Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)

1917-06-01 / 41. szám

Huszadik évfolyam 41. szám. Ara: 12 fillér Sátoraljaújhely, 1917. Péntek, junius 1. POLITIKAI ÚJSÁG Magjaim mindan szardán és szombatén este. Kéziratokat vissza nőm adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 5. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. FŐSZERKESZTŐ : Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 12 korona.félévre é korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban kűriünk Sir a munkapárt Az öröm mámoros hangjába tompán belovegyül a sirók zo­kogása. Az örök élntünsk képzelt kormány váratlan és moglepe- tésszarü bukása az ország közvé­leményében megnyugvást keltett, mert mindnyájan tudtuk, hogy Tisza hatalmas ereje végsőkig ellent fog állani az ország demok ratikus irányú fejlődésének. Te­hetsége nem abban az irányban fejtett ki tevékenységet, mely iránytól egy nagyobb lendületű gazdasági, ipari, kulturális és szo­ciális előretörés és megerősödés lett volna várható s igy le kel­lett dönteni azt a bálványt, me­lyet — elhisszük — meggyőző­dése önmagának, szuggesztiv ereje pedig a munkapárt egy részének felállított. A munkapártiak már-már a felhők magasságába képzelték magukat, mart érezték a meré­szen magasbatörő sasnak, Tiszá­nak védőszárnyait. S most — ? — most egy hirtelen zuhanás hihe­tetlenül kellemetlen érzése szo­rongatja őket. A befejezett tényt is lehetetlennek tartják. Azt hit­ték, hogy ő tartja a vállán az ország te tét, ha tehát őt hely­zetéből megmozdítják, vagy pláne ledöntik, összeomlik a haza. Tud niillik munkapárti polgártársaink a haza fogalma alatt mindig a munkapártot értették. E tekintet­ben lehet, hogy igazuk is volt. Mert a munkapárt egy politikai konglomerátum, amelynek a min­dent ragasztó és összetartó szin- detikontj*. Tisza István volt. Mi lesz most? Megnyugtatá­sul megmondjuk, hogy bizony sok minden nem lasz, ami volt és sok minden mag lesz, ami eddig nem volt. Hát mi is volt eddig ? Eddig korlátok közé szorított népjogok voltak. A polgártól sok mindent megköveteltek, amig megadták neki a legprimitívebb, de egy­ben legkomolyabban számbave- endő jogát, a szavazati jogéi. A polgár kitűnő adófizető volt. a a kötelességeket, meiyeket rárak­tak, nolens-volsns visslts, da a kötelességek mellől elvették a jogát. Ez volt. Most a népjogok korlátái re- csegnek-repognak. Hangjuk kí­sérteties ijedelmet okozott Tisza vakbuzgó hívei körében. Hogyne! A bálvány maga is megré­mült a táguló korlátok szokatta nul éles hangjától. A polgártól ezentúl is megkövetelik, hogy az állam gépezetébe a maga adóolaját öntse be, de a köte­lességekkel szemben tudja majd, hogy jogai is vannak, melyekkel szabadon élbe*’. Ez lesz. Szabadon élhet a jogával. Nagy dolog ez, kérem szépen. Mert ez azt jelenti, hogy a «za i vazatkisajáfibizottságok működése mag fog szűnni, a választási bőr zék becsukhatják a kapuikat a börzianarek nem fognak tudni az én, ta, ő voksán ktresni. A vá- Usztásipörköltavők szörnyű nagy bánatára a jó ingyan eszem-iszom elmarad, mert mit éra pénz, pör­költ, pálinka és egyéb szeszes­italok korlátlan kimérése, h3 meggyőződésemet követve titkon adhatom le a szavazatom 1 A választások körül nem le­het majd érdemeket szerezni s igy természetesen a választások körül szerzett érdemeket megju­talmazni sem lehet. S az érde­meket nem a pártkasszákba szál­lított aranyak súlya, hanem az illetők közéleti szereplésének mérve fogja megszerezni. Most tehát az egész módszer megváltozik, mert az utód nem lehet folytatója az előd politikai hitvallásának, mert e vallásból kiderült, hogy csak fétisei voltak, de alapja nem a tiszta erkölcs, hanem az érdekek önössége volt. Az uj miniszterelnöknek uj vallást kell hirdetnie és ez uj valláshoz uj papok kellenek. Ezért fáj sokaknak a Tisza bukása ezért vegyül az öröm má­moros hangjába a sírok tompa zokogása. ]*íem áldozat, hanem legjobb tőkebefektetés i haöikölesön jegyzése! Mozgalom a tőrköly/őző szövetkezet köz­pontjának Sátoraljaújhelybe való áthelyezése érdekében. MÉrtotaiik értekezlete! Klió a történelem márránj táb­láira na a ismét re események, a moz­galmak olyan kevés egyikét vésheti fel, amely Sátoraljaújhely város fej­lesztésével van szorosan összefüggve. A más kárára való indokelatlaa terjeszkedés olyan helyzetet