Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-27 / 25. szám

25. szám (2) FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, márczius 27. — 1909. márcz. 26. Készül az ipartörvény. A budapesti városháza nagytermében nagyjelen­tőségű ankét ült össze e hő 22-én. Az ipartörvény-revizió tárgyalására egybehívott szaktanácskozmány. Tudvalevő dolog, hogy Kossuth Fe­renc közvetlenül azután, amikor tár­cáját elvállalta, kinyilatkoztatta, hogy a mai ipartörvény revízióját sürgősnek és szükségesnek véli és miniszteri ténykedése egyik fontos feladatának tekinti. Az óriási anyag ma már tárgyalásra elkészítve a szaktanácskozmány előtt áll, ame­lyen történendő felszólalások követ­keztében már csak az utolsó simi tásokon fog keresztül menni. Fel­öleli ez az anyag az ipari rendésze­tet tartalmazó voltaképpeni ipari ör­vényen kívül, amely az iparűzést, az ipari gyakorlatot, fogja tartal­mazni, mint egységes anyagot. Az iparoktatást, a rendes ipartól eltérő természetű vándoripart, a munkás­védelmet, munkásközvetitést, a ma­gántisztviselők és kereskedelmi al­kalmazottak szolgálati viszonyainak rendezését és végül a sztrájkra, a krimicsaura és a békéltető eljárásra vonatkozó részt. Szóval az ipari életnek minden lerületét. Ma az egész anyag a szakértekezlet előtt a maga egészében áll. Törvénynyé azonban természetük szerint önálló karakterű részeire választva egyen kint lesz. Mindenesetre a magyar ipar életében korszakot alkotó je­lentőségű törvényjavaslatok lesznek, amelyeknek megalkotása elévület- len érdemeket fűz Kossuth és Szte- rényi József eddigi érdemei mellé. A vármegye közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Ritkán kerül tárgyalás alá egy gyűlésen annyi fontos ügy, ameny- nyi a legutóbbi megyt gyűlés tárgy- sorozatán szerepelt. A gyűlés első napjának délelőtjót csuppa ilyen fon­tos tárgy foglalta le. A Kossuth-szobor ügye volt a legfontosgab. Ez az évek óta húzódó ügy — hála Meczner főispán engedékenységének — végre közmegelégedésre nyert befejezést. Meczner Gyula főispán volt ugyan Roulette mellett. Egy társaság a nőkről beszélge­tett s valaki aki már megunta a sok diadalmas donjuán históriát, hir­telen ezt indítványozta; — Urak ! A célját érő, győző sze­relem meséje unalmas, mert hiszen akármilyen tekervényes utón, akár­milyen bonyodalmak után jutunk el hozzá, a vég mindig egy és ugyanaz. Javaslom, hogy ehelyett mondja el mindegyikünk sorban, egymásután a legostobább és legszánalmasabb kudarcát 1 Az indítvány tetszett. Az elbeszé­lések megkezdődtek. Volta társaság­ban egy ur, szép ember, középkorú ember, nagyon gazdag és előkelő, aki fele életét nyugodt semmitte­véssel töltötte, a másik felét pedig azzal, hogy a föld egyik sarkától a másikig kóborolva cserkészett az asszonyi kalandokra. Ez mondta el a következőket: — Két évvel ezelőtt, ilyen időtájt, február végén vagy március elején Monte Garlóban voltam. A hires casinó mindig nagy vonzó erővel volt rám. Nem a játék miatt; a szerelem izgalmán és a szerelem kockázatán kívül minden más szen­vedélyt gyűlölök s a játék-szerencse is kerékkötője eddig ez ügy végle­ges elintézésének. Meg volt győ­ződve eddig, hogy a Kossuth-szo- bor legméltóbb helye a napipiactér és dacára, hogy a közvélemény ha­tározottan ellenezte ezt a lehetetlen tervet, — ő minden erejével igye­kezett kedvenc tervét keresztül vinni. Volt is ezért ellenségeskedés bőven. Most azonban már Meczner Gyula is belátta, hogy a szobor egyedül méltó helye a vármegyeház előtt van és ezért ő maga igveke- kezett a megy egy ülésen ilyen hatá­rozatot provokálni. Szívesen elösmerjük azt a nagy szolgálatot, melyet Meczner Gyula e lépésével tett a vármegye közön­ségének. Végét vetette egyszerre egy hosszú idő óta folyó áldatlan harcnak és lehetővé tette, hogy végre valahára — talán már szep­temberben — nálunk is hirdethesse Kossuth örökké élő szent eszméit az ő érc szobra. A deregnyői