Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-04-30 / 35. szám

35. szám (3) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombaj, április 30. leuségi pártra és annak egyes tag­jaira. Nem riad vissza ez a kipró­bált félhivatalos nyomtatvány a leg különfélébb hazudozásoktól sem, csakhogy félrevezethesse a polgár­ságot. Legutóbbi számában például arról panaszkodik a kitűnő félhiva­talos, hogy Móré Dánielt a függet­lenségiek névtelen levélben fényé getik, amiért belépett a munkapártba. — Hát — csupán az igazság ked­véért — ki kell jelentenünk, hogy a Zemplénnek ez a híradása hazug rágalom, mely félrevezetésre Íródott. A mi polgárságunk sokkalta fino mabb lelkületű, minthogy egy Móré Dánielt — aki pénzért adta el a lel­két — figyelemre méltasson. Eré­nyire a mi polgárságunk nem ala- csonyodik le, mert Móré Dániel — mióta eladta a lelkét — az újhelyi polgárokra megszűnt létezni. — Lehet hogy Móré Dániel kapott ilyen le­velet, de azt nem független érzelmű polgár irta, hanem vagy Móré Dá­niel íratta magának, vagy a musz­kák oldalán gyártotta más azért, hogy megrágalmazhassák a mi be­csületes polgárságunkat. Csakhogy ilyen körmönfont csel vetéseknek nem fog ám felülni józan eszü ember. fíők a választási harcban. — A függetlenségi érzelmű nők gyűlése.— A hazaszeretetnek, a függet­lenségi eszme iránti tántoríthatat­lan ragaszkodásnak nem egy fé­nyes példáját nyújtotta már en­nek a városnak becsületes pol gársága. Nem egyszer adták ta nujelét áldozatkészségüknek, ami­kor a függetlenségi eszme dia­dalra juttatásáról volt szó. Most is, a választási harc küszöbén már sorompóba léptek a függetlenségi érzelmű polgárok, de harcvonalba állottak a független érzelmű höl­gyek is. Elhatározták, hogy ami­kor gonosz módon törnek szabad­ságunk, törvényeink ellen, amikor a mi szükebb hazánkban: Zem­plénben a leghitványabb fegyve­rekkel igyekeznek kivégezni a függetlenségi eszmét és elbuktatni annak itteni jelöltjét, — ők is se­gédkeznek — amennyire erejük engedi — a férfiaknak abban, hogy a függetlenségi eszme győz­zön a választásoknál. Megalakították a hölgyek vá­lasztási ligáját és elhatározták, hogy minden szabad idejüket az agitációnak szentelik, kijárnak a falvakba agitálni és magukra vál­lalják a falusi választéknak a vá­lasztás napján való élelmezését. , E célra egy 100 tagú végrehajtó­bizottságot választottak, melynek diszelnöke: Matolai Ida, elnöke : Fuchs Jenőné, alelnökei: Nagy Sándorné és Hericz Sándorné, pénztárnok: Főző Józsefné, ellen­őrei: Kertész Ödönné és Rulics Jánosné úrasszonyok lettek. Tit­kárrá dr. Füzesséry Zoltánt vá­lasztották. Ilyen lelkesedéssel indulnak neki a függetlenségi oldalon a választási hadjáratnak. Ilyen ál­dozatkészséggel igyekeznek a füg getlenségi eszmét győzelemre se­gíteni az újhelyi hölgyek. Es ennyi lelkesedésnek, ilyen határtalan ál­dozatkészségnek vájjon ki tudna ellenállni. Ilyen lelkes táboron meg fog törni minden gonosz ár­mány, minden erőszak. * A nők választási ligája legkö­zelebbi gyűlését május hó 30-án, kedden délután 4 órakor tartja a csizmadia színben. — ápr. 30. Már pénzelnek. Szemérmetlen lel- ketlenséggel folyik a lélekvásár a túlsó oldalon. Érzik a muszkák, hogy a választók mag vannak győződve a függetlenségi párt igazairól és at­tól semmiféle maszlagolással eltérí­teni nem lehet, előveszik hát a leg- uudókabb, a leggyalázatosabb fegy­vert és pénzzel igyekeznek levenni a lábukról a gyengébb lelküeket. Legutóbb — szerzett értesülésünk szerint — Rácz Miklós (van-e ki e nevet ismeri ?) jogszigorló feledke­zett meg magáról és 3000 koronát ígért az Imregieknek iskolaépítésre, ha leszavaznak Kazyra. Csakhogy Rácz ifiur megjárta ám, mert meg­tették ellene megvesztegetés vétsé­géért a feljelentést a kir. törvény­széknél. Es igy fog járni mindenki, aki nem átal ilyen fegyverekkel harcolni pártunk ellen. fiz ipartestületi botrányok. — A főispán mindörökké betekint. — Immár teljes négy hete, hogy a főispán ur nem létező felrendelési joga