Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-09-10 / 72. szám

Tizenharmadik évfolyam. 72. szám.______ _______Sátoraljaújhely, 1910.__________________ Szombat, szeptember 10. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. " ...... Előfizetési ár: Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOLA1 ETELE. Ür. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk Bessenyey István. (b. b.) Az újjáépített római katholikus templom felszentelése alkalmából meg kell hajtanunk lobogónkat Bessenyey István előtt. Az ő nevét örökíti meg Ujhely- ben ez a nagyszerűen megépített templom, mert hogy ez ilyen szé­pen s ilyen gyorsan elkészülhe­tett, az csaknem kizárólag az ő érdeme. Es ebben Bessenyey István pél­dát mutatott, amelyen okulhat ez az ingadozó, gyenge, kishitű nem­zedék. Példáját mutatta annak, hogy akarattal, kitartással le lehet győzni a legóriásibb akadályokat és csudákat lehet teremteni. Mert valóságos csuda, hogy az újhelyi templom igy felépülhetett. Es ezt a csudát Bessenyey István vitte véghez. Mikor idejött plébánosnak, szó se volt templomépitésről. Mindenki panaszkodott, hogy szűk a temp­lom. Mindenki érezte a kibővítés szükségét. De álmodni se mert senki, hogy ez a közel jövőben megtörténhetik. Nem volt hoszá úgyszólván semmi pénz, nem volt hozzá erő. Halvány, kilátás se lehetett arra, hogy belátható időn belül összegyűlhet a szükséges rengeteg összeg. Bessenyey elődei bizony hozzá se fogtak az össze­gyűjtéséhez. Csupa ábrándozás volt csak, ha valaki a templom építéséről beszélt. Es Bessenyey Istvánnak, amint idejött, első prédikációjában az volt az első szava híveihez, hogy ő célul tűzi ki a templom kibő­vítését, ez lesz első feladata s nem nyugszik, mig ezt keresztül nem viszi. A kishitüek, a kételkedők csak mosolyogtak ezen a fogadkozá­son. Egy percig se hitték, hogy sikerülhet Bessenyeynek a foga­dását beváltani. Próbálták azt már mások is. Hozzáfogtak, buz- gólkodtak, aztán látták, hogy nem érhetnek el semmit, abbahagyták, így fog járni Bessenyey is. Csakhogy Bessenyey István nem az az ember, aki az első akadálynál már meghátráljon. Bá­mulatos szivósággal, valóban apos­toli buzgalommal, törhetetlen ener­giával dolgozott szünet nélkül az elébe tűzött nagy cél elérésén. Csodálkozva láttuk, hogy mire képes egy ember, aki izzó lelke­sedéssel egy célnak szenteli ide­jét és munkásságát s aki minden áldozatra kész, hogy7 kitűzött cél­ját megvalósíthassa. Bessenyey István maga a sze­lídség, a jóság, az egyszerűség. De az akarata acélból van. Az alatt a szelíd, finom tekintet alatt bámulatosan szilárd, törhetetlen lélek lakik. Az apostolok igény­telen egyszerűsége egyesül benne az apostolok akaraterejével és szívósságával. Az ilyen természetű emberek vannak hivatva nagy al­kotásokra. Az ilyenek vannak ké­pesítve arra, hogy meghódítsák vezessék s nagyra és szépre tű zeljék a lelkeket. Megigéző, ma­gával ragadó hatása van az em­berekre, tömegre a rettenthetlen, szívós akaraterőnek. Ez a Ka- pisztrán Jánosok, a Napóleonok, a Kossuth Lajosok sikereinek titka. Bessenyey akadályt nem ismerő erős akarata átragadt híveire. A közönyösek lelkesedtek, a kétel­kedők bizni kezdtek. S megindult a munka, valóra váltani azt, amit még röviddel azelőtt kivihetetlen­nek tartott mindenki. Áldozatkész­ségben, lankadatlan tevékenység­ben elől járt az apostoli lelkli buzgó plébános. Alig telt el három év s ime felszentelve áll az uj templom. Még egyszer olyan nagy, mint a régi volt. Egyszerű, finom, derűs, mint létrehozójának lelke. Emeljük meg tisztelettel a ka­lapunkat ez előtt a szép templom előtt s ne feledjük el soha, hogy ezt Bessenyey István apostoli bűz galma hozta létre. Ez a templom nem csak a hívőket buzdítja val­lásos áhítatra. Biztató, lelkesitő tanulság sugárzik ennek impozáns falairól minden ember számára. Mert a templom az emberi aka­raterő diadala. Ez a templom azt tanítja nekünk, hogy az erős, ki­tartó akarat előtt nincs akadály és nincs lehetetlenség. Hogy az emberi akarat, kitartás és lelke­sedés csudákat bir tenni, lehetet­lenségeket tud megvalósítani. Hogy első sorban és mindenek- felett akarni kell s amit lelkes és komoly emberek erősen akar­nak, annak előbb utóbb meg kell lennie. Hej, ha ezt meg tudná tanulni Bessenyey példájából a mi kis­hitű, gyenge.gyáva nemzedékünk, amely az első akadálynál vissza­fordul a megkezdett útról s meg­alkuszik mindennel és lemond mindenről, mihelyt egy csapásra nem tudja keresztülvinni! Milyen máskép fordulna ennek a nem­zetnek a sorsa, ha ilyen akarat­erővel, szívóssággal és kitartással tudná szolgálni a maga jogait és érdekeit. Bessenyey István körül szenve­délyes viták idején sajnálatos fél­reértések keletkeztek. Ezek