vasút ügyében is hoztak határozatot. Azt határozták, hogy a vármegye nem zárkózik el ennek a vasútnak meg felelő segélyezésétől. De mielőtt e kérdésben határozna, felszólítja az engedményeseket, folytassanak a községekkel tárgyalásokat oly irány* ban, hogy megfelel-e igényeiknek egy keskeny nyomtávú gazdasági vasút. Ezzel a határozattal minden­ben egyetértünk, mert elvégre nem tehet ráerőszakolni a községekre egy olyan intézményt, a mely az ő szükségleteiket ki nem elégíti. De semmiképen sem tudjuk helyeselni a gyűlésen elhangzott azon beszé­deket, melyek egyenesen ki akarják ragadni a vasútépítést a vállalkozók kezéből azzal az ürügygyei, hogy azt Ujhely városára ruházzák. Mi hangozjatjuk folyton, hogy városunk kezdjen vállalatokba, me­lyek jövedelméből fedezni lehetne a városi háztartás jelentékeny részét és el lehetne kerülni a pótadó folv­változásait különösen unom. A ca- sinóban engem maguk a játékosok érdekeltek. Ez az internationális, sokfajta társaság, melyben tarka keveredésben lesi ugyanannak a go Ivónak a futását a világ minden ná­ciója, a világ országutjainak előke­lősége és söpredék szemetje. Ez alkalommal az egyik roulette- asztal mellett egy fiatalasszony vonta magára a figyelmemet. Karcsú, ma­gas szépség, aki a nagy tumultusban egészen az asztal mellé szorulva próbálta ki a szerencséjét. Megfi­gyeltem : kísérője nem volt, de azért nem tartozott azok közé, akik kere­setforrásból űzik a magános csa- tangolást. Toilletje egyszerű volt, ékszerei középárnak, középosztályu urinőnek Ítéltem s amikor játékát hosszasabban néztem, ez a vélemé­nyem megerősödött. Ideges, kapkodó újakkal rendezgette az aranyait, fe­szült érdeklődéssel leste a golyó ke ringését, az arca eltorzult minden vesztett tétel után. így nem féltik a pénzt azok, akik könnyen keresik. Megszabott jövedelmű urinők tudják csak ennyire megbecsülni az ara­nyat, azok, akiknek az jár eszükben, hogy három elvesztett aranyból már egy uj kalap telik. S amikor az első három aranyat elvesztették, tonos emelkedését. Ez esetben azon­ban nem helyeselnők, hogy Ujhely város venné kezébe a vasút építését egyrészt azért, mert a város, mint erkölcsi testület . nem törekedhet arra, hogy mások kezéből kivegye a kenyeret (már pedig a koncessió elvétele ezzel egyenlő), másrészt azért, mert a dolog oly sürgős ter­mészetű, hogy annak bármi módon való halogatása kiszámithatatlan kárral járna. E kérdésben csak egy szempont vezetheti a törvényhatósági bizott­ságtagjait, hogy ez a megyére nagy fontossággal biró vasút mielőbb lé­tesüljön akár mint keskeny nyom­távú, akár mint rendes nyomtávú gazdasági vasút. Ezt a törekvést támogatni fogjuk mi is és támogatni fogja a megye egész közönsége. A régi rendszer a maga teljes undorító voltában tért vissza néhány pillanatra a köz­gyűlési terembe. Viczmándy Ödön nyugdíjjogosultságát állapította meg a törvényhatósági bizottság, ki­mondván egyúttal azt, hogy mind­ezt tekintettel Viczmándynak a köz- igazgatás és főleg a közgazdaság terén szerzett érdemeire állapítja meg. Hiába való volt hát az évekig folyó hajsza, — az igazság győze­delmeskedett. A törvényhatósági bi­zottság maga nyomta rá a szégyen bélyegét azokra, akik igazságtalanul, jogtalanul tettek el láb alól egy embert, fosztották meg kenyerétől, üldözték évek hosszú során csak azért, hogy a mindenható főispán ur parancsának eleget tegyenek és kegyeit megnyerjék. Undorító, émelyítő rohadt szag ömlött el a közgyűlési termen, mi­kor a régi rendszer eme fekélyét megnyitották. A közgyűlésen jelen­lévők szinte elképedtek annak a mérhetetlen gonoszságnak hallatára, mellyel Viczmándy Ödönt a móltó- ságos főispán mindenható akaratára kivégezték. Undor fogott el rain­ezt vissza akarják szerezni minden áron s kába kétségbeeséssel dobják a zöld posztóra minden készpénzü­ket. Az én asssonyom egyre vesztett, Mindig kotnorabb éskomorabb ráncba vonta össze szépen iveit