Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-30 / 52. szám

Tizenkettedik évfolyam. 52. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, junius 30. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZER: MATOLAI ETELE. POLITIKAI FOMUNKATARS : Dr. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed­évre 2 korona 50 fiile'r. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Kossuth a királynál. Irta: dr. Hédervári Lehel orsz. képviselő. Mire e sorok napvilágot lát­nak a magyar politikai élet egy döntő íordulat előtt áll, nem ki­sebb dologról lévén szó, mint arról, van-e egyáltalában alkot­mányosság ebben az országban, vagy csak áltatjuk önmagunkat. Vájjon a hires többségi elv, melyet a korona mindannyiszor szankcionált valahányszor a több­ség poltikai szerelmével odasi­mult a korona mindenkori akara­tához, most a mikor nem a ko­rona elzárkózott kívánságai, ha­nem a nemzeti politika egy fok­kal való előbbre vitele képezi a nemzeti kívánalmakat — fog-e érvényesülni, vagy sem s kiván- csiák vagyunk, hogy az elv kö­vetkezetessége számit e akkor, mikor a nemzet jogos, törvényes kívánalmai lépnek előtérbe. A parlamenti többség vezére Kossuth Ferencz pártelnök me­gyen a királyhoz. Mögötte a par­lament, az ország túlnyomó ré­sze. A tarsolyában törvényen alapuló és kétséget kizáró jogos kívánalmak és egy okirat, mely­ből a korona meggyőződhetik, hogy nem egy kisded elszánt csoport, hanem egy pár habozót kivéve az egész függetlenségi párt, az mely három évi önfel­áldozó munkásság után végre kí­vánalmai mérsékelésével bár, de jogokat követel a nemzet szá­mára. Ez az okirat magába foglalja azt, ami a koalíciós minisztert ugyan feszélyezheti, de amit a függetlenségi párt vezére a ko rónának elébe kell, hogy tegyen. Ez az okirat pedig fedi a párt pro- grammját és becsületes módja a kibontakozás lehetőségének. A koalíció lélekharangját úgyis meghúzták — nincs feltámadás. Három év keserű tapasztalatai megtanítottak bennünket arra, hogy a szövetkezeti pártok fenn­tartása egyenlő a programmnél- küliséggel és szerencsétlenség lenne az országra nézve, ha a politikai életben a válságok kitö­résének megakadályozására szö­vetkezett ilyen alkalmi társulások állandósiítatnának. Elvek és pár­tok küzdelme ad erőt és életet, ott a hol mindenkivel egyezked­nek lassú rothadás következik. Egy parlamenti többségnek nincs szüksége arra, hogy ellen tétes programmu pártokat ré- szeltesen a hatalomban. Egyrészt azért, mert numericus többségé­nél fogva erre önmaga is képes másrészt pedig ez a folytonos felszívás megakadályozza a min­dennemű ellenőrző ellenzék ki­alakulását, melyre pedig minden parlamenti életben különösen pe­dig nálunk életbevágó szüksége van, A koalíció nyűg volt, mely megbénította a párt politikájának érvényesülését. Erőtlen, színtelen, vérnélküli volt. Ezt a ballasztot le kellett rázni, hogy uj és friss erő lüktessen a függetlenségi pártban, mely már eddig is so­kat szenvedett a nyugodalmas béke érdekében. Ennek a felszabadulásnak elő­törő megnyilatkozása az az ok­irat, mely ott van Kossuth kezé­ben és ott lesz a király asztalán. A képviselőház nagy többségének girója. Egy hatalmas megnyilat­kozása az ország legnagyobb párt­jának. Es pedig csak jó szolgá­latokat tehet annak a vezérnek, aki előnyös megállapodást és egyezséget akar kötni a koroná­val. Az alkudozónak igenis erőt ad az, hogy mögötte falanx gya­nánt ott áll egy párt, melyben van erő és politikai elszántság. Kossuth a maga felelősségtel­jes állásával nem kezdeményez­hette, de a felszabadult párt egy nagy erősséget adott ezzel vezé­rének kezébe. Azok, akik ebből bizalmatlanságot akarnak leszűrni a vezérrel szemben, ártanak a Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk 4- oldal Bronte. (Gastello di Maniace.) Irta: Gróf Vay Péter. Scylla és Charybdis között sze­rencsésen átvitorláztunk 1 A reggeli nap Taormina márvány oszlopait ra­gyogva világította be, a derült nyári égboltra violás fellegeket lehelt a fehér Aetna