Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-10 / 29. szám
29. szám. (2 ) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat április 10. A haza érdeke. Irta: Nagy Emil orsz. képviselő. Küzdünk a létért, napjaink munkában telnek el. Alig van arra időnk, hogy néha-néha felemeljük szemünket a mindenség magasabb szférája felé, s kibontakozva a napi küzdelem bajaiból, lelkünket a lajszeretet magasabb eszményében megfürösz- szük. Nemcsak egyesekre áll ez, hanem egész nemzetekre is, s a husvét szent ünnepén egyenként és összességünkben vessünk egy pillantást nemzetünk jövőjébe, kibontakozván egynéhány órára a hétköznapiság levegőjéből. Nemzetünk jövője a függetlenség gondolatával úgy össze nőtt, hogy azt anélkül ami lelkünk már el sem tudja képzelni, mint ahogy az élő fát nem tudjuk elképzelni ' a benne keringő életnedv nélkül. Haszontalan hiú törekvés azt hinni, hogy ennek a nagy eszmének a mellőzésével valaha a jövőben alkotmányos politikát lehet űzni. Nem alkotmányos politikára pedig csak lelkiismeretlen, botor stréber vál- lalkozhatik. Ennek a két irányú kétségtelen igazságnak a megállapítása mellett tisztába kell jönnünk azonban azzal is, hogy az ország függetlenségének kivívása tulajdonképen nem lehet parlamenti programm, hanem ez a nemzeti erőmérkőzés egyetemes kérdése. A parlamenti programm az olyan programm, amelynek a megvalósulása a többség kialakulásával magától értetődik. Ha egy ellenzéki pártnak adó-, birtokpolitikai-, törvénykezési-, szó ciális s egyéb kérdésekben pro- grammja van, s többségre jut, önként értetődik, hogy programját meg is tudja valósítani. A függetlenségi pártnak az volt a hiáAz arisztokrata, Irta : Zsoldos László. Fejőné, a derék számellenőr szőke bóbitás, ifjú felesége valami gyűrött, veres párnafélére düleszkedve könyökölt az ablakban s kinézett az utcára. Az ablak, a lakás összes ablakainak számszerint éppen a fele, a haraadik emeleten volt, s a Tököl i-ut elejéről a Baross-szobor előtt levő térségre nyílott. Következésképp az ifjú számellenőrné — akiből igy hátulról, a szobából nézvést nem látszott egyéb, mint a fekete ruhával bevont karcsú teste — kedvére gyönyörködhetett a tér gyalogjáróin összeverődött néptömeg sorfalai közt tovarobogó hosszú kocsisorban, amely a Rottenbiller utcából és a Rákóczi útról kígyózva haladt kifelé a külső Kerepesi-uton levő Tatterzálba. Ez estén volt tudniillik a Tatter- zálban a Mátyás korabeli lovasjáték első előadása az udvar és a főúri világ jelenlétében. A fogatok, a melyeket Fejőné a Barross-tóren át a Tatterzál felé látott ügetni, bárókat, grófokat és hercegeket vittek. A tarka virágdiszes kalapok, amelyekre a sóvár tekintete innen felülről esett, bárónők, grófn . . . nyossága sok évtizedeken ál, hogy ilyen megvalósítható pro- grammja ha volt is papiroson, de a parlamenti élet küzdő porondján és a választókkal való szellemi érintkezés mezején alig érvényesült. Minden domináló s úgyszólván minden más eszmei irány kizáró érvénnyel uralkodott az önálló magyar hadsereg s a gazdasági függetlenség, valamint a personál unió ideáljának a hirdetése. Ezt én egy kerek gyakorlati programm szempontjából hiányosságnak mondom, de azért értem, hogy ennek igy kellett lennie. Mert sok évtizeden át olyan párt uralkodott az országban és az országon, amelyik a nemzeti függetlenség eme nagy alapvető tételeit egyenesen és kategorikusan nem akarta, hanem azt a képtelen elméletet vallotta a magáénak, hogy ez az ország csak a gazdasági függésben lehet boldog és megelégedett s ezen szerencsétlen elmélet támogatására a hihetetlenül hatalmas kortes apparátus és