Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-03 / 27. szám

27. szám. (2 ) PÉLSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat április 3. Nagy tűzvész városunkban. — Óriási szélviharban leégett az államvasut hadi célra felhal­mozott szénraktára. Az állam­nak 300.000 kor. kára van. — A végpusztulástól menekült meg városunk tegnap este. Óriási szélviharban, mely házak tetejét sodorta le, tűz ütött ki a vasúti állomás mellett levő, az állam­vasut tulajdonát képező szén- szinben és mintegy fél óra alatt lángokban állott már mintegy 4000 |~| méter területen körül­belül 500 vaggon szén és 300 vaggon tűzi és talpfa. A veszély nagyságát növelte, hogy a közelben vannak az ál­lomási épületek és a petróleum- gyár, ahol jelenleg 100 vaggon benzin van felhalmozva. Minden pillanatban attól lehetett tartani, hogy az északi szél, mely a szikrákat dél felé, a Bodrognak sodorta, hirtelen irányt változtat, mely esetben kiszámíthatatlan veszélynek nézett volna elébe városunk agyonrémült lakossága. E borzalmasan szép látvány, amit ez a tűzvész nyújtott, óriási embertömeget csőditett ki a tűz színhelyére, akik mind ember- fölötti erővel igyekeztek a ki­vonult városi és gyári tűzoltó­ságnak és helyőrségnek segítsé­gére lenni. De mentésre alig le­hetett gondolni, a tűzoltóság és katonaság minden erejét csupán a közelben levő fütőház mellett koncentrálta, hogy a tűz tova­terjedését meggátolja. Az óriási tűzvész némileg enyhült, de most midőn e soro­kat írjuk még mindig tart és tartani fog még talán holnap is. Nem tudni hát, hogy mily ve­szélyt rejteget még magában a tűz, melynek csak egy ellenkező irányú szél kell, hogy végpusz­tulást jelentsen erre a szépen fejlődő városra és véghetetlen nyomort és szenvedést hagyjon rém kerekednék, mint a milyen va­gyok. Várnai csalódott arcot vágott. — Hát csakugyan elküld ? Sza­bad legalább remélnem, hogy újra látom? Egyébként Várnai Miklós vagyok . . . — Ab ! — ön meglepettnek látszik. Ta­lán .. . — Igen, igen ... a nevét isme­rem . . . En Bartos Eveline va — önt meglepi ? — Csakugyan, kissé furcsának ta­lálom ezt a véletlent . . . — Látja, ha az ön cikkére hall­gatok, már rég rendőrért kellett volna kiáltanom. — Ej, ostobaság! — Valóban? — Bizonyára . . . talán . . . — Jó éjszakát! — Mikor látom ? — Holnap . . . ilyenkor . . . ugyanezen az utcán . . .- Köszönöm. Imádom! Fehér Jenő. örök emlékezetül az állandóan rettegésben élő lakosságnak. A nagyszabású tűzvészről az alábbi tudósításunkban számo­lunk be részletesen : Kiütött a tűz. Az állomás épülettől mintegy 500 méterre, a fütőház háta mögött van 3 párhuzamosan haladó körülbelül 60 méter hosszú faépületsorban az államvasut 6 szénraktára, melyben ezúttal hadi célokra felhalmozva körülbelül 500 vaggon legfino­mabb porosz szén volt felhal­mozva. A raktárák mellett szabadon pedig körülbelül 400 vaggon tűzi és talpfa volt kirakva. A tűz körülbe­lül fél 5 órakor délután a Budapest- felé vezető vasúti sínek mentén fekvő raktár középrészén ütött ki és néhány pillanat alatt már lán­gokban állt a raktársor középrésze. A tüzet az ott dolgozó munkások vették észre, akik rögtön értesítet­ték az állomásfőnökséget. Segítségért. Mire a tüzet jelző küldönc az ál­lomásra érkezett, már onnan is látni lehetett az óriási tüzet. Hatalmas lángok csapkodtak az ég felé és az óriási szélvész csak úgy vitte a szik­rákat déli- irányban. Az állomásfő­nökség rögtön telefonértesítést kül­dött a városi és államvasuti gép­gyári tüzőrségeknek, a katonaság­nak és a rendőrségnek, mindenün­nen segítséget kérve. Első segítség. Az elsőnek a tűz színhelyére a közelben levő katonaság érkezett. Az egész