Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-09-21 / 75. szám

75. szám. (3) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, szeptember 21. állapotnak záros határidőn belül való megszüntetése iránt intéz­kedjék. Reichard Salamon ügyved te­hát maradhat tovább is polgár- mester, mindaddig, mig Meczner Gyula el nem küldi, hogy helyébe ültesse hűséges kortescimboráját és kukurica-pajtáslt, Székely Ele­ket. Szép hivatás, Székely Elek helytartója lenni és fenntartani számára a polgármesteri széket mindaddig, mig őt diadalmasan vissza nem hejyezi belé jó barátja, Meczner Gyula! Méltó hivatás egy Reichard Salamonhoz! Jó étvá­gyat hozzá! Apró feljegyzések. Azok az el- A város legutóbbi köz- hallgatott gyűlésén törtönt, hogy a riportok. képviselőtestületi tagok------------- nagyon csekély számban jelentek meg. Dókus Gjula ünnep­lésének módozatai kerültek tárgyalás alá a gyűlésen és ezért — nehogy Dókus Gyula ellen valamelyes tőkét kovácsolhassanak belőle — a helyi lapok egy része elhallgatta a jelen­voltak csekély számát. A Z. U., ez a mindig szenzációkban utazó újság azonban nem tudta már magába foj­tani a történteket és legutóbbi szá­mában tudtára adta a nagy nyilvá­nosságnak, hogy Dókus Gyulát ősz* szesen öt, ird, lásd, mond, ordítsd : öt képviselőtestületi tag kívánja ün­nepelni. Hát tényleg kellemetlen volt, hogy kevesen voltak jelen a gyűlésen. De ez nem a képviselő- testületi tagok hibaja, hanem a vá­ros vezetőségéé, amiért péntekre, heti vásár napjára hívta össze a közgyűlést, amikor tudvalevőleg min denki el vau foglalva. De meg aztán nem is Dókus Gyula ünnepléséről volt szó, hanem az ünneplés módo­zatainak a megbeszéléséről, amihez épen elegendő 9 képviselőtestületi — mert ennyien voltak — és hat előljárósági tag. Ha majd a Dókus ünnepléséről iesz szó, akkor ott lesz bizonnyal mindenki és ott lesz — sőt az elsők között lesz — a Z, U. szeme szálkája: Kincsessy Péter is, akinél semmiesetre sem tiszteli job ban Dókus Gyulát a Z. U. De hát a szenzáció az első, sőt mindenek- fölött az első, ha mindjárt üres szap­panbuborékot is kell nagygyá fújni. * De mi is is- Egyik utóbbi számunk merjük ám. ban leközöltük az Uug- varon megjelenő „Határ­széli Újság“ egy cikkét, melyben Búza Barnától, mint a függetlenségi eszme egyik vezérharcosaról A „Z. U.“ sehogysem tudja megemészteni ezt a dicsérő cikket és kijelenti, hogy nem veszi komolyan a dicsé­retet, mert hát a H. U. csak távol­ról szemléli Búza Barna működését és igy nem ösmerheti oly közelről, mint ők. Hát ez igaz. De az is igaz ám, hogy épen azért, mert a H. U. távolról, minden politikai elfogultság nélkül szemlélheti Búza Barna mű­ködését, könnyebben és igazságo­sabban mondhat afelől Ítéletet, mint a Z. U., amely a politikai gyűlölet sötét szemüvegén keresztül bírálja az itteni helyzetet. Es ezért nem vészük túlságos komolyan a Z. U. legutóbbi kifakadásait. Csak ezért, mert mi is ismerjük ám azokat a ru­gókat melyek a Z. U. t cikkei meg irásábau vezérük. Nem e szén gé­finy­Egy szerencsétlen, ma­gáról megfeledkezett fia­tal ember „szomorú sorsa“ felett kesereg legutóbbi számában a Z. U. Sze­mére hányja Búza Barnának, hogy választási mozgalmak