Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-12-24 / 102. szám
102. szám (3) FELSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, december 24. zal talán örök időkre is raegszavaz- tahatta volna, a főrendek pedig nem azt szokták akadályoztatni arai Bécs- ben kedves. Epen azért, hogy a javaslattal már alapjában és céljában nem értünk egyet s azzal homlokegyenest ellenkező állásponton vagyunk, nem vesszük magunknak azt a fáradtságot, hogy a bank alapszabályai hatályon kívül helyezett, módosított, újakkal pótolt cikkeit tüzetesen tanulmányozzuk és birálgassuk s igy a javaslatnak csak némely feltűnőbb intézkedésére teszünk némi megjegyzést. Feltűnő a készfizetések felvételére vonatkozó II. fejezet. Általános elv, minden jegybank az általa kibocsáj tott bankjegyeket, ha e végett be- mutattatnak tartozik azonnal (24 óra alatt) szabadalma elvesztének terhe alatt vert ércpénzzel beváltani és ez a közös osztrák-magyar bank alapszabályai 83 cikkében világosan ki van mondva. Vannak azonban esetek a melyekben a bank feunállása veszélyeztetnék, vagy épen lehetetlenné tétetnék, ha e szabályt illetőleg e sanctióját szigorúan vennék. Röviden szerencsétlen háhoiu vagy hirtelen támadt politikai zavarok — mint 1848-ban láttuk — oly áilapo tot idézhetnek elő, amelyben a törvényhozó hatalom abszolút monarchiában a korlátlan hatalmú államfő kénytelen az érintett szabály hatályát felfüggeszteni. így van ez i á lünk is — jelenleg — holott annak oka rég megszűnt és a bankot semmi veszély nem fenyegetné ha az a kivételes felfüggesztés mégis szüntet- tetnék és a szabály hatulya a készfizetés felvétele elrendeltetnék. A mi részünkről évek óta hangoztatjuk ebbeli kívánságunkat osztrák részről miért ellenzik (őszintén be vallom tudatlanságomat) nem tudom, a banknak világos, hogy kényelmes a jelen helyzet. A javaslat azt mondja, hogy ha a bankjavaslatba hozza a 83 ik cikk felfüggesztésének meg z intetését, a magyar kormány köteles az osztrák kormánnyal eziránt haladéktalaru' tárgyalásba bocsájtkozni. Tehát a javaslat a bank tetszésére akarja bízni, mikor akarja 0 mostani ké nyelmesebb helyzetét megszüntetni és szigorúbb kötelezettségét felvenni. Risum teneatis amici! Ez hasonlítana olyan intézkedéshez, amellyel a fe’- tételes szabad-ágra bocsájt ott fe gyenc bízatnék meg azzal, hogy ő Galambné, — te voltál az Péter? — Testestől-lelkestől amint látod. — Valóban Péter az — hagyják helyben a többiek— de milyen sápadt és sovány. — Bizony kissé megviselte a hosszú ut, — jegyzi meg a másik. — A munka, a nehéz munka, — bizonykodik a harmadik s már is tele a szeme könnyel, — óh ha az én szegény uram is igy lépne elém, meghasadna a szivem fájdalmában. E közben Péter és felesége túlesnek a viszontlátás első örömein, a gyermekeken van a sor. — Jól néztek ki kicsinyeim, örülök hogy ily egészségesen találtalak mindnyájatokat. No hová bújtok? Csókoljátok hát meg apátokat! S a két lurkó nagy szégyelősen elősompolyog a szoknya mögül, hogy a felszólításnak engedelmeskedjen. Az asszony örömében azt sem tudja, hirtelen mihez kezdjen, mit tegyen. Oly váratlan s meglepetésszerü férje hazatérte! De helyén van a szomszédasszony szive s az egykettőre útba igazítja: — Egy kis ételt, italt Boris, ez kell neki most s aztán jó meleg ágy, hozza javaslatba szabadságának megszüntetését. Ez a javaslat a dualizmusnak, a kettős kormánynak tulajdonítható, mert nyilván nem akarta 8Z osztrák kormány elvállalni a kötelezettséget, hogy a magyar kormány felhívására köteles legyen a készfizetések iránt tárgyalásba bocsájtkozni: tehát inkább mind a két kormány lemondott az ebbeli t-ezdeményezésről s a banknak adta által, holott világos, hogy a dolog természete szerint a bankot kellene kötelezni, hogy ez iránt a kormány kivánatára azonnal tárgyalásba bocsájtkozzék. De ne fárasszuk szemünket, ne koptassuk toliunkat a javaslat részleteivel. Elvetendő az egész általában még csak a részletes tárgyalás alapjául sem fogadható