Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-06 / 11. szám
11 skám (2) FELS0MAGYAR0R3ZAGI HÍRLAP Szombat február 6. mossa el a föld színéről a ma ' gyarság önállóságra és íliggef lenségre irányuló törekvéseit. Nem válság sem, mert ha komolyra fordul a dolog, a magyar közvélemény józan ítélete lenéző megvetéssel fordul el minden ugratástól, mindenaszinfal mögötti intrikától. A hamis jelszavak kívülről szilárdnak látszó, de belül üres oszlopai belerogynak a megsemmisülésbe, a nemzet pedig nyugodt lélekkel bizhatja magát azokra a gránitoszlopokra, amelyeknek vállán sorsa egyizben nehéz időben nyugodt már s amelyek terhüket megingás nélkül viselik most is. Es ahogyan nemártanak ezeknek az oszlopoknak az üres jelszavak, konkolyhintő intrikák tisztátalan hullámai, épp úgy nem fogja megdönthetni őket még az a bizonyos — vízözön sem! A gazdasági jövő biztosítása. A keddi ünnepnapon a szegedi munkás biztósitópénztár uj székhazának felavatása alkalmából egy nagyjelentőségű beszéd hangzott el méltán figyelmet keltve az egész országban. A nagyhatású beszédet Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár mondta, aki a gyengélkedő Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter kép viseletében avatta fel az uj székházat. Ezt a szerény helyi ünnepet az államtitkár elmondott beszédjével országos jelentőségű ünneppé tette, mennyiben a magyar gazdasági jövő biztosításának egész programmját fejtette ki abban, mellyel igazán méltó bővebben foglalkozni, A koalíció kormánya talán semmiért sem tett annyit, mint a munkások szociális érdekeinek istápolá sára s az ipar és kereskedelem fellendítésére. Kossuth Ferenc mint kereskedelmi minister a munkásbiz- tositó törvény által, mellyel a nemzeti ipari munkát biztosította, menynyiben a nemzeti termelés e nélkül nem lenne képes gyarapodni s azután aa balesetbiztosítási törvény életbeléptetésével egymaga is olyan érdemeket szerzett, aminő a szabad amit anyám ajkáról láttam kiáltani azon a felejthetetlen karácsony éjt- szakáján; — „Tesz még Jézus csodát“ ! Végigolvastam a kéziratot és miközben vissza akartam adni az öregnek, kíváncsian kérdeztem tőle, minden egyes szótagot jól kibi- gyesztve az ajkammal: — Hát az öccse, a Mátyás? Nem veszi magához magát Hubelka bácsi? Hiszen együtt imádkoztak a Mária szobrocska előtt! Es ő most tehetné. A kis fehér mókus, mert csakugyan olyan volt a folytonos izgé- sével, mozgásával, derülten rázta a fejét, és integetett melléje mind a két kezével, hogy : — Bizony a Mátyás már hat év óta nem is ir neki. Pedig jó dolga van. Hanem az — nevetett a szemével — hanem az nem baj. S mialatt (talán azért, hogy át melegedett kissé a hidegben) szinte hozzám dörgölődött, a markomban levő kézirata fölé hajolva, elkezdte lázasan egymásra forgatni a teleirt lapokat, mindaddig amig csak nem találta az utolsó oldalt és azon rá elvű kormányok emlékét nem örökíti. A munkásbiztositás intézményével nemcsak az emberszeretetnek állított nemes példát, hanem a jogos igazságnak is, mert ha munkás az ipar és kereskedelem szolgálatában kockáztatja az életét, teljesen jogosult az a kötelezettség, hogy az ipari és kereskedelmi tőke biztosítsa a munkás életét, mert csakugyan a tőkének kötelessége megvédeni a munkaerőt s ezért nagyobb áldozatot kell hoznia, mint magának a munkásnak, akit ha munkája közben megsérül, magára hagyni emberietlenség volna. Éppen ezéit a Kossuth munkás törvényében nemcsak szociális szempont valósul meg, hanem egy nagy nemzeti feladat is érvényesül a munkás testi épségéről való gondolkodás által. A munkásbiztositás folytán a munkaadókat jelentékeny anyagi kötelezettség terheli s e miatt országszerte elégületlenség tapasztalható főleg a kisiparosság körében. Ezt az elégületlenséget, vagy talán jobban mondva, ezt a nyugtalanságot Szterényi államtitkár nagyon helyesen úgy magyarázta ki, hogy az bár nem megokolt, de mégis vannak okok, amelyek bizonyos elégületlenséget