szemöldö­két. Pici piros ajka széle reszkettek: az aranyoszlopok elfogytak, remegő kézzel bankót keresett elő a ridi- küljéből. A bankó is elment. Azután egy másik is és még egy harmadik. Végül újra aprópénz került elő a ridikülből. Ez is elúszott. A szép asszony sápadtan kelt fel a helyéről. Amikor kibontakozott a tömegből, kábultan simította végig a homlokát, mintha csak most kez­dene arra eszmélni, ami történt és táinolygó lépésekkel indult a kijáró felé. Ekkor megszólítottam : Madame 1 sokat vesztett? — Nagyon sokat! — felelte két­ségbeesetten. — Körülbelül mennyit ? — Ezer frankot! Elmosolyodtam. Ez a csekély összeg komikus ellentétben volt a szép asszony retteuto kétségbeesé­sével. — No hiszen ez még nem olyan nagy szerencsétlenség 1 — Rám nézve valóságos szeren­denkit, mikor a közéletben régi időkben lerakodott szenyt látta és szinte megkönnyebült mindenki mi­kor megszabadították az üldözte­téstől azt az embert akinek a vár­megyénél csak érdemei vannak. Jólesett lelkűnknek látni ezt a tisztitó munkát, amit a megyegyü- lés végzett, mert megerősítette ben­nünk azt a tudatot, hogy elérke­zett végre az a kor, melyben nem a hatalmasok kegye vagy haragja, hanem az igazság a döntő minden kérdésben. Bizalomnyilvánitás is volt, még pedig ezúttal nem fel­sőbb parancsra, hanem úgy igazán szívből jőve. Búza Barna indítvá­nyozta a bizalomnyilvánitást Darányi földművelésügyi miniszter iránt azért a hervadhatatlan nagy érde­mekért, miket az uj bortörvény lé­tesítése által szerzett magának. Nem vagyunk ugyan barátjai a bizalomnyilvánitásoknak, mert eb­ben aféle szolgai meghunyászkodást látunk, de ebben az esetben érteni tudjuk, mélta'nyoljuk azt az inten­ciót, mely a megyegyülést e biza- lomnyilvánitásnál vezette. Ez eset­ben szükség volt erre a bizalomra, mert oly sok oldalról intéztek a a miniszter ellen kíméletlen, igazta­lan támadásokat e nagyszerű mun­kájáért, hogy már szó nélkül nem lehet ezt tovább hagyni. Ezért öröm­mel fogadjuk a megyegyülés bi­zalmi szavazatát és határozatát, mely­ben kimondja, hogy alkalmat kíván adni a többi vármegyéknek is ez ügybeni állásfoglalásra és ezért bi­zalmi határozatát megküldi az összes törvényhatóságoknak. Meg kell szó­lalni az ország egész közvéleményé­nek és be kell bizonyítani, hogy a támadások méltatlanul, igaztalanul érték a földraivelésügyi minisztert és hogy ezekkel szemben az ország hálája az, mely őt a bortörvény megalkotásáért illeti. csétlenség, — mondta szép tiszta kék szemét, melyekben könnyek csillogtak, rám emelve. S azután elmondta, hogy egy drezdai keres­kedő felesége. A rivierán töltött nehány hetet. Most utazott hazafelé, amikor az ördög rávitte, hogy itt kiszáljon és kipróbálja a szerencsé­jét. Es mindenét elvesztette. Az úti­költséget, a szállodapénzt, mindent, — Ötven soum maradt ! — mondta teljes kétségbeeséssel. — Már most mit tegyek ? Annyi pénzem sincs, hogy táviratozzak. Es vacsorára sem maradt! — Egy ilyen szép asszonynak so hasetn kell kétségbeesni, feleltem én. — Vacsorára legyen az én ven­dégem ! A szép asszony szemeiben az éb­redő harag villámai cikáztak. — Es ha elfogadja a meghíváso­mat, szívesen bocsátók rendelkezé­sére ötszáz frankot. Az asszony arca lángba borult, keményen összeszoritóttá az ajkát. Azt hittem, hogy összeszid, vagy elszalad tőlem. Egyszerre rekedten, elszántan megszólalt: — Adja ide azt az ötszáz fran­kot ! Visszamentünk a roulett asztal mellé. Az azszony leült a játékhoz, elsőrendű uriöivat és kalapiizlet ^ Szenes Sípét Sátoraljaújhely, ptér a megyeházával szemben. Habig, Borsalinó és Pichler kalapok, férfi és fiú fehérnemüek, turista ingek, legújabb nyakkendők, utibőröndök, bőráruk, keztyük, sétabotok, esernyők, utitakarók stb. Uridivat különlegességek nagy vá­lasztékban. „Goodyear Welt“ amerikai czipő. Kizárólag jó áruk! Olcsó árak 1 ^ £ichtmann~féle czipők, kitűnő minőség, csinos forma. ^

Next

/
Thumbnails
Contents