Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-10-08 / 80. szám
Tizenharmadik évfolyam 80. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szombar, október 8. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Köziratokat vissza nőm adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Dr. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona, félévre 5 korona. Negyed évre 2 korona 50 fiilér Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk fi kormány és a nemzet szükségletei. Amidőn a nemzeti munkapárt megalakult, azzal reklamirozta magát, hogy ő minden nagyhangú Ígéretek nélkül a nemzet valódi Szükségleteit fogja kielégiteni — Ezen híresztelés után mi, akik bizalmatlansággal fogadtuk a mintegy felülről épített vállalkozást, kíváncsian várjuk eme — vájjon nem-ez ez a nagyhangú ? — Ígéret beváltását. Talán nem tévesztjük el a helyes megvilágítást, ha emez Ígéret beváltását ott keres sük, ahol a nemzet igénye legjobban vár kielégítésre, ahol legjellegzetesebb valamely kormány politikai s főképen nemzeti működése .Ez pedig a hadsereg kérdése. E kérdést vizsgálva, legfeltűnőbb az, hogy oly tetemes kiadásokat irányoznak elő a hadsereg javára, hogy maga az összegnek nagysága is gondolkodóba ej ti az embert. Ugyanis ha ebből a szempontból vizsgáljuk a kormány tevékenységét, lehetetlen megtalálnunk szándékában a nemzet érdekeinek figyelembevételét, — mert a közterhek túlságos megnövekedése, az adófizetési képesség tulfeszitése, de legfőképen az ország belső számos szükségleté nek kielégitetlensége és a közügyek iránt elterjedt általános elé- gületlenség mellett lehetetlen nemzeti szükségletnek tekinteni a korAz elégtétel. Máté kijött harmadszor is. Ott volt sötét estig. Az asszony a kapuig kisérte. De még eddig egyszer se említette urának, hogy vendége volt. Mikor ezt is megmondották neki, egy kicsit sétált fel és alá a havas országúton, azután nyugodtan ment be. Barátságosan szólott a feleségéhez : — Mi újság, lelkem ? — Semmi, kedvesem ... Ma korábban jöttél haza ... Mi történt veled ? — Összevesztem a kompániával. Semmi egyébb. Az asszony megcirogatja. A férj molyosogva mondja nejének : — Tudod mit . . . lelkem ? Vágass le öt csirkét, egy szép kövér ludat, csináltass ma fényes vacsorát. Te nagyon szereted a kirántott libamájat . . . — Lesz valaki vacsorán ? — Csak mi ketten . . . — Hát ... ? — Ma ilyen ándungom van. mány fentebbi munkáját, hanem önkénytelenül azt kell gondolnunk, hogy ily tetemes hadügyi kiadások beállításánál más, talán külső érdekek jönnek tekintetbe. Maga az a sietés is, a mellyel más fontos és életbevágó szükségletek háttérbe szorításával igyekszik a kormány a hadügyi követeléseket biztosítani, eléggé bizonyítja, hogy itt nem a nemzet legelső érdeke a mozgató rugó, mert hiszen az olyan nemzetnek, amely még a belső megerősödés felé tart csak, nem lehet célja a kifelé való erőmutatás, tehát keU lenni egy másik, a nemzeten felül, vagy kivül álló érdeknek, amely a kormányt a hadügyi dolgoknak a nemzet ellenére való kezelésére kényszeríti. Ugyanilyen következtetésre jövünk, ha azt látjuk, hogy még a pénztári készleteket is a hadügyi kiadások emésztik fel, sőt oly kiadásokat is eszközölnek amelyre még felhatalmazása sincsen a kormánynak. Már pedig az ilyen eljárás nem állhat a nemzet érdekében, mert hiszen eljárásukat takargatják, magya- rázgaiják s végeredményében a közvélemény előtt ellenszenvessé válik az; tehát önkénytelenül is arra gondolunk, hogy kell annak a kormánynak oly támaszának lenni, amely még a nemzettel szemben is megvédi. Hogy a kormány tevékenysé Az asszony fűre iái ja egy kicsit a dolgot, de nem meri tovább faggat, ni. Megrendeli a vacsorát, az ura kedve szerint. Együt vacsoráznak, az asszonynak nem izük a falat, Péró kínálja erősen, mintha vendége volna. — Péró, te különös vagy ma este, rettegek tőled. — Ne félj semmit, csak egyél, igyál, mintha lakadalmad volna. — Azután csak feküdj le nyugodtan. Rettents volt éjszakája. Másnap már kora reggel négy szekér áll a széles udvaron, rakják fel rá a bútort, a cifra szőnyeget, a sok selyem függönyt, térítőt. Az asszony rémülten áll meg az ajtóban. — Mi ez Péró ? — Csak annyi asszony, hogy oda a becsület, hát küldelek vissza az anyádnak. A nő sir, könyörög, mind hiába. Belátja, hogy ezt