Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)
1917-11-10 / 86. szám
Huszadik évfolyam 86. szám. Sátoraljaújhely, 1917. Szombat, november 10. POLITIKAI ÚJSÁG ÍHegjelen minden szerdán és szombaton este- Kéziratokat vissza nem adunk. - Szerkesztőség: Kazinczv*ufcza 5. Kiadóhivatal: Candosmann Jlt. és Társánál. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 12 korona. Félévre 6 korona. Negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 12 fillér. Hirdetésedet a Iegjufányosabb árban közlünk Közélelmezésiink ielene és iövendofe. • • • Megjegyzések Farkas Andor polgármester jelentésére, — amely megjegyzéseknek tulajdonképen a képviselőtestületi ülésen kellett volna elhangzaniok. ^munkapárti sajtó amióta Wekerle a miniszterelnök hosszabb-rövidebb időközökben a kormányt támogató pártok kebelében és magában a kormányban támadt nézeteltérések légből kapott hireivel óhajtja szórakoztatni a közönséget. Az ország jó hiszemü közönségét azonban leg- kevésbbé sem tévesztik meg ezek a riporteri leleményesség szülte válsághírek, mert mindenki a legnagyobb határozottsággal tudja azokról megállapítani, hogy azok munkapárti mesterkedéseknél nem egyebek. Válságról egyáltalában szó sincs és a híreszteléseknek politikai jelentőségük nincsen, az egész hűhó, koho'mány, ékverési kísérlet mind csak azt a célt szol gálja, hogy hátha ilyen utón módon sikerülne a munkapártnak a hatalomra való visszatérése. Különös érdekességet kölcsönöz a mesterkedéseknek az a körülmény, hogy a munkapárt, a demokratikus választójogot, ezt a komoly és nagy nemzeti célt akarja a kormányválság felidézésének eszközévé sülyeszteni. Feledékenyek azok az urak nagyon. Elfelejtették ugylátszik, hogy 1910 ben az általános szavazati jog Ígéretével nyerték meg az ország bizalmát, 1917. április 28 án pedig királyi kézirat figyelmeztette a munkapárti kormányt, a választójogot illető Ígéretére. Ha még olyan nyuleszüek is ezt a két dátumot nem lehet elfelejteni. Nem lehet kitörölni belpolitikánk történetéből, mert most : már olyan előrehaladt a helyzet, hogy úgy a királylyal, mint a nemzettel szemben a választójogi reform elodázásának programm- jával lehetetlenség megbízást nyerni, fcs amilyen lehetetlenség, ez épen olyan kivihetetlen megakasztani a rohanó idő kerekét, föltartóztatni világhódító utján a demokratikus korszellemet megakasztani a politikai fejlődés folytonosságát. Hát mit akar tulajdonképen konzerválni Magyarországon Tisza István pártja ? Nincs itt változatlanul megóvandó semmi egyéb, mint a magyar föld, meg a közszellem magyarsága. Sőt még ez sem balzsamozandó be múmiaként, hanem fejlesztendő a maga mivoltának és a haladás nagyszerű törvényeinek megfelelő módon. Ezt pedig semmi mással nem érhetjük el könnyebben, mint a demokratikus jogkiterjesztéssel. A magyar közéletet a választójog kiterjesztése van hivatva felfrissíteni, fellenditeni. Ennek szilárd akarásától van áthatva a nemzet zöme, a koronás király, egyszóval minden alkotmányos tényező és igy annak meghiúsítása a közvélemény általános Ítélete szerint semmiféle erőfeszítésnek sem sikerülhet. Meg lesz a választójog és az uj célok irányában bekövetkezik a kormánytámogató pártok tömörülése is. Ezt a munkapárt parlamenti és sajtómanővere már meg nem akadályozhatja. Minden válsághír csak munkapárti óhajtás és nem politikai valóság tehát. — nov, 10 A szerdán délután megtartott s képviselőtestületi ülés tárgysoroza- jtának leguagyobb hányadát olyan természetű ügyek adták, amelyek javarésze magánérdekekre vezethető vissza. A képviselőtestületi tagok hozzászólásai pro, avagy kontra mind a fentebb jelzett ügyeket érintették és elég érthetetlenül nem hangzott el egyetlenegy hozzászólás sem akkor, amikor tu’ajdonké- pen teljességben a közről volt szó. Egyértelraüleg vették többek között tudomásul a polgármester mk a közélelmez ísünk és közeilátásunkról szóló jelentését és nem akadt senki, akinek a sok „nincs, nem lesz, alig van, leszállítják,“ kitételeket hallva eszébe jutott volna megkérdezni, hogy akkor hogy usszuk meg a sok nincscsel fenyegető esztendőt? Ez a közérdek adja meg az impulzust nekünk akkor, midőn a jelentést részletesen megtaglaljuk és ahhoz néhány kérdő megjegyzésünket hozzáfüzük. A hatósági husszék a bemondott adatok szerint 20 darab bízott sertést mért ki. IUozoriu- san állítva fel a tételt tegvük fel, hogy a zsir kilónkénti 70 kilót szá mitva, összesen 1400 kg.