Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-11-17 / 92. szám
91. szám (2) FELSŐMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, november 13. — nov. 13. A jól értesültek. Fiát kik is lehetnének mások, mint a „Zemplén“ nagyon tisztelt szerkesztői? Persze, hogy ők, mert hát mások nem igen férkőzhetnek a „megbízható források“ közelébe. Es valószinü, hogy egy ilyen „megbízható forrásból“ merítették legutóbbi vezércikkük egyes állításait is, pl. hogy a bankcsoport 98 emberből, a bankettezők csoportja pedig 94 emberből áll és hogy a bankcsoport 98 emberéből is — ha nyíltan szint kell vallani — többen a másik részre térnek. Es mindezt „pozitive“ tudja a „Zemplén“. Igaz ugyan, — és ezt a tények bizonyítják — hogy a bankcsoport eddig 125 emberből ál), amely még szaporodni is fog és a másik részen eddig csak 84 en vannak, valamint az is igaz, hogy eddig csak a ban- kettezőkhöz való számításuk miatt tiltakoztak képviselők, de hát a Zemplén — valószínűleg „megbízható forrásból“ merített „pozitív“ adatok alapján — másként állítja. Mi most már csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy honuan szedi laptársunk ezeket a „pozitív“ értesüléseket ? Ki mondta ezeket neki, vagy hol hallotta ? Melyik „megbízható forrásból“ kerültek ki ezek ; a főis- páni irodáhól-e, vagy a szerkesztő urak ujjaiból ? Lehet hogy az elsőből, de nincs kizárva, — sőt mi valószínűnek tartjuk — hogy az utóbbiból, mert ez a megbízhatóbb forrás. Lévén — köztudomás szerint — a szerkesztő urak ujjainak kiváló érzékük az idők változása iránt. Minket azonban — dacára e támadásnak— megvigasztal az a tudat, hogy nem lesz ez mindég igy. Lesz még idő amikor a „Zemplén“ — talán szintén „megbízható forrásból“ merített „pozitív“ értesülés alapján — dicsérni fogja ezt a most annyira legyalázott bankcsoportot és émely gős cikkekben fog felkinálkozni azoknak, ha majd — azok kerülnek uralomra. fi nagy meglepetés. »Omnia jam fient fieri quae posse negabaml!« Tehat elhagyott minket vezérünk! Az a vezér a ki számtalanszor monda, hogy a külön magyar nemzeti jegybankról soha le nem mond, attól soha el nem áll és ha keresztül nem viheti, ellenzékbe megy ; — a kiről nap-nap mel lett írták lapjaink, hogy úgy a bécsi mint a belföldi hatvanhetes körök és lapjaik minden képzelhetőt elkövetnek biztatással, hi zelgetéssel, csalogatással, gyanúsítással, rágalmazd )Sal, fenyege téssel és kitudja megmondani mi minden cselszövéssel, ármánykodással, hogy őt pártjától elcsábítsák, hogy pártjában szakadást idézzenek elő, de ő sziklaszilár- dan megáll az önálló bank mellett és összetartja pártját — és ime nem csak hogy maga nem áll meg, de maga szakítja ketté pártját és annak egy tekintélyes részét — hál’ Istennek azonban mégis csak kissebbségét — magával viszi; de nem vitte el a zászlót, — az itt maradt, van a ki azt erős kézzel tartja és fennen lobogtatja — éljen Just Gyula ! és mi is kitartunk e zászló alatt, s ha Isteu úgy akarja mint magunk azt soha el nem hagyjuk! De hát mit is akarnak, akik minket elhagytak a mikor már azt hittük, hogy a célnál vagyunk ? Kz iránt nem nyilatkoztak. Egyszerűen az ellenség táborába mennek át és ellenünk fordítják tégy verőket ? ? Talán csak nem ! Eddigi tisztelt vezérünkről ezt még sem tehetjük fel! Mit tesznek tehát ? Ha gyengéknek érzik magokat a küzdelemre álljanak félre! bízzák reánk a sáncot bevenni, ők csak nézzék küzdelemünket jó akarattal. Ez még tűrhető lesz, ez esetben még ismét mint jó barátok egy táborban egyesülhetünk a jövőben, de ha elleneink közzé sorakozva, ők is ellenünk fordítják a fegyvert és védik a sáncot, amelyet megtámadni és bevenni velünk együtt készültek az imént . . . akkor már nem tudom mit mondjak rólok, akkor nem talá lók szót, amely rájok nézve ne legyen sértő. De ne legyünk igazságtalanok és ne hamarkodjuk el Ítéletünket volt vezérünk iránt is. Lehetnek okai, a melyeket még velünk közölni nem talált lehetőnek; — lehetőnek tartom és reményiem hogy meg jön az idő és alkalom, a mikor mostani eljárásával is kibékülünk. Azt mondá a kaszinói ebéden, hogy „ha nem lehet az akadályt legyőzni, meg kell azt kerülni.