Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)
1910-04-30 / 35. szám
35. szám. (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, április 38. ségeit — állandóan az egyik gyér mekénél lakik — Osztrákoknál; másik gyermekéhez meg, Magyarhoz, csak látogatóba jár néha. Nem csuda — és ez lélektani alapon könnyen megfejthető — ha minden pártatlanság és igazságérzet dacára is tova-tovább több szállal kapcsolódik a szivéhez az a gyermek és ennek a családja, aki állandóan ott sürög-forog mellette, mint a másik, akit csak olykor-olykor lát. így hát az előbbi gyermek igazi, vagy vélt érdekei megóvására önkéntelenül is jobban törekszik, mint a másik gyermek érdekei előmozdítására amazóval szemben. Mikor aztán a Magyar az önálló jegybankot kéri vagy más ilyféle dolgokat, amit őt az atya belátása és beismerése szerint is teljes joggal megilletik, Osztrákok körülveszik az ősz atyát és arra való hivatkozással, hogy e kérelem teljesítése nekik kárt okozna, meg tekintélyüket is mélyen sértené, arra kérik a lélektani törvények szerint akaratlanul is hozzájok huzó atyát, hogy ne teljesítse a Magyar kívánságait. Az atya helyzete ilyenkor nagyon megnehezül. Igazságérzete összeütközésbe jut az egyik gyermeke iránti becéző szeretetével. Hogy a döntés mentői nehezebb legyen, Osztrákék rámutatnak ilyenkor arra is, hogy hiszen mindazok a kívánságok, amiknek teljesítése nagyon, de nagyon előmozdítaná a mostoha testvér boldogulását, eme testvér családjában nem találnak osztatlan helyeslésre. Rámutatnak nagy garral arra, hogy magában a családi tanácsban — az országgyűlésen — sokan ellenzik e kívánságok hangoztatását. Az uralkodó erre való tekintettel, meg azért is, hogy ne kelljen neki a két testvér közt dönteni, mert akárhogy dönt is, fájdalmat okoz az egyik részen, lebeszélni igyekszik ugyan Magyart kívánságai hangoz, tatásáról, de egyúttal újabb próbái is tesz. Elrendeli, hogy a Magyar hozzátartozói (a nemzet) újból válasszák a családi tanácsot (a parlamentet). így akar tisztába jönni azzal, hogy Magyarék csakugyan ki- vánják-e még most is a nemzeti jogok megvalósítását. Ennek a próbának az eredménye rendkívül fontos, mert hivatva van nagy befolyást gyakorolni az uralkodó elhatározására. Ha u. i. a nemzet ismételten a nemzeti jogok megvalósítása mellett dönt és szilárdan ragaszkodik igazaihoz, ezt a körülményt a Felség az osztrákok ellen szegezheti érvül és ez királyi elhatározását lényegseen meg fogja k'óny- nyiteni. így tehát azok, akik a függetlenségi párt jelöltjeire szavaznak és ezzel az uralkodó kényes és nehéz helyzetét könnyítik meg, tulajdonképpen a király mellett is szavaznak, nemcsak a nemzet ügye mellett. Jót cselekszenek ezek minden irányban. Abban az irányban is, hogy a nemzet és királya közti összhang létesítését előidézni törekszenek. Hiszen a nemzet és a király közti ellentétet éppen azok idézik elő és azok élesztik, akik a függetlenségi párt ellen foglalva állást, lemondanak a nemzet jogairól és igy a Felség szemeiben az osztrák álláspontot erősitik a magyarság érdekei rovására. A zsidóság, jól tudjuk, általában szereti és tudja értékelni a szabadságot. Hiszen most is éppen a pe- szach, vagyis a szabadság ünnepének napjait üli meg. — Lehetetlen tehát, hogy kellő érzéke ne legyen neki a magyar nemzeti jogok kivívása