Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-27 / 25. szám
Tizenkettedik évfolyam. 25. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, márczius 27. W9 POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: ur. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. A népszerű járadék. Az elmúlt napokban közgazdasági és politikai életünknek egyik kiváló tagja, a bankbizottságnak ülésében rámutatott azokra a nagyfontosságu előnyökre, amelyek a csekk- és kliring, e két modern fizetési módozat elterjedésével és népszerűsítésével járnak. Fejtegetései során különösen a postatakarékpénztárt emelte ki, amely e téren az utóbbi évtized alatt szinte meglepő eredményt mutatott fel, A póstatakarékpénztárt berendezése és azon szervezete, mely főképp az egész országra való kiterjedtségében nyilvánul, tette képessé arra, hogy az érintett fizetési formák hazánkban minél nagyobb mértékben népszerűvé lettek. E tulajdonságánál fogva igyekszik a kormány azon, hogy a postatakarékpénztár révén oly intézményeket létesítsen, amelyek mig egyrészt a nép jólétének, gazdasági és anyagi fejlődésének emelkedésére szolgálnak, másrészt pedig az államhitel erősbülését, az államkölcsönök minél kedvezőbb és előnyösebb elhelyezését célozzák. Az első ilynemű intézkedése volt a póstatakarékpénztárnak, a múlt év derekán életbe lépett zárt betétek intézménye. Annak idején úgy a napi, mint a szaksajtó bőven foglalkozott vele; minden oldalról megvilágítván azon nagyfontosságu előnyöket, amelyek az önbiztositás ezen célszerű eszközével járnak. Ehelyütt még csak azt a váratlan és meglepő eredményt akarjuíc regiszt rálni, mely a póstatakarékpénztár uj üzletágában minden várakozáson felül nyilvánult, messze tul- ssárny alván ugyanis mindazon eredményeket, amelyeket egyéb üzletágai létesítésük első évében felmutattak. A folyó év január 1-én lépett életbe azon nagyfontosságu reform, amely a betevők részére a nagyobb jövedelmezőség, — magára az államra nézve pedig a hitelélet fejlesztése szempontjából bir elsőrangú fontossággal. Milliókra rúg az az összeg, amit a magyar állam az államadósági címletek után külföldi tőkéseknek elfizet. Önkéntelenül is felmerül az a kérdés, miért helyezi el az államkincstár járadék címleteit külföldön akkor, amikor az jelentékeny áldozattal is jár ? Nincs szándékunkban azt hirdetni, hogy a külföldi tőke elől elzárkózzunk, hanem igenis azt óhajtjuk, hogy a külföldi tőkét csak akkor vegyük kölcsön, amikor annak felvétele ránk nézve csak előnyös. Az a kiméletlenség, kapzsiság és kiuzsorázás, amelyet a hitelező államok és tőkések részéről minden egyes kölcsönfelvételnél tapasztalunk, még inkább megerősít ezen véleményünkben. Ha még hozzávesszük, hogy az állam hiteléletét, egy-egy nagyobb kölcsön felvétele által teljesen kiszolgáltatjuk a hitelező külföldi államnak, a szükség kényszerítő szava is amellett szól, hogy az államadósságok elhelyezésének kérdése egyike a legégetőbb megoldandó gazdasági problémáknak. A megoldás egyik előnyös módozatául a magyar kormány a póstatakarékpénztárt szemelte ki a részjáradék üzlet életbeléptetésével. Célja ennek a magyar járadékpiacnak megteremtése kiépítése, a magyar koronajáradéknak hazánkban való népszerűsítése. Az akadályok, amelyek e téren fenn- állanak lóképp három pontban foglalhatók össze : Az elsők egyikét, amely magának a koronajáradék kötvény címletének értékszerü elosztásában nyilvánul, mindjárt elhárítja az uj intézmény azáltal, hogy nemcsak az vehet járadékot, akinek a legkisebb 100 koronás címlet beszerzésére van tőkéje, hanem az is, aki csak 75, 50 vagy 25 korona névértékű járadék vételárával rendelkezik. Az előny már itt szembeötlő, mert a befektetés már nem a póstata- karékpénztári alacsony kamatot, hanem a járadék kamatozásának megfelelő hozadékot szolgáltatja ; tehát ha valakinek 25 koronája van mint betét a póstatakarék- pénztárban, akkor ez jelenleg 