jogosultnak tüntetnek fel, ezek az okok azonban, melyek orvoslást igényelnek, nem a mun- kásbiztositó törvény megalkotásában rejlenek, hanem a mi sajátos alakulásában. E sérelmek legfőbbje az autonómiában és a paritásban jut kifejezésre a munkaadók részéről. Ennek gyökere pedig abban a nemtörődömségben van, amely egész közéletünkön végig vonul. Mikor küzdeni kell egy alkotásért, akkor lelkesedünk, de mihelyt ezt az alkotást a kereskedelmi kormány megcsinálja, akkor nem érvényesülhet a törvényalkotók intenciója a nemtörődömség miatt. Ez a hiba a magyar életből folyik. Mo.'t már nincs egyéb hátra, minthogy a törvény alkalmazkodjék a gyakorlathoz, miután a gyakorlat nem tud alkalmazkodni a törvény intencióihoz. Vagyis módosítani kell a mun- kásbiztositó térvényt, amelyet oly alapon tervez, hogy a munkások jogait teljes épségükben fenn lehessen tartani s másrészt a munkaadóknak jog adassék a szavazás utján való határozatra. így a jog is, a paritás is meg lesz a gyakorlatban. De foglalkozott az államtitkár azzal a jogos panasszal is, hogy t. nem bökött erre a mondatra, hogy: —- Tesz még Jézus csodát! Ezt a mondatott aztán jól meg- böködte a keztyüs ujjával, mig a másik kezét ökölbe szorítva, nevetve veregette meg vele a tulajdon mel- létt, illetve a vékony őszi kabátját, miközben hevesen és jókedvűen rázta a kedves pofaszakállas őszi fejét, mintha csak ezt mondaná. — Tesz még Jézus csodát, de velem nem tett! Velem nem! Es mintegy megijedve attól, hogy talán félre találom érteni ezt a néma kijelentését, hangos, rekedt kacagással rázogatta megint a fejét, amelyet azonban ugyancsak pirosra fut a fagyos szél: — De ha Jézus nem tett is csodát velem, az nem baj, hagyta a nevetést, ezt a néhány szót: — Een . . . boldogg ! . . . Szegény ... de . . . boldog! . . . Mmert . . . hiszen . . . Nem beszélt többet, úgy látszik nagyon erős küzdelme lehetett a hangjával. Hanem ez után, hogy: — M . . mert . . . hiszen . . ., — a fürge jobb kezét előbb a szivére tette, aztán pedig fölemelte és kezi. a^munkásbiztositó pénztárak egyoldalú hatalmi tényezők gyanánt használtatnak és a személyzet nem mindkét fél bizalmi embere, menynyiben ezek a társadalmi rendet megváltoztatni akaró politikai mozgalom híveiből valók. Es erre megjegyezte az államtitkár, hogy a munkáspénztárnál, mint egy paritásos intézménynél alkalmazott semmiféle munkaadó, sem pedig munkásszervezetnek agitátora és szerve nem lehet. Itt hivatalnok és alkalmazott csak olyan .egyén lehet, aki a nemzet iránti hűséget, a haza iránti szeretet vallja életcéljának, tehát ettől az intézménytől távol kell tartani minden politikai és szociális mozgalmat, amit a pénztári személyzet összeférhetetlenségéről szóló javaslattal fognak megteremteni. Ez a Kossuth Ferenc terve, melyet az egész ország iparossága lelkesen köszönt. Mert az eddigi gyakorlat, mely szerint az uj intézménynél éppen a szociáldemokrata párt legnagyobb agitátorai nyerték el a legzsirosabb állásokat, csakugyan visszatetszést és elégületlen- séget idézhetett eiő az iparosoknál s ez a gyakorlat látszólag azt a felfogást érlelte meg, hogy az agitátor urakat mintha csak azért ültették volna bele a jól dotált állásokba, hogy annál jobban és hatásosabban agitálhassanak a szooiáidemokrá- cia elvei mellett' ami csakugyan nem liberális irányzat, holott a gaz dasági életben csak a valódi libe ralizmusnak lehet jogosultsága. Csak ezen az alapon keletkezhetik erős munkaadó és erŐ3 munkásosztály s csak igy lehet biztosítani a magyar gazdasági jövőt. Cselédszerzés. Sajnos és mindnyájunk által tudott dolog, hogy ez a kérdés társa dalmi szempontból előbbvaló mindenféle politikai vitatkozásnál s legalább is egyrangu a közélet bármely ágából vett értekezéssel, mert addig mig gazda és cseléd, mig munkaadó és munkás van a világon, addig miudenkor kiemelkedő társadalmi kérdést fog képezni a cselédügy he lyes kezelése s annak okszerű rendezése. Közgazdasági