terem­tett ismét, a melyet msgráltestatai a város polgárságának eminens érdeke. Az előzmények elég rövidek. A tokajhegyaljai szllőbirtoke- sok törkölyfőző szövetkezetét léte­sítenek és élve Sáteraljsujhely vá­ros. birtokosainak pillanatnyi sem töradösaségével, a szövetkezet köz­pontját Tokajba, igazgatósági irodá­ját Sárospatakra helyezik és a vár­megye közponjtát teljesen mellőzik. Váresuuk agilis polgármestere dr. Orbán Kálmán átérezve a mel­lőzés okozta káros következmények gulyát értekezletre hívja össze a város szőlőbirtokosait, hagy a szö­vetkezetbe való belépés áltat egy táborba tömörülve kivívják jegos érdekeinket, a Törkölyfőző Szövet­kezet központjának Sátoraljaújhelybe valé áthelyezését Az értekezletet, liár—pongyola nélkül. Kifundáltaa művésznők bosszúja, megirta: Lári Fári. A tegnapi egyhangú szürke ségbe, szint illatot hozott a posta ©gy piciny női kézzel, utóbb kitűnt, hogy kezekkel írott levélke képében. A kíváncsiság ördöge megszállotta az egész Szerkesztőséget, Lázasan szaggatták fel a titkot fedő borí­tékot. amely az alanti szerény kí­vánságokat rejtette magában. Mi a „Fodor Oízkár“ színtár­sulatának alulírott nőtagjai, aki­ket a „Zamplén> „Liárja“ le- pongyolázott, közös óhajunk­nak adunk kifejezést, amikor az illusztris cikk Íróját, csak papí­ron,szintén lepongyelázva óhajt­juk látni. Ha tehát, a t. Szerkesztőség ezzel a kis csemegével szolgál­hat nekünk, úgy -előzetesen is végtelen köszönetre kötelez ben- □Uoket. Vida Iius, Császár Camilla, Koronkay Rózsika, Komárorny Ilus, Csipkés Vali.* Megtudtuk rmodig érteni a nők kíváncsiságát. Kellően bírtuk érté kelni azt a nemes igyekezetei, a mellyel vetélytársnőik, vagy jó ba­rátnőik félve őrzött intim titkainak minden nüanszára vi ágossígot igye kéznek deriteni és sohasem tartottuk nemtelen fegyvernek azt a buzga­lom teljes iparkodást, furfangot, a mellyel kitűzött oélukat elérni óhaj­tottak. Most azonban részben meg­áll az eszünk,mert valami olyast óhaj­tanak a nyilvánosság magas ítélő széke elé vinni, ami ha nem volna eiőleges kijelentéssel (csak papí­ron) kaposoi&tos egészében raegdön­* A névsor nem teljes, hiányzik arról a lepongyolázottak sorát megnyitó mű­vésznő. aki bizonyára azért nem szolidáris társnőivel, mert fél, hogy esetlegi újabb pongyolákban már szám szerint kilókban lesz feltüntetve a fogyó kúra plusz erad- ménye. Ja az egyéni érdek sem az utolsó. tenó a nők közismert szégyenkezé­sét. Lepongyoiázva akarnak látni valakit, Nemtelen meztelenségében egy olyast, aki írásaiban nem mél- méltatva a hiúság érzeteit, egy ha­talmas rántással szabadította meg őket, attól, a lepeltől, amely magán életük otthonuk intimitásait kellett, hogy fedje. Még kívánságnak is nevetséges. Liárt lepongyolázva, Mintha a férfi életének volnának akár melyes ki­csi olyan részletei, amoiyok érde­messé tennék őt arra, hogy prude- ritásával hatásokat váltson ki. Le­pongyolázva akarnak látni, az élet egyszerű keverésmentos natúr szí­neivel lopingálva agy férfit, akinek a sok között az is a bűne, hogy igyekezett sok fájó szenvedés tel­jes sóhajt fsrró vágyakozást le-lep- lezésekkel kielégíteni. De ha a bű­nözés megtorlását az igazságszolgál­tatás sújtó kezét követelik, ám le­gyen szaruk parancs: megnyílnak szemeik és látni fogják Liárt hogy is mondjam csak esőköpenyben Szüle alpunk urna! mmémm 4 oId!»I tett, hogy mikor azt a legegyszerűbb négy ismeretlen hármas szabály és logaritumus táblák segítségével kiszá­míthatjuk. Tehát az aláírók legidő­sebb tagja?? Ez egy ismeretlen, a Liár születési éve a második, az első ferró színpadi siker napja, a harmadik és a müvéssnőiak iránti rajongók őrült tömegei szintén, sok x a negyedik ismeretlen.’An egyet­len pozitív adat a 36 oipő bőségük és kestyüik 6 száma, tehát az egynu let eredménye szerint Liár nem lehet kevesebb S2 szomeru bus eszten­dősnél. Családi állapota tavasszal nős, nyáron egész török pasa ősszel há­zasságot ígér és télen nem győzi Ígéretének ba nem tartásáréi a höl­gyeit biztosítani Síire van. Nem Jókai szerint a homlokán hordja, hanem országos vásárokén tükrösen a vásári mézeskalácsotok által árui­tatja. Az raiud az ő síire, felismer­hető saját szerzeményű mottójáról. Ha ég és föld össze szalad. Te szép kis lány enyém maradsz, és arról hogy minden héten gazdát cserél.

Next

/
Thumbnails
Contents