alapján a törvény nyílt meg­sértésével magához vitette az ipar- testületi iratokat s azóta rajtuk ül és ki nem adja őket. Őrzi, mint a sár- kánykigyó. Es evvel teljesen meg­akasztja a közigazgatást, megakadá­lyozza a határozatok végrehajtását, a törvény érvényesülését. Főispánhoz méltó feladat 1 Itt van hatszáz becsületes iparos, akiknek joguk van választani s a főispán ur egyszerűen megfosztja őket ettől a joguktól. Sok gonosz törvénytiprás történt már Magyaror­szágon, de ilyen még soha. No de csak csinálja a főispán ur. Netn tart ez örökké. Lesz még tör­vényes kormány Magyarországon, nem is olyan sokára. Lesz még ereje a törvényeknek. Es akkor keserve­sen meglakol majd a főispán ur ezek­ért a törvénytiprásokért. * Az ipartestület volt és erőszako­san most is ott ülő elnöke most már nem ismer se törvényt, se szabályt, se tisztességet. Kötelességeit uem teljesiti. Tudja, hogy ő nagy ur. Bátran taposhat a törvényeken. Meg­védi pártfogója, a főispán ur, aki nek szintén legkedvesebb foglalko zása a törvényben való gázolás. Április 16-án Búza Barna iparha­tósági biztos intézett hozzá felszó­lítást, hogy hívja össze az ipartestü­let közgyűlését. Az ipartörvény 132 §-a szerint az iparhatósági biztos kí­vánságára köteles az elnök azonnal összehívja a közgyűlést. Bánja is Móró a törvényt. Neki a főispán parancsol, nem a törvény. Még csak nem is fjeit a felszólí­tásra, nem hogy összehívta volna a gyűlést. Búza most ezt bejelentette a ta­nácsnak. Azt is bejelentette, hogy bár az alapszabályok szerint minden hónapban legalább egyszer kell elői- járósági ülést tartani, még az idén egyetlenegyet se tartottak. Kérte, hogy a tanács szorítsa Mólót a tör vény megtartására. Hogy mit fog csinálni a szegény tanács, nem tudjuk. A törvény sze­rint kötelessége volna sürgősen in­tézkedni. A főispán szerint nem sza­bad Móréhoz hozzányúlni. Hadd ül­jön bent az elnöki székben, ne tart­son soha se közgyűlést, se elöljáró- sági ülést, pusztítsa el az ipartes- testületet. De mégis meglehet, hogy a ta­nács megint a törvényhez fogja ma gát tartani. Azért figyelmeztetjük a főispán urat, hogy siessen gyorsan ezt az aktát is felkérni betekintésre, mert még baja történhetik a becé­zett pártfogoltjának. * (Pillantás a jövőbe.) i5po. A régi megyeházát még mindig nem lehet lebontani, mert egy sarkában még mindig ott ül Meczner Gyula volt főispán, földig érő szakállal és ál landóan betekint az ipartestületi ira­tokba. /pp9. Az előbbi nemzedékből min­denki kihalt már. Csak Meczner Gyula él még. Már 160 éves aggas­tyán. De nem tud meghalni, mert még mindig nem készült el az ipar- testületi aktákba való betekintéssel. pp5o. Egész Európát uj vízözön borította el. Csak a legmagasabb hegyek látszanak ki. Minden ember elpusztult. Csak egyetlen bárka úszik a vizen. Benne ül az elagott Mecz­ner Gyula és az idők vasfogától szaggatott arccal szünet nélkül be­tekint az ipartestületi iratokba. 299S0. Az Ur: Fiam, Gábriel ar kangyal, fújd meg a trombitát, kez­dődhetik a végítélet, legyen vége a világnak. Gábriel arkangyal : Nem lehet uram. Minden ember megha’t már, de egy még mindig él. Meczner Gyula még most is ott ül a Magas­hegy tetején és folytonosan betekint az ipartestületi iratokba. (A végítéletet elhalasztják.) # (Részlet egy mezőőri jelentésből.) Bekísértem egy lovat, mert kárban találtam. A vetésben volt és igen sok kárt csinált. Úgy gázolt a ve­tésben, mint Meczner Gyula a tör­vényben. Pedig, ha már olyan nagyon sze­ret a főispán ur betekinteni, hát tekintsen csak be egy kicsit, pl. egyes községek háztartásába. Meg­láthatja, hogy milyen nagy rendet­lenség van itt-ott, aminek orvoslása igazán bele tartozna a főispán úr felügyeleti jogkörébe. Például Sárospatakon botrányosan hanyag a községi pótadó behajtása. Van ott egy földbirtokos, magas hi­vatalban levő ur, aki már négy éve nem fizetett községi pótadót s több mint 1600 koronával van hátralékban. így persze, hogy megakad a ház­tartás Sárospatakon. Tekintsen csak be ebbe