Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-01 / 35. szám

Tizenkettedik évfolyam. 35. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Péntek, április 30.

POLITIKAI ÚJSÁG.

Megjelen minden szerdán és szombaton este.

Köziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR:

Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. MATOLAI ETELE.

Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál.

Előfizetési ár:

POLITIKAI FŐMUNKATÁRS : Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedür. BÚZA BARNA. évre 2 k°rona 50 fülér. Egyes szám ára 10 fillér.

Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk.

Nem engedünk!

Addig beszéltek és Írtak a válságról, mig végre bekövetkezett. A bankkérdés állította élére a helyzetet, mely már jóídeje úgyis felfordulni készült. S mert mindenki el volt készülve a politikai helyzet i’yetén alakulására, senkit sem lep meg ma az, hogy a koalíció kebelében kiütött végre az egyenetlenség. Mindenki természetesnek találja a helyzetet, mert el voltak rá készülve jó ideje, hogy előbb-utóbb bekövetkezik az az időpont, amikor a parlament többségét alkotó függetlenségi párt megelégeli, hogy a nálánál jóval kisebb hatvanhetes pártok az ő hatalmának árnyékán ban sütkérezve kihasználják a hatalom minden előnyét, a függetlenségi pártnak hagyva az ő munkájukért a felelősséget.

A koalíció uralomra jutásának időpontjától a parlament tulaj- donképeni többségét alkotó függetlenségi párt egyebet sem tett, mint folyvást tólta a hatvanhetesek szekerét és saját tekintélyét föláldozta a békés, nyugodt munka

Egy házasság története.

Négy fejezetben erkölcsös mese következik itt a házasság intézményének dicséretére. En ugyanis nagyon sokra becsülöm a házasságot, mint intézményt s szívesen megvédelmezem rosszakaratú támadások ellen. Az alább előadandó történetből kitűnik, hogy a házasság igen alkalmatos forma a férfinemü emberek és a nőnemű emberek együttélésére, csak arra kell vigyázni, hogy a férfipóldány és a női példány szépen egymáshoz illők legyenek. Méltóztassanak megfigyelni, hogy az ón erkölcsi mesémben meddig fúrta, faragta az élet azt a két embert, amig igazán méltók lettek egymáshoz !

I. fejezet.

Az ártatlanság próbája.

Margó, a szép, kicsi, formás Margó egy egyszerű házmesternek volt a leánya a Bálvány utcában, ahol bankbuk és tőzsdeemberek nagyon sűrűn sétálnak. Margó tizennyolc éves volt és szininövendék szeretett volna lenni, de apja, a praktikus, egyszerű házmester nem engedte, mondván : „Mi a fenének az a bolondság, kidobni a pénzt kottára,

kedvéért. A függetlenségi elvek, törekvések nagyobbik része sarokba került és csak elvben maradt meg. A kivitelről senki sem álmodott, mert hisz egyelőre csak a paktumban vállalt kötelezettségek teljesítésére kellett szorítkozni. Ami keveset megvalósítottak, azt is drágán kellett megfizetni a nyakukon kölöncként csüngő hatvanheteseknek.

így állt a helyzet hosszú három éven keresztül és a függetlenségi elvek megvalósítására mandátumot kapott többség némán tűrte mindezt csupán azért, mert reménye volt arra, hogy ezen sok keserűségért és önmegtagadásért cserébe kapja azt, mely már hosszú évtizedek óta egyik leghőbb törekvése : az önálló magyar jegybankot. Ez az egy cél, egy eredmény lebegett állandóan szemeik előtt és ezért viselték el három éven át a legnagyobb önmegtagadással azt a terhéntelen sok gyanúsítást, melyben állandóan részük volt, ezért nyelték le némán, szótlanul a kvóta felemelését és ezért hajtottak térdet, fejet állandóan a

meg énekmesterre, szép, müveit és okos leány a nélkül is megcsinálja a szerencséjét. I"

Margó tehát nem lett szininövendék, de ez mit sem vont le az értékéből. Ha a Bálvány utcán hófehér ruhácskájában, egyszerű, kerek szalmakalappal végigment, az aszfalt öregje, vénje megfordult utána s fogát szívta vagy csettentett a nyelvével. Margó azonban, a szép, kicsi, formás Margó nem is nézett rájuk, szemét lesütve, nem tekint- getve sem jobbra, sem balra, sietett végig közöttük. Mert Margó jól nevelt leány volt és ismerte a női szemérem értékét.

Volt pedig egy öreg nagy bankban egy fiatal kis prokurista, aki valahányszor Margóval találkozott, mindig olvadóbb és szerelmesebb szemmel nézte, vágyóbb kívánság gal csodálta. Alig lépett Margó az utcára, ez az ifjú — hivatalos órák alatt, vagy hivatalos órákon kívül nyomában termett s türelmesen ki- sérgette. Kisórgette addig, amig egyszer megismerkedtek, azután összebarátkoztak s ettől kezdve sokat csavarogtak együtt a Bálvány utcán és környékén.