és a Jóni tenger söté­ten kékeit messze a végtelenig, mi­dőn jachtunk Ulysses hajdani öblé­ben horgonyt vetett. Csupa fény és meleg árny mozaik- szérűén összekeverve és az egész káprázatos partvidék, amelynek sö­tét narancs erdeit, rózsalugosait, ezüs tös olajberkeit faunokkal és nymp- phákkal népesítette be régen múlt idők naiv fantáziája, halandókat nem tartott érdemesnek ilyen paradicsomra * Pár érával később Randazzo dü- ledező falaihoz értünk a rozoga pos­takocsi utón, Bronte felé, hová lá­togatóba mentem a kastély urához. Az aránylag rövid idő alatt a kép csodálatosan változott és a mint az Aetna lejtőit megkerültük volna, alig pár mértföld távolságra már más az ég, más a uapsugár:itt két­ezer lábnyi magasan a tenger szine felett. Aztán más a világ is, sőt maga a kor — és a kis város szüli utcáin áthaladva, amint finom faragásu osz­lopos normán vagy góthikus abla­kaiból kiváncsi szemek nézik az idevetődött utazót — az általános benyomás, a díszlet ugyanaz, ami­lyen akkor lehetett amikor Nagy Károly erre járt. Az iménti mitliológikus hangulat a Vergiliustól megénekeit sziklák emléke elhomályosul, a szürke láva­paloták, sötét sikátorok között, hol a nagy vaslakatos tölgykapuk mintha megőrizték volna a feudális közép­kor nyomasztó légkörét is. Mert hí­res erőd volt Randazzó akkor na­gyon és a hajdani Palazzo Dúcaié előtt még ott meredeznek a vas lándzsák, hová a bűnösök fejét szúr­ták. A városon túl kezdődik az úgyne­vezett Bronte hercegség területe és a határon régi szokás szerint maga a szives házigazda fogad. Első percre szinte meglepnek a Bronte egyenruhás (kék és vörös) puskás compieri kik lóháton követ­nek, elfeledvén, hogy Szicilia egyik hírhedt „Brigantaggio“ és vidékén járok.' Csak alig pár éve akarták magát az öreg herceget (a jelenlegi háziúr atyját) fogságba ejteni. Az újságokban, emlékszem egész rész­letesen le volt írva a vakmerő tá­madás, mely alkalommal valóságos kis csata folyt le a kastély közelé­ben. Csodálatos a szicíliaiak tempera­mentuma, mely rendesen sok ter­mészetes intelligentia és még több ravaszság vegyüléke. Náluk a bűn és erény fogalma összezavarodik ho­mályos káosszá és vakbuzgóságuk beletéved a legsötétebb babona val- lástalanságába . . . A széles országút két oldalán ró gén kihűlt, megkövesedett lávaréteg terjed; a színtelen sziklák egész a közeli völgyig lenyúlnak, hol a za­varos Symactus pántlikázva tör ma­gának utat. Es a méla vidék még mind ko- morabbá válik, sőt lassankint a fák is elmaradnak és mindössze Rocca*- Calauda meg Maletta tépett körvo­nalai vetnek sötét foltot a távoli látókörre. Az alkony már rég letűnt, mikor végre Maniace udvarán berobogtunk. A kivilágított ablakok derengő fényt hoztak a holdas éjbe és a nyitott oszlopos kapualjban, fáklyákkal váró őrség világánál, a hires Gastello haj­dani pompájában ragyogott. Törté­nete ennek az elhagyott kastélynak nagyon érdekes és magát széphang- zásu nevét Michael bizánci császár hires hadvezérétől Georgius Mani- ace-től veszi, ki e helyen ezerhar­minckettőben döntő csatát nyert a szaracenusokon. Egy századdal későbben Margit királyné bencésrendü apátsággá ala­kitatta át a jelentékeny erődöt és a monda még ma is él Bronte lakosai között, hogy az ájtatos királyné ék­szerei a szomszéd barlangban vau­nak elrejtve. Az első nevezetesebb apát a hires P. de Blois testvére Blesense volt, de rajta kivül a krónikák sok más méltó utódról tesznek említést, kik életüket a félig barbár nép művelő­désének szentelték. Ira. baato Guialmo-ról sok csodás legendát örökített meg a kegyelet; sírja a kastély templomában van. A szépen faragott, primitív felfogású emlék egyszerűen barátköntösben mutatja a hős apátot, ki Maniacet csodálatos módon védte meg a po- gányok támadása elől. Az egyszerű falak legérdekesebb lakója azonban mégis a hírhedt Bor­gia volt, de aszketikus celláját csak­hamar a Vatikán loggiájával cse­rélte fel, hol mint VJ. Sándor pápa fejezte be változatos életét.

Next

/
Thumbnails
Contents