idején meg­akadályozta ennek a fiatal embernek, nyás skrn- pulusok. elhagyja Ujhelyt és most megaka­dályozza, hogy megélhessen. Ter­mészetesen igy sóhajt fel cikke vé­gén ; hol az igazság ? Hát mi meg­felelünk erre a kérdésre és megpró­báljuk laptársunk részvéttől felzak­latott lelkét megnyugtatni. Hát az igazság — igen t. laptársunk — ott van, ahol nem máltóztatott keresni. Búza Barna ugyanis sohasem aka­dályozta meg, hogy az a fiatal em­ber elhagyhassa Ujhelyt, csupán azt akadályozta meg, hogy minden ala­pos indok nóikül, csupán politikai gyűlöletből kitoloncolják Ujhelyből. Most pedig ugyancsak nem teszi lehetetlenné a fiatalembernek, hogy itt élhessen meg, csupán nem en­gedi, hogy ugyazok, akik őt 3 hó­nappal ezelőtt ki akarták toloncolni, most mái eltekintve a múlttól, egye­dül politikai érdekből a város nya­kába varrják. Es itt van az igazság. * Genyó Genyó uram eseteivel uram esetei most a Z. is foglalkozik a z.-ben. miir- Sőt nera csa^ tai‘ .. '-------gyalja az esetet, hanem meg is vádol minket, ellenzéki új­ságokat, hogy mi most, amikor Genyó uram ártatlansága kiderült, elhallgatjuk az esetet és nem adunk elégtételt Genyó uramnak az alapta­lan meghurcolásért. Ejnye-ejnye t. laptársunk, tán még sem igy feste­nek a tények. Mi ugyanis hűen le­közöltük — még pedis- külön cim alatt — a közig, bizottságnak ez ügyben hozott legutóbbi határozatát és meg­jegyzéseket is fűztünk hozzá. Meg­írtuk, hogy egyik ügyben — az is- kolavagyon ügyében — ártatlannak találta Genyó uramat a vizsgálat, de a másik ügyben — a községi közdűlő utak szűkítése ügyében — — mintha még baj volna a kréta körül. Es tényleg van is, mert ez irányban folyik még a vizsgálat. Csakhogy ezt elhallgatja a Z. No igen, mert különben nem lehetne vádolni. De ha már Genyó uram eseit tárgyaljuk, illőtisztelettel kérd­jük a Z.-t, miért hallgatta el akkor az egész ügyet, mikor Genyó uram még minden téren bűnösnek látszott ? Miért ? Az ipartestület vasárnap közgyűlést tar­tott és ezen elhatá­rozta, hogy továbbra nem tartja jenn a székházat. Végre megtarthatta az ipartestüiet az 1910. évi rendes közgyűlését is, raeiyet politikai érdekből oly hosszú időn át tettek lehetetlenné a hatalmi körök. Törvény és alapszabály értel­mében az ipartestestület minden év március hónapjáig köteles megtar­tani az évi rendes közgyűlését és azon letárgyaltatni az elmúlt óv zár- szurmadását és a költségelőirányza­tot. Ez évben azonban választások voitak és ilyenkor aztán — legalább Zemplénben — a hatalmi körök előtt nem létezik alapszabály, csak egy létezik — és ez náluk mindenekte- lett az első — a politikai érdek. A politikai érdek pedig ezúttal azt kí­vánta, hogy — ha a törvény nyi.t megszegésével is — ne tarthassa meg az ipartestület ez évi rendes közgyűlését, hát felrúgták a törvényt és nem tartották meg a rendes köz­gyűlést csak júliusban. De júliusban sem kerülhetett sor a költségvetés letárgyalására. A tiszt- ujitásnál megválasztott uj tisztikar nem volt hajlandó a hamis adatokat tartalmazó, minden reális számítást nélkülöző költségvetést magáévá tenni és igy a költségvetés tárgya lása — mert újat kellett készíteni —- szeptemberre maradt. Vasárnap aztán végre sor kerülhetett az ipar testület az ipartestület anyagi hely­zetének a megtárgyalására. De mi­csoda eredmények kerültek itt nyil­vánosságra. Valósággal kétségbeejtő az a helyzet, melyben most az ipar­testület szenved. A régi Gáthy-féle gazdálkodás teljesen a tönk szélére juttatta az ipartestületet. H éri ez Sándor a testület elnöke festette meg megnyitó beszédében azt a szomorú képet, melyből most már teljesen kiviláglik az ipartestü­let válsága. 