-ot adott. Vagyunk hála az Istennek 20000 egynéhány. Nem nagy matematikai tudás kell annak kiszámításához, hogy a zsírt fél kilónként kiosztva 2800 családról történt gondoskodás. Hát a többiek ? Azok kérem szépen napokat töltöttek el szép liba sorban állva a husszék előtt, azt a méreg drága munkaidőt pazaroltak és azután saját zsírjukból boszankodásuk által valamit leadva, hazamentek. Amilyen áldott természetű a publikumunk még sokan örültek is, hogy ha ő nem is, de legalább a tizedik szomszédasszony kapottzsirt. Ez elmúlt. Változtatni rajta úgy sem lehet. Itt van azonban egy szomorúbb része a jelentésnek ez évben nincs ^ kilátás sertéshúst mérni, ergo zsirhoz sem juthatunk, azonban 1918. január havában 60, február—március hónapokban 100 sertés kerül közfogyasztásra. Hát a hátralévő két hónapban, amikor a hideg idők bekövetkeztével az emberi test több hőt fejlesztő zsiradékot kiván, mivel fogják a zsírt pótolni? Nem is beszélünk arról, hogy az ünnepek következnek, amit a mostani nehéz időkben különösen Hadikórházban. (Egy gyalogos naplójából.) „Addig jár a korsó a kútra, mig el nem törik“ — tartja a példaszó. Vagy, amig meg nem hasad, avagy valami más baja nem esik, tegyük mi hozzá. A katona-ember is addig addig jár-kel, esetük-botlik a harc gidres-gödrös, hepe-hupás, hegyes- völgyes mezején, amig valamelyik gyilkoló szerszám le nem teríti, meg nem sebzi, a fáradalmak meg nem ölik szervezetét, meg nem törik ellenálló képességét. A korsó, az edény, ha diribi-darabra nem tört,hanem csak a füle tört le, ha kicsorbult egy kicsit, vagy csak a máza pattogott meg, avagy egyéb baj esett benne drótozásra, összeragacsolásra szorul. Épp igy az óramű is, ha valamely része elpattan, kicsorbul, meglazul, ha rozsdát kap, ha poros, lesz, javítást, igazítást, tisztítást, pihentető szabályozást kiván. Ahogy a megrongálódott korsó a fazék a drótozást, ahogy az elromlott óra a hozzá értő iparos, az I órás javító kezét, úgy igényli, aj megsebzett, elnyomoritott, fáradt beteg test a gyógykezelést. Ezért van az, hogy a katonának szinte egyik, rendes állomása — kivált ilyen vége nélkülinek látszó háborúban, ^uint amiuőnek a mostani látszik — a hadikórház. Csaknem olyan rendes, akár a besoroztatás, a kiképez- tetés, a front, vagy más szolgálatba beosztás stb. Csak ritka ember olyan bo'dog, hogy ezt elkerü i. Éo — sajnos — nem tartozom e boldog halandók sorába. Akarva, akaratlan is meg kellett tapasztalnom a drótoztatást, vagy mit is beszélek : a hadikórháibeli életet. És pedig nagyrészt itthon tapasztaltam meg, a helybeli dohánygyári Vöröskereszt egyleti kórházban. Ha már meg kellett esnie e dolognak, elvégre ez is „katonadolog“ még legjobb, hogy igy esett. Nagyban siettette a gyógyulást, hogy családom varázsos körét nem kellett nélkülöznöm és hogy az előnyösen ismert Széchenyi grófi pár emberszerető gondoskodásá s főleg a grófné mindenkivel szem| ben kedves bánásmódját, állandóan nyájas mosolyának melegét, mint valami kellemes napfürdőt élvezhettem. Mi’yen oIqsó és mégis roi- Jyen hatékony kúra az ilyen. Min den cimborámnak szivemből kívánom. Nem vélek csalódni, ha azt hí szem, hogy a szives közönség is szeretne legalább, mint vendég bekukkantani egy kissé a katonai kórház életébe. Hiszeu sokaknak vau a körülbelül 200-as létszámban valakije : fia, férje, testvére rokona, ismerőse. Nagyrészt u. i. az Ujhely- ből és vidékéről valók kerülnek itt gyógykezelesre. Vállalkozom a kalauzolásra ! Sőt Wilkovszky őrmester uram engedet- raóvel nyílik is már a kapu. Beléphet rajta a nyájas látogató. Azonban ne, ne nyissa még jó öreg Kovács bácsi vagy egy percig azt a kaput. Csak addig ne amennyi idő alatt rossz szokásomhoz híven a „korház“ szóról egy kicsikét száp- ségi modorban eletimologizálgatok. (Leírni is borzasztó e szót. Hát még I kimondani.) Miféle szó is ez a kór Lapunk mai száma 4 oldal. ház ? Szemmel láthatólag, füllel hall- hatólag, értelemmel felfoghatólag összetett szó, kórból és ház-ból ösz- szetéve. Nézzük csak, micsoda viszony van kettőjük között ? Mi köze a „kór“-nak a „ház“-hoz, vagy a „ház“-nak a „kór“-hoz ? Talán birtokviszony, vagy a tartalmazó és tartalom viszonya van közöttük ? Szó sincs róla. A „kór“ nem vette meg a „ház“-at, sem pedig a „ház“ a „kór“-t. Tudomásom szerint semmiféle adásvételi szerződésük nincs, hogy igy lehetne az összetételt érteni „a kórnak a háza“ alá asztalláb, macskanadrág stb. De úgy sem értelmezhető, mint pl ez a sző: gyertyatartó, amely u. i. azt jelenti, hogy a tartó tartalmazza a gyertyát. A „ház“ nem tartalmazza a „kór“-t Nem is tartalmazhatja. Nem, mert „kór“ nem létezik önállóan, valamely személytől, vagy tárgytól elvontan. Nincs is abban a házban „kór“ egy szemernyi sem. Csak „kór“-os emberek vannak benne. Szegény kóros, beteg katonák, akiket gyógykezelnek ottan. Helyesen