helyőrség kivonult Neu­bauer Miksa százados vezénylete alatt. Körülbelül 300 katona érke­zett, akik azonban tehetetlenül álltak egy ideig a pusztító elemmel szem­ben, nem lévén semmiféle eszközük amivel hozzáfoghattak volna a tűz lokalizálásához. A tüzőrség. Néhány perccel a katonaság ér- kezte után megérkezett a városi tűz­oltóság is Friss Heiman tűzoltó pa­rancsnok vezénylete alatt, aki nyom­ban át is vette a tűznél a fővezény- letet. Nemsokkal ezután egymásután érkezett a rendőrség és a gyártelepi tűzoltóság is. Ekkor már mintegy 400 ember állt az oltási munkála­tokra készen. Az első támadást a tűzoltók az egyik szénraktár ellen intézték és szerencsésen sikerült is annak felét megmenteni a tuzvesze- delemtől. Tehetetlenül. De ezután már tehetetlenül álltak a tüzveszedelemmel szemben. Ekkor már mintegy 4000 négyszögméter területen körülbelül 500 vaggon szén és 300 vaggon fa állott lángokban. Szinte borzalmas volt nézni ezt az őriás lángtengert, melyet a dühöngő szélvihar csak állandóan szított. A tűznek közelébe jutni lehetetlen volt. 10 méter távolságra elviselhetetlen volt a pokoli hőség. Nem lehetett itt már a tűz lokalizálására gon­dolni. Az egyedüli cél már csak az volt, hogy am még nem ég, ne es­sék áldozatul a pusztító elemnek. Főleg a fütőház körül koncentráltak nagyobb csapat katonaságot és tüz- őrséget, nehogy a tűz az állomás felé terjedjen. Áll a pesti gyors. Hogy azonban a mentési munká­latok megkezdődhessenek, szüksé­ges volt, hogy legalább a széleken lokalizálják annyira a tüzet, hogy közelébe juthassanak a pusztító elemnek. Ezért az állomáson levő összes mozdonyokat, számszerint 10-et a tűz színhelyére vitték. Sőt még a Lawoczne felől érkezett és Badapest-felé induló gyorsvonat moz­donyát is lekapcsolták és oltási cé­lokra használták. Egyszerre tehát 11 mozdony ontotta magából a vi­zet, hogy lehetővé tegye a mentési munkálattal foglalkozóknak a tűzhöz való közel férközést. Indul a gyors. Mintegy másfél órai veszteglés után végre visszaküldték a gyors­vonat mozdonyát, amely aztán vitte az alaposan megvárakoztatott uta­sokat Pest felé. Mikor a vonat a tűz színhelyéhez ért, az összes uta­sok a folyosókra tódultak és onnan nézték azt a nagyszerű panorámát, amit ez a hatalmas tűzvész a maga borzalmaságával nyújtott. Mentési munkálatok. Mikor már az az óriási vizmeny- nyiség, amit a mozdonyok ontottak magukból, lehetővé tette, hogy kö­zelébe férkőzhessenek valamennyire a tűznek, megkezdődtek a mentési munkálatok. A raktárokon kívül állott farakomány azon részét, mely nem állt lángokban messzire hordták oly irányban, ahol a tűz nem éri és a felhalmozott szénporban árkot vágtak, nehogy a még érintetlen szén is martalékául essék a tűznek. Veszélyben a petroíeumgyár. Legnagyobb veszély a petróleum- gyár részéről fenyegette a várost. Igaz ugyan, hogy a szél ép ellenkező irányban hajtotta a tüzet, de nem lehetett tudni nem-e változtat hirte­len irányt a szél, mely esetben a legközelebbi veszélyben a fütőház és állomási épület lett volna ugyan, de veszélyben lett volna az azzal tőszomszédságban fekvő petróleum- gyár is, ahol most épen 100 vaggon benzin van készletben. Még csak gondolni sem jó rá, hogy mily óri­ási pusztítást vitt volna végbe ez az óriási benzinmennyiség, ha a tűz oda csap át. Retteg a város. De állandó rettegésben élt a vá­ros közönsége is. Régen emlékez­nek olyan óriási szélviharra, amely tegnap dühöngött városunkban. Ház­tetőket szaggatott le, fákat döntött ki az orkán. Képzelhető, mi történt volna, ha a tiiz a város felé terjed. Az utolsó órája ütött volna váro­sunknak. Nem maradt volna itt kő- kövön és néhány óra alatt már csak égési romok jelképezték volna, hogy itt valaha egy szépén fejlődő, rohamos haladásnak indult város volt. Látvány. Futó tüzként terjedt a városban a rettentő hir és este 6 óra felé már százakra menő embertömeg volt a sárospataki országúton nézve azt a borzalmasan fenséges látványt amit. ez a tűz nyújtott. 