Gyönyörű szép, napsugaras tavaszi dólelőttön ültek egyszer a Jóhatvanhetes pártok kívánsága előtt.

Es ime, amiért oly sok megaláztatásban, gyanúsításban volt részük, amiért saját elveik érvényesítésétől elállottak, most meghiúsulni látszik a bécsi udvar makacsságán és a hatvanhetesek szolgalelküségén. A bécsi udvar, mely már 400 éve csupán arra törekszik, hogy a magyar nemzet akaratának mindenben utjá ban álljon és meghiúsítson az ország függetlenségére irányuló minden törekvést, most is útjába állt a bank ügyében a parlamenti töhbség akaratának és császári vétóvá] igyekszik lehetetlenné tenni annak megvalósítását. A hatvanhetes pártok pedig, melyek a koalíció egész uralma alatt élvezték, sőt egyedül élvezték a hatalom előnyeit, most „hálából" szolgálatába szegődnek a császári akaratnak sőt vezérük egyenesen azzal kérkedik, hogy ő teljesen egy véleményen van az uralkodóval.

Ez hát az eredménye a koalíció három éves uralmának. Igazán fájdalommal tölti el, keserüzsef téren egy árnyékos pádon a fiú és a lány. Szerelmes, gyönyörű tavasz volt ez, csillámló napsugárban sziporkázó és a bankfiu olvadó érzéssel megfogta a leány kezét :

— Margó, kicsi Margóm ! Tudna-e maga szeretni engem ?

A lány nem felelt, csak lángvö- rösre gyűlt szép arcát lehajtva, megszorította a bankfiu kezét. Amire ez egy agyára tóduló heves vérhullámtól teljesen elvesztette a fejét.

— Margó 1 A bolondja vagyok. Sem éjjelem sem nappalom, amióta ismerem, epedek egy csókjáért. Édes kis Margóm! Jöjjön el a lakásomba.

Mintha kigyó csípte volna meg, úgy kapta el a leány erre a szóra a kezét. Felpattant a helyéről és szótlan megindult, a fiút faképnél hagyva. Arn ez is fölugrott és kétségbeesetten elállta a leány útját:

— Margó ! En nem tudok maga nélkül élni. Főbe lövöm magam, ha nem lesz az enyém 1

— Hát vegyen el feleségül — mondta a lány szendén, szemét a földre szegezve.

— Az lehetetlen — dadogta a bankfiu s szomorúan lehajtotta a fejét. Nagynónjére gondolt, egy gőgös, előkelő lipótvárosi asszonyra, aki semmiképpen sem tűrne meg

ség fogja el az ember lelkét ilyenek láttára. Mert hogy a hatalom előnyeit igyekeztek a saját hasznukra kihasználni és ezért képesek voltak állandóan kijátszani a többség jóhiszeműségét, — ezt még meg tudjnk érteni, habár ez igazán nem tartozik a politikai tisztességhez, de hogy emberek odáig sülyedjenek, hogy a nemzet akaratával szemben egyenesen odaszegődjenek a bécsi udvar szolgálatába és még buzdítsák azokat a nemzet jogos kívánalmának a letörésére, — ezt már igazán nem hittük volna, ha a történtek nem bizonyítanak e mellett.

El voltunk készülve arra, hogy az önálló magyar jegybankért folytatandó harcunkban nem fogjuk oldalunk mellett találni a hatvanhetes tábort, el voltunk készülve arra, hogy magunknak fog kelleni kivívnunk jogos követelésünket, de arra már igazán senki sem volt és nem is lehetett elkészülve, hogy e nagyfontosságu kérdésben szemben találjuk őket a nemzet akaratával. Nem, ily nagy fokú politikai inkorrektegy hazmesterleányt a famíliában. Pedig erre a nagynénire folytonosan gondolni kellett, mert a nagynéni nagyon gazdag volt.

— Akkor isten vele ! — mondta Margó és elindult egyedül. A sziporkázó tavaszi napsütés ragyogva ölelte körül formás, szép alakját, apró lábacskáival lépegetve, hófehér ruhácskájában olyan volt a lány, mintha egy liliom kelyhe himbálóznék tisztán, mocsoktalanul az illatos szellőben.

II. fejezet.

A szerelem diadala.

Történt, hogy a nagynéni meghalt, a bankfiu töméntelen sok pénzt örökölt. A bankfiu hálával gondolt a nagynénire és hálával gondolt az istenre, aki a nagynénit magához vette. De Margót sem felejtette el, s miután most már leomlott köztük minden akadály, a temetőbői egyenesen a Bálvány utcába sietett.

— Margó I Kicsi Margóm ! Meghalt a nagynénéra, most már semmi gátja boldogságunknak I

— Feleségül vesz ? Sikoltotta örömmel a leány.

— Azt éppen nem! — felelte

némi zavarral a bankfiu.

— Még sem lehet. Tudja a tárNagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság.

rZSIS Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört.

Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza.

Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és

Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak.

Lapunk 8 oldal