke, szociális kurzusok szervezője. Sokoldalú képzettsége mellett szerény, vallásos. Az ő erényei nem a főispáni típus erényei. A főispánban megszoktuk a fő- kortest látni, aki erőszakkal, diszma- gyaros szavalattal, taktikával bizalmat szállít a kormányának. Az uj idők főispánját nem ilyennek akarjuk láthi. Legyen pártjának hü embere, de ne hatalmaskodó pártember. A nemzet nagy szenvedéseinek a tüzében átógett leikével teremtsen oly közigazgatást, amely a nyomort enyhíteni képes. A háború demokratizáló erejének a lendületével teremtsen a klikkek romjain uj alakulatot, amelyben az erők egyesülnek, az alkalmasak érvényesülnek, — megkorrigálva egyben a megyei rendszer legégetőbb hibáit. Most nem főkortesek kellenek, hanem apostolok. Kortes-cirkulárót csak akkor lehet Írni, ha már el van intézve mindazon szenvedőknek a kérvénye, akiken a háború átgázolt. Zemplén főispánjában minden garancia megvan arra, hogy az uj idők követelményeit megérezte és a nagy hagyományú főispáni székhez a szenvedések történelmi korszakában méltó lesz. Cselédmizériák Ujhelyben. Valamit tenni kell. Sok egyéb kínos mizériákhoz iassankint egy újabb csatlakozik : a cselédmizéria. Nem szórványosán, nem egyenkint. csak ott, ahol a nagysága kissé tulbuzgóan kardos; nem is olyan ez a mostani mizéria mint a hajdani, melyről a zsurokon tereferéltek az ifjú s öreg mamák. Amit most tapasztalhatunk, arai most kezd kialakulói, még pedig az egész vonalon, ez már a bomlás jele, régi állapoiok szétzüllése, az újnak kia- lakú ása nélkül. És bár a háború kétségkívül sokat tett a viszonyok megrontására, tartunk tőle, hogy e téren még a béke sem hoz alapos javulást és csak országos rendezéssel lehet a megváltozott időkhöz mórt uj, tisztes helyzetet teremteni. A férfiak hadbavonulása, a férfi munkaerőnek pótolhatatlan hiánya ugyauis kiáltó szükséggé tették a nőknek tömeges alkalmazását gyárakban, vállalatoknál, mezőgazdasági téren és mindenütt. A munkáshiány valósággal magához szívta a háztartásbeli és a családoknál szolgáló nő-
