Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)
1910-01-19 / 6. szám
Tizenharmadik évfolyam. 6. szám. ~~ WP Sátoraljaújhely, 1910. P Szerda, január 19. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS : Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOLAI ETELE. or. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk A döntés. A döntés tehát megtörtént, de a kérd s nem arra az oldalra dűlt a melyre kellett volna ; — rossz oldalra dűlt; nincs tehát egyéb ut számunkra, minthogy az eldöntött kérdést újra felállítsuk és az ellenkező oldalra döntsük el. De ehhez türelem, állhatatosság, ernyedetlen munka kell. Politikai vitába vonni a király személyét — sem a parlamentben, sem azonkívül — nem helyes. En sem tenném ; meg sem említeném, ha ellenfeleink nem kényszerítenének rá. Ök mondják — miután már semmi más érvet ellenünk felhozni nem tudnak, — hogy az önálló magyar nemzeti bank létesittetése lehetetlenség, „mert a király határozottan kijelenté, hogy azt soha, semmi körülmények közt meg nem engedi, mert ő nem csak magyar király, de Ausztria császára is“. Nincs tehát még végleg eldöntve a kérdés, mert ezt nem az alkotmányos magyar király: de az osztrák császár mondhatta csak. Várjunk, mig az alkotmányos magyar király nyilatkozik, meg majd Ausztria népeinek, hogy ő nem csak osztrák császár, de alkotmányos magyar király is. A döntés hosszas vajúdás után akként ütött ki, hogy a kormány fz öngyilkosok szigete. Irta: Kabos Ede. II. f Egyszer — akkor már régen úsztak — Szerváoszkynak úgy rémlett, hogy valahol partot lát s a parton embereket. A leányra haragudott a folytonos kacagása és boszantása miatt, de most úgy gondolta, hogy illendő megszólítani. — Látod te is azokat az embereket a parton ? — Látom. — Mit gondolsz, megmentenek bennünket ? — Azt gondolom, hogy kisebb gondjuk is nagyobb nálunk. Nem érdemes minket megmenteni. — Gyógyíthatatlan liba! — sziszegett a tenorista, de a leány megint csak kacagott halkan, mintha ez volna a betegsége. A viz most széles jókedvvel, harsogva himbálta testeiket s Szer- vánszky egy kissé megijedt, hogy társtalan marad a nagy vizeken, mert a hullámok megszöktették mellőle a kacagó leányt. De a macik pillanatban egy örvényes hullám megalakittatásával mint miniszter- elnök Khuen-Héderváry Károly gróf van megbízva. Részletes programmját még nem ösmerjiik , talán idő előtti dolog az ő szándékairól beszélnünk és arról, mi legyen azokkal szemben a mi magunktartása. Annyit azonban már is bizonyosnak vehetünk, hogy kormánya tisztán függetlenség-ellenes lesz és igy annak iránya pártunk letöretése, — ha lehet — megsemmisittetése. Ez — előre láthatólag — a mostani képviselőházzal lehetetlen, mert pártunk — habár egy részének szerencsétlen elpártolásával meglogyva bar, de törve nem — most is egy igen tekintélyes és hatalmas ellenzék lesz és a kik abban a szerencsétlen szakadás után is Justh Gyula derék vezérünk zászlaja alatt megmaradtak — azokról még képzelnünk sem lehet, hogy a végsőkig meg nem maradnának hűségükben ; — tehát minden valószínűség szerint az uj kormány rövid idő alatt kénytelen lesz a képviselőház felosz látását kieszközölni. Készen kell arra lennünk, hogy a választásokon a rábeszélés, mindennemű nyomás és erőszakoskodás igénybe lesz véve és működésbe téve ellenünk. Vesztegetésről nem szólok, mert sze retem feltenni a leendő kormányról — illetőleg Héderváry gróf miniszterelnökről is, hogy aljas Ságokhoz nem ' folyamodik ; — hivatalos vesztegetés talán nem lesz. Nemhivatalos igen, az mely az úgy név. szabadelvű párt uralmát oly sokáig tudá fenntartani, t i. a nagybirtokosok vesztegetéseik legelő és faizási és más hasonló kedvezményekkel, — az lesz megint és. . . és . . . hátha ebben kereshetjük az okát annak, hogy az általános választói jog még meg nem valósulhatott .. ? Azonban — a mostani választóktól, a kik különös képesítés és vagyoni cenzus alapján élvezik választói jogukat, talán még inkább elvárhatjuk, hogy különösen a vesztegetésnek, de általában minden illetéktelen befolyásnak hozzáférhetetlenek legyenek, hogy csak a haza, a magyar nemzet javát tartsák célnak és az erre vezető ut és eszközök közt, csak saját fajok, saját érzésök, saját meggyőződésük szerint válasszanak. Kérjük mindenekelőtt azokat a választó polgártársainkat — akik, oly szerencsések, mint a mi saját újhelyi és liszkaikerületbelieink, a