iránt és hihetetlen, hogy ne akarná érte a küzdelmet felvenni, ha az a — különben nemes érzelmeken alapuló —• előítélete eloszlik, hogy ezzel az uralkodó iránti tisztelete csorbulna és illetve, hogy ez vallásos érzelmeivel össze nem férne. Kérjük ama zsidó hiten levő pol gártársainkat, akiket e szerény fejtegetésünk illet, hogy jóakaró szavainkon a szabadság ünnepe alatt elmélkedjenek és sorakozzanak ők is a nemzeti jogokért küzdők egyre növekvő táborába. Ezzel hazának és királynak egyaránt szolgálatot tennének. fi talpfákról. A Zemplén valami talpfa történetet ir rólam. Gorombaságaira nem reflektálok, de tényállításaira felel nem kell. Azt írja, hogy egy ur elbeszélt nekem valami talpfa-panamát s kért, hogy e miatt interpelláljak és én azt feleltem, hogy nem tehetem, mert kormánypárti vagyok. Ez nem igaz. Tény, hogy egy ur egyszer a vonaton beszólt nekem talpfa-panamáról. En kértem, hogy adjon adatokat, s okvetlenül interpellálni fogok. Nem csak adatokat nem közölt, hanem még annak a képviselőnek a nevét se akarta megmondani, aki szerinte részes volt a panamában, úgy hogy ezt mai napig se tudom, pedig nagyon kértem, hogy mondja meg. — Ha megmondta volna, feltétlenül interpelláltam volna miatta, mert én üldözök minden visszaélést, akárki követi el. Ezt bizonyítottam eléggé képviselői miikö- dósemnn 1. Ellenben tény az, hogy az illető ur egyszer felkért, hogy valami favételi ügyében ajánljam őt a föld- mivelési minisztériumban. Ezt jóhi- szemüteg meg is tettem, ott azonban azt az információt kaptam, hogy amit az az ur keresztül akar vinni, az nem korrekt dolog s ezért tovább nem voltam hajlandó támogatni. Innen a nagy elkeseredés. Ez az igazság. Aki máskép adja elő, nem mond igazat. Búza Barna. A magyar néphez. A vesztegetésekről. Haj, derék magyar népem, de felvitte az isten a dolgodat 1 Hogy járnak a kedvedbe, hogy szeretnek mostan ! Eddig csak az adót egzekválták rajtad. Most Ígérgetnek, dugják a pénzt a zsebedbe, csak menj velük szavazni a muszkapártra. Persze, a választás után megint nem fogsz mást látni belőlük, mint a végrehajtót ! A pesti cécő. A múltkor felvittek minden faluból két-három embert pestre. Nyo'c pengős ebédet kaptak, pukkauós bort, pántlikás szivart. Volt hegyenvölgyön lakodalom. De hát mi haszna volt a többi embereknek abból, hogy ezt a két- három embert tyukkal-kalácscsal jól tartották ? Hogy ezek sörtül, bortul, pezsgőiül jól berúgtak? Jól lakott attul a többi ? Elvezett abbul a többi ? Hát már most azért szavazzon az egész falu a kormányra, mert két- három embert jól tartottak ? Bolond beszéd ez ! Es mibül tartották jól ? Tán a főispán ur fizette a magáébul ? Dehogy ! Az ország pónzébül ment az mind! Mi fogjuk azt megfizetni tízszeresen. Drága lesz még a községnek a biró ur ebédje ! Hát még ráadásul le is szavazzunk érte a muszkákra ? Jön Tisza. No, de a jövő vasárnap, május 8-án még nagyobb parádé lesz Újhelyijén. Jön Tisza István, az a hires ember, akit már ezelőtt öt esztendővel elkergetett a nép az ország vezetésóbül, de most újra visszahozta a nyakunkra a császár. Ez a Tisza Pista azt kiabálja, hogy semmit se kérjünk a királyiul, nyugodjunk bele, hogy minden maradjon igy ahogy van, Hadd szedjék ezután is a németek a hasznot, a népnek ne legyenek jogai, a magyar meg pusztuljon és