Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-12-11 / 99. szám

Tizenkettedik évfolyam. 98. szám. Sátoraljaújhely, 1909. * Kedd, december 7. POLITIKAI ÚJSÁG. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: MATOLAI ETELE. Í&ki ') ' ' Dr. BÚZA BARNA. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed­évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér, Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. fi válság megoldása. Irta : dr. Fehér Márton. Becsületes politikusok és ke­vésbé becsületesek, jóhiszemüek és ravaszok, önzetlenek és stré­berek egyaránt azon munkálkod­nak, hogy a politikai helyzetet valahogy egyensúlyba hozzák. Ha nemcsak papiroson, hanem valójában alkotmányos állam vol­nánk; ha nálunk csak az válnék törvénynyé, a mit a nemzet több­sége akar; ha nálunk az uralko dói jogokkal uralkodói kötelessé gek is volnának összekapcsolva: úgy a mai és a maihoz hasonló politikai zűrzavar soha sem követ­kezhetnék be, Alkotmányos államban ugyanis a Mohamed koporsójaként légben lebegő miniszterek elképzelhetle- nek. Ha a miniszter lemond, úgy helyét rögtön betöltik. Mert al­kotmányos államban nem az ural­kodó ad ki hadi parancsot, me­lyet teljesiteni kell, hanem a tör­vényhozás többsége szabja meg a teendők irányát és keretét és ennek keresztülvitelére azután könnyű munka embert találni. Az való, hogy a legalkotmá­nyosabb államban is előfordulhat az az eset, hogy a törvényhozás többségének akarata nem tetszik Színházi esték. A sok huza-vonával végsőkig fo kozott izgalmak közepette megnyíl­tak végre a színház kapui. Es amily izgalmak előzték meg a szezon meg nyitását, ugyanilyen, sőt fokozott izgalmak között történt meg a be­mutatkozás. Nem szeretnénk jóslá­sokba bocsátkozni, — sőt örülnénk, ha ellenkezője történnék — de kény­telen kelletlen valami balsejtelem fogja el az embert, látva azt a ret­tentően sok kellemetlenséget, aka­dályt, melyek útjába szegődtek a a színház megnyitásának. November 20-ára volt hirdetve a szezonnyitó előadás és több újabb határidő után csak december 3-án kezdődött. Ez a késedelem, de fő­leg a bizonytalanság — melyet különösen a társulat vezetősége igyekezett fokozni a megnyitásnak egyik napról a másikra való kito­lásával — különféle magyarázatokra adott okot és a legnagyobb fokú ellenszenvet váltotta ki a közönség­től a társulattal szemben. Elfogad­az uralkodónak. Hisz utóvégre az uralkodó nem automata, nem gép, melybe beledobunk egy tör­vényjavaslatot, hogy azután az azt, mint kész törvényt adja vissza. Nem is gramofon, hogy a tör- vénykozás szavát hangoztassa. Hanem lehet, hogy gondolkodik és van önálló nézete, megvalósí­tásra alkalmasnak látszó eszméje és ezt, nem pedig a parlament többségének óhaját akarja meg­valósítva látni. Ez esetben kinevezhet úgyne­vezett kisebbségi kormányt, de, ha nem akar az esküszegés bű­nébe esni, kötelessége egyúttal a parlamentet feloszlatni és egy uj választáson a nemzet döntését kikérni. Tehát: ha alkotmányos állam volnánk, ha a nemzet akarata volna az egyedüli ur e hazában, úgy a válság megoldása nagyon egyszerű volna. Ki kellene nevezni egy minisz­tériumot, melynek tagjainál a tu­dáson kívül csak még egy kel léket kellene megtalálni: a be­csületességgel és önzetlenséggel párosult honszeretet. Ez a minis terium, melynek pártállása kö­zömbös, a parlamenttől indem- nitást kérne azért, hogy az uj választásokat ne ex-lexben kell­jen megejtenie. A megejtendő választáson pe­dig félre kell tenni minden hi­vatali és más fajta terrort és pressiót, ki kell küszöbölni a megvesztegetést és az ocsmány iz­gatást, hogy a nemzet válasz­tásra jogosított tagjai minden idegen befolyásolástól menten nyilváníthassák nézeteiket és né­zeteiknek, akaratuknak megfelelő képviselőket küldhessenek a tör­vényhozásba. Ennek az újonnan összeüllő törvényhozásnak akaratát pedig tiszteletben kell, hogy tartsa, úgy a nemzet, mint a király és en­nek akarata előtt meg kell ha­jolnia mindenkinek, ki a szent korona uralma alatt áll. Ez volna a válság egyedül tisztességes, helyes megoldása. Es valószínűleg, hogy ez okból nem akarnak ehhez az expediens- kez folyamodni. A hatalomért esengő pártok félnek ugyanis most a választók elé lépni, mert alaposan tartani