kérdés ez ma, amely mellett, vagy ellen sokféle vélekedés nyilvánulhat, de a helyes tyüs ujjával minthogy akkor már kint állottunk az utcán, felmutatott az égre. Elegáns, fölpiperézett dáma töf- fögött el előttünk gyönyörű prém bundában a gépkocsiján és ahogyan Hubelka bácsi a menyboltozat felé mutatott nagy erőlködéssel (aminek valami különös, megrázó hatása volt reám) ismételve: — Hiszem .... — a fölpiperézett dáma meglepődve kapta a fejét az ég felé, hogy ugyan vájjon mi lehet ott, amire az öreg úgy mutogat ? — Hiszem ... — nyöszörögte ki jóformán fuldokló hangou az én süketnémám. Es ezzel az ő megrendithetetlen hitével, amely még abban a szörnyű némaságban és ebben a vékony őszi kabátban is derültté, sőt boldoggá tudta tenni, — minek cifrázzam a szót? — az én elfásult fejemnek is mindennél szebben megmagyarázta, hogy : — Valóban, tesz még Jézus csodát. (Vége.) megoldástól, hogy még távol vagyunk azt kétségbe vonni nem lehet. Mielőtt a kérdés részletezésébe bocsátkoznánk, máris a megoldás egyetlen helyes módozatára teszünk ajánlatot s hívjuk fel idevonatko- zólag a polgármester és rendőrhatóság figyelmét, nem véve ki az érdeklődés keretéből magái az alkotásra legelső sorban hivatott tényezőt: a városi képviselőtestületet. A nálunk divó viszonyokra figyelemmel, helyes megoldása a cseléd elhelyezés kérdésének csakis ugjr képzelhető, ha a város maga veszi kezébe ezt az ügyet s fogja kezelni becsületesen, lelkiismeretesen, amint teszik ezt más városok is már s ahol mig egyrészt tekintélyes jövedelmük van a közvetítésből, másrészt igazán közérdeket szolgálnak, midőn a polgárság jogos kívánságait, annak pénzéért kielégíteni iparkodnak, a cselédet pedig a zülléstől és kizsákmányolástól megmentve, annak leikéből is kipusztitják a magasabb társadalmi osztályok iránt való gyűlölködést, a csavargási hajlamot és az untalan való helyváltoztatási, a sokféle fazékba való bekostolási törekvéseket. Ilyen városnak, mint Sátoraljauj hely, nem kerülne nagy megerőltetésébe ennek az ügyuek lelkiismeretes rendezése. Egy szerény helyiség kell hozzá s egy hatósági közeg, aki a felügyeletet gyakorolja s egy alkalmazott. Nem ördögi mesterség ez, gazda és cseléd filléreiből szépen jövedelmez, csak nem kell tőle idegenkedik Példával, útbaigazítással, tervezettel kész örömest szolgálna a budapesti Márta-egye- sület, mely valóságos jótétemény gazdára és cselédre egyaránt. A fővárosi Márta-egyesületnél száz és száz számra van választók naponta a cselédek mindenféle fokozatából. A fő az: hogy akit az egyesület elhelyez, az megbízható s a rendőrség albumában és a dakli- loskopiai felvételeknél még nem fordult elő. Egy főnöknő s négy nő alkalmazott vezetése alatt a cselédet kereső gazdának oly választékot mutat be az intézet, hogy nincs ember, kinek igényei kielégítést ne találnának. Csekély közvetítési dijat lefizetve a pénztárnál az ügylet fait accompli, mig nálunk a jelen viszonyok mellett nemcsak a közvetítési dijak magasak, de egyes engedély nélküli cselédszerzők tág lelkiismeretéhez az is hozzáfér, hogy már a szegődtetésnél jobb és újabb hellyel biztassák a tapasztalatlan s esetleg még a becsületesség útjáról le nem tért cselédet. Hogy a cseiédközvetitők se haragudjanak nagyon, nem hallgatjuk el, hogy főleg Sátoraljaújhelyben minden kofa és vénasszony hivatásos cselédszerző. Ezek a zug cupringe- rek természetesen elveszik az adózó s cégbejegyzett cupringerek kere* setének egyrószót, utóbbiak tehát rávannak uszítva a közönségre, a cselédre s rákényszerítve megélhetésük végett ezek kizsákmányolására. Nagy mértékben fokozza a cseTüdőbetegségek, hurutok, szamár* köhögés, skrofulozís. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajáfilva. Emeli a* étvágyat 6« a testsúlyt, megszűri- CM3'a köhögést váladékot éjjeli izzadást Minthogy értéktelen utánzatokat is kin „Boahé" eredeti csomag LJI . —--len-mindenkor F. Hoffmann-liS Hóeke A Co. B«set (S?ijc)