el fognak oszlani s minden felekezet egyformán tisztelni fogja benne a nemeslelkü, áldozatkész, önzet­len, szelíd s mégis acélos lelkű férfit. A templomszentelés ünnepén beteg volt Bessenyey István. Lát­szott arcán a szenvedés, de tul- tagyogta azt az öröm sugárzása. Az egész ünnepi gyülekezetben ő volt a legboldogabb ember. S ha valaki, ő teljes mértékben megérdemelte ezt a nemes bol­dogságot. Nagy munka van még előtte. Az ő törhetetlen energiája nem fog pihenni ezután se. A templom további bővítése, a torony meg­újítása, a templom környének ren­dezése lesz ezentúl törekvéseinek tárgya. Adjon az Ég neki ehhez a törekvéshez is erőt, kitartást, sikert! A templomszentetés. — Ünnepi gondolatok és referáda. — A szép, vallásos ünnepségek be­fejeződtek és a testbe, amelyet Bes­senyey plébános megalkotott, lelket lehelt Fischer püspök. Valóban szinte kínálkozik a tolira e két különböző munkásság kapcsán a két emberty- pus párhuzamba állítása. Egyik a megtestesült energia, másik minden­nek fölött harmonikus lélek. Az egyik fáradtságot nem kiméivé, éjt napallá téve két évi ittmüködése alatt valóra váltja az újhelyi katholikusok régi vágyát, a másik siet a kész műbe, hogy belélehelje a maga har­monikus lényén keresztül —a lelket. Harmonikus ember az, akinek vi­lágfölfogása magában s életével ösz- hangban van. Ehhez pedig az kell, hogy két nagy gondolatot egyeztes­sünk ki magunkban : a tekintély és a szabadság eszméit. A tekintélyen épül az egyház, a szabadságon a vi­lág. De e kettő nem ellentétes, ha­nem a harmonikus lelket, mint két párhuzamos acél abroncs fogják át. Az ilyen ember meghajlik a tekin­télyek tekintélye: az egyház előtt anélkül, hogy egyéni szabadságát föladná, de ismét anélkül, hogy egyé­niségét nitschei légvárakba emelné. A tekintély és szabadság eszméi­nek oly szembeállitását, aminőt gr. Mailáth püspök választási encykliká- jában láttunk nem tudjuk elfogadni, még kevésbbé fogadjuk el azon vég­következtetését, hogy a tekintély átfogóbb gondolat, mint a szabadság. A tekintély előtt való meghódolás konzervatív vonás, a szabadság hir­detése pedig radikális; de azért nem lehet állítani, hogy az e tekintetben való magatartás a konzervatív és li­berális felfogás ütköző pontját, fel­osztási alapját képezné. A legradiká­lisabb függetlenségi ember lehet annyira konzervatív, hogy az egy­ház tekintélye előtt meghajlik. Vi­szont a legkonzervatívabb ember le­het annyira radikális, hogy egyéni szabadságát megőrizze az egész vo­nalon, minden tekintélylyel szemben, de a tekintélynek azon épségben tartásával, amelyet éppen konzerva­tív gondolkodása elébe szab. Kétségtelen, hogy divatosabb gon­dolat a szabadság a tekintélynél, mert az minden formájában szinte kivilá­gításban jelenik meg agyunkban. A szabadság kivívása ágyudörgéses, ha­lált megvető véres dicsőség; a sza­badság élvezete sas szárnyalás a büszke bércek ormán. Ezzel szemben a tekintély a középkor tömjénébe vesző, fekete csuhás bálvány. Ámde melyik magasabb rendű cselekvés: a hazafias kétségbeesés pillanatában az egyház tekintélye előtt leborulva imádkozni romlott hazánkért, avagy a szabadgondolkodók malinéján él- celődni a haza elavult fogalmán? Pedig ez szabadság, az pedig tekin­tély. Ruskin mondta, hogy az átlagem­ber gondolatai a sötétség fokozatai — degrees of derkness. — Azt hi­szem, hogy ebbe a sötétségbe a har­monikus ember gondolatvilága van hivatva bevilágítani. A skepsls kö­dében egy napsugár. Mikor Fischer Colbrie püspök szepf. 8-án reggel nagy papi segédlettel bevonult az újjáépített templomba, valósággal úgy tűnt föl, mintha a szürke boltivek közt kisütött volna a nap. Először szólalt meg az Élet igéje az uj Istenházban — egy har­monikus lelkű főpap ajkán. Közel négy órán át tartott a fel­szentelés. Utána pedig Hiszem Kál­mán főesperes ünnepélyes misét mon­dott, amely alatt Török Gézáné és Kvirsfeld Lászlóné úrnők gyönyörű Ave Máriákat énekeltek, úgyszintén a dalárda is igen szép zeneprogram- mot adott elő. Mise után a püspök ur gyengél­kedése miatt hazautazott. Az állo­máshoz nagyszámú tisztelendő ur, a kegyurnő képviselője és a kath. egyh. gondnoka kisérték ki Egy órakor a vármegyeház nagy­termében bankett volt, melyen 160— 200 an vettek részt. A praesidiumot Hiszem Kálmán főesperes foglalta el, Sátoraljaújhely látványossága! Megnyílt az „ELITE*4 fényképészeti és festészeti műterem. Olcsó árak! Sátoraljaújhely Petőfi-utca 14. (saját ház) Művészi kivitel í .......... - - c -- ■ >--- • ^ ,..= *• , -■■ ■ ........................................................... .............. ' ■■■ ■ ■ fl 11- ■ f»- ■ V . j írn^Hftlflr gsaaa - - ■ - ■■ " - -■-■■■■■ ■■ — Lapunk 8 olclíi^

Next

/
Thumbnails
Contents