Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-11-27 / 95. szám

94. szám (3) FELSŐMAGYARORSZÁGÍ HÍRLAP Szerda, november 24. delmes, azt még érti, de hogy ha a függetlenségi politikus mondja ezt, az népcsaló. 1874. óta benne van a gazdasági önállóság a párt programm- jában. Hát 40 évig veszedelmes dol­gokat akartak? Fájdalmas dolog, hogy szembe kellett kerülnie Kos­suth Ferenccel, de nem tehetett máskép. Azt mondják, hogy ők csak egy terminusért küzdenek és ezéit provokálják a harcot. Többször kije­lentette és most újból kijelenti, hogy ha biztosították volna törvénynyel az önálló banknak 1917-ben való fel állítását, ő ebbe belement volna. De nem erről van szó. Kossuth Ferenc azon az emlékezetes pártértekezleten — melyen a szakadás történt — be­jelentette, hogy fizikai akadálya ninos a bank felállításának. Az aka­dály tehát csak a császár ellenzése. Hát ő elfogadott volna egy termi nust. De ilyen terminust, amely a császár akaratához köti a bank fel­állítását, nem fogadhat el. Ez egyenlő a teljes behódolással. Hát a császár akarata előbbre való, mint a nem­zeté? Ha ilyen elveket követet volna a függetlenségi párt, akkor már 20 évvel ezelőtt függetlenségi kabinet lehetett volna. Ilyen elvek mellett akár anarchista kormányt is line vezne a császár. Ha a császár aka­ratának feltétlen érvényesülése az alkotmányos kormányzást jelenti, ak­kor a világ legalkotmányosabb ural­kodója a muszka cár. Becsapták a nemzetet. Az önálló bankhoz feltétlen jo­gunk vau nem csak azért, mert tör­vényben van ez biztosítva, de azért is, mert ezt a jogunkat az utolsó években drága pénzért vették meg. Rengeteg milliókat szavaztak meg azért, hogy az önálló banknak 1910 ben való felállítását biztosítsák. A quótaeraelést is ezért szavazták, meg, mert Kossuth Ferencz kijelen­tette, hogy ellenértéke gyanánt biz­tosította a nemzetnek 1911-re az önálló bankot. Ezt annak idején ő is bejelentette választóinak. Kossuth Ferencnek van fényes neve, mely őt naggyá, tisztelte teszi minden körülmények között. O talán meg engedheti magának azt a fényűzést, hogy játszók a szavával, (közbeki­áltások ő sem engedheti meg) de neki egyebe sincs a becsületénél és ezt nem áldozhatja fel. Érzi, hogy becstelenséget követne el, ha a vá­lasztóinak adott szavát megszegné. Ki kell tartani. Kossuth Ferenc ma a lemondás politikáját hirdeti. O az elszántságot a küzdelmet fogja hirdetni mindig, mert nem tudja elhinni, hogy a XX. században, araikor mindenütt győztek a népjogok az uralkodó akaratával szemben, csak mi legyünk, gyávák, meghunyászkodók. Igaz. ugyan, hogy a királyok azt hirde­tik, hogy ők az Isten kegyelme folytán királyok. Ha nekik ez jól esik, hagyjuk rájuk. De azt már senki sem cáfolhatja meg, hogy a pénzt és katonát a mi kegyelmünk­ből kapják Meg fogjuk tagadni a pénzt, megtagadjuk az újoncokat és akkor majd meglátjuk, hogy van-e lehetetlenség az önálló bank felállításában. Fájt neki nagyon, hogy szembe kellett szálni Kossuth Ferenccel akit pedig oly nagyon szeretett, de hát a saját édes apjával is inkább kész lett volna szakítani, ha közte és elvei kellett volna választatna, ő 2 év előtt megígérte választóinak, Kossuth Fe­renc