lehet attól, hogy a nép meg fogja torolni a három évi hazug­ságokat és még hirmondó sem kerül vissza közülük. De fél az uj választásoktól Bécs is. Az öntudatra ébredt nemzet nem hajlandó tovább tűrni és minden valószínűség szerint a szélső függetlenségi el­vet vallóknak adna többséget. Már pedig Bécsben az alkot­mányra tett esküt úgy értelme­zik, hogy azt csak akkor kell megtartani, ha a parlament a bécsi akaratot híven, cseléd­módra teljesiti, ha ellenben a parlament a nemzet jussáért mer sikra szállni, úgy az eskü nem je­lent semmit. A nemzeti történelem lapjain örök szégyen folt lesz az, hogy ragyogó nevű magyar államfér­fiak saját önző érdekeik előmoz­dítása vagy hiúságuk kielégítése végett ezen bécsi abszolutisztikus törekvések leplezőivé, nemzetük árulóivá váltak s igy útjában áll­nak a nemzeti haladás és függet­lenség kivívásának. decz. 7, A függetlenségi párt szervezkedése. A mostani válságos politikai viszo­nyok hatékonyabb munkásságra sár kalják a pártákot. Az or3z. függet­lenségi és 48 as párt, hogy parla­menti működésének súlyát erősítve és az ország közönségével közelebbi összeköttetést tartson fenn, erősen szervezkedik. E szervezkedés első lépése volt a sajtó bizottság meg­alakítása. E bizottságba H o I ó La­jos kiváló publicistánk elnöklete lanba és érdeklődéssel nézte az elő­adást. A darab maga nem a legjob­bak közé tartozik. Amolyan köze­pes darab, melyet megrendelésre szállít az iró. Egyszerű üres kis mese, benne egynéhány sikamlós „kiszólással“, miket — és ezt di- csérőleg mondjuk — a társulat tag­jai igyekeztek elsimítani. Egy ifjú házaspár úgy látja, hogy nem sze­retik már egymást s ezért elhatá­rozzák, hogy válnak. A férj azon­ban felesége jövőjét biztosítani óhajtja s ezért — még mielőtt a válópert megindítanák — vőlegényt akar szerezni számára. Eleintén odahaza próbálkozik, majd külföldi útra mennek, bejárják az összes ne­vesebb városokat, fürdőket és mikor már-már óéit érnek, megtörténik a kibékülés. A vezető szerepek a Ma­gas pár kezeiben voltak, akik dicsé­retes buzgalommal feleltek meg fel­adataiknak. Különösen Magasné Fe­kete Rózsi nyújtott élvezetes ala­kítást a feleség szerepében. Pa­lás t h y Szerencs Üyu3zi szerepében ért el nagy hatást. Különösen a má­W Karácsonyi vételek ..~~ mélyen leszállított árakon .... SCHÖN SÁNDOR és BARNA D. czégnél. t Lapunk 4- oldal ható magyarázattal — amit már mi is közöltünk — sikerült azonban a kedélyeket némiképen lecsillapítani. De alig múltak el az első kellemet­lenség izgalmai, már egy újabb je- entkezett. A megnyitó előadás da- rabváltozással kezdődött. Az igaz­gató és a társu'at baritonistája kö­zött támadt diferenciák miatt nem lehetett szinrehozni az „Elvált asz- szonyt“, és ezért az „Édes teher“ c. énekes vígjátékkal nyílt meg a szezon. Nem kívánunk most ezzel az üggyel bővebben foglalkozni, mert nem óhajtunk a társulat belügyeibe avatkozni, de kénytelenek voltunk a megtörténteket regisztrálni a kö­zönség iránti kötelességből azért, mert elejét akarjuk venni hasonló kellemetlenségeknek. Szombaton nyílt meg a szezon és a közönség mindjárt első este külö­nös érdeklődést tanúsított a társulat iránt, amennyiben úgyszólván zsú­folásig megtöltötte a színházat. Ezen az előadáson a társulat drámai sze­mélyzete mutatkozott be. Vasárnap ugyancsak a drámai személyzet adott számot értékéről és hétfőn végre láttuk az operett ensemblet is. Nem akarunk most végleges bírálatot adni a társulat értékéről, ez az egynéhány előadás még nem bizonyíthatja, hogy ki milyen mér tékben felel meg szerepkörének, de konstatálni kívánjuk, hogy bizony nem a legmegfelelőbb szerepekben mutatták be a társulat tagjait. Nem tartjuk helyesnek, ha a társulat tag jait egynéhány szavas kis, esetleg statiszta szerepekben mutatják be. Pedig Halasi Mariska, Miske Anna, Kassai Rózsi mind ilyen szerepekben mutatkoztak be. Ennyit kívántunk nagy általános­ságban elmondani anélkül, hogy vég­leges bírálatot mondanánk a társu­latról, vagy annak egyes tagjairól. $ Az „Elvált asszony“ c. operett helyett Heltai Jenő énekes víg­játékéval az „Édes teher“ rel nyílt meg a szezon. A közönség eleintén zúgolódott a darabváltozás miatt, de aztán belenyugodott a változhatat-

Next

/
Thumbnails
Contents