Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-12 / 47. szám
Tizenkettedik évfolyam. 47. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, junius 12. POLITIKAI ÚJSÁG Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: MATOLAI ETELE. Ur. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Nincs megalkuvás. A bécsi sajtó ezen a héten több rendbeli szenzácziós lelep lezéssel zsolgált. A függetlenségi párt kész programmjának elejtésére, kész minden vitás kérdést egyelőre kikapcsolni, kész uj paktumot kötni, csakhogy kormányképességét biztosíthassa — mondották a bécsi híradások. A komoly képpel feltalált leleplezések a magyar sajtóban is viszhangra találtak és hasonló komolysággal tárgyaltattak. Igazán nem tudja az ember, nevessen e, vagy bosz- szankodjék ezeken a sületlenségeken. Ezekkel a nyilvánvaló ha- zudozásokkal szemben a legerélyesebb cáfolatok nem segítenek. A bécsi sajtó nem veszi tudomásul egész egyszerűen a cáfolatokat, nem zavartatja magát még akkor sem, amikor az országos függetlenségi párt vezére egyenesen őrültségeknek bélyegzi híreit, hanem halad tovább rendíthetetlenül a maga utján : a füg getlenségi párt diszkreditálásának utján. Olyan taktikai fegyverekkel dolgozik már, amelyek tisztaságához sok szó férhet és olyan eszközökkel akarja minden áron lehetetlenné tenni a függetlenségieket, amelyek igazán megdöbbentik az embert. Itt van egy hatalmas bécsi sajtóorgánum, amelynek mindenszava különös súllyal esik a mérlegbe, amely mindig a legkitűnőbb információkkal szokott rendelkezni: most a legelképesztőbb lelkiismeretlenséggel és galádsággal játsza a jól informált szerepét és hajmeresztő butaságokat kürtöl ki a függetlenségi pártról, nem úgy, hogy ne tudná, hogy ezek valótlanságok, hanem hazudik tudatosan, mert tekintélyére és a közönségnek az ő komolyságába vetett hitébe támaszkodva elszánt kalandor-tempóval neki támad a függetlenségi pártnak és le akarja törni minden poklon keresztül a negyvennyolcasokat. Szomorú dolog, hogy a magyar sajtó egy része elég rosz- hiszemü volt, hogy ezeket a híradásokat, mint megbizhatóakat fogadta és minden pozitív cáfolattal szemben is a bécsi lapoknak fújta a kiséretet. Egy vigasztaló momentum mégis van a dologban : ha a bécsi lapok és a hatvanhetes orgánumok ily kétségbeesett kísérletekre vetemednek, ez azt bizonyítja, nagyon rosszul áll már a szénájuk. Amig csak kicsinyléssel, elnéző mosoly- lyal, gúnyosan emlegették a „bankcsoportot“, addig nagyon biztosak voltak a maguk dolgában, a függetlenségi párt minden majoritása mellett is nagyon szilárdaknak gondolták magukat a nyeregben. De most, hogy a gyanúsítás, a rágalom, a ferdítés, a hazugság mérgezett hegyű nyilait lövöldözik a pártra : bizonyos, hogy meg vannak riadva, a magabiztonságuk elhagyta őket, már nem bizakodnak úgy a jövőben és tartanak — joggal tartanak attól, hogy a hatvanhetes pártoknak nálunk már befellegzett. A függetlenségi pártnak nyert ügye kell, hogy legyen: ennek a jele ez az ideges kap- kopás, fejvesztett taktikázás odaát. Nem is lehet ez máskép. Ha józan ésszel mérlegeljük a politikai eseményeket, lehetlen más meggyőződésre jutunk, minthogy * S a válság megoldásának egyetlen módja, ha elhárítják a mesterséges akadályokat a függetlenségi párt törekvései érvényesülésének utjából. Az egyik oldalon a káosz áll : Ha a függetlenségi követeléseket negligálják, akkor a függetlenségi párt hatalmas többségével szemben mindenféle kabinetalaki- tás teljesen lehetetlen, jön áldatlan kísérletezések kora, az abszolutizmus réme, az ország gazdasági lezüllése és jön az ellenállás, a nagyszerű, elszánt ellenállás, a melyben Bécs megint az egész országgal fogja magát szemben- találni, mert egy esetleges abszolutizmus ledöntve a pártkorlátokat az egész nemzetet oda fogja sorakoztatni a küzdők táborába. A másik oldalon ott van a békés fejlődés : Ha a függetlenségi párt kormányra jut és a gazdasági különválásra vonatkozó követeléseit érvényesítheti — ez az egész, amit most kíván, — akkor az ország nyugodt, egyenletes fejlődése, az állapotok biztos konszolidálása itt évtizedekre biztosítva lesz és az ország szabadon fejtheti ki gazdasági erőit, Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. 