Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-09-21 / 75. szám
75. szám (2) FELSÖMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szerda, szeptember 21. Dókus ünneplése, — Előkészületek a jubileumra. — Mindinkább közeledik a nagy nap, melyen Zemplónvármegye közönsége méltóképen fogja megünnepelni Dókus Gyula alispán köztisztviselői működésének 40-ik évfordulóját. 28 án fog lefolyni ez, a vármegye derék jegyzői egylete által rendezett ünnep. Ekkor fogják Dókus személyében ünnepelni a tisztviselői erényt: a becsületes munkásságot, a pártatlan igazságosságot és a páratlanul álló kötelességtudást. Az ünnepre nagyban készülnek vármegy eszerte, de különösen a jegyzői egylet szorgoskodik, hogy minél impozánsabbá tegye külsőleg is az ünnepet. Szoták István a jegy zői egylet elnöke a napokban küldte szét az ünnepség meghívóit, melyből többek közt megtudhatjuk azt is, hogy az ünnepnek 28-ára való kitűzése is a siker érdekében történt, mert a 29-ik megyegyülésre amúgy is beérkező bizottsági tagok igy köny- nyebben vehetnek azon részt. A programm. Hogy milyen arányokban fog lefolyni az ünnep, bizonyítja a programm, melyet egész terjedelmében a következőkben adunk : Déli 12 óra és 2 óra között az elnökség a vasúti állomáson fogadtii fogja a szomszédos vármegyék egyleteinek küldöttségét és a központi egylet kiküldötteit. Fogadás után ebéd a la carte a „Magyar Király“ szálloda éttermében. Két órakor elő- értekezlet ugyanott. Két órakor veszi kezdetét a vármegyeháza tanácstermében a díszközgyűlés a következő sorrendben: 1. A jegyzői egylet elnöke megnyitja a díszközgyűlést, ismerteti a tárgyat s indítványozza, hogy Rácz János tőketerebesi főjegyző vezetése alatt egy 12 tagú küldöttség kérje fel az ünnepeltet a díszközgyűlésen való megjelenésre. 2. A gyűlésen megjelenő alispánt a jegyzői egylet elnöke üdvözli. 3. Mankovics János méltatja Dókus Gyula köztisztviselői működését. 4. Jászay Pál egyleti főjegyző indítványt terjeszt elő egy Dókus Gyula nevét viselő alapítvány létesítésére, felolvassa s elfogadásra ajánlja az alapitó levelet. Nagy lelki kétségek közt indítottam útnak levelemet. Ettől függött jövendő életem. Es nap-nap után múlt s a válasz csak nem jött. Minden nap magara mentem a postára, reménnyel szivemben s csalódottan tértem onnan vissza mindannyiszor. Kezdetben arra gondoltam, hogy mindaz, mit én Idában vonzódásnak véltem, csak tettetés s hizeleg neki az, hogy én őt szeretem, — ilyenkor gyűlölet fogott el az egész női nemmel szemben; majd meg arra gondoltam, hogy nem tetszik neki az ilyen őszinte, ajtóstul való beron- tás, mint a Moliére kényeskedőinek, ilyenkor sajnáltam, majd meg lenézettnek éreztem magamat részéről s ilyenkor a bosszú járt az eszemben. Hanem reggel ismét betöltötte szivemet a remény s én ismét ott szorongtam a postahivatal előtt várva a megváltást s ismét csak csalódással tértem meg. — Mert bolond voltál — szóltam közbe. — Nem sokáig. — Még most is az vagy. — Lehet, de az megint más. Egyszer utaztam s a vonatban találkoztam vele. Köszönésemet hidegen fogadta, szómra nem felelt, se5. Nagy János ujcsanálosi bíró a községi bírák nevében üdvöz’ az alispánt. 6. Simcsik Nándor egyleti jegyző átadja a községek üdvözlő határozatait. 7. Pataky Miklós Sátoraljaújhely város főjegyzője megfelelő beszéd kíséretében átnyújtja a jegyzők emléktárgyát, a babér ezüstkoszorut. 