el; mert alapjában rósz. Elég csak az indokolás bevezető sorait olvasnunk: „Az indokolás szerint ösmeretes a kormánynak az az állásfoglalása, hogy a jegybank kérdése kizárólag a gazdasági célszerűség szempontjából oldandó meg“. Elég ! nem szükséges az indokolásból tovább egy szót sem olvasnunk. A miniszter tehát kizár a kérdésből minden magasabb tekintetet, — nem lebeg színiéi előtt se közjogi, so politikai, se nemzeti tekintet; csak az anyagi — a gazdasági, de jegyezzük meg, nem mondja, nem is mondhatja hogy nemzetgazdasági, és ez irányban nem azt fejti ki az indokolásban, hogy a közös bank Magyaiország- nak, de hogy a két államnak tesz jó szolgálatot. Minden kérdésnél főként a politikai, közjogi tekintetnek kell irányadónak Ennie, különben csak kicsi- u veskt dónk, — hazánk önállósága, valódi államisága legyen legfőbb iránytűnk ; hiszen poétikai ellenie leink is minduntalan emlegetik „az egységes magyar állam“ kiépitteté- sét, csakhogy mindenkor az ellenkezőn dolgoznak, — hát ugyan hogy lesz hazank állam, ha saját hadse rege, saját nemzet-gazdasága, saját pénzügye nincsen ? Es miként lehet saját pénzügye, ha saját jegybankja nincsen ? Ugyan van é még egy állam a civilizált világ összes országai közt. a mely cs k a sz -mszéd állam bankjától függ? Szinte hallom, hogy azt mondják erre „nem a szomszéd államé de közös, tehát a miénk is“. Ugyan ügyé? Igaz, hogy nekünk is van benne egy-két száz milliónk aranyban és eäüstben, do azokkal a mert nagyon átfázott, hallod menynyire köhög. No csak rajta, szaporán ! Hej, ha én lennék a te helyedben . . . Szavait nincs ideje befejezni, mert Péter üdvözli: — Maga az szomszédasszony? — Bizony én vagyok Péter lelkem, ugy-e, hogy kissé megvénültem. — No nem mondhatnám, sőt jobban néz ki. — Hát az én öregemet nem láttad valahol ? — Nagy ország az, se vége, : e hossza s annyi ember él ott, mint csillag az égen; hogy akadna egymásra a falubéli ? Ő egész más államban dolgozik, nagy volt köztünk a távolság. Nem készül még haza ? — De, a nyári munkákra haza jön. — Küldött-é valamit? — Az utat s annyit, hogy kevéske adóságunkat kifizethessem. — Hiszen ha igyekvő az ember, küldhet, de agyonra is dolgozza magát. Nem adj’ák ott sem ingyen a pénzt, sőt még jobban megdolgoztatják érte az embert, mint itt, de mit tegyen a szegény ember, ha már kint van? £\ miliókkal nem mi rendelkezünk — hát a miénk ? ? Nem ! t. olvasóink — ne hagyják magokat félre vezettetni. A bankkérdés megoldatásába nem nyugodhatunk meg másképen, minthogy a mostani közösbank érckészletének minket illető része nekünk kiadassák és mi saját önálló magyar nemzeti jegybankot létesítsünk. A benyújtott javaslat egyenes megtagadása — negatiója — államiságunknak törvénynyó válnia nem szabad tehát: az ellenzéknek nem csak joga, de feladata, sőt kötelessége azt minden áron megakadályoz- tatnia — ha másképen nem lehet — hát obstrukcióval is, a mit ugyan minden törvényesen, igazságosan választott képviselőházi többség ellen alkalmazni bűnnek vagy legalább is csak rendkívüli esetben alkalmaz- hatónak tartunk, de ilyen idegen ország fegyveres erejének támoga tásával erőszakosan összeszerzett többség ellenében teljesen jogosultnak, sőt ilyen javaslat ellenében hazafias kötelességnek. Matolai Etele. A komédiának vége. Van már végre polgármesterünk. Csütörtökön délután végre állandó polgármesterre tettünk szert Farkas Andor eddigi árvaszéki ülnök, h. polgármester személyében. A hosszú évek óta tartó polgármesterválság- uak vé^e, de vége aimak a már országos botránnyá vált csúf játék- na ■; is, amelyet a fő Spán ur és hívei űztek a polgármesteri állás körül. Nehéz, kemény harcok előzték meg ezt a választást, rnig most eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor kiragadhatjuk a város adminisztrációfát a mai züllött állapotából és alapját vethetjük egy nyugodt, biztos fejlődésnek. A jég megtört, most már csak a a képviselőtestületen múlik, hogy helyreáll-e a város tanácstermében