Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-06 / 11. szám
Tizenkettedik évfolyam. 11. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, február 6. POLITIKAI ÚJSÁG egjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utca 2- Kiadóhivatal: Landesmann Miksa es Társánál, LAPVEZER: MATOLAI ETELE. POLITIKAI ROMUNKAT ARS: Dr. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: egész évre I 0 korona, félévre korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. — Egy szám ára I 0 fillér, Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk Válság? Ki megy: Andrássy-e, vagy Wekcrle ? Vagy Kossuth talán? — vagy az egész kabinet ? Nem-e Justh hagyja el diszes elnöki méltóságát és vonul ellenzékbe ? Mi lesz a fúzióval, ugyan meglesz-e? Es ha meg lesz, hogyan lesz meg ? Negyvennyolcas alapon e, vagy hatvanhetes elemek tömörülésével? Ha pedig nem lesz meg, mi következik azután, — vizözön-e, vagy a Nemzeti Társaskör hallgatag alakjai vonulnak újra fel. Száz ilyen kérdés röpköd a magyar politika levegőjében, Hogy az a fészek, amelyből ki- reppentek, nem valami mintatisz- taságu, azt tudja mindenki. Es hogy ezek a kérdések csak arra vannak szánva, hogy mesterségesen idézzenek elő bizonyos ideges feszültséget, megtöltsék a levegőt villamos szikrákkal, szóval hogy a közéletet nyugtalanítsák : hál’ Istennek az is köztudo másu ma már. Es éppen mert ismert dolog, azért hullanak vissza a röpködő Falusi történet. Irta: Zsoldos László. Anyám, özvegy volt szegény, egész éjszakákon át sirt, de hat ez sem használt az öcsém lábának. Kiment a javasasszony tanácsára, már egyszer a nyáron éjfélkor a temetőbe is és ott ebcsonttal háromszor körülváj kálta az édesapám sírját, hanem a Mátyás lába még attól sem lett jobban. Végre karácsony böjtjén, éjfél után se szó, se beszéd, eltűnt hazulról az anyám. Csikorgó hideg volt és a hó a bokáig ért. — Hová ment a mama? — kérdezte ujjával mutogatva az üres ágyra Mátyás, amikor reggel fölébredt. — Nem tudom — vonogattam a váliaraat és mivel én meglehetősen ébren aludván, az órát is tudtam, amikor kisurrant a szobából, elmondtam az öcsémnek, (biszen mi egészen jól meg birtuk magunkat értetni egymással) mindazt, amit tapasztaltam. Tudakozódtam a szomszédoknál, nem kaptam kielégítő választ. Vártuk, hogy csak majd megérkezik délre. De bizony nem jött. Szalonnát, meg hagyott kint a számunkra, kérdések rövid vergődés után szárnyukat szegve. A közvéleményt megtéveszteni ma már nem lehet, szántakarva mesterségesen idézni fel válságot akkor, amikor erről szó sincs; szánalmasan egyiigyü kísérlet, amelyet a magyar közönség politikai érettsége habozás nélkül utasit vissza. Válság — az nincs. Semmiféle válság nincsen, semmiféle irányban. Nagy feladatok előtt állunk, súlyos kérdések várnak megoldásra : ennyi a tény. De csak egy szemernyi judicium kell annak a belátásához, hogy az a nemzeti irány, amelynek medrében Magyarország ma uj kor felé halad, meg nem változhatik és mivel ez az irány szerve ösz- szeköttetésben áll és szinte el- választhatlan azoknak személyétől, akik megteremtették, a személyekben sem eshetik, — józanul tekintve a dolgokat, — jelentékenyebb változás. A magyar nemzetnek két nagy ellensége volt mindenha. Mind a két ellenség százados keletű. Az egyik az a L.ajtántuli törekvés, amely ezt a geografice is, meg hát nagy szomorúan elköltöttük magunkban. — Na iszen, most szép karácsonyunk lesz, — mozgatta az ajkát Mátyás, miután előbb megbökött az ujjával, mert engem mindig meg szoktak bökni, ha nem néztem oda és szólni akartak hozzám, — ha még az édes anyánk is elhagyott. — Bizony szép karácsonyunk lesz, bólintottam én is bánatosan. Elkövetkezett a déiután, beköszöntött az este, de a mi jó anyánk még mindig nem tért vissza hozzánk. Szemben velünk, a tanitóék házában kigyulladt a karácsonyfa. Mi összedugtuk a fejünket és sirtunk. — Megszületett a Jézus is, — kiáltott, mert Játtara az ajkáról, Mátyás — és elveszett az édesanyánk ! Erre a beszédre megdöbbentem. — Csitt, intettem az öcsémet, ne káromold az Istent! S rámutattam az apró Mária szoborra, a kisded Jézussal, amely üvegbura alatt ott állott a fiókos szekrényünk tetején és mi reák nézett. Ettől aztán Mátyás elcsöndese- dett és miután még