Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)
1910-05-14 / 39. szám
39. szám. (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, május 14. én sarkon fordulva, visszamentem barátaimhoz azzal, hogy most már elfogadom a jelöltséget. Lett erre nagy éljenzés és barátaim azonnal szétmen- tek a kerülethez tartozó falvakba korteskedni. Én pedig szobámban, nyugodtan végeztem másod alispáni még fel nem dolgozott teendőimet. Néhány nap múlva a főispán ismét meghitt magához Velejtére. Rá akart venni, hogy lépjek vissza. Úgy tett mint a gyerekkel tesznek, mondják neki „van valami a zsebemben neked adom ha jó leszel“. Nem monda ugyan ezt, de elég világosan lehetett érteni, hogy nem puszta ígéret, de már valami kész dolog. Én úgy sejtem, hogy kész kinevezés volt királyi táblai bíróságra. Erre csak azt mondhatám, bogy megválasztásom nagyon kétséges és nagyon el vagyok készülve a bukásra, de most már becsülettel vissza nem léphetek, mert azzal barátaimat, pártomat meg csalnám. Többé e tárgyról nem beszéltünk egymással. * A választást az ellenfél részéről a főispán, Szirmay Ödön és Komáromi József — akkor első alispán — intézték. Több ember ösmerettel nagyon könnyen biztosíthatták volna — ha nem az egyhangú megválasztatását a miniszterelnöknek — azt okvetlenül, hogy én ne lépjek fel. Haladék nélkül össze kellett volna hívni egy általános párt nélküli conferentiát még mielőtt a Lónyay miniszterelnök nevét kimondanák. Azon én is meg jelentem volna és ha akkor meg kérdeznek van-e szándékom fellépni és tagadó válaszomra kezemet kívánták volna, kezet adtam volna rá, hogy fel nem lépek és akkor azután hiába ostromoltak volna barátaim. De nagy hiba volt részükről az ilyen általános jelülő értekezést elmulasztani és csak mint a katonai napi parancsban kiadni, hogy Lónyay Menyhértet kell megválasztani — azért is, mert ezzel nemcsak említett közelebbi barátaim, de az újhelyi polgárság általában nagyon sértve érzé magát, hogy meg sem kérdezik, kit kívánnak jelölni csak mintegy megparancsolták, hogy Lónyay Menyhértet kel! megválasztani. Tehát „azért sem“ mondák — éljen Matolai! és nagy részben ez okozta azt a nagy lelkesedést, amelylyel nemcsak magok a választók, de Ujhely lakossága általában ragaszkodott megválasztatásomhoz. * Megjött végre a választás napja 1871. deczember hó 28-án. Rendkívüli csikorgó hideg, kemény csípős éjszaki széllel. Akkor még a törvény nem intézkedett arról, milyen sorban szavazzanak a kerülethez tartozó községek, ez a választási elnök tetszésére volt bízva és ő kiraondá, hogy a helybeliek utoljára szavaznak. Egyszer rávettek, hogy jöjjek ki megnézni, mi történik kint és történetesen épen érdekes jelenetet láttam, mint vezeti be szép kis szürke paripán Paysoss János barátom a Legényei és környékbeli választókat. De engem is felkaptak és éljenzéssel hordoztak egy ideig, amiért is mihelyt szabadultam, haza menék és ki nem mozdulók többé lakásomról. A szavazás csak egy helyen folyt a vármegyeházán. A választási elnök Bessenyey Gábor volt helyettese Dió- szeghy János. A szavazást megszakítani, vagy épen folytatását másnapra halasztani nem volt szabad. Mikor a falvak leszavaztak, kisebbségben va- lánk. Ekkor a mieink kocsinkon