Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-11-27 / 95. szám

94. szám (2)

FELSŐMAGYARORSZÁGI HÍRLAP

Szerda, november 24.

III. kerület.

A III. kerületi választás a polgári fiúiskola helyiségében folyt. Elnök : HtriGz Sándor, h. elnök: Kottán György, jegyzők: Márton Elek és Sulyovszky Béla voltak.Bizalmiférfiui tisztet: Alexander Vilmos, Valler Aladár, Jaczkó István és ifj. Horváth József töltötték be.

Ebben a kerületben folyt a legizgalmasabb kortoskedés. Három párt és rengeteg önjelölt küzdött itt és oly féktelen agitációt folytattak, hogy valósággal megbotránkoztatta a szemlélőket. A szavazókat — úgy szólván — széjjel szaggatták és ha Hericz Sándor nem viselkedik oly nyugodt tapintatossággal, komoly következményei lehettek volna a kortesek hallatlan erőszakosságainak.

Ennek a kerületnek is meg voltak a maga derült epizódjai. így, mikor Böhm Ferenc gyári munkás leszavazott, a kint levő kortesek visszaküldték Böhmöt azzal, hogy nem jó helyre adta a szavazatát. Böhm visszajött és ezekkel a szavakkal fordult az elnökhöz :

— Azt mondják kint az izraelita urak, hogy nem jó helyen szavaztam. Tessék visszaadni a cédulámat.

Az elnök megnyugtatta Böhmöt, hogy jól szavazott, mire Böhm még mindig kétkedőén válaszolta :

— Hát akkor mit akarnak a zsidók ?

V aller Aladár magyarázta meg

neki, hogy csak ugratják és azt mondta, hogy aki szól hozzá, azt üsse pofon. — Böhm Ferenc megfogadta a tanácsot és mikor az ajtóhoz ért ezzel fordult a kacagó kortesekhez;

— Most gyertek ide zsidók. Bent megengedték, hogy aki bosszant, adjak neki pofont. Na röhögjetek, ha kell tasli.

Ezt már a kortesek is komolyan vették és nyugodtan hagyták távozni Böhmöt.

A délután folyamán egy kis élénkség vegyült az unalmas szavazásba. Megérkezett a szavazó helyiségbe Búza Barna képviselő is mintegy órán át a legkedélyesebben társalogott a szavazatszedő küldöttséggel és az odatévedt jelölteket tréfás megjegyzésekkel fogadta. Különösen Csizy Béla, Garay Armin és Grósz Dezső jelölteket csipkedték állandóan megjegyzésekkel.

Délutáni 4 óráig 491 szavazó közül 342-en szavaztak le. A szavazatok összeszámlálása esti 10 órakor ért véget. Megválasztattak rendes tagokká : Hericz Sándor 288, Pilissy László (uj) 220, Alexander Vilmos 192, Kottán György (ujj 188, Blumenfeld Etnánuel (uj) 188, Waller Aladár 188, Schweiger Máikusz (uj) 181, Schiller Kálmán (uj) 169, dr. Róth József 164, dr. Grosz Dezső (uj) 153 és Ludescher Tivadar (uj) 148 szavazattal. Póttagok lettek: ifj. Orechovszky József 284, dr. Nagy Arthur 169, dr. Fried Samu 168, Roth Mór 165, Mispál József 161 és Gyarmathy Béla 158 szavazattal.

Beszámolók. Nagy Barna a lisz- kai választókerület képviselője f. hó 21-én d. u. 1 órakor tartotta beszámolóját Tolcsván a Korona vendéglő nagytermében. A nagytermet zsúfolásig megtöltötték a választók. A gyűlést K á 11 a y Manó a függetlenségi párt elnöke nyitotta meg. Nagy Barna hatásos beszédben adta okát annak, hogy Kossuth Ferenccel szembe került és vázolta azt a pro- grammot, melyet a jövőben követni kell. Nagy Barna után Búza szólott a választókhoz és a megindult küzdelemben való kitartásra buzdította őket. A gyűlésen jelenvoltak egyhangú lelkesedéssel szavaztak bizalmat Nagy Barnának és biztosították további ragaszkodásukról. A gyűlést Schönfeld Ede a tolcs- vai függetlenségi párt alelnöke zárta be. — A pesti lapok egynémelyike arról ad hirt, hogy a tolcsvai beszámolóról bizalmi táviratot küldtek Kossuthnak, Ez a hir elejétől végig