3 százalékos kamatot hoz; — ha pedig e pénzen a betevő rész-1 járadékot vétet, akkor a pénze már a névéríék után 4 százalékos kamatot fog hozni, ami — figyelembe véve, hogy a járadék jóval névértéken alul kapható — még a 4 százaléknál is magasabb kamattéritmény. A járadék népszerüsitésének második akadálya a gazdasági intelligencia hiánya. Az állam pénzügyi viszonyait, a gazdasági és hitelélet jelenségeit, annak természetét és lényegét, eltekintve azon csekély kivételektől, akik hivatásszerűen foglalkoznak vele hazánkban, — alig ismerik. Különben, ha ismernék is, akkor sem lehetne a járadék propagálásától sokat remélni, azon egyszerű oknál fogva, hogy pénzintézeteink legnagyobbrészt többet fizetnek, mint amennyit a járadék hoz. A póstatakarékpénztár azonban ha sikerrel állta meg helyét a tőkebefektetés terén a 3 °/0 kamatlábbal, — joggal remélhető ez a 4°/»-os részletjáradéknál is. Azok a körök, amelyek magával a néppel közvetlenül érintkeznek, — amelyek a kis tőkéseknek, a vidéki publikumnak, földmives gazdáknak, iparosoknak vezetői és tanácsadói, mint a jegyző, biró, tanító és pap és azon felül pedig a maguk a postaalkalmazottak is hisszük nem fognak késni a koronajáradék kétségtelen előnyének, biztosságának és tőkebefektetésére különösen alkalmas voltának elma- gyarázásával és felsorolásával. Ezzel a harmadik és legfőbb akadály is, ami magának a magyar népnek az értékpapírok vásárlásától való idegenkedésében nyilvánul, — könynyen, minden nehézség nélkül elhárítható lesz. Magyarországon a népnek igen nagy tömege van, akinek kezében a pénz egyáltalában meg nem szaporodik. A publikum közönyössége, passzivitása min alapszik, — alig magyarázható. Talán a magyar természet lenne az az egyedüli ok, amely a kalmár szellemtől mindig távol állott ? A vállalkozási kedv népünknél sohasem volt úgy kifejlődve, mint nyugati szomszédainknál. Nem is olyan rég volt az, amikor nemcsak a paraszt, hanem a kispolgár is a tőkegyűjtésnek azt a módját választotta, amelynek takarékpénztára a ládafia, vagy a harisnya volt. A pénz tulajdonosa jobbnak és biztosabbnak látta tőkéjét otthon hagyni. Ámde ha gyanakvó és féltékeny volt a pénzintézetekkel szemben, nem szabad megengedni, hogy az állammal is az legyen. Kötelességünk .egyformán támogatni az államot, amely mindnyájunké nemes munkájában. Az állam, amikor szükségletei fedezésére kölcsönhöz folyamodik, első sorban saját népéhez kell, hogy forduljon már azért is, hogy az a rengeteg kamat, amit a kölcsön felvételekor kibocsátott járadékcimletek után fizetnie kell, — itt az ország határán belül maradjon. E tekintetben példaképpen állhat előttünk a francia és bajor paraszt példája, akik tudvalevőleg a legszívósabb vevői hazájuk állam- adósságai kötvényeinek. Es emeli azok önérzetét is, mivel az állam hitelezőjévé vállván, büszkén nevezi magát rentiernek. Ha már most ezen akadályokat sikerül mind leküzdenünk, hisszük hogy a magyar hiteléletnek a póstatakarékpénztár uj intézménye révén friss forrást nyitunk és népünk a 25 koronás részjáradék vásárlásával minél tömegesebben fogja a póstatakarékpénztárt megbízni a minek eredménye az lesz azután, hogy a fix kamatozású cimleteknek hazánk teremti meg az állandó és megbízható piacát és nem kell amiatt aggódni, hogy mi történik járadékunkkal, hogyha Ausztriának, vagy a külföldnek akár a hangulata rossz, akár pedig egyéb fix kamatozású papirosokkal úgy el van árasztva, hogy a magyar címleteket már nem szívhatja fel. Kossuth miniszter kétségkívül regime-nek legüdvösebb reformját teremtette meg a póstatakarékpénztár utján a részjáradék üzletben és most már csak magyar népünkön a sor, hogy az a kívánt eredményt meg is hozza. Nagytnihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. S«:," ST Gyárt: iárciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhely i főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. L-apunk 8 oldali
