Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-06 / 2. szám
Tizenkettedik évfolyam. 2. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, január 5. POLITIKAI ÚJSÁG egjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat viasza nerr. aduink. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 2- Kiadóhivatal: Landesmann Miksa es Társánál. LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Ür. BU2A BARNA. Előfizetési ár: egész évre 10 korona, félévre korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egye szám ára I 0 fillér, Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk fi legsürgősebb jeladat. — A rendőrség újjászervezése. — Sok cikk jelenik meg mostanában, az uj év elején, mely mind avval foglalkozik, hogy mi vár reánk az uj évben, mit fog sikerülni alkotnunk, mivel fogunk maradandó emléket állítani az 1909ik esztendőnek. Mi is irtunk már cikket erről. Múlt számunk vezércikke sorolta fel szép sorjában a megoldandó kérdéseket. Egy dologról azonban megfeledkezett a cikk igen tisz telt írója . a rendőrség újjászervezéséről. Ez a kérdés most a legaktuálisabb. Ennek a kérdésnek a megoldása első sorban fontos ebben az esztendőben. Évek óta sürgetjük a rendőrség újjászervezését, évek óta foglalkoznak vele az illetékes körök s mégis sehol semmi eredmény. Az ügy egyelőre még mindig csak az előkészítés stádiumában van. Pedig jó volna, ha most már komolyabban látnának hozzá az illetékes körök ennek a nagyon fontos kérdésnek az alapos rendezéséhez. A mai állapotok már igazán tarthatatlanakká válnak. Most, mikor minden város első sorban a rendőrség fejlesztése által közbiztonsági állapotát igyekszik megjavítani, nekünk sem sza. bad megmaradnunk a mai rendezetlen állapotban. Városunknak 18000 lakosa van. Szabályrendelet szerint 22 rendőr volna hivatva gondoskodnia a lakosság vagyon és életbiztonságáról. Vagyis 818 lakosra esne 1—1 rendőr. Elég szomorú közbizton ság ez is. Azonban nálunk még ennél is szomorúbbak az állapotok. A 22 közrendőr létszámába van felvéve 1 kulcsár, 2 polgári rendőr, 1 dijnok, 3 dijnoknő, összesen 7 alkalmazott s igy a legjobb esetben 12 közrendőr alkalmazható. Ebből 3 a vasútnál teljesít szolgálatot, 1 kézbesít és 1 állandóan tartalékban van s igy összesen 10 rendőr teljesíthet szolgálatot a legjobb esetben. Természetesen ez a 10 ember is 2 csoportban tart szolgálatot és igy 3600 ember biztonságára 1, mond, ird, olvasd egy rendőr felügyel és ez az egy is csak abban az esetben, ha a létszám be van töltve és betegedés elő nem fordul. De mikor teljes a létszám ? Hát nem ázsiai állapotok ezek? Minden valamire való városnak legfőbb gondja, hogy a rendőrséget a modern kor színvonalára emelje és lakosai vagyon és életbiztonságát biztosit sa Nálunk azonban ez a kérdés egyáltalán nem fontos. A képviselőtestület tagjai minden egyéb jelentéktelen kérdést, fontosabbnak tartanak ennél a kérdésnél ugyannyira, hogy minden a rendőrség részéről jövő fejlesztési tervet — legyen az bármily csekély — egyszerűen leszavaznak. A legutóbbi képviselőtestületi ülések egyikén is történt ilyen dolog. A rendőrkapitány kérelmet terjesztett a képviselőtestület elé, hogy a rendőrség létszámának terhére felvett más foglalkozású alkalmazottakat fizessék más alapból s tegyék lehetővé, hogy legalább a szabályrendelet ben megállapított létszám legyen teljes. Es a képviselőtestület. A mindenről gondoskodó, a város érdekét szem előtt tartó képviselőtestület azonban elvetette ezt a jogos kérelmet is és elvágta a rendőrséget még a lehetőségétől is annak, hogy hivatását köteles ségszerüen teljesítse. Szomorú állapot ez. És a leg- szomorubb a dologban az, hogy éppen azok, akiknek hivatása, sőt kötelessége volna a város közönségének vagyon és életbiztonságáról gondoskodni, — azok teszik lehetetlenné a közbiztonsági állapotok javulását, sőt igyekszenek azt minél rosszabbá tenni. Sok kérdés vár megoldásra. Sok