Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-10-12 / 81. szám
Tizenharmadik évfolyam 81. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szerda, október 12. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. MATOLAÍ ETELE. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Előfizetési ár: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona, félévre 5 korona. Negyed Dr. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk Az igazi nemzeti munka. Léjárt az üres jelszavak kora. A munka korszakának kell következnie ezután, me’y a nemzet elhanyagolt érdekeit igyekszik tervszerű szorgos munkálkodással előbbre segíteni. Ilyenképen szólott az ige néhány hónappal ezelőtt a választások küszöbén a munkapárti jelöltek ajkairól. Es azóta is állan dóan továbra is hallszik a jelszó a nemzet érdekében való munkálkodásra. De csak a jelszó halszik. A munka még nem kezdődött. Eiőbb a választások okozta fáradalmakat kellett kipihenni egy hosszú nyári szünet folyamán, azután ismét a szünidő fáradalmaira kellett egy kevés pihenő és most a delegációk akadályozzák a »nemzeti munka* jegyében született parlamentet, hogy hozzálásson ahhoz, amit oly nagyhangon Ígért a választások előtt: a nemzet érdekében való tervszerű, szorgos munkálkodáshoz. De mintha mégis történt volna valami a nemzeti munka dicső korszaka óta. Mintha mégis elért volna valamit ez a szegény nemzet, mióta a „nemzeti munka“ dicső lovagjai ragadták kezükbe az ország kormányának gyeplőit. Es tényleg. Már kezdünk is emlékezni. Lassanként kezdenek el vonulni lelki szemeink előtt az elért eredmények. Az egyik vívmányt Bécsből kaptuk a német császár ottléte alkalmával. Akkor kaptuk az első pofont, amelytől alaposan meggyőződhettünk a politikai életben beállott változásról. A másik vívmány rkkor ért, mikor a párisi pénzpiacról rúgták ki a nemzetet. Nem lehet hát panaszunk az eddigi eredmények miatt. A nemzeti munka meghozta az első gyümölcsét. Ha egynéhány hatalmas arculcsapás alakjában is, de meghozta. Es most fognak következni a további eredmények. A delegációban fogják kiadni a minket jogosan megillető részt. Igaz ugyan, hogy csak a terhekből, de elvégre ez is valami. Sőt a munkálkodás mindig teherrel jár elébb és csak azután terem gyümölcsöt. A teher nemsokára itt lesz, a gyümölcsre várhatunk még egy kissé. Az sem íog elmaradni, csak legyen újból szerencsénk a német császárhoz, vagy más uralkodó személyéhez. Es mikor ilyen a helyzet. A mikor az ország neki indul hatalmas lendülettel a végső züllésnek, akkor az ellenzéki pártokban nem keresik a kölcsönös megértést, a nemzet érdekében való válvetett egyiittmunkálkodást, hanem neki vetik magukat ismét a személyi érdekek hajszolásának és megbántott egyéni hiúságból egymásnak esnek vad, ádáz gyűlölettel, hogy még az ellenőrzés munkáját is lehetetlenné tegyék. Pedig ha soha nem volt szükség erős, együttes ellenzéki munkára, most van arra szükség. Valóságos hadjárat indult meg Bécsben a magyar nemzet végső kifosztására. Előkerülnek a lomtárból a régi követelések : a létszámemelés, a hadügyi költségek emelése és más ehhez hasonló kellemességek. A kormány, amely Bécsnek legalázatosabb szolgája, természetesen mély hajlongással tog sietni a követeléseket teljesíteni. Egyedül az ellenzék erején fordul meg tehát a nemzetet fenyegető veszedelem bekövetkezése vagy elhárítása. Bécsbőí a fülünkbe ordítják állandóan a »Muszáj*-t és mi nem is próbálunk védekezni ellene. A Belwedere-palota kitappétázott ajtói mögött fognák számunkra a hálót, amellyel örök időkre befonjanak minket és mi még csak védekezés módjai felett sem gondolkozunk. Hanem e helyett beleesünk a régi magyar átokba : a széthúzásba, az egyenetlenségbe. A „nemzeti munkát" hirdető munkátlanok bedugják a lülüket és nem akarják hallani a nemzet jajveszékelését a közeledő veszedelem miatt. Ok csak egy hangot hallanak, amely a fülükbe ordítja a muszájt Nyissák ki hát a fülüket a nemzet vészkiáltásai előtt a függetlenségi pártok tagjai. Hallgassák meg legalább azok, hogy milyen hangok hallatszanak lentről a b écsi Burgból jövő paranccsal szemben. Járja át legalább az ő lelkűket az a jajveszékelés, amely a nemzetől az újabb milliók követelése hallatára kitör. És ez a nemzettől