Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-06 / 2. szám

Tizenkettedik évfolyam. 2. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, január 5. POLITIKAI ÚJSÁG egjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat viasza nerr. aduink. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 2- Kiadóhivatal: Landesmann Miksa es Társánál. LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Ür. BU2A BARNA. Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egye szám ára I 0 fillér, Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk fi legsürgősebb jeladat. — A rendőrség újjászervezése. — Sok cikk jelenik meg mosta­nában, az uj év elején, mely mind avval foglalkozik, hogy mi vár reánk az uj évben, mit fog sike­rülni alkotnunk, mivel fogunk ma­radandó emléket állítani az 1909ik esztendőnek. Mi is irtunk már cikket erről. Múlt számunk vezércikke sorolta fel szép sorjában a megoldandó kérdéseket. Egy dologról azonban megfeledkezett a cikk igen tisz telt írója . a rendőrség újjászer­vezéséről. Ez a kérdés most a legaktu­álisabb. Ennek a kérdésnek a megoldása első sorban fontos eb­ben az esztendőben. Évek óta sürgetjük a rendőrség újjászer­vezését, évek óta foglalkoznak vele az illetékes körök s mégis sehol semmi eredmény. Az ügy egyelőre még mindig csak az előkészítés stádiumában van. Pedig jó volna, ha most már komolyabban látnának hozzá az illetékes körök ennek a nagyon fontos kérdésnek az alapos ren­dezéséhez. A mai állapotok már igazán tarthatatlanakká válnak. Most, mikor minden város első sorban a rendőrség fejlesztése által közbiztonsági állapotát igyek­szik megjavítani, nekünk sem sza. bad megmaradnunk a mai ren­dezetlen állapotban. Városunknak 18000 lakosa van. Szabályrendelet szerint 22 rendőr volna hivatva gondoskodnia a la­kosság vagyon és életbiztonságá­ról. Vagyis 818 lakosra esne 1—1 rendőr. Elég szomorú közbizton ság ez is. Azonban nálunk még ennél is szomorúbbak az állapo­tok. A 22 közrendőr létszámába van felvéve 1 kulcsár, 2 polgári rendőr, 1 dijnok, 3 dijnoknő, összesen 7 alkalmazott s igy a legjobb esetben 12 közrendőr al­kalmazható. Ebből 3 a vasútnál teljesít szolgálatot, 1 kézbesít és 1 állandóan tartalékban van s igy összesen 10 rendőr teljesít­het szolgálatot a legjobb esetben. Természetesen ez a 10 ember is 2 csoportban tart szolgálatot és igy 3600 ember biztonságára 1, mond, ird, olvasd egy rendőr felügyel és ez az egy is csak abban az esetben, ha a létszám be van töltve és betegedés elő nem fordul. De mikor teljes a létszám ? Hát nem ázsiai állapotok ezek? Minden valamire való városnak legfőbb gondja, hogy a rendőr­séget a modern kor színvonalára emelje és lakosai vagyon és élet­biztonságát biztosit sa Nálunk azonban ez a kérdés egyáltalán nem fontos. A képviselőtestület tagjai minden egyéb jelentékte­len kérdést, fontosabbnak tarta­nak ennél a kérdésnél ugyannyira, hogy minden a rendőrség részé­ről jövő fejlesztési tervet — le­gyen az bármily csekély — egy­szerűen leszavaznak. A legutóbbi képviselőtestületi ülések egyikén is történt ilyen dolog. A rendőrkapitány kérel­met terjesztett a képviselőtestü­let elé, hogy a rendőrség létszá­mának terhére felvett más fog­lalkozású alkalmazottakat fizessék más alapból s tegyék lehetővé, hogy legalább a szabályrendelet ben megállapított létszám legyen teljes. Es a képviselőtestület. A mindenről gondoskodó, a város érdekét szem előtt tartó képvise­lőtestület azonban elvetette ezt a jogos kérelmet is és elvágta a rendőrséget még a lehetőségétől is annak, hogy hivatását köteles ségszerüen teljesítse. Szomorú állapot ez. És a leg- szomorubb a dologban az, hogy éppen azok, akiknek hivatása, sőt kötelessége volna a város közön­ségének vagyon és életbiztonsá­gáról gondoskodni, — azok te­szik lehetetlenné a közbiztonsági állapotok javulását, sőt igyeksze­nek azt minél rosszabbá tenni. Sok kérdés vár megoldásra. Sok terv fog kerülni a képvise^ lőtestület elé