vándoroljon ki Amerikába? Persze neki jó dolga van, mert nagyon gazdag ember, hát azt kívánja, hogy minden maradjon úgy, ahogy van, ne változzon meg semmi. Hát bizony neki jó úgy, ahogy van, de a szegény embernek nem jó és az azt akarja, hogy máskép legyen. Hadd legyenek itt Magyar- országon gyárak, hogy a szegény embernek ne legyen muszáj Amerikába menni, ha dolgozni és keresni akar, hanem itthon kapjon munkát és keresetet. De ez csak akkor lehet, ha lesz külön vámterület. Ezt pedig a függetlenségi párt akarja, Tisza pedig nem akarja, mert ő a németekkel tart. Megint jól lakhatunk. No de azért lesz nagy parádé. Mert a németek is sok pénzt adtak, hogy Tisza segíthesse őket, meg az ország pénzét is költik bőven (majd megveszik rajtunk adóba!) Hát most nem két-három embert de húsz-harminc embert is behoznak minden faluból Ujhelybe. Ingyen hozzák be, megfizetik a fuvart, adnak ingyen enni-inni bőven, még talán pukkanós bor is lesz megint. Persze mind az ország pénzibü), mind mi fizetjük azt meg adóba. Csak jöjjenek be mind. Hallgassák meg Tisza Pistát. Nem fogják megérteni, mert igen úri nyelven beszél. De annyit mégis kivehetnek majd a beszédéből, hogy nem lesz se külön bank, se külön vámterület, semmit se kap az ország, nem jut a népnek semmi, csak fizessük az adót. Ebbül is meglátják, hogy milyen bolond ember az, aki a muszkapártra szavaz. Ez bizony bolondság. Vegyük el a pénzüket, igyuk meg a borukat, úgyis a mi pénzünkből megy az, de azután szavazzunk a függetlenségre. Sok pénzt kínálnak. Most persze borzasztó kínálja a pénzt a muszkapárt. Először is ezt ígérik, hogy a melyik község a muszkapártra szavaz, az kap legelővételre állami segélyt. Olvassák el ebbül a lapból az első cikket, abbul megtudják, hogy épen az előbbi kormány, meg Búza Barna csinálták azt meg, hogy minden község, amelyik legelőt vesz, kap az államtól segélyt, még pedig egy negyed részét a legelő árának. Ezt muszáj megadni, ezt követelheti a község, hát ezért ugyan nem muszáj a muszkapártra szavazni. Sőt a választás után úgyis megbukik a muszkapárt, Kazy se lesz már két hónap múlva államtitkár, hanem visszajönnek a mi régi mi nisztereiuk, hát akkor aztán szaladhatnak az ígéret után. Az ígéret szép szó. De egyebet is Ígérnek. Imreg községnek ígértek 3000 koronát iskolára, ha a muszkapártba szavaznak. Szürnyegnek maga a főispán ur Ígért 3000 koronát, szintén iskolára, ha a muszkapártra szavaznak. Hát mondják emberek: becsületes párt az, jót akarhat az a népnek, amelyik pénzen veszi a szavazatokat? Hisz az csak azért adja most a pénzt, hogy a választás után száz szorosan vegye vissza rajtunk ! Es mondják, becsületes ember teheti azt, hogy eladja a lelkét, a hazáját, a szavazatát azért a pénzért? Lehet áldás azon az iskolán, amit ilyen gyalázatos pénzen építenek ? Még a gyerek is elromlik, elpusztul, meghal az ilyen iskolában, mert az isten átka ül azon. De ha már annyira jutnak, hogy eladják azért a pénzért a lelkűket, akkor is vigyázzanak. Az Ígéret szép szó. Annak még ne higyjenek. Em. lókeznek rá, hogy meonnyi mindent ígért választás előtt a kormánypárt. Választás után meg sose adott sem mit. Még le nem szavaz a szegény paraszt, addig dédelgetik, mikor leszavaz, kirúgják. Hát az Ígéretre ne adjanak semmit. Még a főispánéra se. Tőle is igen nehéz