“ A jelen esetben azonban úgy látszik, hogy az aka- dálylyal együtt magát a célt is megkerülte, mert hiszen már oly közel állunk a célhoz, hogy ha még volt akadály, az csak közvetlenül a célnál lehetett s igy azt megkerülve, magát a célt is megkerülte. Feltűnő az is, hogy nem mondja meg, mi hát az az akadály? És ebből én azt következtetem, hogy épen ezen hallgatás mondja meg nekünk, ki az az akadály. Mi azonban attól sem hátrálunk meg és azt hisszük, hogy azt az akadályt nem megkerüléssel győzhetjük le, de azzal, ha rendületlenül megállunk előtte, állhatatosan és sziklaszilárdan, ha nem hagyjuk el állásunkat, még oly célból és oly ürügy alatt sem, hogy megkerüljük. Nem tucíok lemondani a reményről, hogy Kossuth Ferencnek — ha épen mostani lépése nem is, de igaz hazafisága — talán a közel jövőben is — igazolva lesz; de éppen mostani lépésében nem követhetem. Most éljenJusth Gyula! Matolai Etele. A városi gazdálkodásról. Sok szó esett már e lap hasábjain arról a gazdálkodásról, amely a mi városunkban folyik. Régen felsoroltuk már mindazokat a teendőket, amelyek némiképen segítenének ennek a szerencsétlen városnak szomorú sorsán. Most amikor a t épviselőtestület újra alakulása előtt állunk, amikor — minden valószínűség szerint — uj erőkkel fog felfrissülni a képviselőtestület, talán időszerű is, hogy rövid néhány sorban foglalkozva a mai állapotokkal, felhívjuk az uj képviselőtestület figyelmét azok megjavítására. Régi átka ennek a városnak, hogy jövedelmeit fokozni nem képes. Más városok nem csupán az adózók filléreiből tartják fenn magukat, hanem jövedelmező vállalatokat létesítenek és azok jövedelmeiből fedezik — nagy részben — a háztartás költségeit. Nálunk ép az ellenkezője áll. A mi képviselőtestületünk úgyszólván irtózik a városi vállalatoktól. Es ebben van is valami igazuk. Egyszer próbálkoztak városi vállalattal és arra is ráfizetnek. Nem is szólva arról, hogy ez a vállalat minden tekintetben kritikán alóli, használhatatlan. De beszéljünk nyíltan. Ez a vállalat a „Dianna gőzfürdő“. Aki látta valaha ez a fürdőt, vagy pláne használta is, annak fogalma van arról, hogy milyen elhanyagolt, úgyszólván hasznavehetetlen állapotban van az. A rendetlen, hanyag kezelés teljesen tönkre tette ezt az amúgy sem fényesen sikerült vállalatot és most a város csak ráfizet erre az intézményre. Pedig ha tekintetbe vesszük, hogy ez a városnak^ugyszólván egyedüli nyilvános közfürdője, akkor szinte érthetetlen az ember előtt, hogy egy 20000 nél több lélekszámú városban, miért nem tud fenállani egy fürdő. Mi is csodálkoztunk ezen, de mikor megláttuk azt a fürdőt a piszkos vizével, rendetlenül, egészségi szempontból botrányosan kezelt ruháival, hideg pihenőjével, melyből — mellékesen jegyezzük meg — szinte kiemeli az embert a léghuzam* mindjárt megértettük az okát annak, hogy ezt a fürdőt úgyszólván kerüli a város közönsége és ha fürdeni akar, inkább elutazik Kassára, vagy Miskolcra, mintsem hogy itt különféle betegségeket szerezzen magának. Azonban ez is csak a képviselőtestület hibája, amely azt hitte, hogy eleget tett kötelezettségének avval, hogy felépítette a