valótlanság. A tolcsvai beszámoló a legnagyobb csendben folyt le és csupán egy ember éltette néhányszor Kossuthot, azonban ezt is rövidesen elhallgattatták. Mint utóbb kiderült, ez az ember Kovács István erdőhorvátii birtokos volt, aki 1906- ban Béla Henriknek volt a főkortese.

D. u. 5 órakor Erdőbénvén mondott beszámolót Nagy Barna. Itt is a legnagyobb lelkesedéssel szavaztak bizalmat a választók Nagy Barnának. Ezen a beszámolón Constantin Géza is beszólt, aki An- drássy Gyulának 1907-ben a liszkai választókhoz intézett nyílt leveléből olvasott fel részleteket, melyben Andrássy kitartásra, küzdelemre bűz ditja a polgárságot és kikel azok ellen, akik az uralkodóval szemben a lemondás politikáját hirdetik.

fi polgárság állásfoglalása.

Politikai értekezlet a függetlenségi körben.

A polgárság hangulata megnyilatkozott. Sátoroljaujhely város függetlenségi párti választói egybegyűltek f. hó 21-én, vasár nap délután a függetlenségi körben s ott egy értekezlet alakjában állást foglaltak a mai politikai helyzettel szemben és egyhangúlag kimondották, hogy Búza Barnának politikai magatartását helyeslik, mellette továbbra is a legnagyobb lelkesedéssel kitartanak és további munkálkodásában támogatják.

Impozáns volt a polgárságnak ez az egyhangú állásfoglalása. Egyhangú lelkesedéssel hozták meg határozataikat és ezzel tanúságot tettek politikai érsttsé- gükről. Tanúságot tettek arról, hogy megtudják érteni a helyzetet és fel tudják fogni a súlyát annak a lépésnek, melyet Búza Barna az utolsó hetekben tett.

Pedig hát hány oldalról indították útnak a rágalom nyilait, hogy éket verve a polgárságban megbontsák azt a gyönyörű egyetértést, mely köztük és képviselőjük között fennáll és elősegítsék a zavart. A 67-esek sajtója már régen szórja a rágalmakat és va lóságos halmazával a valótlansá goknak igyekszik eltéríteni a polgárságot képviselőjétől: Búza Barnától.

Pedig hiába való minden erőlködés, hiába a 67-es rágalmak, ezt a polgárságot képviselőjétől eltépni nem lehet. Es ha becsülte Búza Barnát a polgárság, ma hatványozottabban becsüli, mert meg tudja érteni, méltányolni tudja azt a lépését, amelyet tisztán becsületességből tett. Belátja mindenki, hogy Búza Barna a politikai pályáján való előremenetelt elvágta maga előtt ezzel a lépésével. Szép, nagyon szép kilátásai voltak a jövőre nézve és ha nem hallgat a becsület szavára, hanem továbbra követi a lemondást a teljes behódolást hirdető vezért, rövid idő múlva díszes, jól jövedelmező, előkelő pozícióban élvezhette volna politikai működésének gyümölcsét. Am ő lemondott mindenről, de a becsületét nem hajlandó feláldozni.

Búza Barna ezzel a lépésével magához ragadta a polgárság tántoríthatatlan ragaszkodását és soha el nem múló szeretetét.

Az értekezletről a következőkben számolunk be:

Gyűlés előtt.