rádobtam ne. hány hasábot a tűzre, én is bebújtam öcsém mellé a takaró alá, s faji eredetére nézve is önállóságra, termett nemzetet és országot százszor kudarcot vallott, de mindig újra felbukkanó makacssággal akarja egy nagyhatalmi hóbortnak, a »Gesamt Monarchie« eszméjének vazalusává tenni. — Az az osztrák ez, amely Kollo- nics hirhedt jelszavában domborodik ki a legkifejezőbben, — az a beolvasztó politika, amely ellen II. Rákóczi Ferne kibontotta Szüzmáriás kornétáit; amely ellen kardot ragadtak 48-ban a nagyidők névtelen félistenei s amely ellen küzdünk ma is, — ahogy az Isten tudnunk adta — és küzdeni fogunk az utolsó csepp vérig, amig magyar él a Kárpátok alján, Duna-Tisza mentén. A másik nagy ellenségünk nem kevésbbé régi. A visszavonás az, amely untalan felütötte a fejét, valahányszor nyugodtabb korszak^ az alkotó munka korszaka köszöntött erre a nemzetre. A labancoktól a darabontokig minden kornak meg voltak a maga tág lelkiismeretű magyarjai, akik kincsért, hatalomért áruba bocsátották a nemzeti ügyet, sőt akkor nemsokára mindketten elaludtunk. Éjfél után két órakor — jól megjegyeztem magamnak az időt — egyszerre csak arra riadok fel, hogy Mátyás, az én béna öcsém, keresztülveti magát rajtam és az ágy szélére ül. Aztán lassan leereszti a lábát a földre, s az egészen közel ben álló asztalba fogódzva, megáll a földön. Azon a lábán, amelyikre már hét hónap óta nem birt rálépni. Világosság volt a szobában. Anyám havasan, átfázva, fagyva, a hideg tői szinte megdermedve állt kis odúnk ajtajában és bal kezével magasra emelve az éjjeli lámpást, jobbjával izgatottan mutatott — óh, láttam, hol kivörösödött, hol belesápadt az arcza, kék szeme pedig ragyogott, mintha tüzet csiholnának belőle — Mátyásra. Ámultán néztem az öcsémre. Erősen belefogódzott az asztalba és lassan bátortalanul megindult mellette a sarka felé. Ott hevert a széken megboldogult apánknak egy vastag, furkós botja. Anyánk félörült tekintete követte minden mozdulatát. — Mama I Mama! — kiáltotta az öcsém, mert engem valami titokzatos ösztön már odaállított szemben vele a bot mellé és igy is sziszegve öltögették mérges nyállal teli viperanyelvüket, amikor a nemzet felébredt öntudata visszakergette őket sötét odva- ikba. De sajnos, akadtak egyébként jóhiszemű, talán jót is akaró hazafiak is mindenkor, akik egyéni hiúságból, szereplési viszketeg- ségből, vagy egyszerűen csak meggondolatlanságból nem egyszer állították válságos helyzet elé nemzetüket. Évszázadok tesznek tanúságot amellett, hogy mégsem jutottak célhoz a magyarság ellenségei soha. Ha le is gyűrtek bennünket egy időre, a magyar Anteusz mindig újból, uj erővel pattant fel a földről. A Lajta vizén át- áramló törekvésekkel szemben megvédelmezett bennünket az élethez való jogunk hatalmas érzése, a sok kihullott magyar vérrel átitatott hazai röghöz való ragaszkodás és a szabadságnak szeretete. A széthúzás átka pedig elült mindannyiszor, valahányszor nehéz idők előtt állott a magyar. Nem lesz hát vizözön most sem, amely a »koalíció vétkeiért« láttam az ajkáról, hogy mit beszól — Anyám I Anyám ! A következő pillanatban én már a markába nyomtam a botot, ő pedig rátámaszkodva, levette a kezét az asztalról, amelyre eddig nehezedett és — ón tapsolni kezdtem örömömben — kicsit biccegve, de már bátran és egészen biztos lépéssel megindult az ajtó felé. Anyánk még mindig ott állt az éjjeli lámpával; de most hirtelen mmd a két karját kitárta a szobánk gerendázata felé, úgy hogy a kiosi lámpás egyszeriben fönt kalimpáiód zott a levegőben és (tátott szájjal lestem minden mozdulatát az ajkának) rajongó arccal sikoltotta: — Tesz még Jézus csodát! Nem hiába voltam ma Besnyőn. Többet nem hallottam, mert anyára mindkettőnket megragadott és ingünk ujjánál fogva, aztán hármasban térdepeltünk ott sokáig a fiókos szekrény előtt, amelynek tetejéről jóságosán pillantott le reánk Mária karján a kisded Jézussal. Mátyás tudott járni és a következő őszön már újra beírathatták az iskolába. En pedig mivel nem voltam az iskolába való, természetesen tovább is otthon maradtam. De jól megjegyeztem magamnak, AMERIKAI TÖLTHETŐ TOLLSZÁR — — KAPHATÓ -ms* ÁRA 1 KORONA. -»Kj LANDESMANN MIKSA KÖNYV-, PAPÍR- ÉS ÍRÓSZEREK KERESKEDÉSÉBEN. Lapunk 6 oldal.