0 mutatott rá a szám­adatok meg nem dönthető erejével arra az egyedüli menekülő útra, mely ma a testület élőt áll, hogy nem szabad tovább fentartani a székhá­zat. Es a közgyűlés belátta az elnök által elmondottak igazságát, mert egyhangúlag elhatározta, hogy az ipartestületi székhazat továbbra nem tartja fenn. Ide juttatta tehát az ipartestületet az a minden alapos számítás nélküli gonosz gazdálkodás, melyet a Gáthy befolyása alatt állott elöljáróság foly­tatott. Elpazarolták a nekik átadott vagyont és olyan adósságokba vitték bele a testületet, melyet isten tudja mikor fog kiheverhetni. * Az ipartestület érdekes gyűléséről az alábbiakban számolunk be : Megnyitás. Vasárnap d. u. 2 órára volt hir­detve az ipartestület egyszer már határozatképtelenség miatt elhalasz­tott közgyűlése. A tagok a kitűzött időre szép számban jelentek meg. Mintegy 200-an gyűltek össze, hogy az ipartestület jövő sorsa felett ha­tározzanak. Megjelentek a közgyű­lésen dr. Sipos Andor, a kassai ke­reskedelmi és iparkan ara titkára és dr. Búza Barna testületi ügyész is. Éhlert Gyula iparhatósági biztos nem vett részt a gyűlésen. Az ipartestüiet helyzete. Hericz Sándor ipartestületi elnök megnyitójában örömmel üdvözölte a szép számban megjelent tagokat s aztan rátért az ipartestület mai helyzetének az ismertetésére. Rövid mondatokban emlékezett meg az ipartestület régi helyzetéről, amikor még 9000 korona keszpénz-vagyoua volt, majd rátért a szó&ház áitaláno san ösraert építési ügyére és végül a mai helyzetre. Az ipartestületi székházat — úgymond — 65000 ko­ronáért építette K'eiu Izidor. Ebből 45000 koronát a nagyszebeni bank­nál annuitásra, 20000 koronát pedig — szerződés ebenere — váitóköi- csönie vett fel a testület. Azonban az óriási kölcsön részfizetését, de különösen a drága váltókölcsöu ren­dezését nem birta a testület és igy a rendezésekhez újabb kölcsönöket vettek fel és utóbbi időben mar ka­matokat sem fizettek. Maga a kamat- tartozás ma 6000 koronát tesz ki, melyet rendezés esetén ugyancsak tőkésíteni kellene. A székhazat nem lehet fenntartani. Az ipartestület mai tartozása tehát körülbelül 80000 korona. A székház értéke — a legkecsegtetőbb számí­tással — 60000 korona és körülbelül ennyinek felel meg a jövedelme. Maradna tehát 20000 korona irtózás, melyet tagdijakból lehetne csa^ dezni, Az újhelyi iparosok heiyzete azonban ma nagyon kedvezőt*en> ugyannyira, hogy még a mai — ,az alapszabályokban előirt — tagsaJü dijat is alig képesek fizetni. 