is bor- dották össze a szavazókat, még a betegeket is kihúzták az ágyból, kocsin vitték szavazni és vitték vissza. Mivel mint már emlitém rendkívüli hideg volt, a Lónyay párti választóknak tüzet raktak a vármegye háza körülépitett szélmentes, udvarain a mieink pedig házaikból összehordott fából tábori tüzeket raktak az utczán, a hová választóknak ételt italt hordottak az asszonyok, kérvén, buzdítván őket, hogy csak tartsanak ki, ne hagyják el helyüket, mig le nem szavaznak. A zsidóság (sit venia verbo) szerinte kivétel nélkül ami pártunkon volt, Szegény kedves feleségem akkor, majd féléves házasok valánk vacsorát készített, hogy akik ott kint fázva éhezve várják be az eredményt az után valamit ehessenek nálunk. Ez volt összes választási költségem — pénzben semmi. Magam egy karszékbe (fauteuilbe?) ülve elaludtam. Éjfél utáni 1 és 2 óra közt nagy lármával diadalittasan rontottak be néhányan a Schön Fülöp volt önkéntes bajtársam vezetésével. — »Megvan, győztünk 1“ stb. kiabálással és hittak átvennem a megbízatást. Fáklyás zenével is megtiszteltek, amelyen Fejes István barátom üdvözölt. Feljöttek néhányan (emeleten laktam) vacsoráim is, nagyon vegyes társaság, de kevesen, mert természetesen ilyenkor átfázva, inkább lenyugodni vágytak. Megvoltam tehát választva 37 szótöbbséggel. Megválasztatásom ellen kérvény nem adatott be. Választóim nagy örömükben a két elnöknek Bessenyey Gábornak és Dió- szeghy Jánosnak is fáklyászenével akarták pártatlan, igazságos eljárásukért elösmerésüket nyilvánítani, de ettől az ő komoly kérésökre el- állottak. Matolai Etele. Érdekesnek tartjuk leljegyezni, hogy azok közül, akik 1871-ben Matolaira szavaztak, a következők élnek még ma Ujhelyben: Jelenek Adám, Danyicskó János, Szilvási József, Reinhard Gyula, id. Horváth József, Vályi Sámuel, Reth Betnát, Elek Sándor, Reichard Dávid, Lővy Adolf, Orosz Mihály, Kun Frigyes. Ezeken kiviil persze sokan élnek köztünk, akiknek akkor még nem volt ugyan szavazatuk, de mint fiatal emberek élénk részt vettek a küzdelemben s most is örömmel emlékeznek rá vissza. Lelkesedjünk a múlt emlékén s tanuljunk belőle! — május 14, A központi választmány gyűlése. A központi választmány folyó hó 19-én gyíilésezik. Ekkor tűzik ki a választások idejét s megválasztják az elnököket. A főispánék mindent elkövetnek, hogy e hatalmi állásokhoz az embereiket juttassák, mert jól tudják azt, hogy a központi vála>zt- raányban az ellenzék többségben van. Kazy beszéde. Mondják, hogy Kazy államtitkár programmbeszéde nevetséges és szánalmas volt. Nem akartuk hinni, de megkaptuk a beszéd teljes szövegét s most már értjük, miért közölték ezt csak kivonatban a főispán lapjai. No, mi helyrehozzuk a mulasztást s leközöljük egészben a fényes államférfim e szónoki remekművét. Bizony mondjuk, hogy akármelyik falusi biró tartalma- sabbbat, szebbet és okosabbat tudna mondani. Hát csak gyönyörködjék a muszkapárt jelöltje lángelméjében. lm itt a beszéd hiteles szövésre: Tisztolt uraim ! Szeretett polgártársaim ! Méltóztassauak megengedni, hogy én mindenekelőtt kinyilatkoztassam azt, hogy ón nekem már ma egy végtelenül szerencsés napom van. Szerencsés napom van pedig, azért, mert a mi közgyűlésünket, itt