a millió és millió forintok ereje vitetett harcba. Nagyon természetes és magától értetődő dolog volt tehát, hogy ennek a szerencsétlen káros irányzatnak a megtörésére valami finom külömböztető politikai szisztémával nem lehetett harcba menni, hanem a lemondás nyugalmat hirdető mérgével szemben csak a nemzeti függetlenség nagy kérdéseinek mennél erősebb ki- szinezése vezethetett célh oz, a mivel kapcsolatban meg kell állapítani azt a történeti igazságot, hogy a függetlenségi pártot ebben a küzdelemben a legteljesebb önzet’enség vezette, mert igazán nem óhajtották a kormány- hatalmat, sőt ennek átvételére nem is gondoltak. Mégis egyszerre csak váratlaNem osztályozhatta tovább,. Mélázó kék szemébe tolakodó könnycsepp szivárgott, s ő, ajkán könnyű fohászszal, visszalépett az ablaktól. — Nem jó nekünk itt lenni, — olvasható a szentirásban s a számellenőrné nem lehetett istentelen asszony, mert becsukván az ablakot, fájdalmas megadással, lassan kifelé indult a szobából. Ebben a pillanatban csöngettek. Kívül az előszoba üveg-ajtaja előtt Fejő ur becsületes körvonalai látszottak. Ilyenkor szokott hazaérkezni a délutáni mellékfoglalkozásából. Mert a derék számellenőrnek mellékkeresete is volt. A háztartás, méltóztatik tudni, sokba kerül, s a számellenőri fizetés mindjárt nem elég, mihelyt csak kicsit is kényelmesebben akarunk élni. Fejő ur pedig minden áron kényelemben akarta tartani feleségét, minthogy — emberi gyöngeség — szerelmes volt bele. Szerelemből vette el. Sőt a leány is szerelemből ment hozzá Legalább ő maga azt hitte. Annay Margit — ez volt Fejőné leánykori neve — nem kevesebb, mint két kérőjét kosorozta ki a derék számellenőr miatt, akire, még akkor nem lóvén abban az állásban, várnia kelIanul leomlott a régi bálvány s a függetlenségi párt akarata ellenére többségre jutott s a győzelem örömmámorában azt hitte a legtöbb ember, hogy most már a programm megvalósulásának mi sem állhatja útját. A helyzet logikájának eme utópisztikus félreismerése lön azután annak a kedvetlenségnek a csirája, ami a közvélemény széles rétegeiben minden kétséget kizárólag észlelhető, amennyiben a legtöbben nem vették észre hogy tulajdonképen a mit a függetlenségi párt évtizedeken át hirdetett, az nem egy uralomra törekvő pártnak parlamenti pro- grammja volt, hanem az nem volt más, mint a hazafias igyekezet, a mellyel a függetlenségi párt a nemzeti függetlenség ideálját a szabadelvű sírásók ellen meg akarta menteni. Ilyen párt jutván többségre, első dolog lett volna az ország összes tisztességes elemeit a nemzeti függetlenség ideáljának megnyerni s ezután meg kellett volna alkotni azt a gyakorlati munkaprogrammot, amelyet a többség, szakítva a régi tanokkal. a függetleuség ideálja felé indulva valóságban megalkotni akar, mert többségnek már természetesen nem szabad a programm hirdetésével beérni, hanem valamit tenni is kell, mert hisz a nemzet nem ábrándozni, hanem haladni akar. Ezen idő alatt az összes honfiak lelkében nagy átalakulás ment volna végig. Ahogy a közösség mindennek fölé helyezett bálványa megbukott a parlamentben, épugy ezen gyakorlati munkaprogramul alapján kifejlő kormányzás alatt meghalt volna még azok leikeiben is, akik azelőtt a szabadelvű párthoz tartoztak s a függetlenségi ideált ekként általános nemzeti lett, mig előlép. Nem állítom ugyan, hogy a kikosarazott két ur a szó szoros értelmében megkérte volna a kedves lány kacsóját, de azért bi zonyos, hogy mindaKetten pályáztak rá. Sőt egyikük, a főhadnagy, egy ízben már csaknem „ vallott“. Azt mondta a leánynak : — Milyen szép keze van. Ennél tovább már valóban