Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-05-14 / 39. szám

Tizenharmadik évfolyam. 39. szám.___________________Sátoraljaújhely, 1910. Szombat, május 14. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazínczy-utcza 2. iadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. POLITIKAI ÚJSÁG. LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Ur. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Neg. évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk A lemondás. Ez egy idegen szó. Magyarul körülbelül annyit jelent, mint vá­gyaink önkéntes elfojtása, nemzeti jogos kívánalmaink szegreakasz- tása. Ez az előttünk érthetetlen fogalom egy materialista csoport mostanság uj kiadást ért szótá­rában jön elő ; ugyanabban, a melyben az eszmény fogalma az­zal a kitétellel szerepel, hogy „jelszó1*. A lemondás fogalma még a jelszóénál is kishitübb. Ezt eléggé megvilágítja az, hogy magának a szótárnak a szerkesztője, gr. Tisza István is megtagadta. Összebor­zadt a lelkiismerete a sárospataki vár történelmi levegőjében és mikor ez a szó az ajkára jött, két­ségbeesetten kezdett mosakodni, hogy ő a lemondásáról mit sem tud, arról hallani sem akar. Hát aki támadás nélkül igy tud védekezni, az már félig beisme­résben van. Oui s’excuse . . . Mert Sárospatakon igazán senki sem támadta, senki sem vonta felelősségre Tisza grófot. Úgy hallom, halotti csendben vonult végig az utcákon. De azért ott se tagadta meg magát a politikai haszonelviség prófétája. Rideg elméletét sietett ráborítani a Rákóczi-korra és tör­ténelmünknek ez a fényes kor­szaka egyszerre elborult. Rákóczi alakja úgy összetöpörödőtt, mintha a vásáros bódé torzító tükrébe állították volna be. Izzó hazafi- sága álmodozássá, véres dicsőségű szabadság harca levegőcsépléssé üresedett. Es Rákóczi felett azért kellett igy pálcát törni, mert „nem volt eléggé számitó.“ Ezt egy magyar ember, egy magyar államférfit] mondja ! Most tehát tudjuk már, hogy Rákóczi szabadságharca haszon tálán dolog volt, meddő munka, amire kár volt az időt pocsékolni, mert hisz Rákóczi minden ered­mény nélkül kibujdosott. Vájjon mit kellett volna Rákó­czinak csinálnia, hogy Tisza is olyan fényesnek lássa az ő alak­ját és politikáját, mint aminőnek mi látjuk. Az volt-e a hibája, hogy küzdött vagy az, hogy a vagyonát elvesztette és nem volt eléggé számító, hogy lemondás árán visszaszerezze azt? Hogy torlódnak az uj jelszavak! Úgy látszik a lemondás honfi erénye hiányzott Rákócziban ; azért nem lehet elég nagy a Tisza sze­mében. Igazán megdöbbentő, hogyan lehet ekkora cynismussal megha­misítani egy fényes történelmi korszakot; hogyan lehet az op- portinizmus lélekölő elveivel las- sankint kiirtani történelmünkből a nagy eszmék kultuszát. így fest a materialismus gyakorlati alkalma­zása atörténelemre. Egy elretten­tőén kalasszikus példa. Ezer szerencse, hogy a nem­zeti öntudat nem ecsedi láp és hogy a diadalmasan élő és vi­rágzó nemzeti öntudat televény humuszából nem lehet oly köny- nyen lecsapolni a nagy, törté­nelmi felbuzdulásokat és emléke­zéseket, — meghagyva a lélek­telen visssafejlődés talajául a le­mondó, számitó okosság szikkadt iszapját. Mi haszna volt az „álmodozó Rákóczi“ lelkesedésének? Nem lel­kesedni kell ezért a magyar föl­dért, hanem jói megtrágyázni. Függetlenség, önállóság, lelke­sedés — lemondás, számitás, trágya . . . Készülnek az uj jelszavak! Ambrózy Ágoston. — május 14. Az Andrássyak. Tény, hogy gróf Andrássy Sándor itt volt a Kazy programmbeszédén. Sajnos, tény, hogy ő is, Andrássy Gyula gróf is, támogatják ezt a kormányt. Szomo­rúsággal és bámulattal látjuk ezt. Nem is említjük a politikai részt. Hogy ez a kormány minden nemzeti törekvés letörésére jött ide s ilyen kormányt nem támogathatnak a 905- ös nemzeti küzdelem vezérei. De nézzük a tisztesség szempont­ját, amely iránt Andrássyék annyira érzékenyek s amelyhez való ragasz­kodásuk szerzett oly nagy tiszteletet a nevüknek. Ez a kormány kinevezte főispán­nak azt az Erősdy Sándort, azt a Szász Józsefet, akiket tisztességbe ütköző vétségekért csapott el An­drássy Gyula. Es mi történik Zemplénben ? Nem tudná Andrássy gróf, bogy ki az a Székely Elek, ki az a Molnár János? Mind a kettőt Meczner főispánsága alatt csapták el, mind a kettőnek az ügye Andrássy előtt volt. S most ezek itt a kormánynak és Meczner- nernek főemberei. Es Székely Ele­ket, akit oklrathamisitás gyarlójáért csaptak el, Meczner Gyula vissza | akarja helyeztetni a polgármester­ségbe. Nem tudják ezt az Andrássy gró­fok? Es támogathatnak olyan kor­mányt, amely ilyen tisztességtelen eszközökkel dolgozik ? fíagy emlékek. Amikor most egy