kiknek képviselőik megválasztatásuk alkalmával tett igéretök-- höz és a zászlóhoz — a mely alá állottak — hívek maradtak, — hogy úgy ugyancsak őket válasszák meg újra minden esetre és bárkivel szemben, már csak azért is, hogy igy bizonyítsuk be, miszerint magoktartását teljesen helyeseljük. Ama polgártársainkat pedig — akiknek képviselőik elhagyták zászlónkat, vagy eredetileg sem követték azt, a haza szent nevére kérjük, forduljanak el eddigi képviselőjüktől, válasszanak igazi függetlenségit, akinek elvhüségé- ben megbízhatnak. Bár reméljük, hogy vármegyénk többi függetlenségi képviselői a Khuen-kormány elleni harchoz csatlakozva ezután is érdemesekké lesznek választóik bizalmára. A kiket pedig a közbizalom ekként megkeres, tartsák köte- lességöknek a valódi közbizalom előtt meghajolni, a jelöltséget elfogadni, az elől elfoglaltság, magas kor, vagy egyéb ürügyekkel ki nem térni, hogy a megválasztandó uj képviselőház az ország; a nemzet valódi óhaját, valódi kívánságát, valódi szükségletét hangoztassa, attól soha semmi körülmények közt el ne álljon s mindenek előtt a gazdasági önállóságot, első lépésül az önálló magyar nemzeti jegybankot meg is valósítsa. Választások esetére azonban kérelemmel fordulunk nem csak Színház után menjünk REITMANN ADOLF 1= KÁVÉHAZABA. ~ Hideg buffet, pontos és kiszolgálás. Egy színházi vacsora 70 szolid V fillér. Lapunk <4- olclail megint egymáshoz csapta őket, s mielőtt még egy szót szólhattak volna, valami nagy hálóba kerültek együvé a levegőben. Aztán a háló lassan leereszkedett a feldre, s egy hallgatag nagy ember utánuk nyúlt, kiemelte őket a szárazra. — Hol vagyok ? — fuvolázta Szer- vánszky, ahogy a színpadon szokta. — Hol vagyok ? csipogta a leány is, mert ő is igy hallotta a szinpadon. Az a hallgatag .nagy ember, — testét sötétbarna papi csuha borította, — mély basszu'hangon szólt : — Az öngyilkosok szigetén vagytok. A tenorista annyi bolond, exoti- kus operában játszott, hogy most sem akart meglepődni. Annyi intelligenciával, amennyi egy tenoristától telik, rábámult a nagy papra és semmit sem tudott mondani, de a leány hamar rendbe hozta magát, fejéről a tojáshéjat, szemeiből a fűszálakat, testéről a vizisást gyorsan letörölte s vidáman kérdezte : — Élni kell az öngyilkosok szigetén, vagy le kell feküdni, mint a halottaknak? A nagy pap rideg basszusa any- nyit mondott: — Élni kell. A leány tapsolt örömében. — Nagyszerű. Hát élni fogok. Nem öltem meg magamat egy ilyen vén papagály miatt. Vén papagály, — sziszegett a tenorista s a haját tépni akarta, de eszébe jutott, hogy a viz lemosta a parókáját-. A nagy pap egy sziklára ült s nem törődött tovább se a tenoristával, se a kis nyálassal. Úgy tetszett, hogy a tengert lesi s hálóját kézé ben fogva uj érkezőkre várt. Távoli sziklákon más papok is látszottak, végtelen sorba annyi pap, mint égen a csillag, mindegyiknek kezében háló s mindegyik hallgatag. Szervánszky megállóit zavartan, mint aki nem tudja a szerepét. A leány nem törődött vele, kacérao a pap közelébe táncolt. — Tisztelendő uram, idegenek vagyunk s nem tudjuk a járást. Ha volna olyan kegyes. A nagy pap félkarját meglendité s hátrafelé mutatott. Ezen a mozdulaton túl egy szava sem volt. A leány eleinte tovább akart kérdezősködni, de amint hátranézett s az első fordulónál egy asszonyt látott meg, mást gondolt. Asszony beszédesebb lesz. Csinos pukkedlit csinált a pap felé s megindult a szigeti asszony irányában. A tenorista lassan utána kullogott. A fordulónál egyszerre eleven élet fogadta jövevényeket. Népes utcákat láttak, emberek, kocsik, üzletek, templomok köszöntötték s feltűnő legföllebb az volt, hogy az ég milyen hihetetlenül szürke, a lárma milyen halottan tompa, a levegő milyen babonásan reszkető. A házak ormán furcsa, istenes felírások ragyogtak. Az egyik azt mondta: „nem lehet az élet elől megszökni“, a másik azt hirdette: „végig kell folytatnod, amit egyszer megkezd- téi“, a harmadikról az volt olvasható : „nem akkor halsz meg, ha te akarod, hanem akkor, ha az Ur akarja“ a negyedik kategórikusan szólt: „leéled, ami hátra van“, az ötödik sejtelmesebb volt: „majd eljönnek érted“ s egyáltalán minden házról szólt valami figyelmeztetés, amiből a szigetlakóknak meg kellett érteniük, hogy nincs öngyilkosság s aki azt hitte, hogy egy ugrással ki- szökhetik az életből és gyötrelmeiből, vagy ostobaságaiból, annak rá
