Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-10 / 29. szám

Tizenkettedik évfolyam. 29. szám.

Sátoraljaújhely, 1909.

Szombat, április 10.

POLITIKAI ÚJSÁG.

Megjelen minden szerdán és szombaton este.

Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál.

LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE.

POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Dr. BÚZA BARNA.

Előfizetési ár:

Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 nilér.

Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk

BORÚS ÜNNEP.

IRTA: BÚZA BARNA.

Most három esztendeje az örömnek, a fellélekzésnek, a reménységnek húsvétját ültük. Igazi feltámadási ünnep volt, feltámadása a halálra kinzott alkotmánynak, a nemzet igazságának, jobb jövőbe vetett reményének.

Ma pedig újra borús, sötét, kétségekkel és nehéz gondokkal terhes a húsvéti ünnepünk.

Akkor egy egészséges, boldog fejlődésnek biztató képe állott előttünk, csupa napsugár, csupa ragyogás, csupa mosolygó bizalom volt minden.

Ma pedig újra itt van eló'ttünk a teljes bizonytalanság, nehéz sejtelmek, ijesztő jóslatok vigasztalan sötétsége.

Akkor azt hittük, hogy most már megnyílt a fokozatos, de biztos haladás útja, hogy most már elindúltunk s mehetünk fennakadás nélkül előre a függetlenség felé.

Ma pedig újra csak a sürü köd van előttünk és nem tudja senki megmondani, hogy mi lesz holnap, mit hoz a legközelebbi jövő.

Amig mi hoztuk az áldozatokat, amig megszavaztunk mindent a béke kedvéért, az önálló bank lehetőségének biztosításáért, addig nyugalomban hagytak, addig engedték, hogy dolgozzunk, hogy az ország önálló fejlődését megalapozni igyekezzünk.

Mikor aztán nekünk kellene kapnunk valamit, mikor nekünk kellene végre az első komoly lépést megtennünk az önállóság felé, akkor újra vége békének, nyugalomnak, akkor újra halljuk az alkotmányunkat, törvényeinket kigunyoló hatalmi parancsszót.

Négyszáz esztendő óta hányadszor ismétlődik már ez ! Hányadszor felelnek a mi hűségünkre, bizalmunkra, áldozatkészségünkre az erőszak, az elnyomás törvénytipró fegyvereivel.

A magyar alkotmány csak arra jó, hogy annak alapján híven megadja azt, ami az uralkodót illeti. De mikor a nemzetnek kellene az alkotmányos igazságát teljesíteni, akkor mingyárt megszűnik az ereje, az érvénye annak az alkotmánynak.

Bizony nincs még egy nemzet a világon, amely a szenvedéseknek, üldöztetéseknek, megpróbáltatásoknak olyan súlyos kálváriáját járná folytonosan, mint ez a mi magyar nemzetünk.

De ne veszítsük el még a bizalmunkat, a reménységünket. Aki fél a kálvária, a keresztfa szenvedéseitől, az mindig és mindenki előtt meghódol, az örökre szolga marad. Aki nem riad vissza a kinzásoktól, az üldöztetésektől, aki nem retten meg a keresztfa fájdalmaitól, azé a diadal, a feltámadás, a jövő.

Megállunk a mi igazságunk mellett. Nem akarunk harcot, békében akarunk dolgozni tovább. De ha a harcot ránk kényszerítik, nem futunk meg előle.

Adják meg azt, ami törvénybe iktatott, királyi szóval szentesített jogunk. Akkor lesz nyugalom, lesz zavartalan fejlődés.

Ha még ennyit se érhetünk el, ha alkotmánynak, törvénynek, szentesítésnek nincs annyi ereje, hogy megkapjuk azt, ami jogosan megillet minket, akkor igazán nem csodálkozhat senki, ha minden bizalmából kifosztva a végső elkeseredésbe sodródik ez a nemzet.

Őrizzen ettől a mi istenünk. Imádkozzunk hozzá húsvét ünnepén a régi, bús fohásszal:

Vezéreljed jóra a mi királyunkat!

Lapunk 1:3 oldal,