a béke és kezdetét veheti-e csu pán a közérdeket s. olgáló eredméBoris ez alatt asztalt terített, kenyeret, sót, szelet szalonnát tett a házi szőttes virágos térítőre, majd fordult egyet s futott ki a havas éjszakába. Sióhoz egy kis melegítőért; csak úgy hajadonfőn, a fe sőszok- nyát kapva a fejére, hogy a szél haját össze ne kuszálja. Itt van Péter, az ő szeretett ura s ez öröm érzése feledtet vele havat, hideget, szelet. Egy-kettőre megfutja az utat, tölt s piros arccal, ragyogó tekintettel noszogatja urát: — Igyál hát Péter, jól fog esni. S Péter iszik . . . * * * A falu végkép elcsöndesül, kialszik az ablakok fénye, csak Galamb Péterék ablaka marad világos. — Sok beszédjök van egymással, jegyzi meg a bakter, amint elhalad ablakok alatt s megfujja tülkét, hogy kissé megriassza őket. Pedig mennyire csalódott. Péter ott fetreng égő láztól gyötörve ágyán, mig felesége tehetetlenül, tört szívvel halkan zokogva nézi. Világos előtte minden. Többen vol tak már a faluban, kik kimenve, magokkal hozták e kórt. Tudja, mi ez nyes munkálkodás és a polgármesteren fog múlni, hogy aváros adminisztrációja kiemelkedik-e a mai züllött állapotából. A képviselőtestület már számtalanszor adta tanujelét, hogy nála a közérdek az utolsó, a polgármester pedig uj ember, aki csak ezután tehet bizonyságot amellett, hogy állását a kellő komolysággal, eréllyel, hozzáértéssel képes ellátni. Es mi mindezek dacára bízva tekintünk a jövő elé. A múlt oly sok tapasztalattal szolgált, hogy a jövőre nézve épen eleget okulhattunk. Az évek óta tartó ideiglenes állapot olyannyira alásülyesztetette a várost, ugyannyira megakasztott minden fejlődést, hogy okvetlenül neki kell látni a képviselőtestületnek — ha csak végleg ki nem veszett belőlük a köz iránti minden érdeklődés — a komoly céltudatos, minden mellék- tekintet nélkül csupán a város érdekét szolgáló munkához. De tanulhatott a múltakon az uj polgármester is. Tapasztalhatta, hogy mennyire eredménytelen a képviselőtestület minden komoly akciója, ha a városi adminisztráció züllött, ha tisztviselők nagy része nem képes kötelességeinek eleget tenni. A múltnak ebben a sok szomorú tapasztalataiban bízunk mi, amikor hisszük, hogy vége szakad az eddigi nyomorúságos, züllött állapotnak és ezután a képviselőtestület és polgármester együttes válvetett munkával fognak igyekezni kiragadni a várost az eddigi állapotából és ulját alapozni egy szebb, egy boldogabb, egy a fejlődésre alkalmas jövőnek. A polgármester-választásról a következőkben számolunk be részletesen : Választás előtt. Nagy érdeklődés nyilvánult meg a polgármester-választás iránt a képviselőtestületi tagok körében. Mintegy 70 en jöhettek össze, hogy állandó vezetőt válasszanak a város számára. Dókus Gyula alispán fél 4 rakor nyitotta meg a polgárraester- válusztó közgyűlést, szívélyesen üdvözölve a megjelent képviselőtestületi tagokat. Mindenekelőtt a választáshoz szükséges bizalmi férfiak Ez a halál. E gondolatra valami : belső erő szivét úgy összeszoritja, hogy csaknem aiéltan esik össze, de Péter szólítja: — Tudtam, hogy igy vagyok. Soknak mondja az orvos oda át, hogy változtassanak levegőt s ez mindannyiszor halált, jelent ... A munka megölt . . . Értetek dolgoztam . . . Isten meg is segített, rendbe hoztam mindent . . . Most már gond néikül élhettek . . . Szeretnék veletek maradni, de ha Isten úgy látja jónak, hogy itt hagyjalak titeket, legyen meg az ő szent akaratja . . . Erős köhögési roham szakitá meg beszédét. — Csak ez a köhögés megszűnne azonnal magamhoz jönnék ... Ez öl meg , . . A bánya . . . Az asszony nem szól. Szivét mintha késsel vagdalnák, oly fájdalmat érez zokogása mind erősebbé vállik. — No, Boris, hát ne sirj, bolondokat beszélek, karácsonyra jobban leszek, meglásd . . . S jobban is lett ... A feltámadást hirdető első harangszó az ő elköltözését is jelentette egyszersmit . . . A LEGSZEBB KIVITELBEN KÉSZÜLNEK LANDESMANN MIKSA és Tarsa = KÖNYVNYOMDÁJÁBAN SÁTORALJAÚJHELY. =