terv fog kerülni a képvise^ lőtestület elé a közel jövőben De a rendőrség újjászervezése és szaporítása legyen ezek között a legelső sorban megvalósítandó. Ennek a kérdésnek a megoldása képezze első sorban kötelességét az illetékes köröknek az uj esztendőben, ha hasznos, a város érdekében üdvös működést akarnak kifejteni. Olvasóinkhoz! Most midőn mai számunkkal tizenegy év fáradságos, de mindenkor őszinte örömmel teljesített mun kálkodását lezárva egy uj év munkálkodását kezdjük meg: pár őszinte szót intézünk lapunk olvasó közönségéhez, mely az elmúlt tizenegy év alatt nemes törekvéseink nemes harcosaiul oldalunk mellé állott. Nem akarjuk olvasóink figyelmét ráterelni újból arra a nemes hivatásra, melyet lapunk itt Zeni plénvármegyében fennállása óta sziklaszilárd elvhüségge! és bátorsággal betölt; nem akarjuk itt felsorolni a mi — hála Istennek ! — nem eredménytelen munkálkodásunk általánosan ismert, sikereit s fényes erkölcsi diadalát. Mi ezt a sikert az eszmére vezetjük vissza, melynek nevében harcolunk, mely toliunk erejét növeli s szivünket a legszebb jövendő reményével tölti el. Ezt az eszmét, melynek harcosaivá szegődtünk kezdettől fogva, Magyarországon egy név képviseli: Kossuth Lajos neve. Az ő neve díszük a mi lobogónkon, az ő tanításai hatják át sziveinket: kétségtelen tehát, hogy miénk leend a végleges diadal is. Es e munkálkodáshoz kérjük mi a tizenkettedik év kezdetén Zem plán vármegye nagyközönségének szives pártfogását, hogy bizalmával ajándékozzon meg minket újra, kik mindenkor eiszánt s lelkes harcosai voltunk annak a nagy küzdelemnek, mely a Kossuth Lajos eszméit és jelszavait hirdető zászló alatt folyik. Es tudjuk, hogy olvasóközönségünk pártfogásában és áldozat- készségében nem is fogunk csalódni. Tizenegy év tanulsága öntötte belénk e hitet egyesülve ama tudattal, hogy a mostani súlyos helyzet még fokozottabb mérvben fogja körénk tömöríteni az eszme bajnokait. Mi a magunk részéről nem teszünk ígéretet a jövőre nézve, a mi jövőnk a mult, a mely minket igazol s a mely munkálkodásunkat előírja, mi változatlanul megmaradunk helyünkön, a hova minket Kossuth Lajos eszméinek tisztelete és a megalkuvást nem ismerő kötelességérzet parancsszava épen úgy odaszögezett, mint Pompeji kapujához a katonát, kit az egymás ellen csatázó elemek harca sem volt képes onnan elmozdítani. Mi bízunk a közönségben, mely pártfogásával továbbra is lehetővé fogja nekünk tenni, hogy ne legyünk, kénytelenek elhagyni őrhelyünket s a közönség pedig tizenegy évi lankadatlan munka után ajándékozzon meg előlegezet bizalmával annak a hitnek ; hogy mi is megtesszük kötelességünket. A „Felsőmagyarországi Hírlap“ szerkesztősége. SZÍNHÁZ. Színházi mérleg. Vasárnap este bezárultak a színház kapui. Thália papjai és papnői eltávoztak körünkből, hogy másutt áldozhassanak a „művészet“ oltárán. Illik tehát néhány sorban visszapillantást vetni az elmúlt szezonra, egyrészt azért, hogy dicsérendőket dicsérjük ; másrészt azért, hogy a a megróvaudókat, megrójuk, hogy elmondjuk azokat a hiányokat melyeket mi észleltünk a szezon alatt és amelyek korigáiása okvetlenül szükséges a jövő szezon sikere érdekében. Bizonyos rendszert kívánunk követni közleményünkben, hogy észrevételeink könnyebben legyenek megérthetek és ezért külön-külün tesszük meg észrevételeinket a társulat programmjára, a rendezésre, a tagok képességeire stb. elsőnek a társulat, illetve az igazgató által elért eredményekről általában kívánunk Írni. Itt kívánjuk összefoglalni azokat az észrevételeket, melyeket a szezon pro- grammja ellen kívánunk felhozni. Programm. Hát lehet itt ilyenről beszélni? Követett-e a társulat valaha olyan irányt, amely még csak sejtetni is engedte Yolna, hogy itt egy részletesen kidolgozott programúi alapján működik a társulat? „Jvori“ levélpapír, 50 levélpapír és 50 boríték Landesmann Miksa és Társa könyv-és papirkereskedésében. M. Lapunk 4- oldal,