8. A jegyzői egylet elnöke bezárja a gyűlést. Gyűlés után ismerkedés a Magyar Király szálloda udvari nagytermében. Egy teríték ára 5 korona. A társasvacsorán résztvenni óhajtók e szándékukat e hó 24-ig JUésházy urnái — Sátoraljaújhely — bejelenteni szíveskedjenek. Kilátások. Az ünnep sikere máris biztosítottnak látszik 7 szomszédos vármegye jegyzői egylete jelentette be eddig a részvételét, azonkívül lejönnnek az országos jegyzői egylet képviseletében Uszkay Bálint elnök és Jászberényi Miklós főjegyző. A társasvacsorára pedig eddig mintegy másfélszáz vármegyei bizottsági tag és jegyző jelentte be részvételét. Előreláthatólag mintegy harmadfélszáz ember fog résztvenni a Dókus tiszteletére rendezendő társasvacsorán. Az államépitészeti hivatal Dőkusnal. A sátoraljaújhelyi m. kir. állam- épitészeti hivatal műszaki tiszti kara folyó hó 18 án déli 12 órakor tisztelgett Dókus Gyula alispánnál abból az alkalomból, hogy megszakítás nélküli közszolgálatának negyvenedik évfordulóját e hónap folyamán éri el. H'ónsch Dezső m. kir. műszaki főtanácsos, hivatalfőnök üdvözölte az alispánt egy csinos, kerek beszéddel; a melyben különösen kiemelte azt, hogy Dókus Gyulát minden tettében a közérdek, az igazság és tiszttársai iránti meleg szeretet vezérelte. Ezt érezték a vezetése alatt álló hivatal tagjai is, kikben hosszú együttműködések ideje alatt az alispán iránti mélységes tisztelet és igaz szeretet érzése fejlődött ki. Ennek zálogául és az évforduló emlékére egy angol fazonú, csinos kivitelű, szinezüst szivar casettát nyújtott át, melynek felső sima lapján bevésett következő ajánlás olvasható : „csabacsüdi Dókus Gyula alispán közszolgálatának 40 éves jubileuma emlékére, a sátoraljaújhelyi m. kir. államépitészeti hivatal műszaki tiszti kara. 1910. év szeptember hó. Hönsch Dezső műszaki főtanácsos, Hajós Károly kir. főmérnök, Czakó Ignácz kir. főmérnök, Gnädig Lipót kir. főmérnök, Barsy Károly kir. s. mérnök.“ Dókus Gyula, kit az üdvözlés és a kedves figyelem láthatóan meghatott, szívélyes szavakban válaszolt. Hangsúlyozta, hogy mily fölemelő hivatást tölt be és mily nagyszabású munkát végez az államépitészeti hivatal, a melyért csak nagy ritkán részesül megfelelő elismerésben. O, ki teljesen ismeri a hivatal működését, úgy igyekezett ezen enyhíteni, hogy meleg szeretettel támogatta nehéz munkájában. Erről biztosítja a hivatalt a jövőben is és viszonzásul kéri továbbra is a hivatal odaadó támogatását és ragaszkodását. Az alispán beszédét a hivatal tagjai lelkesen megéljenezték, mire az alispán a megjelentek mindegyikétől igen szívélyesen vett búcsút. A sztrájkoló városatyák címmel ízléstelenül vádaskodik a Z. U. A városatyák egy része elhatározta, hogy kerülni fogja a képviselőtestületet mindaddig, migReichard polgármester a jelenlegi — szerintük inkombatiüs — két foglalkozása közt nem választ. A városatyák egy részének eme elhatározása sokféle kombinációra adott okot. Vannak, akik minden lépésben valamelyes hátteret keresnek és nem tudják elképzelni, hogy minden hátsó gondolat nélkül is keletkezhetnek elhatározások. A Z. U. laptársunk is nagyon szereti a gyanusitgatásokat és keresve-keres — erőszakos magyarázgatásokkal is — minden mozgalomban bizonyos titkos célt. így legutóbbi számának vezércikkében is azzal gyanúsítja meg a képviselőtestületnek hátat fordított városatyákat, hogy nem is a polgár- mesternek jelenlegi összeférhetetlensége adott okot a képviselőtesUiletbői való elmaradásra, hanem a pol gármester vallása. Antiszemitizmussal vádolja tehát azokat a vezetőférfiait a városnak, akiknek elhatározását lehet ugyan a város érdeke szempontjából bírálni, de akiknek eddigi közéleti működése a legcsekélyebb okot sem szolgáltata az ilyen súlyos vádra. A képviselőtestületből elmaradó városatyák közt van Matolai Etele és Búza Barna is. Adott-e kettőjük közül egyik is okot bármikor arra, hogy antiszemitizmussal vádolják ? Neme Matolai Etele kérte Reichard Salamont a képviselőtestület megbízásából a maradásra és nem.e Búza Barna biztosította megválasztása után a polgármestert a képviselőtestület bizalmáról? Hát ha antiszemita érzelmekkel viseltetnének ezek a vezéreraberek a polgármesterrel szemben, vájjon igyekeztek volna e