gróf Tisza István megjelenésével megtisztelni kegyeskedett. Es ép azért én, mint az Önöknek képviselőjelöltje, úgy a magam, mint az én testvéreim nevében is, hálás küszö- nötemet nyilvánítom. En, tisztelt Uraim, mindenekelőtt méltóztassanak most megengedni, hogy ezt az alkalmat, ezt a szép alkalmat felhasználjam arra, hogy az én tisztelt polgártársaimnak, az én kedves barátaimnak legmelegebb magyar szivem mélyéből eredő hálás köszönetét mondjak azért a véghetetlen megtiszteltetésért, hogy nemes Zemplén vármegye sátoraljaújhelyi választó- kerületének jelöltségévé engem kijelölni kegyeskedtek és engemet ezzel a nagy tisztelettel engemet elláttak. Méltóztassanak most pedig megengedni, hogy én ünnepélyesen ezt az alkalmat kihasználjam arra, hogy én magyar szivem mélyéből mondjak köszönetét ezért és egyúttal ünnepélyesen kijelentsem, hogy a jelölt sóget ezennel elfogadom. En, tisztelt uraim, mint méltóztatnak tudni, a nemzeti munkapártnak a lelkes, tes- testől-lelkestől odaadó hive vagyok, mert ón tisztelt uraira egészben a mi boldogságunkat, Magyarorrzág felvirágozását csakis az őszinte, becsületes és tisztességes munkában látom. En, tisztelt uraim, ne kívánjanak tőlem máma politikai nyilat- kozatkozatokat, mert hiszen én rám nézve máma nem alkalom akkor, amidőn közöttünk ma Magyarország legnagyobb politikusa, gr. Tisza István és aki ma úgy is megteendi az ő politikai nyilatkozatait, azokat a politikai nyilatkozatokat, amelyekhez én hűségesen ragaszkodom és csatlakozom. Tisztelt Uraim ! Jelszavakat és Ígéreteket, üres ígéreteket ne kívánjanak tőlem. Mert tisztelt uraim! a jelszavak és Ígéretek ideje elmúlt. Hanem igen is, tisztelt uraim fogjunk össze, karöltve dolgozzunk és dől gozzon minden igaz magyar ember és ha ezt megtesszük, akkor el fog jönni az az idő, amikor a jó Isten, az egeknek Istene megsegít benuün kot és amikor mindazon jogos kívánságaink, a mik minden magyar ember szivében benne élnek, önként a mi ölünkbe fognak hullani. De, tisztelt uraim, azt se kívánják ón tőlem, hogy én ellenfeleimet lebecsméreljem, mert tiszteit uraim, se orozva támadni, se pedig aláírás vagy pedig név nélkül szitkozódni nem szokásom. Tisztelt Uraim ! En 32 évi hivataloskodás után, tehát a szerény, csendes, visszavonult munka után jutottam azon polcra, amelyre most dolgozom. Ennélfogva tisztelt uraim, én tőlem üres szavakat vagy frázisokat ne méltóztassanak kívánni, mert én, tisztelt uraira, továbbra is a becsületes, nyugodt, tisztességes munkának óhajtok hive lenni. Tisztelt Uraim ! Mint méltóztatnak tudni, a múlt év tavaszán a kópviselőház teljesen munkaképtelenné vált és beállott az a szerencsétlenség, amit egy szóval ex-lexnek neveznek. Tisztelt Uraim. Aki nem él a nyilvános életben, nem él a politikában, nem avatkozik bele a közügyekbe, az annak a jelentőségét nem ismeri. De tisztelt uraim az a jelszó, az az exlex, ami hasonlítható egy épülethez, amit fedél nélkül hagyuak s a végén a sok esőzés után összedől. Tisztelt Uraim! Ez az a veszély, ami bennünket fenyeget és ha igy tovább tart, tisztelt uraira, akkor Magyarország el fog szegényedni és mindnyájan a nyomoruság, a szegénységbe fogunk jutni. Tisztelt Uraim ! Az én működési köröm, amint