Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-01-12 / 4. szám

Tizenharmadik évfolyam. 4. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szerda, január 12.

POLITIKAI ÚJSÁG.

Megjelen minden szerdán és szombaton este.

Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál.

LAPVEZÉR: MATOLA1 ETELE.

POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Ür. BÚZA BARNA.

Előfizetési ár:

Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér

Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk.

Nekrológ.

Irta: Búza Barna.

Ki hitte volna ezelőtt negyedfél esztendővel, hogy a mámoros lelkesedéssel fogadott nagy nemzeti kormány igy iog távozni nem is egészen négy év múlva az ország éléről ?

A nagy Andrássy Gyula kabinetje óta nem volt még magyar kormány, amely olyan kedvező körülmények közt vette volna át az ország vezetését, mint ez. fi törvénytelen kormányzat ellen vi vott küzdelemből fellélegző nemzet bizakodó üdvrivalgása fogadta. Helyet foglaltak benne a nemzeti ellenállás vezérei, akiknek alakja körül tündöklő glóriát szőtt a népszerűség. A legfényesebb nevek, a leghatalmasabb elmék, a nemzet rajongó tiszteletétől és szeretetétől környezett egyéniségek alkották. A választáson minden erőszak, minden korteskedés nélkül, eddig még történelmünkben páratlan egyértelműséggel melléje sorakozott az egész nemzet. Még Batthyány Lajos minisztériumának, még Kossuth Lajosnak, még Andrássy Gyula kormányának is volt a parlamentben ellenzéke: ennek a kormánynak nem volt.

Mióta parlamenti életünk van, sohase volt még kormány mellett ennyire egységesen, ennyire kivétel nélkül az egész nemzet, mint most. Ami erőt ennek a

Passe - Pártout.

Vígjáték 3 felvonásban. Irta • Thurner

Georges. Szinrekeriilt itt január 8-án.

Kár volt a szerzőnek művét vígjátéknak minősíteni, mert kúmikai érnek nyoma sincsen, a nevetséges helyzetek hiányzanak, a főhős kudarcának semmi nyoma, a nevetésre készült pubiikum pedig komolyan viselkedett és ha nagy lelkesedést nem is tanúsított, nagy érdeklődés sei kisérte a Nemzeti Színházban tényleg nagy sikert aratott mü cselekményét.

A Passe-Partout ha nem is vígjáték, de kitűnő életkép, hü korrajz, mely ugyan csak a francia társadalom gyarlóságait ismerteti, de ezek egyetemes vonatkozásnak. Pélünk a nyilvánosságtól. Miért ? Mert okuuk van félni. A nagy hir vagy felemel, vagy magsemmisit. A társadalom mohón falja a sajtó betűit, hízik egy-egy botrányon. A kor eme fél- szegségeit használja ki a Passe-Parnemzetnek — sajnos, annyira ritka — egységes összetartása ki tud tejteni, azt ők mind kifejthették volna. Ami hatalom egy nemzet egyön'etü bizalmában, lelkesedésében rejlik, mind felhasználhatták volna. A nemzet minden erkölcsi és anyagi ereje rendelkezésükre állott, bánhattak vele belátásuk szerint.

Ennyi erőnek, ilyen kedvező helyzetnek céltudatos, komoly kihasználásával csodákat lehet teremteni. Messze évtizedekre kiható módon lehet szervezni a nemzetet, megvetni hosszú, ha talmas fejlődés biztos alapjat. Ezt várta is tőlük az ország közvéleménye.

S e helyett, ime, rövid negyedfél év alatt ide jutottunk. Aki visszagondol a kormányvállalás időszakára, a nemzet lelkesült örömére, nagy bizakodására, s látja most az akkori felbuzdulás körülrajongott hőseit, megalázva, sárral megdobálva, teljes részvétlenség között távozni olyan diadallal elfoglalt helyeikről: bizony elszorul a szive s megdöbbenve kérdi, hogyan történhetett ez a rettenetes változás ?

A történelem meg fog felelni erre a kérdésre. S felelete szomorú korkép lesz, képe egy ellenséges, fojtogató hatalommal való küszködésben vergődő, elnyo- mottságában is önmagát emésztő szerencsétlen nemzetnek, amely csak félig tud akarni, s mikor

már a célhoz közeledne fellobbanó akarata a félúton mindig csüggedetten megáll,

De súlyosan vádlottak lesznek a történelem előtt a jelenlegi kormány tagjai is. Vádlottak, mert elmulasztották a nemzeti erők felbuzdulásának oly ritkán kinálkozó alkalmát a jövő számára kihasználni. Vártuk tőlük az egyetértés megszilárdítását, egységes célok kitűzését, a nem zetnek azok elérésére való szervezését, a jövő megalapozását.

A nemzet minden ereje hatalmukban volt s ez a kormány soha erőt mutatni, erélyesen fellépni nem tudott. Szánalmas gyengeséggel állottak mindig Bécscsel szemben. Soha sem azt érezték ott, ami mögöttük volt: a nemzet erejét, hanem csak azt, ami élőt tűk állott: a császár hatalmát. Szállítottak mindent, amit Bécs kívánt s nem követelték ezek ellenében a nemzet jogainak érvényesülését. Most siránkoznak aztán Irancia lapokban, hogy ők lojálisak voltak, mert viszont lojalitást vártak s ebben most csalatkoztak. Istenem, hát nem volt előttük négyszáz esztendő történetének tanulsága ?