fürdőt ; arra nem is gondolt, hogy annak kezelését ellenőrizni is kell és hogy ez az ellenőrzés a képviselőtestület kötelessége. Szóval a legnagyobb baj nálunk, hogy a képviselőtestület nem tudta, hogy mi a kötelessége. Ennek a bajnak a nyomát találhatjuk lépten nyomon. Itt van például a közvilágítás ügye is. A képviselőtestület — elég könnyelműen —- kiszolgáltatta a közvilágítását hosszú évekre egy társaságnak, magának természetesen semmi előnyt sem kötve ki. Egyedül az ellenőrzés jogát tartotta fenn magának némi részben és most még evvel a jogával sem él. A villany társulat a város közvilágítása tekintetében teljesen önkényüleg jár el. Ott és akkor világit, ahol és amikor neki tetszik. Ha kedve kerekedik rá — és ez gyakran megesik — csak késő este kezd világítani és akkor is a lámpáknak csak a felét égeti. Sőt megesik, hogy egyáltalán nem világítanak és az ember a legj könnyebben nyakát szegheti a sötétben. Vagy vegyük sorra a Torzsási nyári mulatót. Egy kies fekvésű, kellemes nyári kirándulóhelyen a város — elég nagy befektetéssel — egy nyári mulatót csinált. Ezt a mulatót — mely egyedüli kiránduló helye a közönségnek — potom áron bérbeadták és nem törődtek többé vele. Nem gondoltak a mulatónak olcsó pénzen való hozzáférhetővé tételéről, sőt némán tűrték, hogy a bérlő a kirándulóktól a fogyasztott ételekért és italokért hallatlanul magas árakat szedjen. Természetes, hogy ilyen körülmények között a közönség eleintén is gyér számban rándult ki a Torzsásra, sőt később teljesen elszokott onnan. Es igy sorra vehetnénk számta- talan dolgot, amelyek mind a régi képviselőtestület élhetetlenségét, kötelességmulasztását bizonyítaná, a melynek mindegyike külön-külön egy-egy érv volna annak a bizonyítására, hogy a város sorsának eddigi intézése nagy részben arra alkalmatlan emberekre volt bizva, akiktől mindent inkább várhattunk, mint a város érdekében való eredményes munkálkodást. Ezért nézünk bizalommal a most közelgő választások elé és hisszük, hogy a város polgársága végre be fogja látni, hogy az eddigi alapon a várost tovább vezetni nem lehet és igyekezni fog a közelgő választásokon olyan emberekre bízni a város további vezetését, akik meg fogják érteni, hogy miként lehet egy város fejlődését helyes irányba terelni és azt a polgárság érdekeinek megfelelően naggyá, korszerűvé tenni. Egy nemes célért. — Fiatalkorú bűnösök megmentése érdekében. — Mintegy 2 évvel ezelőtt megalakult városunkban a »Zemplénvár- megyei Rabsegélyző Egyesület«. Az egyesület védnöke Mailáth József gróf, tiszteletbeli elnöke Meczner Gyula főispán, ügyvezető elnöke: Éiserth István kir. főügyészi helyettes lett. Az egylet Eisert István fáradhatatlan, lelkes agitációja folytán keletkezett és céljául tűzte ki, hogy a szabaduló, jó rnagaviseletü rabokat segélyezze, a vizsgálati foglyok családjait erkölcsi és anyagi támogatásban részesítse, a szabaduló raboknak munkát közvetítsen. Mondanunk sem kell, hogy ne- meslelkü főügyészünk ez irányú fáradozásai meghozták a kívánt eredményt és a vármegye nemes szivü emberbarátai tömegesen igyekeztek tagokul belépni az egyesületbe, hogy előmozdítsák ennek az emberbaráti szempontból eléggé nem dicsérhető egyesületnek fentartását. Es az egyesület mindeddig meg is felelt céljának. Eiserth István működése nem maradt eredménytelenül, ameny- nyiben az egyesület eddig is oly eredményeket produkált, amelyek rr f Az ŐSZI és TELI idényre a legjobb pamut- és gyapjú- fonalból készítek férfi-, női- és gyermek-harisnyákat, sport- és vadász-harisnyákat, valamint urak részére —. . gallérvédőket, stb. r;r:: Javításokat pontosan és gyorsan készítek,
