Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-10-08 / 80. szám
80. szám (2) FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, október 8. a köztérről a politika. Különösen nálunk szorult háttérbe minden közérdekű dolog, mert sehol az országban nem dúltak talán oly fékevesztett dühvei a politikai harcok, mint épen itt, ebben a szerencsétlen, minden modern haladástól irtózó városban. ! De most végre — ha nem csalódunk — talán mégis megszűnnek, ezek a hónapok óta tartó izgalmas harcok. A politikai ellentétek — az előjelek arra engednek következtetni — most vívják döntő mérkőzésüket s néhány hét, esetleg talán néhány nap múlva már csak az emlékei fognak élni a megvívott élet-halál- harcnak az emberek lelkében. Alkalmasnak találjuk tehát az időt arra, hogy végre a város érdekeit közelről érdeklő ügyekről is essék néhány szó. A város fejlődése — amely oly soká másodrendű kérdés volt — kell, hogy újból foglalkoztassa az embereket és kell, hogy azok, akik minden eminens érdekét a városnak háttérbe szorították az országos nyavalya : a politika kedvéért, most fokozott erővel fogjanak hozzá, a hasznos, célszerű, a varos érdekében való munkálkodásnak. A tűzbiztonság érdekében soká, nagyon hosszúidéig semmit sem tett a város. A sajtónak erélyes állásfoglalása azonban mégis csak cselekvésre késztette az intéző köröket. Megalkották a hivatásos tűzoltóságot, létesítettek telefon-tűzjelzőket és igy — ha nem is mindenben — segítettek a város polgárságának vagyoni biztonságán. Aradé — mint minden dologban — ebben is csak félmunkát végeztek. Lehetővé tették, hogy tüzveszedelem idején legyen aki segítségére siessen a polgárságnak és hogy a tüzeset kellő időben jusson értésére a tűzoltóságnak, de nem gondoskodtak arról, hogy a segély elég korán érkezzen vész esetén. A tűzoltóság felszerelése hiányos és a meglévő szerelvények elhelyezésére sincs alkalmas helyiség. A képviselőtestület már nem egyszer foglalkozott ezekkel az anomáliákkal, de csak úgy Péró szemei felvillannak, arcát a felháborodás dühe önti el. Máté röhög. — Te gazember vagy. Még halála után is gyalázod azt az asszonyt. Máté 1 . . . — Az igazat mondom, Péró. — Vigyázz I Máté felkel az asztal túlsó végéről, zsebre tett kezekkel megy eléje, orrát egész annak a kis embernek orra elé tartja. Csak játszik vele. — Az már nem lát, csak lehelletét érzi ennek az embernek, ki feleségétől fosztotta meg, aki még halála után is piszkolja. Nem hallja azt sem, mikor azt mondja neki az erejéből elbizakodott ember, hogy : — Ne bolondozz, Péró . . . Belenyúl belső zsebébe, villámsebesen döfi araszos bicskáját Máté szivébe . . . Aztán felteszi kalapját, mint aki dolgát végezte, azon véresen jelenti fel magát a kapitányságon . . . felületesen. Elhatározta, hogy segíteni fog a bajon, de a kellő anyagi segítségről nem gondoskodott kellőleg. Persze a politika — amely sajnos nagyon is gyökeret vert a képviselőtestületben — mindennél előbbre való volt. Pedig hát fontos és elsőrendű érdeke minden városnak, hogy a tűzbiztonsági intézményei el- sőranguak legyenek. Es különösen érdeke ez a mi városunknak, amelynek építkezései híján vannak minden tűzbiztonságnak. Reméljük azonban, hogy most, amikor talán elcsendesülnek a politikai viharok és lehetővé válik a nyugodt munka, a város vezetősége be fogja látni az e téren uralkodó szégvenletes állapotokat és pótolni fogja a hiányokat. A Dianna-fürdő. A városnak egyedül, hasznos köz- intézménye — értve ez alatt természetesen csak azt, amit a város alkotott — a Dianna fürdő volt. Ez a fürdő bizonyos mértékig megfelelt az igényeknek. Büszke is volt rá a város vezetősége, mint a vármegye egyedüli gőzfürdőjére. És mert büszke volt rá, hát — csak természetes — nem törődött vele. Ráhagyták a fürdőt egészen az ott