'Körülbelül min­tegy 4000 négyszögméternyi terület állt lángokban. Kékes és vörös láng­nyelvek emelkedtek a magasba ve­gyesen, a széntől, illetve a fától. Az óriási szélvész pedig csak úgy csap­kodta a lángokat s hihetetlen ma­gasságból szórta alá a szikrák tö­megét. Mint valami fenségesen szép tűzijáték olybá tűnt ez a tűz a vá­rosból nézve, amint vörösre festette az égboltot és szórta a magasba a szikrákat; rettenetesnek, borzalmas­nak látszott a közelből, ahol való­sággal pokolként szórta a hőséget minden irányban. Akiket az érdem illet. Hogy ez a borzalmasan szép szín­játék csak arra a körre szorítkozott, amely közvetlen közelében volt, az legelső sorban a városi tűzoltóság­nak köszönhető, akik Friss Heiman tűzoltó paracsnok vezetése alatt — dacára, hogy más tűznél voltak el­foglalva — hihetetlen gyorsasággal jelentek meg a veszély színhelyén és nyugodt tervszerű munkával si­került a tűz tovaterjedését meggá- tolniok. Óriási érdemük van azon­kívül a mentési munkálatokban a Mispál József parancsnok vezetése alatt kivonult gyártelepi tűzoltóság­nak és Neubauer Miksa és Lakatos István századosok valamint Mikes László és Pillér István hadnagyok vezetése alatt kivonult helyőrségnek is, akik szintén emberfölötti munkát végeztek, hogy a tűz tovaterjedését meggátolják. A tűz keletkezése. A tűz — mint már fentebb is je­leztük — délután fél 5 órakor ke­letkezett egy mozdonyból kipattant szikrától. Nem érdektelen azonban megemlíteni azt a verziót sem, a mely a tűz színhelyén egy ideig ke­ringett, hogy a tűz gyújtogatásból ered és azutóbi időben sűrűn előfor­dult szénlopásokkal van összefüggés­ben. Ez a kombináció azonban tel­jesen tarthatatlan. A kár. A tűz az államvasutakat nagyon érzékenyen sújtotta. A küszöbön volt háborúra való tekintettel óriási szénmennyiség kb. 500 vaggon szén 400 vaggon faanyag volt itt berak­tározva, mely most nagyrészben a tűz martaléka lett, amennyiben a szén teljesen, a fából kb. 300 vaggon égett el. A kár, amennyire most hozzávetőlegesen megállapítható kb. 300.000 korona, amelyből — mert az államvasut tudvalevőleg nem biz­tosit — semmmi sem térül meg. Még ég. A tűz — mikor e sorokat Írjuk — még mindig ég, sőt előrelátható­lag meg estig sem lesz teljesen lo­kalizálva. Veszély azonban — ha csak valami rendkívüli körülmény közbe nem jön — nincs, mert a tűz tovaterjedésének a meggátlására a szükséges intézkedések megtétettek. Állandóan dolgozik még a tűzoltóság és kint van a Katonaság egy része is. Tüzvizsgálat. A tiizvizsgálatot a rendőrség ma d. e. 10 órakor foganatosította. Részt vettek a vizsgálaton Schmied Lajos rendőrkapitány, Friss Heiman tűz­oltó parancsnok, Röszner Tivadar állomásfőnök és Ndday Lajos sza­kaszfelügyelő. A vizsgálat alapján megállapította a rendőrség, hogy a tűz keletkezéséért senkit felelősség nem terhel, az egyik mozdonyból kipattant szikrától keletkezett, mely meggyujtotta a félszerben elhelye­zett a mozdonyoknál befütésre hasz­nálni szokott puha tűzifát és az óriási szélviharban harapódzott el annyira, hogy menteni már csak nagyon keveset lehetett. felkérjük lapunk tiszteit elő- fizetőit, hogy a március hó végén lejárt előfizetési dijat lehetőleg postafordultával küld­jék he, nehogy a lap további küldésében akadály legyen. Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak.

Next

/
Thumbnails
Contents