Délutáni 5 órára volt hirdetve az értekezlet, de már úgy 3 óra tájban szép számban kezdtek gyülekezni a kör tagjai. Mikorára a gyűlés megkezdődött már megtöltötte a közönség a kör helyiségeit és a legnagyobb lelkesedéssel vártak a beszámolóra. Hatalmas éljenzéssel fogadták Búza Barnát, amikor a körbe érkezett és akiknek még eddig nem volt alkalmuk, most siettek, hogy szívélyesen üdvözöljék őt azért a becsületes, hazafias állásfoglalásáért, hogy szembe fordult azokkal, akik a magyar nemzet jogait elalkudni hajlandók.

Megnyitás.

Röviddel a kitűzött idő után nyitotta meg K i n c s e s y Péter, a függetlenségi kör elnöke az értekezletet. 3 hete, — úgymond — hogy Búza Barna ezen a helyen összejött a választóival. Akkor szándékosan kerülte az országos politikát és csak a város érdekében kifejtett munkásságáról számolt be. Ez alatt a három hót alatt azonban oly nagyon fontos és bizony sajnálatos események történtek, hogy Búza Barna szükségesnek tartja megindokolni a nagypolitikában legutóbb tanúsított magatartását,melyrenagy lelkirázkod- tatásokjközt határozta el magát. 1907- ben mikor képviselővé választották ismét, megígérte, hogy a függetlenségi zászló mellett becsülettel ki fog tartani és most, amikor a függetlenségi párt egy része megszédülve a többségtől, valósággal ön- gyilkosságot követett el maga ellen és cserbenhagyták a zászlót, melyre felesküdtek, Búza Barna hű maradt Ígéretéhez, A függetlenségi párt története mutatja, hogy mindig akadtak a pártban kishitüek, csüggedők, akik a legelső akadálynál meghát- ráltak és elhagy ták a pártot. 1867-ben, mikor Deák F. megkötötte akiegyezést, csak 7-en voltak, akik hirdették, hogv az az alap, amelyen a kiegyezést megkötötték, nem viszi előbbre a nemzet függetlenségét. 1875-ben azonban 20-nái többre szapo rodott a párt tagjainak a száma, de a Tisza Kálmán fúziója megosztotta azt. Azóta lassankint erősödött a párt, mig a legutóbbi választáson általános többséget adott neki a nemzet bizalma. Mikor a párt a parlament többségét elnyerte, elhatározta, hogy programújának előbb a gazdasági részét óhajtja megvalósítani, amennyiben a gazdasági megerősödésében látja a legbiztosabb alapját az ország függetlenségének. Most lett volna az ideje, hogy a párt a programújának ezt a részét valóra váltsa. Most lett vón az ideje, hogy kivívjuk az ország gazdasági függetlenségét. Ámde mindjárt az első lépésnél akadtak kishitüek, tétovázók ime akik azt hirdetők, hogy a gazdasági függetlenség kivívása most lehetetlen és ezért fenntartják ugyan elvüket, de lehetetlen dolog keresztülvitelére nem vállalkoznak. Csakhogy voltak a pártban olyauok is — még pedig a nagy többség — akik hivek maradtak a zászlóhoz és hűen kivárják azt to vábbra is szolgálni. Ezek között van Búza Barna is, a ki most számot fog adni a polgárságnak legutóbbi politikai elhatározásáért (Hoszantartó lelkes éijenzós és taps.)

Búza beszéde:

Mindig ha fontosabb mozzanat volt a politikai életben, vagy valami fontos törvényjavaslatot készítettek, mindig igyekezett azokról a polgárságot tájékoztatni. Most is egy ilyen fontosabb politikai mozzanatról fogja tájékoztatni a polgárságot. Egy szavazatról fog beszámolni, amikor 119 társával együtt nemmel szavazott és ezzel a nemrég még hatalmas függetlenségi párt kettészakadt. A kettészakadást az önálló bank ügyeeidézte elő, amelyet ők most

kívántak megvalósítani. — Sokan kérdik, hogy miért harcolnak egy ilyen részletkérdés miatt. Ha tényleg részletkérdés volna az önálló bank ügye, akkor jogosan érhetné őket vád, de hát ő ezt nagyon fontosnak, életbevágó kérdésnek tartja.