Reichardot maradásra bírni? Ennek a városnak mindig átka volt a vallási széthúzás. Mindig a vallási ellenlétok voltak azok, melyek útját akasztották a békés, a köz érdekében való együtt munkálkodásnak. De a sajtót mindeddig nem kerítette hatalmába a vallási gyűlölet, a sajtó ha egyebütt nem is — még eddig mindig megőrizte a pártatlanságát, mikor a vallási egyenetlenségek ütötték fel fejüket a közélet terén. Most asonban úgy látszik már a sajtót is kikezdi ez a veszedelem. Erre vall legalább a Z. U. vezércikke. Pedig hát ilyen fegyverekkel igazán nem lehet a már úgyis végsőkig kiélesedett ellentéteket megszüntetni. Sőt csak fokozni lehet a már úgyis kétségbeejtően elterjedt vallási ellentéteket és bele lehet hajtani vallási viszályba azokat is, akik attól távol álltak. Es ezt jól jegyezze meg magának a Z. U. máskor, mielőtt a legutóbbihoz hasonló Ízléstelen vádakkal illetné az egyesek szerint téves taktikát folytatható, de mindeneseire becsületes intenciók által vezérelt ellen zéki vezórférfiakat. fi polgármester fegyelmi ügye. Reichard Salamon 'ügyvéd és polgármester fegyelmi ügyében szombaton, szeptember I7-én volt a tárgyalás a kassai ügyvédi kamara fegyelmi birósága előtt. Stekker Károly elnökölt, tanukul Widder Gyula, dr. Grósz Dezső és dr. Búza Barna voltak beidézve. A vádat Blanár Béla kamarai ügyész képviselte. A fegyelmi bíróság hosszas tárgyalás után kimondta, hogy a fegyelmi vétséget megállapítja, de tekintettel Reichard Salamon eddigi kifogástalan ügyvédi pályájára, a büntetés kiszabását ez idő szerint mellőzi, hanem átteszi az iratokat a kamara választmányához, hogy az összeférhetetlen Jüori leüélpapir, 50 leüélpapir és 50 boríték I KORONA Landesmann Miksa és könyv- Társa és papirkereskedésében. gitségemet visszautasította. Jól gondoltam tehát, mégis kicsinyei, lenéz. No hát azért is megmutatom, —gondoltam, — hogy mások, hozzá hasonlók, nem fognak kicsinyelni és — megházasodtam. — Bár ne tetted volna. — Miért ? — Mert a házasságot nem a bolondoknak találták ki. — No hallod, de sértegető kedvedben vagv. — Csak azt mondom, a mi igaz. — Hát mi kifogásolni valót t.a lálsz házaséletemben ? Nem tisztelem, nem becsülöm talán eléggé feleségemet ? Nem élek úgy, mint becsületes embernek élnie kell ? Keresem a kalandokat ? Lumpotok ? Kártyázom ? — Jó férj vagy kétségkívül, de rögeszméd van, — Az nem rögeszme, az keserű való. — Ugyan mi sajnálni valót találsz azon, hogy gyerek-leány visszautasított, kiről te ugyan azt állítod, hogy szeretett, mert leikeitek megváltották szerelmeteket. (Ilyet is csak olyan ember állíthat, kinek nem jár ki.) — A gyermekleányok egy nap alatt serdülnek hajadonná, amint szívok először megdobban ama érzés hatása alatt. Egyik nap apró babaruha varrásánál találjuk őket, midőn természetesnek találják, hogy hamvas arcukat férfiak megsimogatják, másnap titokban saját ruháikat hosz- szabbitják s e bizahuas közeledést gyöngéden elhárítják, egyik nap még a gyermek édes ártatlanságában tün- döklik a kedves arcocska, másnap már a kert virágai közt találjuk az élet virágát, aimnt komoly, áhitatos arccal, elmerengve tépdesi a marga- retta szirmait: szeret, nem szeret. Idát is, a gyermek-leányt az az egy nap változtatta hajadonná s hogy szeretett, évek múlva tudtam meg ő tőle magától. Levelemre válaszolt s e válasz kedvező volt, hanem a sors játszott közbe. Nem engedte, hogy két ily ideális lélek egyesüljön egy egész életre. Egy tolihibán esett meg, hogy a levelet meg nem kaptam, hogy az visszakerült hozzá, mit ő első felhevülésében tüzbe csapott. Egy „k" helyett „h“-át irt s ez a „k“ betű döntötte el sorsunkat tette rommá egy egész élet boldogságát. Bár a csalódás emlékét elhomályosító, megtudva a valót, emléke ismét oly élénken ól lelkemben, mint valamikor s élni is fog örökké ...