gonosz, nem­zetrontó hatalom ellen vívunk el­keseredett harcot, idején való lesz visszaemlékezni régi küzdelmekre a legnagyobbak egyikére, amit Ujhelyben a függetlenségi párt diadalmasan megvívott. Harminckilenc esztendővel ez­előtt 1871-ben történt, hogy az újhelyi választókerület képviselő­jévé választotta gróf Lónyay Menyhért miniszterelnökkel szem­ben Matolai Etelét. Fényes, dicsőséges nagy diadal volt az. Nem egy ismeretlen, ide­genből jött egyszerű államtitkár volt a kormánypárti jelölt, ha­nem maga a hatálmas, gazdag nagy ur, Magyarország miniszter- elnöke. Es megbuktatta Ujhely polgársága. Lelkesedjünk a múlt idők nagy emlékein. Mutassuk meg, hogy nem vagyunk silányabbak, mint apáink voltak. Ahol megbukott Lónyay Menyhért, a miniszter- elnök, ott hiába próbálkoznak államtitkárocskákkal. Ha a minisz terelnök nem tudta letörni Ujhely kuruez népét, nem fogja azt el­érni se Kazy, se Meczner. A fényes eredményű küzdelem történetét maga Matolai Etele volt szives megírni lapunk szá mára. Itt közöljük a nagyérdekü le­írást : Az 1869—1872-iki országgyűlés vége fele közeledett 1872 ben április hóban kellett a 8 évnek lejárni, — tudva­levőleg akkor még a választások 3 évre szóltak — a mi szerintünk he­lyesebb is volt. A mi kerületünk akkori képvise­lője néhai id. Andrássy Gyula gróf, addig miniszterelnök és honvédelmi- miniszter 1871 év végén a külügy­miniszteri tárcát ve vén át, kerüle­tünk képviselete természetesen meg­ürült. Az időközi képviselő-választás de­cember hó 28-ára tűzetett ki. A sors úgy hozá magával, hogy a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvénynek épen az 1872-iki újév vei kellett végrehajtatnia, aminek következtében az én másod-aüspáni tisztségemnek is meg kellett szűnnie. Ellenzéki barátaim tehát erősen ostromoltak, hogy vállaljam el az újhelyi kerület képviseletét. Legbuz- gőbban fáradoztak ezen néhai id. Farkas Lajos, Mezőssy László és többen. Én azonban vonakodtam, mondván, hogy az nem szegény em­bernek való, én nem költhetek és ami hivatali állásomat illeti, én a vár­megye második tisztviselője vagyok ezentúl a vármegye második tisztvi­selője nem alispán, de a főjegyző lesz. Reményiem, hogy főjegyzővé meg­választanak. Megjegyzem, hogy néhai Juhász Antal az eddigi főjegyző épen ekkor neveztetett ki királyi ügyészé Nyíregyházára. Eközben mint másod alispán akkor még úrbéri és tagositási biró Falkusra menék kitűzött tagositási eljárásra ha nem csalódom, december hó 18-ára. Ekkor egy bizonyos kedden Falkuson sürgöny jön Andrássy Aladár gróf akkori főispántól, hogy igen fontos ügyben jöjjek azonnal haza. A sür­göny vasárnap volt feladva, de én csak kedden délután kaptam meg. Estére megérkezvén, egyenesen a vár- megyeházára hajtaték. Fel akarok rögtön menni a főispánhoz, nem bo­csátanak be, hogy nála „conferentia“ van. Mentem tehát saját hivatali szo­bámba, amely most közigazgatási irat­tár. Említett barátaim már itt vára- kozának rám. Rábeszélésükre ismét csak fentebbi tagadó választ adám. Nemsokára azonban a „conferen- tiá“-ból egyformaszerü küldöttség lép szobámba, nóvszerént Bessenyey Gá­bor, Diószeghy János, Bartos Tiva­dar akkori tiszti ügyész, Magdzsár Imre és Weinberger Jakab. Elébiiklépve kérdém, mivel lehetek szolgálatukra, amire azt felelek, hogy hogy csak velem akarnak beszólni, mert ők a conferentia küldöttei. Ne­kem nincs titkom — mondám — ba­rátaim előtt: bátrsn beszélhetnek.“ De ők ismétlők, hogy csak nekem mondhatják, amit akarnak. A mellékszobába mentünk tehát, a hol előadták, hogy ők a volt minisz­terelnököt Lónyay Menyhértet akar­ják itt képviselőül megválasztatni, de azt akarják, hogy a választás egy­hangúlag történjék. Engem tehát arra kérnek, ne zavarjam vagy akadályoz­tassam kívánságukat, ne lépjek fel, hogy a választás egyhangú lehessen. „Uraim! feleiéin, hiszem én nem léptem fel, habár most is ostromolnak barátaim, de én nem szándékozom fel­lépni én a vármegye második tiszt­viselője voltam eddig, ezentúl a fő­jegyző lesz az és én reményiem, hogy főjegyzővé meg választanak “ Erre ők nagy sajnálkozást színlelve (vagy őszintén érezve ?) kinyilatkoz­tatták, hogy a vármegye tollát ellen­zéki ember kezébe nem adhatják, de legyek árvaszéki elnök: annak meg­választanak. Ez egyszerre fellobbantá büszkesé­gemet és mintha nem is gondolkoznám rögtön rámondám : „így hát e perc­től fogva képviselőjelölt vagyok 1 Nagyon sajnáljuk, mondák erre, de Megnyílt fővárosi mintára az „ELITE“ fényképészeti Saujhely, Petófi-utca 14. (az állami elemi iskolával műterem szemben. 6 darab Uisiíkép 4 korona, 6 darab Kabinetkép 8 korona Lapunk 6 oldal,

Next

/
Thumbnails
Contents