levő szolgaszemélyzetre, amely mindenkoron éber figyelemmel volt a saját érdekeire. A fürdő a közönség érdekei pedig azok csak amolyan mellékes dolgok voltak, a melyekkel — ha épen kedve tartotta — törődött valamicskét a nagyérdemű szolgaszemélyzet, így aztán mindjárt a megalkotása után zülleni kezdett ez az intézmény és azóta fokrói-fokra züllik ugyan- nyira, hogy ma már nem érdemes felkeresni. Néha ninc3 gőz, vagy nincsen lepedő, papucs, száritó köpeny. A fürdő maga botrányosan néz ki. A tisztaságra a legkevesebbet adnak, de nem tőrödnek a vendégek testi épségével sem, Csak múlt számunkban említettünk egy botrányos dolgot, hogy a gőzvezető csővek minden burkolat nélkül vannak és egymásután égetik meg azokon a testüket a vendégek. De van ilyen hiba számtalan. Igazán ideje volna már, ha a város vezetősége és különösen a felügyelettel megbi zott tisztviselő törődnék egy kicsit a fürdővel és lehetővé tennék, hogy ez az egyetlen közintézmény — a melyben már szintén túlhaladott minket a kis Szeiencs város — leg» alább tűrhető állapotba hozassák. Ezt megkövetelik a város közegészségügyi viszonyai. Es elvégre ez is valami. Mentés. Es ha már a közegészségügyi állapotaival foglalkozunk a városnak, ejtsünk egynéhány szót a mentésről, illetve a betegszállításról is. Minden valamire való városnak van már szervezett mentőtestülete, amely baleset esetén a szerencsétlenül jártat első segélybeu részesíti és kórházba szállítja. Nálunk ilyennek hire sincs. Ha valami baleset történik, szaladnak a rendőrségre. Ott előszednek valahonnan egy városi seprőst, vagy — ha ez nincs kéznél — a rendőrségi fogda egyik züllött, toprongyos alakját, kiküldik vele a betegszállító targoncát és mire megérkeznek, rend szerint belepusztul sérüléseibe a szerencsétlen és ha még életben van felteszik a targoncára és azon cipelik a szerencsétlent a kórházba. De ilyen betegszállító targoncája is csak egy van a városnak és igy kénytelenek ugyanegy kocsin szállítani a betegeket, a halottakat és a részegeket. Es amikor a képviselőtestületben megvitatás alá kerül ez a tarthatatlan, akkor elhatározzák nagy bölcsen, hogy beszereznek külön a a betegek szállítására — és most pirulj a képviselőtestületed helyett, te szerencsétlen adózó polgárság — egy második targoncát. Vagyis továbbra is gya’ogszerrel fogják végigtolni a városon a kiváncsi gyereksereg zajos kísérete mellett minden beteget lezüllött toprongyos, piszkos alakok, akiktől valamiféle beteg nyavalya könnyen ragadhat szállítás közben a betegre. Pedig milyen könnyű volna mindezen a hiányon segíteni. Egy betegszállító mentőkocsi nem kerül sokba. Ennyit áldozhat a város a polgárság egészsége, életbiztonsága érdekében. A tűzoltóságot — mint minden városban tették — be kell tanítani az első segély nyújtására és ezzel már elejét vehetik az e téren uralkodó botrányos állapotoknak anélkül, hogy a város budgetjét jelentékenyen megterhelnék. De hát ná unk híján vannak az emberek minden prakti kus, nemes érzéknek, úgy hogy ily. n egyszerűen létesíthető dolgokra is figyelmeztetni kell őket. Jégpálya. Szórakozó helyekről meg igazán ne beszéljünk a mi városunkban Ilyesmik létesítésére már igazán nem gondolnak a városatyák. Van elég kávéház — mondják — töltsék ott a fölösleges időt, akik szórakozni vágynak. Hogy a kávéházi élet az egészségre káros, azzal ők vajmi keveset törődnek. Hogy a fiatalság testi nevelése fontos, azt meg egyszerűen tagadják. No és — elvégre is — ők a város választott bölcsei, hát csak kell érteniük hozzá ? Nem is olyan régen, mikor a sátoraljauj helyi athletikai club folyamodott a városhoz ingyen sportterületért, adtak egy darabka területet kölcsönben, amelyen elfér két egész tennis- pálya. Es amikor ezt keveselni merészelték, majd hogy el nem vették tőlük, amit