a főispán ur és utasítsa a főszolgabírót, hogy kötelessége sze­rint hajtsa be az adót. Ha kiváncsi, megmondjuk annak az úrnak a ne­vét. — ápr. 30. Borsai visszalépett Mint értesülünk, a főispán urékat már elérte az első kudarc. Borsai Miklós, a mádi kerület muszkapárti jelöltje vissza lépett és Bernáth Béla független­ségi párti ellenjelölt nélkül áll. Es — hisszük — az első kudarcot rövi­den követni fogják a többiek. Politikai morzsák. Nők az alkotmányban. A választás is harc. Nem is tu1- ságosan sokat különbözik más had­járattól. Ennek a viselésére is az szükséges, amit hajdan Montecuccoli hirdetett: pénz, pénz és megint csak pénz. De még sem az a sereg győz itt sem, amelyet pénzzel győznek, hanem amelyik jobban győzi — lel­kesedéssel. Ez pedig kétség kivül a mi táborunk. Látszanak is már ennek a mindent magával ragadó lelkesedésnek a nyomai. íme, a férfiak, a harc ör­dögei mellé odasorakoznak immár a harc angyalai: a nők is. Ok majd belelopják a harc érdességébe az édességet és a hadakozás prózájába a poózist. A magyarok Istene bizo­nyára aranyos jó kedvében vezérelte őket hozzánk. Isten hozta őket I A kivlritott felöltő. Kazy ur jónak látta megtekinteni a harctért, amelynek ő nemsokára politikai elesettje lesz. Kétségkívül barátságos és lovagias természetű ember: első sorban s politikai el­lenfeleinek mutatkozott be. De mindez nem teszi előttünk semmivel se szebbé és elfogadhatóbbá azt a kár- hozatos politikai irányt, amelyet képvisel és amelynek megbuktatá­sára szövetkezni minden igaz magyar erkölcsi kötelessége. Hogy Ujhelyben sokan, nagyon sokan gondolkoznak igy, azt Kazy ur is tapasztalhatta. Legjobban az alábbi esetből. Egy helyen, amig az ál'aratitkár ur bent tiszteletét teszi, az előszo­bában hagyott felöltőjén hirtelen, mint a villára, megjelenik egy nem­zeti szinü szalag ezzel a felírással: Éljen Búza Barna I Tündéri ujjacs- kák varázsolták-e ezt oda, vagy más égi hatalom, ki tudná? De az állam­titkár urat bizonyára megdöbbent­hette az igazságnak ez a csuuaszerü hirtelen megnyilatkozása, a „mene tekel ufarzin". Igen, államtitkár ur, az igazságnak csudatevő nagy ereje van : átüt az kövön, vason, sőt még a legmunka- pártibb — felöltőn is. A „Róka“, a Holló meg a sajt—ó. Ezt a mesét mar gyermekkorunk­ban hallottuk, de ez rég volt és ta­lán nem is igaz. Azóta nagyot vál­tozott a világ és Róka koma még sokkal ravaszabb, mint akkor volt. Ma már talán olyan ravasz is lehet, mint teszem azt Zemplénmegye fő­ispánja, mert, mint minden, a róka ravaszsága is fejlődik. Aztán ma már fordított világot élünk. Nem a Róka dicséri a Hollót, de a Holló a Rókát. Mert hajdanában sajtra vásott a foga a Róka komának, ma már erre nincs szüksége. Tele a zsebe minden jó­val, hisz küld Kazy, ha kell még pezsgőt is. Ellenben nem tetszik Róka komának a saját bőre. No- gvon is vastagnak találja és ez zse- nirozza, hiszen igy, aki ránéz, mind­járt tisztában van vele. Aztán rös- telii, ha u°:yar> tud valamit röstellni, hogy régen nem akarta kitűzni a király kedvéért a zászlót és ma már szeretne megismerkedni a királlyal és vele együtt „munkálkodni". Ma már, tehát, nem sajtra, de „sajtóra" van szüksége, hát megint csak a hollókra van utalva, akiknek finom, melengető flastrom tollúk van. De- hát hogy is kezdjen velük tárgyalni, hiszen már ismeri mindenki, hiszen nem mennek már lépre ? Róka ko­mának jó szimatja van, nem fordul ő öreg tapasztaltakhoz, akik ismerik, hanem fog magának egy fiatal, ta­pasztalatlan naiv Hollócskát, akit hízelgésével annyira behálóz, hogy szegény odaadja saját tollát, hogy Róka komát tisztességesebb színben tüntesse föl. Szegény — Hollócska I Aki azt hiszi, hogy ez mese, té« ved. Szomorú valóság és ez Ujhely­ben történt, Á vasutasok szavazási szabadsága. Nem kell félni. Borzasztóan ijesztgetik a vasuta­sokat, hogy nagy presszió lesz és meglakol, aki mer a függetlenségi párrta szavazni. Erre feleletül itt közöljük az alábbi hirt. Olvassa el minden

Next

/
Thumbnails
Contents