hirdetett elvei alapján, hogy az önálló bankért küzdeni fog, ő emel lett becsületesen kitart. Elösmeri, hogy ránézve kedvezőbb lett volna, ha Kossuthékkal tart. Érzi, tudja, hogy ezzel a lépésével kettévágta politikai kerierjet, amely elég szépen indult, sőt lehetséges, hogy a mandátumát is elveszti. De inkább lemond az előmenetelről, a mandá­tumról is, mintsem bogy elveihez hűtlenné legyen. Kitart az elvei mellett továbbra is, ha vele lesz a polgárság, de kitart akkor is, ha mindenki elhagyja és egyedül lesz kénytelen lobogtatni a függetliinségi elvek zászlóját. Büszke önérzettel, bátran áll te­hát választóielé, mert megtartotta azt amit ígért. Még reménykedik, hogy a Kossuth pártjában is belátják, hogy helytelen utón járnak és vissza­térnek hozzájuk. Boldog lenne, ha egy táborban küzdhetne Kossuth Ferenccel, de ha a nemzet érdeke úgy kívánja, kész ellene is harcolni. Bizalom Búzának. Búza beszédét valósággal orkán- szerű tapssal és éljenzéssel fogadta a jeienvolt polgárság. Alig ült el a zaj, szólásra emelkedett Matolai Etele. Köszönetét mond Búzának azokért a lelkes szavakért, amelyet az imént mondott. Szeretne, hoszzu dicsőítést mondani Búzáról, de gyengének érzi magát arra, hogy érzelmeit szavakba öntse. Követeli az ország gazdasági függetlenségét és ezek közt első sor- aan a pénzügyi függetlenséget. Min­den igaz magyar embernek úgy kell cselekednie, a hogy Búza cselekedett, Bizalommal vau Búza iránt és indít­ványozza, hogy a polgárság is fe­jezze ki bizalmat Búza iránt. Az a hatalmas éljenzés, amely Matolai szavai után felhangzott, éke­sen bizonyították, hogy a Matolai szavai s polgárság érzelmeinek hü kifejezői voltak. Még 1 s é p y István szólalt fel. Ö is bizalommal van — úgymond — Búza Barna iránt, de hogy az ország is tudomást szerezzen arról, hogy a képviselőnkkel együtt érzünk, indít­ványozza : küldjenek a gyűlésből üdvözlő táviratot az országos párt elnökének: Justh Gyulának. Vége. Kincsesy Péter elnök koszö netet mondott Matolainak, hogy szives volt Búza előtt a polgáiság érzelmeit tolmácsolni, majd Búzának mondott köszönetét azért, hogy szi­ves volt politikai állásfoglalásáról a polgárságot tájékoztatni s biztosí­totta őt a polgárság szeretetéről, tá mogatásáról és a gyűlést berekesz­tette. A távirat. A távirat, melyben Justh Gyulát az orsz. függetlenségi és 48-as párt elnökét üdvözölte a közgyűlés, a következő: „A sátoraljaújhelyi függetlenségi párt a politikai helyzetben való állásfoglalásra összegyűlve, Búza Barna képviselőnek egyhangú bi­zalmat szavazott s elhatározta, hogy Pártelnök urat és az orszá gos függetlenségi és 48 as pártot lelkes törekvéssel üdvözli és tör netetlen ragaszkodásáról biztosítja. Kincsesy Péter elnök. Justh válasza. A táviratra azóta megjött már a válasz is. Justh Gyula a követ­kező levelet intézte Kincsesy Péter pártelnökhöz : Igen tisztelt Pártelnök Úr I Midőn szives üdvözlésüket meg köszönve ürömömet fejezem ki azon törhetetlen ragaszkodás fe­lett, mellyel az országos függet­lenségi és 48 as párt iránt visel­tetnek, kérem, hogy ezen maga­tartásukat továbbra is megtartva munkás és lelkes tagjai legyenek a küzdők táborának. Budapesten, 1909. nov. 23-án. Tisztelettel : Justh Gyula. MORZSÁK. Mozaik a „Morzsák“ irányában té­vedésben van megint, mert mi „Mor­zsák“ alatt nem étel, de szellemi morzsákat értettünk. Nem is csoda ez a különböző felfogás, mert mi nem sandítunk a húsos fazekak felé, —- mint mozaikék. Búza Barna a ki ugyan elég le­gény, hogy megvédje maga magát, ha érdemes ellenfélre akad, lovagi sarkantyút nem kapott ő csak a a nép bizalmára támaszkodik. Kos­suth Ferencz sajnos maga kötötte fel a „Lipót“ sarkantyút s félő hogy a tojástáncban maga magát vagdalja meg vele. Arról a bizo­nyos támogatásról pedig, a mely őszinte — mint látszik — soha nem volt, valószínűleg úgy gondol­kozik : hogy hála Isten megmentet­tél a „jó“ barátaimtól, az ellensé­geimmel majd csak megbirkózóin. * A szerkesztő-bizottság nem ágas kodik, mint „Mozaik“ urók, akik a hatalomba kapaszkodva azt hiszik, hogyha a béka felfújja magát, mind­járt ökör lesz belőle. Pedig az ilyen rugaszkodásoknak nevetség és — pukkadás a vége. * Igazat irj. Ezt Írja a »Zemplén« legutóbbi számában. Es ebben az egyben — ezt konstatáljuk — igaza vau a „Zemplénnek“. Csakhogy ha valaki hirdet valamit, azt első sor­ban annak kell betartani. Es ezért mi csak annyit válaszolunk — nem a Zemplén, de a közönség iránti tiszteletből — hogyha vaiaki bort iszik, ne prédikáljon vizet. * A városi választások után sokan azt hiszik, hogy győzelmet arattak. Pedig nem történt egyéb, mint sike­rűit a közszellemet újólag megse­bezni. * Ha jó viczcz az, hogy sikerült sok érdemes tagját kibnktatni a kép­viselőtestületnek, kár azt hinni azok­nak, a kik előidézték, hogy a fel­gyújtott szenvedélyek mellett a ha­sukat büntetlenül melengethetik. Mert az ilyen kísérlet többször kel­lemetlen tüsszentést eredményez. * Hoznak Bécs felől valami pózna félét, Sokan azt hiszik, hogy a kü­lön vámterület sorompója. Közelebb érve látjuk, hogy csak egy kétágú fa. Egyik ágára felakaszthatja min­denki az elveit, a másikra önmagát. Azonban megvan engedve — a fát nemzeti színre befesteni. HÍREK, Aktuális strófák. Az uj városatya. Es szól a gyermektelen férj : Titkot súgok, feleségem, Ugye mondtam remélj, remélj! Magamat — atyának érzem . . Színészet. Sajnálom Önöket, művészeim, Vallom, hogy nem fényes a pályájuk ; Nem csoda biz’, sokan szinészkednek S óriási a — konkurenciájuk. —nikás. — Zászlószentelós. A tőketerebesi állami iskola növendékeinek iskolai zászlóját f. hó 21 én nagy ünnepsé­gek keretében szentelték fel. Zászló­anya gr. Andrássy Roris volt. A zászlószentelésről jövő számunk­ban hozunk részletes tudósítást. — Nőegyleti zsurok. A sátoraljaúj­helyi izr. nőegylet választmánya dr. Rosenthal Sándorué egyleti elnök inditványára elhatározta, hogy az első zsurt /. hó 28 án rendezi a Ma­gyar király szálloda nagytermében. A rendező bizottság 35 tagból áll, kik eyguttal a gazdasági tisztséget is elvállalták. A rendkívül fényesnek ígérkező mulatságra felhívjuk az érdeklődő közönség figyelmét. Külön meghívókat nem bocsájt ki az el­nökség. Belépti dij 1 korona. Felül- fizetéseket a jótékonycólra való te­kintettel szívesen elfogad a rende­zőség. — Bolti tűz. A Kazinczy-utczai Markovics-féle házban lévő „Hala­dás“ könyvnyomda és papirüzlet, mely a Weinberger és Klein czég tulajdonát képezi, — folyó hó 20-án este 9 óra tájban kigyuladt. A bolt­ajtón és redőnyön át kitóduló füst­szagra az arra járó rendőrőrszem lett figyelmessé és telefon utján nyom­ban értesítette a rendőrkapitánysá­got és tűzoltóságot. A helyszínére érkezett tűzoltók rövid időn belül lokalizálták a bolti tüzet, mely min­den valószínűség szerint a kályhá­ban maradt tüztől eredt. Ettől lobbant lángra a kályha körül levő sok gyúlékony anyag. A kár 100 koronára tehető. Az üzlet biztosítva volt. — Mükiállitás Sátoraljaújhelyben. Egy magas művészi színvonalon álló mükiállitás nyílik meg e hó 28-án, vasárnap reggel a vármegyeháza dísz­termében. A kiállítást java művé­szeink tetszetős munkáiból rendezi az előnyösen ismert budapesti Eg- genberger-félemüiutézet.Elhalt nagy­jaink közül képviselve lesznek : Ba­rabás, Bihari, Lotz, Munkácsy, Pá- lik, Telepy. Az élők közül pedig : Baditz, Beuaur, Ditvich, Eder, Edvi, Illés, Erdőssy, Gergely, Hári, Inno­cent, Komáromi, Kérdi, Kovácb, lvoszkol, Körösfői, Major, Margittay, Nagy, Németh, Pálya, Pataky, Peske, Spanyi, Töigyessy, Vastagig Zem- plényi stb, E névsor elég biztosítók arra, hogy olyan gyűjtemény érke­zik városunkba, a melyikben igazi műélvezetet fog találni közönségünk s igazán önmaga ellen vétene, aki elmulasztaná annak megtekintését. — A vasúti ut áldozata. A vasút felé vezető ut — melyről már annyi panasz merült fel — áldozatot kö­vetelt. Szabó István napszámos f, hó 28 áu szalmát szállított B ó n y e y István építésznek. A vasút közelében egyik zökkenőben felborult a szekér és Szabó karját törte. A szerencsét­lenül járt napszámost a kórházba szállították, ahol dr. W e i s z Berta­lan nyújtotta neki az első segélyt, — Elfogott tolvaj. Malóter János és Urbánszki János napszámosok folyó hó 22-én éjjel a czigánytelepi kunyhók egyikében Bodnár Pál helybeli zenésztől ellopták 100 ko­rona értékű hegedűjét és 30 korona korona értékű téli kabátját. A ká­rosult feljelentésére Maiétert a csend­őrök Szomotoron elfogták és a lo­pott holmival Sátoraljaújhelybe kí­sérték. — Tolvaj cigányok. F. hó 23-ára viradóra Karniol Lipót helybeli ci­pészmestertől a fáskamara feltörése után 21 darab 140 kor. értékű hí­zott libát loptak el a nagymihályi czigányok akik a zsákmánnyal Be- reczki-feló menekültek. Elfogatásuk iránt a rendőrkapitányság intézke­dett. — Rendőri hir. Bók Ferencz kar­osai lakos a tegnapi hetivásárban Glück Herman sapka árustól egy sapkát lopott. Mentségül felhozta, hogy azért lopott, mert részeg volt. Ä— Ebzárlat. A városban több ve­szett gyanús kutyamarás történt. Ezért a rendőrkapitány f. hó 26 ótői kezdődőleg 40 napi ebzárlatot ren­delt el. — A játék vége. Somogyi Zoltán 10 éves tolcsvai fiúcska a minap „futócskái“ játszott pajtásaival s eközben elcsúszott és oly szeren­csétlenül esett, hogy alkarját eltörte. Súlyos sérülésével az újhelyi „Er­zsébet“ közkórházba szállították. — Meglopott munkás. Folyó hó 19-én délután Kiss Kálmán hely­beli gyári asztalost ismeretlen tettes érzékenyen megkárosította. Mialatt a gyártelep udvarán több társával együtt dolgozott, valaki a műhely-

Next

/
Thumbnails
Contents