előbb adtak. De hát a sportclub bérelt magának saját pénzéért területet és igy csak eljutottunk odáig, hogy nyáron még van a fiatalságnak hol kellemesen eltöltennie az idejét. De télen igazán nincs hely, ahol a délutáni üres órákban az egészségre kellemes sporíot üzhes enek. Nincs egy valamire való jégpálya. Egynéhány lelkes fiatalember igyekszik ugyan nyélbeütni a jégpálya ügyét és sikerült már eddig annyi kötelező bérlet aláírást gyűjteni, amennyi a jégpálya fenntartására elegendő, de terület még nincs. A város vezetőségéhez fognak fordulni terület átengedéséért és a képviselőtestület — hacsak valami fontos politikai érdek közre nem játszik — most talán megint fog adni vagy két méternyi területet. Mert nálunk hivatása magaslatán áll a képviselő- testület. Apró feljegyzések. Bálint uram Mád város főpennája, már nem Balint János urunk-bálevelezik. tyánk már nem lovele- zik. A »Zemplént hasábjait már nem ékesítik többé a bölcs jegyző kiváló írásművei, mióta belépett a csapdába. Bálint uram ugyanis — és mert egy laptársunk mondja hogy nem felsőbb parancsra, hát mi is elhisszük — levelet irt annak idején a Zemplénnek, a melyben ki- fogást emelt több jegyző nevében a Dókus-jubileum rendezése ellen, tapintatlannak mondván a rendező bizottság eljárását, hogy pedig szavainak nagyobb súlya legyen, hát ta- karódzni igyekezett a jegyzői egylet érdemes elnökével, aki — szerinte — egy levélben teljesen az ő álláspontjára helyezkedett. Bálint uram levele hosszú vitára adott alkalmat, amely mind az elnök levele körűi forgott, de a levél csak nem akart előkerülni. Most az ünnepély után végre mégis előkerült a levél. Bálint uram tette közzé — hosszú nógatásra — a Zemplénben. Es a hogy nyilvánosságra került a levél mindjárt tisztán látott mindenki. Kisült ugyanis, hogy Bálint uram — nem akarunk erős kifejezéssel élni — nem mondott igazat. Minden alap nóikül rontott neki Bá int uram a jegyzői egyensiiletnek, az egylet érdemes elnökóntk és a valósággal ellenkező tények állításával akarta széjjelrobbantani a jegyzők atyai jóakarójának tiszteletére rendezett jubileumi ünnepet. A terv nem sikerült, sőt kiderültek — a sorok közül — a kulissza mögötti titkok is. Es azóta Bálint uram hallgat. Nem levelezik, nem vitatkozik, nem gyanúsít, nem robbant, hanem szépen, csendesen meglapulva otthonában gondolkozik a nem sikerült intrika következményei felett és elkeseredésében valószínűleg agyonpofozza a falu kisbiróját. Mádon — legalább a kisbiróval szemben— még mindig úr Bálint uram. Hí Felebaráti Van a mi megyénkben szeretetből. egy apró kis falu. Van ebben a faluban egy fiatal görög katholikus pap, meg egy öreg görög katholikus tanító. A pap nős, a tanító pedig nőtlen. A tanítónak azonban egy öreg gazdasszonya van, Törtéut valahogy, hogy a pap megharagudott a tanítóra, A harag tart már hosszú idő óta mig végre tetőpontját érte el a felebaráti szeretet legnagyobb dicsőségére. Uj iskolát építettek. Mig az építkezés tartott, a faluban levő grófi uradalom adott helyet a tanítónak. Ámde az iskola és a tanítói lak felépült, a tanítónak ki kell hurcolkodnia az uradalmi épületből. Csakhogy nem azért van pap ebben a faluban, hogy békességet teremtsen, — sőt ellenkezőleg. Es igy történt, hogy a fiatal pap, megtiltotta az öreg gazd- asszonyt tartó tanítónak, hogy az iskola mellett épített lakásba hurcol- kodjók, mert az a tény, hogy egy öreg gazdasszonya van, megbotránkoztatja az egész falut. De nemcsak ennyi történt, hanem megtörtént az is, hogy amikor a tanító ennek dacára elment a paphoz a lakás kulcsaiért, hát revolvert nyomott a tisztelendő ur kulcs helyett a tanító Jutányos áron árusítok fiú-gyermek ruhát már 4 kor.-tól kezdve. Hygenikus fogvájótartó. Több cikket gyári áron alól árusítok yilmási jilíenyhért.