nem juthatott volna az elmés katona. Először azért, mert egyiküknek sem volt meg a házassághoz szükséges pénzbiztositékuk, másodszor pedig mert, ha meglett volna, sem kellettek volna egymásnak. A másik kérőről már szólni sem érdemes : ez a bolond, bánatában, elvett egy gazdag leányt és még ráfogta magára s el akarta hitetni a világgal, hogy ezt, nem pedig a mi Margitunkat szereti. A fontos azonban a dologban az, hogy Fejő és Annay Margit csakugyan szerelemből keltek egybe, s hogy házasságuk első három esztendejében igazán oly szép egyetértés ben és boldogságban éltek, akár a galambok. Az asszony, akin — hiába volt lapos a pénztárcája — meglátszott a jó házból való nevelés, mintafeleség volt; s odaadással és bohó öntudatos közkincscsé téve, lehetetlenné tettük volna, hogy valaha más alapon alkotmányos munkára valaki vállalkozhassék, mint a függetlenség felé való törekvés alapján. E mellett őszintén meg kellett volna mondani a választóknak, hogy, a mit hirdettünk, az tulajdonképen nemzetünk szabadságának kivívása egy ellenérdekű nagy országfojtó hatalommal szemben s nem egyéb, mint a fegyverekkel vívott szabadságharcnak gazdasági és erkölcsi eszközökkel való folytatása, ne higyje azt tehát senki hogy ezek a nagy nemzeti aspirációk már önmagukban véve azért elérhetők, mert ezen ideáloknak a lemondással szemben hirdetői többségre jutottak. Meg kellett volna magyarázni, hogy ezen függetlenségi ideálok hirdetése alapján való tübségre jutás legjo bb esetben is csak építési engedélyt jelent, de nem jelent még kész épületet, hanem ezt még azután kell megépíteni nem párttörekvésen, hanem nemzeti közmunka alapján rettenetes kitartással. Szóval meg kellett volna magyarázni, hogy a függetlenségi párt legjobb esetben is csak az építési engedély megadását harcolhatta ki, de a függetlenségi ház megépítéséhez már jöjjön segíteni mindenki, aki magyar s ne restelkedjék amiatt, hogy előbb más nézeten volt. De az eszmék ilyen tisztulása helyett közbejött a szerencsétlen átmeneti állapot amely csak növelte az eszmezavart, de amellett átmeneti jellegénél fogva a polgárok lelkében sem tudta elvetni annak a meggyőződésnek a mag- vát, hogy ebben az országban többé más. mint függetlenségi politika nem nyerhet többséget. Azért nincs más hátra, mint megszüntetni az átmeneti állapojókedvvel töltötte be hivatását az ura oldalán. Ha valaki ezekben az időkben azt mondotta volna neki; — Margit, te még boldogtalan leszel — okvetlenül a szeme közé kacagott volna. Annyira jól érezte magát az egyszerű, derült kalitkában, amelyben csicsergő kanári módjára éldegélt. A harmadik év elteltével azonban váratlan, rettentő esemény jött közbe. Margit apja, a szelíd, öreg Annay Miklós meghalt. Yilágéletó- ben csöndes, szótalan ember volt, mint aki rajtül a gondolatain, van titka, amelyet senkinek sem szabad megtudnia. A halál, amely olyan piánó huzza el a nótánkat, hogy nem is hallatszik többé, most teljesen siketnómává tette. De a titok, amelyen az öreg ur költött életében, most kibújt a tojásból. Mondhatom, cifra kis csirke lett belőle. Néhány héttel ugyanis a temetése után az elhunyt Írásainak rendezgetése, selejtezése közben Fejőné, aki átment segíteni az anyjának ebben a szomorú munkában, egyszerre csak kihúz a sok lim-lom közül egyik fiókból egy összegöngyölgetett, piros kartonlapot, kibontja a tekercset: színes, nemesi címer van rajta. Kék mezőNagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. hazai ipartelep. Évi gyártás 30000 hl. Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zempiénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak.