Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-11-17 / 92. szám
91. szám (3) FELSŐMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, november 13. páratlanul állanak az ily fiatal, kezdő egyesületek történeteiben. •'! Az eredményeket nem kívánjuk ezúttal részletezni, hiszen ösmeri ezt a vármegye közönsége eléggé azokból a szépen megirt évi jelentésekből, amelyeket Eisert István szokott az egyesület működésének eredményéről közreadni és a melyeket nagyjában mi is leközöltük e lap hasábjain. De bizonyságot tehet az egylet eddigi működéséről az a sok szerencsétlen család, amelyeket ez az egylet mentett meg az éhenhalástól, a végső elzülléstől. Más ok vezet minket most arra, hogy evvel az egylettel foglalkozzunk. Az uj büntető novellának a fiatal- koruakról rendelkező része már 1910. január 1-én életbe lép. Ebből az alkalomból az egylet működését tágabb körre kívánja kiterjeszteni, hogy a fiatalkorú bűnösöket megmentse a társadalom részére. Ezt a célt a fogházpatronage létesítésével kívánják elérni és e célból az egyesület vezetőségének aláírásával lelkes hangú felhívást bocsátottak ki, melyben különösen a hölgyvilág támogatásáért esedeznek. A támogatás olyanformán történne, ha az il letők tagul lépnének az egyesületbe csekély 2 korona évi tagsági dijjal, esetleg alapitó tagul egyszer és mindenkorra fizetendő 20 koronával. Nemesebb, emberbarátibb célt nem tűzhet ki egylet maga elé célul, mint az elzüllött gyermekeknek, a fiatalkorú bűnösöknek a társadalom részére való megmentését. Es ezt a célt kívánja most szolgálni Eiserth István kezdeményezésére a rabse- gélyző egyesület. Hisszük, hogy vármegyénk közönsége és külünö- nösen a hölgyek sietni fognak ennek a nemes emberbaráti célnak a támogatására és tömegesen fognak tagokként belépni az egyesületbe. Ezt kéri tőlük esedezve a rabse* gélyző egyesület vezetősége és ezt kérjük ezúttal mi is a még meg menthető fiatalkorú bűnösök, a humanizmus nevében — azt hisszük — eredménnyel. MEGYE ÉS VAROS. )( A városi választások. A városi képviselőtestületi tagok választása — mint már jeleztük — f. hó 22-én lesz. A falragaszok — melyek ezt a város közönségének hivatalosan is értésére adják — ma reggel jelentek meg a hirdetési táblákon. Ezek a falragaszok útbaigazítást tartalmaznak a polgárságnak a választáson követendő eljárásra vonatkozólag. A választást Constantin Géza választási elnök vezeti, aki a második kerületi szavazatszedő küldött ségének lesz egyúttal az elnöke. A másik két kerület szavazatszedő küldöttségének elnökeit, valamint a küldöttségek jegyzőit a napokban fogja kijelölni a választási elnök. Jegyzőkül valószínűleg a következőket fogják kijelölni: Az első választó kerületbe Marton Elek oki. jegyzőt, a második kerületbe Pataky Miklós városi főjegyzőt, a harmadik kerületbe Kelemen oki. jegyzőt. )( Rendkívüli megyegyülós. Meczner Gyula főispán f. hó 16-ának d. e. 9 órájára rendkívüli közgyűlésre hívta egybe a törvényhatósági bizottság tagjait. A rendkívüli közgyűlés tárgyai: 1. A péuzügyminis- ter leirata a vármegyei és városi földadó bizottságok megválasztása tárgyában. 2. A vármegyei legtöbb adót fizető bizottsági tagok 1910. évre kiigazított névjegyzének bemutatása és ezzel kapcsolatosan a választott bizottsági tagok választása iránti intézkedés. 3. A belügyminiszter leirata özv. Grünfeld Vil- mosné kegydija tárgyában. 4. A községi-, kör- és segédjegyzők nyugdíjazásáról, valamint ezek özvegyei és árvái ellátásáról szóló szabály- rendelet. 5. A málczai és abaiai körjegyzőségek egyesítése. 6. Sárospatak nagyközség ingatlan vételi ügye. 7. özv. Mándy Istvánná özvegyi ellátás iránti kérvénye. 8. A minyevágásai kör 1908. évi számadása. 9. A bodrogszerdahelyi kör 1908. évi számadása. 10. Tiszalucz község 1909. évi pótköltségvetése. 11. Nagymihály nagyközség 1909. évi pótköltségvetése. 12. Greiner Jakab fakereskedő czég erdőhorváti erdei iparvasut építési ügye. MORZSÁK. Uj rovatot nyitunk. Ebben a rovatban, — mely minden szombati számunkban helyet fog foglalni — akarjuk napvilágra hozni mindazokat az apró észrevételeket, melyeket akár a nagypolitikára, akár megyei, városi, vagy társadalmi életünkre vonatkozóan kívánunk megtenni anélkül, hogy azoknak hasábokat szentelnénk. A „Morzsák" amolyan apró kritikák lesznek, melyekben — néha egy kis szatírával is — fogjuk megfesteni mindazokat az apró eseményeket, melyek kiérdemlik a sajtó kritikáját közérdekű voltuknál fogva. Nem tudjuk, hogyan fogja fogadni olvasóközönségünk ezeket az apró észrevételeket, de mi újságírói kötelességünknek vélünk eleget tenni, amikor e rovatot megnyitjuk. * Hát mivel is kezdhetnek méltóbban e rovatot, mint a „Zemplénnel“. Ez a lap, amely oly nagy előszeretettel játsza az önzetlent, az igazságost, amely oly nagy kedvteléssel diktál morált a vármegye összes sajtóorgánumainak, most valóságos tojástáncot jár a politikában. Vezércikkeiben — melyek nagy része előkelő helyről kerül ki — hol An- drássy, illetve a 67 mellett, hol Kossuth Ferenc mellet tör lándzsát aszerint, hogy melyik irányzat kerül felül a mostani zavarokban. Sokan csodálkoznak, sokan nevetnek ezen a tojástáncon, mi azonban természetesnek találjuk ezt. A „Zemplénének egyik volt szerkesztője megírta egyszer, hogy : „csak az ökör kövezetes“. Es a „Zemplén" most nem csinál egyebet, mint hűen követi volt szerkesztője álláspontját. Ebben pedig — és ez a legérdekesebb a dologban — a „Zemplén" is következetes. * Meczner Gyula, vármegyénk főispánja újból irói babérokra vágyik. A „Zemplén“ egyik előző számában vezércikket ir és abban szörnyen nekivetkőzik Búza Barnának. Ne künk ehhez a dologhoz kevés kö zünk van, elvégzi azt Mecznerrel Búza. Egy dolgot azonban még sem tudunk elhallgatni. Azt írja ebben a cikkében Meczner, hogy Andrássy támogatása nélkül sohasem lett volna Búzából képviselő. Hát ez nem igaz ugyan, de mert a „Zemplén“ „pozitív" értesüléseinek „megbízható forrása“ : a főispán mondja, hagyjuk rá. Azonban mi is bátrak volnánk a főispán úrtól egyet-mást kérdeni. Nem-e gondolja, hogy a Buzáék támogatása nélkül belőle sem igen lett volna főispán ? No meg, hogy Búza fáradozásai nélkül nem igen kenhette volna a „leibjournal" Öméltóságára érdemetle- nül a város és a vármegye érdekében elért eredményeket ? * A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén az agrártartozások tárgyában kiadott pénzügyminiszteri rendelet tárgyalásánál Thuránszky László indítványozta, hogy a bizottság fejezze ki a rendeletért köszönetét a pénzügyminiszternek és mindjárt közvetlenül ezután kijelentette, hogy a rendelet nem segit a szőlősgazdákon, az nem ér semmit. Hát bocsásson meg nekünk Thuránszky fő* jegyző ur, de mi ezt az álláspontját nem értjük. Vagy jó az a rendelet és akkor hát köszüngessenek érte, vagy nem jó és akkor mire való ez az egész köszönési komédia ? Igaz ugyan, hogy Wekerlének jól esnek az ilyen apró bizalomnyil- vánitások, — különösen most, amikor minden oldalról alaposan megmossák — de hát ez rajta úgy sem segit, sőt nem igen segit a helyi exponensén sem, akinek konyhájából került ki valószínűleg a köszön- getés terve. * Ugyancsak a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén történt, hogy a tanfelügyelő bejelentette a lapunkban már ösmertetett sókuti esetet. Bejelentette, hogy a sókuti ág. ev. tanító működését magyar nemzeti szempontból nem találta kielégítőnek s ezért ellene az egyházi főhatóságnál fegyelmi eljárást kért. A bizottság pedig csak úgy egyszerűen tudomásul vette a tanfelügyelő bejelentését. Máskor ilyen esetben a bizottság a legszigorúbb vizsgálat megindítását kérné a maga részéről is, sőt talán — ha hatalmában volna — egyenesen meuykövet szórna a tanítóra. Ma azonban ki törődik ilyen dolgokkal ? Ma csak egy dolog fontos nemzeti szempontból, hogy a koalíció és az ő itteni exponense továbbra is megmaradjon és sokáig éljen, éljen, éljen! A többi az sifli, az — smarn. Hs Most, amikor a városi választásoktól úgyszólván már csak nehány nap választ el, óriási lendületet vettek a korteshadjáratok. Kortesek járják be a várost, akik gyűjtik az özvegyek meghatalmazásait, akik igyekeznek a polgárságot egyik, vagy másik pártnak megnyerni. Es mert sok a párt, még több az önjelölt, valószínű, hogy erős küzdelmek lesznek, amelyeknek eredményét azonban nem lehet tudni. Egy eredmény biztos csak és ez az, hogy valaki — aki pedig nagyon szeretné gyámsága alatt tartani a várost — elveszti befolyását a képviselőtestületben, mert nem lehet Ujhelyben többé olyan képviselőtestületet ösz- szehozni, amely visszacsinálná a Kossuth szobrot — a lu'pipiacra. HÍREK. Az átöröklésről.*) Kevés érdekesebb és mindnyájunkat érdeklő probléma van a tudományban, mint épen az átöröklés proplémája. S mégis mily kevesen törődnek vele, milyen kevés figyelemre méltatják ! Pedig sorsunk messze születésünk előtt kezdődik ; egész életünk szinte megvan határozva, de nem olyan értelemben véve, mint azt közönségesen igen helytelenül teszik, hanem igenis úgy, hogy szülőink, elődeink életmódja nagy mértékben befolyásolja egész életünk sorsát. Megszámlálhatatlan következményei vannak elődeink életének a mi sorsunkban. A gyermek örökli szülőinek és elődeinek minden jó és rossz tulajdonságát. Es az az átöröklési törvény, az a hatalmasság, amely őrködik a felett, hogy semmi megbosszulatlanul ne maradjon; e törvény következtében kell az utódnak elődeinek minden bűnéért, lakoinia. Ismernie kell tehát azt mindenkinek, aki az emberiség sorsát szivén viseli ; ismernie kell pedig nem azért, mintha módjában állna azt egyszerre megváltoztatni és megjavítani, hanem azért hogy levonhassa belőle az észszerű konzekvenciákat. Ezek a konzekvenciák tanítják meg aztán arra, hogy ha már ilyen jelenséggel áll szemben, mit tehet a baj enyhítésére. Mert tudva levő dolog, hogy nemcsak az áll módunkban, hogy utódaink sorsát olyanná tegyük, hogy semmi oka se legyen nekünk szemrehányást tenni, hanem elődeinktől örökölt bajokkal szemben sem vagyunk egészen tehetetlenek. Esz szerű, kellő időben alkalmazott megfelelő ellenhatás nagyban módosíthatja, javíthatja azt a bajt, amely őseinktől maradt reánk örökségképen. Csakhogy épen azt a legnehezebb eldönteni, melyik az a baj, amelyet örökölhettünk, mikor kell azok ellen fellépnünk s főképen hogy mily eszközök állanak rendelkezésünkre a baj orvoslására. Igen ám ; de mindez csak úgy lehetséges, ha valaki érdeklődik az átöröklés proplémájá- nak legalább legelemibb törvényei iránt. Nem elégséges megelégednünk annak a száraz konstatálásával, hogy ez a gyermek az apja, vagy az anyja fia, hogy ezt az apjától, ezt pedig az anyjától örökölte, hanem oda kell törekednünk, hogy az öröklött rossz tulajdonságokat, szokásokat stb. mentül előbb kiküszöböljük a megfelelő irányú neveléssel és az öröklött kiválóságokat pedig a tőlünk telhető módon fokozzuk, mert csak igy töltjük be azt az életfeladatot, amelyre hivatva vagyunk. A holnapi előadás célja épen az, hogy a megfelelő példákkal való igazolással feltüntesse azt a testüie*) A vasárnapi szabad lyceumi előadás tartalmi kivonata, A vezetőség igyekezni fog, hogy a tervbevett előadások tartalmáról a lehetőséghez képest már előre értesítse a közönséget. jYíagyar~)~rane?ia biztosító intézet sátoraljaújhelyi főügynöksége Landesmann jYíiRsa és Sársánál Sátoraljaújhely, Rákóczi-utca 1. sz.