a hideg közönyt nem tudja megtörni. Már a csörgő szánkó is ott áll az ajtó előtt. A cselédség könnyes szemmel nézi. gének a hadügyi dolgokban nem a nemzet érdeke a mozgató ereje, bizonyítja a hadseregnek különállása is. Tapasztaljuk, hogy a nemzet érdeke sokszor szembe kerül a hadsereggel s mégis ily esetekben a nemzetnek kell visz- szavonulni látjuk, hogy a hadsereg akkor, amikor nemzet egyeteme nélkülözésnek van kitéve, kedvezményekhez es kedvezésekhez jut; megfigyelhetjük, hogy az ural- kodóház tagjai sokkal jobban tartják magukat a hadsereg, mint a nemzet tagjainak. Ezek a jelenségek pedig csak azt bizonyítják, hogy nálunk a hadsereg nem a nemzet szervezetében fogla. helyet, már pedig ha igy külön, sőt néha szemben áll a nemzettel az a hadsereg és a nemzet kormánya mégis áldozatokat hajlandó ő érte hozni, akkor kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy az a kormány nem csupán a nemzet érdekeit tekinti egyedüli irányítónak. Ha már mostan e jelenségekből le akarjuk vonni a következményt, rájövünk arra, hogy vol- taképen nem a kormány itt a hibás, hanem maga a 67-^es rendszer : hogy itt nem múló, hanem mélyen járó szervezeti kórral állunk szemben. Ugyanis a 67-es rendszer szülét a védelem közösségét, ez a közösség pedig már magával hozza azt, hogy a nemzet érdekei mellé Vájjon melyiket sajnálják? Csak Péró áll a fal mellett hideg arccal, közömbösen, majd odalép a lovakhoz, motyog hozzájuk valamit, megveregeti nyakukat, raegsimogatja. A asszony odamegy hozzá, el akar búcsúzni, a férj nem ellenkezik. — Isten áldjon meg, lelkem. Azért jó barátunk maradunk mi, — csak nem leszel a feleségem. Köszönöm az irántam való eddigi jóságodat. A telekkönyvi kivonatot eltetted? Nézd, adok kétszáz forintot, ne mondják, hogy pénz nélkül kü'dtelek el magamtól. Az asszony nem nyu! érte, hanem ura keblére veti magát és keservesen zokog. — Péró, édes uram, bocsáss meg nekem. Úgy e megbocsátasz, Péró. Péró pedig Összehúzza homlokát, lefejti az asszonyt magáról és felvezeti a szánra, leülteti. A négy szekér nyikorogva megindul és esi korogva halad a megfagyott havon. Utána kis vártatva megugranak a kis szánkó tüzes paripái is, vígan csörgetik csörgőiket, viszik a szánon más érdekek is kapcsolódnak. Ez a 67-es kiegyezés okozza a hadsereg kérdésében azt, hogy nem egyedül a mi szempontunk a döntő, hanem más érdekeket kell igen sokszor figyelembe vennünk és legfőképen a 67-es rendszerből eredt a hadsereg különállása is, mert hiszen nem tekintheti magát egyik részről sem nemzetinek s igy kénytelen egyiktől is, másiktól is különválni. Ez is egyik ok tehát arra, amely meggyőzhet bennünket a 67-es rendszer elégtelenségéről, mert a közösség szüli az idegen érdekek figyelembevételét; a közösség okozza a hadsereg nemzetietlen jellegét s a közösségben rejlik a hadsereggel szemben való erőtlenségünk. Városi érdekek. Égy pár megszivle- lésre méltó figyelmeztetés a város vezetői részére. A politika, ez a mindent megölő betegség mióta újból úrrá lett az országban, lefoglalt magának minden érdeklődést, háttérbe szorított minden közérdekű dolgot. Hónapok óta egyébbel nem foglalkoznak országszerte az emberek, mint a politikával. Es ha felvetődött is néha ez idő alatt valamelyes közérdekű dolog, az is csak ideig-óráig foglalkoztatta az embereket, mert leszorította azt a szomorú, zokogó, megtört asszonyt . . . Másnap Péró a városba megy. Barátai csipkelődve mondják neki: — Látod pajtás, nagyon elhíztad magad . . . — Sebaj barátom, jobb ez igy, megismertem az asszonyt. — Hát Mátéval mi lesz ? — Vele? Mi lenne? Ha Máté nincs, sohse ismerem meg a feleségemet . . . — Te is csak félsz tőle, mint a többi . . . Péró azonban napról napra lever- tebb. Mikor meghallja, hogy felesége szeracskikával megmérgezte magát, keserve teljesen elönti és kitör belőle. Bőg mint egy oroszlán a négy fal között, hol senki sem látja. De nem megy a temetésre. Pár hét múlva korcsmában találkozik Mátéval. — Szomorkodol, Péró? — Nagyon, Máté. Sajnálom azt a szegény asszonyt. — Szamár vagy, Péró, rosszabb asszony volt az a többinél is. Van önnek már tudomása arról, hogy a LEGSZEBB fényképek az „ELIT E‘ FÉNYIRDABAN készülnek ? Olcsó árak! Sátoraljaújhely Petőfi-utca 14. (Az állami isk. szemben) Művészi kivitel j Lapunk mai száma 6 oldal,