aztán a pénzt bevasalni. Pénz beszól, kutya ugat. Ha már eladják a lelkűket, követeljék előre a pénzt. Addig ne szavazzanak, inig a pénzt le nem fizetik. Ne szavazzanak hitelbe. Mert meglátják, hogy a szavazás után egy rósz garast se fognak kapni! Hanem aki igaz, becsületes magyar ember, az nem adja el a lelkét pénzért Hát ha igaz emberek akarnak maradni, verjék ki bottal a faluból azt a gazembert, aki pénzt kínál maguknak a szavazatukért! Levél Csillagfalváről. Nem hiába írtam a múltkor, hogy nagyon előkelő párt az újhelyi munkapárt, de igaz is. Nem szeretik azok magok közt a közönséges embert. Lám, Kálmán Zsigát is, hogy át- gyurták. Mi volt ő azelőtt, hogy a mesterségit csendeskén folytatta ? Egy egyszerű órás. Es alig hogy közibök szegődött, hát mi lett be- lüle ? Orjás. De azt se tűrhették, hogy ne legyen neki semmi különös titulája. Hát felavatták szépen doktornak. Nem is kellett neki egyetem iskolába se járni, mint a mi doktorunknak itt a faluba. Egy szuszra segített rajta Móré Dániel. No de azt se hittem vóna, hogy Móré komám, aki nekem mindentül eltekintve nagyon jó emberem, ilyen sokra vigye, bogy még ő osztogathassa a doktori titulát. Nem tudom én, hogy az a szegény boldogtalan Singer Arthur is, akirül mostanság az újságba annyit olvasunk, mit szerencsétlenkedik azon a szigorú egyetem iskolán. Alina be az újhelyi munkapártba,„ oszt jönne el Móré Dánielhez. Ő — aminő jó ember — tudom, hamarosan segítene a baján . . . Falunkba vetődött vasárnap egy munkapárti főkortes. Nagyba adta a bankot, hogy Kazy ur, akit ők követnek akarnak, minő hatalmas egy legény. Tudna az minekünk segíteni eleget. No de megadta neki a feleletet a jó öreg Durányik apó, aki épp itt vizitelt nálam Barátszerfal- várul. — Ugyan mán mit segíthetne én nekem az a Kazy ur? Eíjcnne-e velem kapálni, kaszálni, meg trá- eryát hordani? Ugy-e hogy nem? Nem is neki való dolog a. Meg oszt nem is azt kívánjuk mink, hogy a képviselőnk nekünk segítsen,jhanera az ország buja-baján, ha tud. Ilyen igyekezete ember a mi régi képviselőnk Búza Barna; hát mink raá csak ő nála maradunk. Bizony, jó beszélt az öreg. En is csak a’ mondó vagyok, amint ő . . . A minap meg itt vót a komára Szentmihályrul. Nagy újságot mondott. Azt újságolta, hogy eddig ná- lok is csak az emberek korteskod- tak, ki jobbra, ki balra. Mer hogy a tanító ur, az Búza párti vót, a biró meg, akit elcipeltek Pestre a defetációba, eleinte nem. De rao9t raá — aszongya — coki az embereknek, mer kezdenek beleszólani az asszonyok is. Csináltak is ezek rendet egy-kettőre. Azóta bezzeg van is csend a faluba, amióta ők is avatkoznak. Mer mondják ára hamarosan az uroknak, ha csak pisszenni mernek is, hogy: „Te ember, Búza kell a magyarnak, semmi más.“ Azóta egyebet se nagyon mernek a szentmihályi emberek szólani, csak azt, hogy: Búza Barna. Minden egyéb szót el is felejtettek tim már. Oszt még azt mondják, hogy csak az embereknek van szavazati joga, az asszonynak nincsen. Dehogy is nincs. Hát az urok szavazatja nem az övék ? Az á\ Tudom, Istenem, választáskor ki is csatázzák a szentmihályi menyecskék majd magoknak az egri nevet — Ujhelybe. Tisztelettel: Dolinkai Miklós, választó .polgár. — ápr. 30. Dolgozik a terror ? A „Zemplén“ c. főispáni harsona egy idő óta csak úgy szórja a rágalmakat a függet*