Vállaltattak a nemzettel terheket, amilyeket nem mertek s nem tudtak vállalni előbbi kormányok s cserébe azzal hiteget ték a nemzetet, hogy majd az önálló bank biztosítva lesz a számára. Elhittük nekik, vállaltuk a

terheket. S most kisül, hogy már akkor a kormány elnöke az önálló bank (ellen nyilatkozott az uralkodó előtt. Ma már teljes cinizmussal hangoztatja ezt a nyilatkozatát a miniszterelnök. Ha akkor ilyen őszintén elmondta volna, sohase vállaltuk volna azokat a terheket.

Nem volt bennük bátorság Bécscsel szemben s nem volt őszintesség a nemzettel szemben. Bécs előtt való gyengéségüket a nemzet hitegetésével, az őszinteség hiányával takargatták. Így tékozolták el azt a páratlan erőt, amelylyel ujjáteremthették volna ezt az országot, ha jól kihasználják. így kapott Bécs egyre jobban vérszemet, igy vitte őket egyre nagyobb megaláztatásokba, egész az ex lexbe való kényszerítésig.

Elkövette velük azt, ami még sehol a világon parlamenti kormánynyal nem történt meg, hogy teljes kilenc hónapig vonszolta őket lemondott állapotban tovább, egész az ex lexig. De ezzel szemben is láttunk e tülük csak egy erős lépést, egy erélyes nyilatkozatot ? Nem, hanem csak folytonos, gyámoltalan siránkozást, hogy mennyire szeretnének már menni, de nem eresztik őket. Mintha nem is egy nemzet vezérei, kormányzói, de valami nagy ur feltétlen engedelmességre kötelezett alattvalói lennének.

Soha javaslatuk, előterjesztésük

létező francia jónevü lap belóletót mutatta be.

Kitűnő előadás mellett a siker el nem maradhat. Azonban színészeink nagyon is közepes előadást nyújtottak az este. Gördülékeny összjá- téknak, általános szereptudásnak semmi nyoma nem volt. A főhőst alakitó Szakács Andor oly gyorsan beszélt, a mondatokat úgy nyelte, hogy a legszebb részekből alig értettünk valamit. Tény az, hogy a klasszikus szerepek alakításának mestere ő, a szálén szerepekben ellenben gyenge. Halasi Mariska a drámai jelenetekben igen találó és művészies alakítást nyújtott, de a naiva vonásokban kevés hatást keltett. Igen szépen játszotta meg Magas Béla Regis Eugene szerepét, úgyszintén Kertész Brezinét. Eredetiek voltak még Szalóky, Yárady és Cseh Ferenc, kisebb szerepben pediglen a nők közül Szász Anna, Kassai Rózsi és Halasir>é keltettek hatást.

Kertész Ödön.

Színház után menjünk DIHUAHIA REUMANN ADOLF L*"™1»

Hideg buffet, pontos és szolip kiszolgálás.

Egy színházi vacsora 70 fillér.

tout hírlapvállalat élelmes főszerkesztője Regis Lionel ur. Uralja Páris gazdasági, társadalmi és kulturális életét. Es csak azokat hagyja békében, kik sok ezerrel hizlalják őt, de jaj annak, vagy azoknak, kiket a revolverezési kísérletei hidegen hagynak. így jár Brezin bankár is, ki az őt ért támadásokat tettleges inzultussal akarván megtorolni Regis Lionel hivatalába ront be. Ez utób bit a fenyegetődzés hidegen hagyja, behivatja két cikkíró strohmanját, kiket Apolló hatalmas karokkal áldott meg. Brezin megrémül s az összeg nagysága után érdeklődik, de a fő- szerkesztő ilyen kicsinyes dolgokkal nem foglalkozik, a kiadóhivatal főnökéhez Lambert úrhoz utasítja őt, mert az ő hivatása az 50.000 frank hallgatási dijat felvenni,

Nem fél Lionel a kópviselőháztól sem, mert tudja, hogyha harc fejlődnék ki, a győztes ő maradna. Fényesen ól. Libóriás portást tart, automobilon jár, költőket felemel, vagy a feledésbe visz, még miniszterek is hódolnak neki. Győzedelmeskedik mindenkin. A kiadóhivatal főnökének felesége bármikor rendelkezésre áll, Lilas Suzette Páris közkedvelt szinószuője a kedvese s kegyből titkárrá teszi meg egy jó barátja özvegyét, Helonin Jaquelinet. Ez utóbbi is már-már kelepcéjébe kerül, a midőn megjelenik a főszer kesztő öccse Regis Eugene, ki e nőt szereti s látván a helyzetet, Jaquelinet menekülésre készteti.

Lionel nagy meglepetéssel értesül a nő elhatározásáról, mindenáron bírni óhajtja őt s e pillanatban még a miniszter jövetele is hidegen hagyja. Mindhiába. A nő erős marad s végleg távozik a szerkesztőségből. Csak a harmadik felvonásban tudja meg, hogy az, ki e nőt karmaiból kiszabadította, nem más, mint testvéröcscse. Ocscsóvel szem- beszáilani nem mer és beleegyezik, hogy azJoquelinet feleségül vegye.

Hiszen igaz, hogy e mese eléggé sovány, de szerkezete jól megkonstruált, az alakek élethüek s a bemutatott rajz igen találó. Azt mondják, hogy a szerző egyik tényleg