Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-12-24 / 102. szám
Tizenharmadik évfolyam 102. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szombat, december 24 POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Előfizetési ár: Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona, félévre S korona. Negyed Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOLAl ETELÉ. Dr. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk FEKETE KARÁCSONY. irta: búza BARNA. Karácsony estéjén szegényhez, gazdaghoz csak ellátogat a Jézuska. Egy kis öröm, egy kis meglepetés, egy kis ajándék akad itt is, ott is. Csupa fény, csupa melegség ez az este mindenfelé. Mintha egy nagy, egyetértő, szerető család lenne az egész emberiség. Fájdalom, csak egy estére. Másnap, harmadnap avval a kérdéssel köszöntik egymást az emberek: mit hozott a Jézuska ? Mindenkinek hozott valamit, mindenki szívesen dicsekszik vele, hogy ő se volt egészen árva, egészen elhagyatott a szeretet ünnepén. Hát a magyar nemzetnek mit hozott vájjon a Jézuska ? Bár inkább semmit se hozott volna. Hozott Dreadnought hajókat, négyet egyszerre. Ki se tudjuk mondani a nevüket, mégis fizetni kell értük. Az osztrák nem bánja, ha a hajók nevét nem tudjuk kimondani, csak az árát tudjuk kifizetni. S mi fizetünk. Már megszoktuk, hogy ha az osztrák kimond egy idegen szót, nekünk mindig fizetni kell. Azt mondja : akcisz — a magyar fizet. Azt mondja: trafik — azt jelenti: magyar fizess. Azt mondja : kataszter — úgy kell érteni: magyar fizess. Azt mondja: Dreadnought — a magyarnak megint fizetni kell. S miután ez a legfurcsább szó, ezért kell legtöbbet fizetni. Hatvan milliót egy darabért. Négy darab : kétszáznegyven millió. Hát még mit hozott a Jézuska? Hozott a nyakunkra boszniai költséget 180 milliót. Hozott létszámemelést s vele megint sok-sok millió költségemelést. Hozott közös bankot készfizetés nélkül, hs hozott uj adókat: gyufaadót, felemelt örökösödési adót, felemelt petróleumadót, felemelt szeszadót, felemelt szivarárakat, felemelt vasúti személytarifát, felemelt sóárakat. O, hiszen ezekre vágyott már csak a magyar, ez hiányzott már csak a boldogságához ! És hozta teljes megsemmisülését mindannak, amit kívánt, óhajtott, amire törekedett a nemzet. Nemcsak önálló bank nem lesz, önálló vámterület nem lesz, de nem lesz még az a kis magyar századnyelv se, amit Andrássy követelt, nem lesz még az a szegény készfizetés sem, amire Tisza esküt tett, hogy nem enged belőle. Semmi, épen semmi, egy parányi, egy hajszálnyi, egy lehelletnyi nem teljesedik be a nemzet évtizedes kívánságaiból, törekvéseiből. Még’a házi cselédek is kapnak valami ajándékod karácsonykor a gazdáiktól. Csak a magyar nem kap egy gombostünyit sem az ő bécsi uraitól. Az a lap, amelyre a magyar nemzetnek jutott előnyöket kellene felírni, egészen üres ijesztően üres. Az, amelyre a magyar nemzet terhei rovódnak fel, a kétségbeesésig, az össze- roskadásig tele van. Csak adni, adni mindent és nem kapni semmit, ez ma a magyar nemzet sorsa. A hadsereg egy szót szól: életünk, vérünk az övé. A magyar tanárok, a vármegyei tisztviselők, a legfontosabb magyar érdekek csak fillérekért könyörögnek, nem telik, nem kapnakTsemmit. Ez a magyar nemzet idei karácsonya. Elindultunk csillogó reményekkel, szép törekvésekkel s nincs belőlük semmi csak elviselhetetlen terhek, pusztulás, hanyatlás mindenfelé. Avagy mutassanak csak egy vágyunkat, ami teljesült, csak egy törekvésünket, amely sikerült, csak egy jogunkat, amely érvényesült. Semmi sehol semmi. Mutassanak csak egy irányt ahol egy hajszálnyira előre mentünk, ahol valamit elértünk. Tengődés, visszaesés mindenfelé. Megérdemled ezt a fekete karácsonyt én magyar nemzetem. Te kerested magadnak ezt a keserves sorsot. Jobban esett neked a Khuen pálinkája, mint jogaid védelme, mint a törekvéseid mellett való becsületes kitartás. Ha roskadozol a terhek alatt, ha feljajdulsz az egyre szaporodó adók, az egyre növekvő köztartozások miatt, jusson eszedbe, hogy ezt magad akartad igy. Hogy ez a sok átok mindabból a pálinkából fakad, amiért a nyáron eladtad a lelkedet az osztrákoknak. Minden nemzetnek olyan a sorsa, amilyet megérdemel. Amelyik nemzet önmagát, a saját jogait, a saját törekvéseit elhagyja, azt a nemzetet elhagyja az isten is. Lám, a horvátok mennyivel kisebbek, mennyivel szegényebbek nálunk. S azokat nem tudta^pálinkán megvásárolni Khuen. Azok nem adták el neki lelkűket, mint te eladtad. Most tűrjünk és szenvedjünk. Viseljük a nehéz sorsot, amit magunk idéztünk fel magunkra. Jó lesz ez a szenvedés ; tanulni fog belőle a nemzet. Megtanulja, hogy milyen sors vár arra a népre, amely eladja a lelkét az ellenségének. Megtanulja, hogy aki az ördögnek szolgál annak kínnal fizetnek. S ezek a tanulságok megerősítik majd a lelkét minden vesztegetés ellen. Akkor aztán a magyar nemzetnek is lesz majd vidám, fehér karácsonya. Lapunk mai száma iií oldal,