jövő jajveszékelés adjon erőt nekik a küzdelemre. Ez a segélykiáltás acélozza meg erejüket abban a harcban, melynek most küszöbén ál lünk, hogy odakiálthassálí a bécsi muszájjal szemben a nemzet válaszát: csak azért sem. Ez a nemzet koldusnemzet, amely idegen járomban van, idegen nép javáért dolgozza fel minden erejét. Ettől a nemzettől újabb terhek viselését követelni nem lehet. Es nem lehet különösen olyan célokra, melyek még jobban erősitik a nemzet ellenségeit. A hadsereg közös intézmény ugyan, de csak papíron. Igazában osztrák az egész valójában. Német a nyelve, német az a szellem, amely áthatja. Erre az intézményre ne leg>ea egy garasunk sem. Iskolára, kórházakra és más efajta, a nép javát szolgáló köz- intézményekre szívesen áldozunk. Ezért odaadjuk, ha kell, az utolsó betevő falatunkat is, de nagyhatalmi hóbortokra, idegen katonaságra nincs egy fillérünk sem. Ezt az álláspontot kell képviselni az ellenzéknek a delegációkban. Ennek az álláspontnak a győzelme érdekében kell minden erejüket kifejteni és nem érvényesülési vágy okozta torzsalkodásokban. Es ha ezt az álláspontot foglalják el, ha ily en szellemben szállnak harcba a bécsi követelésekkel szemben, akkor a győzelem el nem maradhat. Az igazság ereje hatalmasabb mindennél. Az igazság pedig ezúttal a mi részünkön van, akik előbbre valónak tartjuk a nemzet szociális irányban való fejlődését a hatalmi téboly szülte fegyverkezésnél, a nemzet érdekében való igazi munkálkodást a nemzeti munkát hirdető üres szájas- kodásnál. Le kell hát győznünk az osztrák zsoldba szegődött munkát- lanokat és ki kell űzni a kormányszékekből az oda nem való lelketlen kufárokat, akik parancsszóra szállítják a nemzetet idegen járomba. Es ez lesz az igazi, hamisítatlan nemzeti munka ! Egy havi közigazgatás. A közigazgatási bizottság rendes havi ülése. Szinte szokatlan érdeklődés mellett folyt le hétfőn délelőtt a köz- igazgatási bizottság október havi ülése. Pedig igazán semmi ok nem voit a különös érdeklődésre. Szürke tárgysor, minden érdekesség híján való jelentések kergették egymást a gyűlésen és nem akadt egyetlen momentum sem, amely valamely különösebb érdeklődést válthatott volna ki. Agyülés bevezető akkordjai voltak a legérdekesebbek. Ekkor nyújtotta át a főispán a Perencz József-rend lovagkeresztjét dr. Lockerer Lőrincz vármegyei főorvosnak. Es az a hirtelen megnyilatkozott spontán lelkesedés, amely nyomon követte a főispán üdvözlő szavait Öntött némi melegséget, adott valamelyes szint a különben unalmasan egyhangú gyűlésnek. A gyűlésről egyébként az alábbiakban számolunk be részletesen : Lockerer kitüntetése. Alig nyitotta meg Meczner Gyula főispán a bizottság ülését, a tárgya lás előtt bejelentette, hogy az. őfelsége legmagasabb kegye által dr. Lockerer Lőrincz vármegyei főorvosnak a közegészségügy terén szerzett érdemei elismeréséül juttatott lovagkereszt leérkezett és azt most a bizottság ülése előtt kívánja átadni. Meleg szavakkal emlékezett meg azokról a nagy érdemekről, amelyeket Lőcherer Lőrincz eddigi munkássága során elért és amelyek arra indították a királyi, hogy a polgárerények egyik legszebb jutalmát, a Perencz József-rend lovagkeresztjét juttassa neki. Örömét fejezte ki a felett, hogy ezt a jól megérdemelt kitüntetést átnyújthatja majd azzal fejezte be beszédét, hogy a királyi kegy folytán adományozott lovag- kereszt még nagyon soká ékesítse a kitüntetett mellét. A bizottság tagjai szűnni nem akaró hatalmas éljenzéssel adtak kifejezést annak, hogy a főispán imént elmondott szavai a bizottság érzelmeinek hü kifejezői voltak és az óvá- ció csak akkor ült el, mikor szólásra emelkedett a kitüntetett. Nem kereste — úgymond — a kitüntetést, egész élete folyamán csak egy cél lebegett előtte, hogy kötelességének mindig hűen és pontosan megfeleljen, ^kétszeres örömmel tölti tehát most el, hogy ennek dacára mégis reá sugárzott a ^királyi kegy és kitüntették őt, az egyszerű, szürke munkást. — A bizottság tagjai újból éljeneztek és ezzel véget is ért a szép ünnepély, hogy helyet nyújtson az unalmas, szürke, minden érdekesség híján levő tárgysornak. REISMANN HELLA BUDAPESTRŐL női beiratkozni lehet bármely napon Andrássy-u. 4. sz. alatt Wessely-féle ház Lapunk mai száma A oldjál,