a közel jövőben De a rendőrség újjászervezése és szaporítása legyen ezek között a legelső sorban megvalósítandó. Ennek a kérdésnek a megoldása képezze első sorban kötelességét az illetékes köröknek az uj esz­tendőben, ha hasznos, a város érdekében üdvös működést akar­nak kifejteni. Olvasóinkhoz! Most midőn mai számunkkal ti­zenegy év fáradságos, de minden­kor őszinte örömmel teljesített mun kálkodását lezárva egy uj év mun­kálkodását kezdjük meg: pár őszinte szót intézünk lapunk olvasó közönségéhez, mely az elmúlt tizen­egy év alatt nemes törekvéseink nemes harcosaiul oldalunk mellé állott. Nem akarjuk olvasóink figyel­mét ráterelni újból arra a nemes hivatásra, melyet lapunk itt Zeni plénvármegyében fennállása óta sziklaszilárd elvhüségge! és bátor­sággal betölt; nem akarjuk itt fel­sorolni a mi — hála Istennek ! — nem eredménytelen munkálkodá­sunk általánosan ismert, sikereit s fényes erkölcsi diadalát. Mi ezt a sikert az eszmére vezetjük vissza, melynek nevében harcolunk, mely toliunk erejét növeli s szivünket a legszebb jövendő reményével tölti el. Ezt az eszmét, melynek harco­saivá szegődtünk kezdettől fogva, Magyarországon egy név képviseli: Kossuth Lajos neve. Az ő neve dísz­ük a mi lobogónkon, az ő tanításai hatják át sziveinket: kétségtelen tehát, hogy miénk leend a végle­ges diadal is. Es e munkálkodáshoz kérjük mi a tizenkettedik év kezdetén Zem plán vármegye nagyközönségének szives pártfogását, hogy bizalmával ajándékozzon meg minket újra, kik mindenkor eiszánt s lelkes harcosai voltunk annak a nagy küzdelemnek, mely a Kossuth Lajos eszméit és jelszavait hirdető zászló alatt fo­lyik. Es tudjuk, hogy olvasóközön­ségünk pártfogásában és áldozat- készségében nem is fogunk csa­lódni. Tizenegy év tanulsága ön­tötte belénk e hitet egyesülve ama tudattal, hogy a mostani súlyos helyzet még fokozottabb mérvben fogja körénk tömöríteni az eszme bajnokait. Mi a magunk részéről nem teszünk ígéretet a jövőre nézve, a mi jövőnk a mult, a mely minket igazol s a mely munkálkodásunkat előírja, mi változatlanul megmaradunk helyün­kön, a hova minket Kossuth Lajos eszméinek tisztelete és a megalku­vást nem ismerő kötelességérzet pa­rancsszava épen úgy odaszögezett, mint Pompeji kapujához a katonát, kit az egymás ellen csatázó elemek harca sem volt képes onnan elmoz­dítani. Mi bízunk a közönségben, mely pártfogásával továbbra is lehetővé fogja nekünk tenni, hogy ne legyünk, kénytelenek elhagyni őrhelyünket s a közönség pedig tizenegy évi lanka­datlan munka után ajándékozzon meg előlegezet bizalmával annak a hit­nek ; hogy mi is megtesszük köteles­ségünket. A „Felsőmagyarországi Hírlap“ szerkesztősége. SZÍNHÁZ. Színházi mérleg. Vasárnap este bezárultak a szín­ház kapui. Thália papjai és papnői eltávoztak körünkből, hogy másutt áldozhassanak a „művészet“ oltárán. Illik tehát néhány sorban visszapil­lantást vetni az elmúlt szezonra, egyrészt azért, hogy dicsérendőket dicsérjük ; másrészt azért, hogy a a megróvaudókat, megrójuk, hogy elmondjuk azokat a hiányokat me­lyeket mi észleltünk a szezon alatt és amelyek korigáiása okvetlenül szükséges a jövő szezon sikere ér­dekében. Bizonyos rendszert kívánunk kö­vetni közleményünkben, hogy észre­vételeink könnyebben legyenek megérthetek és ezért külön-külün tesszük meg észrevételeinket a tár­sulat programmjára, a rendezésre, a tagok képességeire stb. elsőnek a társulat, illetve az igazgató által elért eredményekről általában kívánunk Írni. Itt kíván­juk összefoglalni azokat az észre­vételeket, melyeket a szezon pro- grammja ellen kívánunk felhozni. Programm. Hát lehet itt ilyenről beszélni? Követett-e a társulat va­laha olyan irányt, amely még csak sejtetni is engedte Yolna, hogy itt egy részletesen kidolgozott pro­gramúi alapján működik a társulat? „Jvori“ levélpapír, 50 levélpapír és 50 boríték Landesmann Miksa és Társa könyv-és papirkereskedésében. M. Lapunk 4- oldal,

Next

/
Thumbnails
Contents