méltóztatnak igen jól tudni, az a magyar földművelés terén nyilvánult ez ideig. Szerény, de becsületes munka területe. Tisztelt Uraim! Azonban, midőn azt mondom, hogy dolgoztam és dolgozni fogok a földmivelés ügy terén, nem azt jelenti, hogy én ezzel az ipart és kereskedelmet lekicsiny- lenóm. Ellenkezőleg azt tartom, hogy ez a három fogalom: földművelés, ipar és kereskedelem egymást kell, hogy kisegítse. Mert tisztelt uraim, a magyar gazda hiába fog termelni, hiába fogja terményeit a piacra dobni, ha kereskedelem nincs, akkor nem fogja tudni értékesíteni. De viszont, tisztelt uraim, az iparnak a kereskedelemnek akkor fog felvirulni, ha a magyar gazdának eléri az Isten áldása, a jótermés. Tisztelt Uraim ! A mi a földművelést általában illeti, úgy röviden, de főpontjaiba az én prograramom, da tisztelt uraim, hogy a magyar földnek a termőképességét még noiná- lunk nagyon, de nagyon kell fokozni, mert tisztelt uraim, ha mi a föld termőképességét nem fokozzuk, ha még úgyszólván parlagon heverő földeinket termőképessé nem tesszük, az esetben tisztelt uraim, a nagy terheket s a most beállott óriási drágaságot elviselni nem fogjnk birni Tisztelt Uraim! Röviden akarok csak egy pár pontra kiterjeszkedni, igy a többi közt az itt a környéken lévő képességeket közel érdeklő dolgokra. Ilyen tisztelt uraim a legelő kérdése. A legelőket feljavítani, ha kell, állami áldozatokkal elősegíteni azoknak fejlesztését, községeket, a melyek legelővel még nem bírnak elősegíteni, hogy legelőt szerezhessenek, ez egy sokkal nagxobb kérdés, semhogy azt röviden kitudnám fejteni, de tisztelt uraim ezt lelkiismereti kötelességemnek fogom tartani. Es tisztelt uraira, hogy ha a legelőinket kellőkép feljavítjuk, mindenütt legelőket teremtünk, akkor elfogjuk érni azt, hogy a gazdaságnak nagyon fontossága, az állattenyésztés is felfog virulni. Az állattenyésztést tisztelt uraim, megfelelő tenyészállatok kiosztásával elősegíteni egy fontos programm pontunk. De tisztelt uraim, van a magyar gazdának, a kisiparosnak, a kereskedőnek és de különösen a földmives népnek egy fontos kérdése, az úgynevezett háziipar kérdése. Mert tisztelt uraim, a háziipar az. ami azt az időt, amikor a gazda dolgozni az időjárás viszontagságai folytán nem képes, akkor nekik munkát nyújt és elősegíti azt, hogy azt az időt is tó 1 viz hó idején, kérem kellőkép kihasználhassák és lucificálhassák. De a háziiparhoz, kérem alásan, szükséges az, hogy háziipari tanfolyamokat rendezzük. T&hát programra pontjaink közé tartozik a háziipari tanfolyamok, szervezése, amelyeknek első kötelessége kikutatni azt, hogy minden vidék miféle háziiparra hajlik és miféle házi iparok azok, amelyeket, legjobban természeténél fogva ellátni képes lesz. Tisztelt Uraira ! A különböző a gazdák, az iparosok és kiskereskedők kellő olvasmányokkal is való ellátására, a népkönyvtárak által elősegíteni a kultúra emelkedését, szintén egyik fontos kérdés. Klein Kálmán kelengye, ruhaszövet s divatáruháza SÁTORALJAÚJHELY, Wekerletér 5. Női divatkelmék, selymek, ruha díszek, női- és férfi divatáruk állandó nagy választékban és rendkívül olcsó árban. Napernyőkben mesés újdonságok. :" ... Vidékre minták díjmentesen küldetnek. *18®%