Miért kell az önálló bank

Az önálló bank nálunk a gazdasági függetlenség ügye. A gazdasági függetlenség is két részből áll. Az egyik a kereskedelem és a vám függetlenitóse, a másik az önálló hitelrendszer. Mindkettőt meg kell szereznünk, ha gazdaságilag függetlenek akarunk lenni. Az önálló bank egyik előkészítő stádiuma a teljes gazdasági függetlenségnek. Es ezért mondja, hogy ha 1911-ben nem lesz meg az önálló magyar nemzeti jegybank, akkor sem 1917-ben, sem akármilyen belátható időn belül nem lesz meg az önálló vámterület sem. Azt pedig már csak mindenki elismeri, hogy az önálló vámterületre feltétlen szükségünk van. De legjobb bizonyíték a statisztika. Ez pedig azt bizonyítja, hogy az ország gazdaságilag évről-évre hanyatlik. 1905 ben 950 millió korona értékűre rúgott az Ausztriából behozott áru és 1907-ben már 1400 millió értékben cipeltek be hozzánk árut. Idegenből veszünk mindent és ezzel elősegítjük, hogy az osztrák ipar fokozatosan pusztítsa el a magyar ipart.

Minden iparunk pang. Az ipari műhelyekben semmi munka sincs, általános a hanyatlás. Igaz ugyan, hogy világszerte mindenütt visszaszorítja a nagyipar a kisipart. Németországban, ebben a hatalmas nagy iparországban is igy van. De ott legalább van nagy ipar. Nálunk azonban semmi sincs. Ipart kell hát nekünk elsősorban teremtenünk, de ezt csak egy módon lehet: a gazdasági függetlenséggel és elsősorban az önálló vámterülettel. Es hogy ezt megcsinálhassuk elsősorban arra kell törekednünk, hogy hitelügyünket önállóan rendezzük be. Nekünk a gazdasági önállóság teljes kivívásáig az országot meg kell erősítenünk. Hitelügyünket oly kép kell rendeznünk, hogy az a kisiparosok és kiskereskedők érdekeit is szolgálja. A mostani közösbank — tekintettel Ausztria érdekeire, ahol gyáripar van — csak nagykereskedőknek és nagyiparosoknak nyújt hitelt, no- künk olyanbankra van szükségünk, a meiy a kisiparosokat kis gazdákat és kiskereskedőket segíti. Franciaország ban például a nemzeti bank külesü- neiuek 80°/o-a 500 frankon aluli. De ha már ezt a szempontot nem is vesszük figyelembe, hát van-e a világnak csak egyetlen országa is, amelynek nincs meg az önálló bankja? Hát csak mi legyünk a legnyomorultabb, leghitváuyabb nemzete a világnak amely nem tudja elérni azt sem, amit a legkisebb országok már rég megvalósítottak.

Kinek van igaza?

Élénkbe állítják állandóan a tekintélyeket: Wekerlét, Popovicsot, Szélit stb. és ezekkel akarják bebizonyítani, hogy nem kell az önálló bank. Erre csak azt jegyzi meg, hogy ha mindig a tekintélyeket követték voina, akkor még ma is ta- lyigán járna az emberiség. De hát Futtonra is kimondta a francia akadémia, hogy bolond, mert azt merte állítani, hogy ő gőzzel tud a vizen hajózni. Ne állítsunk fel hát magunknak élő bálványokat, akiknek a szava szent és sérthetetlen. Vannak nekünk kiváló tekintélyeink : Földes Béla és Jankovich Pál egyetemi tanárok, és Kornfeld Zsigmond világszerte közismert közgazdasági szaktekintélyek és ezek feltétlen feláliitandónak tartják azönálló bankot.

Miért vált ki ?

Hogy Széli Kálmán, akinek a bankját csak legutóbb is több millióval segítette a közös bank, azt mondja, hogy az önálló bank vesző-