15*^0 koronás tagsági dijakat azonban ~ amikből fedezhető volna a tartozati — nem lehet kivetni, hacsak a be­tevő falatot is nem akarják kiszedni az iparosok szájából. Véleménye szerint egyedüli megoldás ma csak az, hogy az ipartestület 7ie vállalja a régi elöljáróság könnyelmű gazdálko­dásának az ódiumát, hanem moyidja ki, hogy a székházat nem kivátija fe7intar- tani. Nem tartják fenn a székházat. Az elnök beszéde után dr. Sipos kamarai titkár mondta el az iparka­mara megbízásából véleményét. Ki­jelentette, hogy áttanulmányozta az ipartestületi ügyeket és nera tud más kiutat találni, mint amit az elnök javasolt. Kéri a közgyűlést, hogy a testület érdekében fogadja el az el­nök javaslatát. Ugyanilyen értelem­ben szólalt fel dr. Búza Barna tes­tületi ügyész is, aki az elmúlt gaz­dálkodást élesen bíráló beszéddel foglalt az elnök javaslata mellett ál­lást. — Ezután a közgyűlés egyha7i- gulag kÍ77io7idotta, hogy a székházat fe7mtarta7ii 7iem kívánja. Még a költségvetést fogadták el egyhangú bizalommal és aztán véget ért az érdekes jelentőségében nagy- fontosságú közgyűlés. HÍREK. — Elhalasztott közgyűlés A vármegye közgyűlését ;i 27-re eső görög katholikus ünnep miatt f. hó 29-ére halasztották. — Eljegyzések. Dr. Litt7/ian Arnold ügyvéd, a Kassai Újság főszerkesztője eljegyezte Fere7iczy Marosát Nyíregy­házáról. — Lipschitz Jenő helybeli könyvkötő eljegyezte Berger József tokaji kereskedő leányát, Rózsikát. — Esküvő. Werner Miklós mára- marosmegyei körjegyző f. hó 28-án esküszik örök hűségét Máramaros- szigetón Fűzi Irónkéiiek. — A közkórház beteg szállító ko­csija. Herceg WÍ7idisch-Grütz Lajos ur ő kegyelmessége, az Erzsebet-köz- kőrház részére, egy beteg szállításra alaalmas Landauer hintót ajándéko­zott. Ezen az utón hozzuk a nagy- közönség tudomására, hogy elófo- gatrói való gondoskoüás és csekély fentartási díj lefizetése mellett, a kocsit a jelzett célra bárki igénybe veheti. Jelentkezni a kórházi gond­noknál kell. — Rágalom elöl a halálba. A szom­szédok pletykája újból a halálbaker- getett egy asszonyt. Senvincky Béláné az a szerencsétlen teremtés, akit a délutáni tereferéken kikezdték a „jó“ szomszédasszonyok. Ő volt most a soron az utca asszonynópé- nól, az ő becsülete képezte közpréda tárgyát a kapualjban tartott délutáni tracspartiekon. Es ez a szegény sze­rencsétlen teremtés az ő 24 észtén, dejével nem tudta elviselni a szom­szédok rágalmait, hát a halálba me­nekült. Egy buta ólomdarab véget vetett rövidesen a fiatal életnek, melyet nem hagytak nyugton a jól kiélezett asszonyi nyelvek, Senvinc- kyné vasárnap délelőtt hajtotta végre tettét, araikor férje — aki államvas- uti mozdonyvezető — szolgálatban volt. Délután vették észre csak az öngyilkosságot, amikor az asszony már halott volt. A halálba menekült asszony férjén kívül, 3 éves kis fiát hagyta itt szomorúan, árváD. — Sen* vinckyné tehát kitért a rágalmak elől, most már jöhet az újabb áldo­zat. Es lesz is ilyen, mert valakinek a becsületét csak meg kell szapulni délutánonkint, amikor összegyűlnek egy kis tereferére a szomszédasszonyok — Mit igyunk ? Ez ma a legfonto­sabb kérdés, tekintettel a kolerave­szélyre. A legjobb ital volt és marad egy jó természetes ásványvíz, annál is inkább, meit a közönséges ivóvíz felforralás után sem felel meg telje­sen a célnak és mert felforralás után teljesen Íztelenné válik. Magyaror­szág bővelkedik természetes ásvány*

Next

/
Thumbnails
Contents