2ÄSS Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk 6 oldal« Az idealista. Irta: Vértesy Gyula. Mikor először találkoztam vele, ram is azt a benyomást tette, mintha valami olyan tulfinomult, nemes lélekkel állnék szemben, aki nem is illik a maga tiszta, nemes felfogásával, szárnyaló leikével, jó szivével erre a sártekére; közénk, gyarló, nyomorult, földhöz ragadt lelkű emberek közé. Csodálatot és őszinte tisztelettel vegyült szeretetet éreztem Tar Gergely ügyvéd ur iránt. Kétszeres volt a bámulatom, hogy éppen ügy véd ember tud ilyen idealista gyöngéd lenni, holott éppen ezen a pályán az idealisták nem valami nagyon hemzsegnek. A jóság és a tisztesség fogalmának valóságos megtestesülése volt ez az ember. Sőt gyengédségében elment egész a nevetségesség határáig. Például nem állta meg szó nélkül, ha az ő jelenlétében agyoncsaptak csak egy szúnyogot is. Most nyáron is, mikor egyszer kint sétálgattunk a Margitszigeten s diadalmas csatakiáltással összemorzsoltam egy szemtelen szúnyogot, rám szólt: — Azt hittem, hogy jobb szived van, — kezdte el az ő behízelgő lágy, szelíd hangján — egy iró, egy poéta, aki öl! Es pedig jogtalanul öl! Mert a legparányibb élőlénytől sincs jogunk elvenni azt az életet amit nem mi adtunk neki, hanem amit az ur adott. Életével csak neki tartozik a legkisebb bogár is. Nekünk nincs jogunk őt megölni. — Hát neki joga van engem össze vissza csípni? — Ez csak kellemetlenség, amit nem szabad a legnagyobb rosszal, a halállal megtorolni. S ki tudja milyen boldog volt ez a kis szúnyog ! Ez is szerethetett, ennek is lehetett családja s bizonyára ez is úgy örült a napfénynek, a nyárnak, a virágoknak, az életnek, mint mi. — No azt hiszem, aligha örült olyan öntudatosan. — Honnan tudod, hogy nem ? S ép ezért, mert nem tudjuk, úgy kell bánni a legparányibb isten teremtésével is, mintha a testvérünk lenne. Mikor pedig egyszer a szegény emberek nyomorúsága került szóba, szinte a könnyekig elérzékenyedett. — Odaadnám a lelkemet értük! Oh, ha második megváltó lehetnék, s meghalhatnék értük a kereszten 1 Különben tette azután hozzá — ki tudja, nem boldogabbak-e ők mégis mint mi, akiknek lelkét az egész emberiség szenvedésének terhe nyomja. Lehet, hogy az ő szomorú életük, nehéz kínlódásuk nekem jobban fáj, mint nekik. Csak segíteni tudnék rajtuk ! Csak lennének millióim, billióim, hogy szétoszthat nám az utolsó fillérig szegények, a szükölködők között. S akkoriban csakugyan azt hittem, hogy milliók és milliárdok méltóbb helyre már nem is kerülhetnének, mint Tar Gergely ügyvéd úrhoz Úgy tűnt fel előttem, mint valami ókori bölcs, aki klasszikus jóságát még egyesítve a krisztusi szeretet tanaival, felemelkedett az eszményi jó magaslatára. — Mindenkit becsülni és szeretni, mert mindenki testvérünk. A nagy ember családban egyformák vagyunk és egyformán kínlódunk itt mindnyájan napról-napra a biztos szörnyű vég tudatával és még bántsuk is egymást, holott a szenvedések közössége szeretetre ösztönöz mindnyájunkat? Elég gyakran elmondta ezekhez és az ezeket hasonló elveit. S csakis elveinek ez a gyakori emlegetése ébresztett bennem néha kételyt. Hátha mégse olyan nagyon jó ez az ember, aki mindig a jóságról beszél Hátha olyan mint azok a gazemberek akik mindig a becsületért párbajoznak. Hanem a kétkedésem csak nagysokára vált be. Jó ideig én is annak tartottam az ügyvéd urat, a minek a többiek, aminek mutatta magát: a föld hátán a legjobb embernek és a legderekabb családapának. Hogy ludta az otthont dicsérni! — Az élet minden vihara közepette erőt és kitartást ád az embernek az a tudat, hogy van egy nyájas puha fészek, ahol szeretet és ölelő kar várja. A feleség és a gyermekek, ezek képezik a földi raenyországot. Hanem az ügyvéd ur ezután a földi mennyország után mintha jobb szeretett volna csak úgy távolról epekedni. Odahaza nem igen szeretett lenni: még az irodája is máshol volt, mint a lakása, hanem az otthonától távol, egyre az otthonát dicsérte. — Az én édes feleségem, az én aranyos csibéim ! — Hanem az édes feleségét, meg az aranyos csibéit nem vitte so- hová magával. S a gyanú egyre erőlködött bennem, hogy ez a sápadt halvány
