Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-08-15 / 65. szám
65. szám (2) PELSÖMAGYARORSZAGIhírlap Szombat, augusztus 15. és képességét a magyar haza és a magyar nemzet java és függetlensége érdekében fogja érvényesíteni; s kijelenthetem azt is, hogyha Sátoraljaújhely város választópolgárai között volna helyem, a legközelebbi választáson is — tehát Kossuth Ferenczhez menesztett távirat aláírása után is — szivesen és örömmel adnám szavazatomat Dókus Ernőre, mert nem tételezhetem íel róla, hogy árulójává legyen valaha a magyar haza szabadságának és függetlenségének. Ne gondolja tehát a cikkíró ur, hogy én kir. tanfelügyelőségem alatt azért voltam hive a kormánypártnak, mert a főispán keze függött a nyakamon, Én az én főispánaim és más felsőbb hatóságaim részéről csak elismerést és szeretetet tapasztaltam még akkor is, midőn az ő nézetükkel szemben néha állást kellett elfoglalnom ; mert a reám várakozó kötelességeket híven és pontosan teljesítettem. Teljesítettem pedig nem mint rabszolga, s nem azért hogy főispánaim kegyét kizsákmányoljam, s anyagi hasznot húzhassak ebből; hanem teljesítettem azért, mert kötelességérzet volt bennem, s tudatában voltam annak, hogy a vezetésem és fel- ügveletem alá adott ügy — Zem- plénvármegye — illetőleg hazánk népoktatás ügye összefüggésben van a magyar állam, a magyar nemzet szabadságával és függetlenségével. Arra kérem tehát tek. Szerkesztő urat, ne hirdesse oly nagyon, oly nagy örömmel az én megtérésemet; nekem nem volt szükségem a megtérésre, mert én mindenkor híve voltam és leszek azon küzdelmeknek, melyek Magyarország igaz jogaiért s függetlenségéért vivalnak. — Lehet, hogy rajtam is történt valami változás Sátoraljaújhelyből való távozásom óta, de ezt nem a főis- páni iga alól történt felszabadulás idézte elő. mert én sohasem éreztem és azt hiszem, más önérzetes s kötelességeit híven teljesítő \ hivatalnok sem hordozza nyakán az igát, hanem előidézték azon körülmények, melyekhez hasonló nem volt az én életemben. De azt ki kell jelentenem, hogy nem változtam s nem is fogok any- nyira változni soha, hogy a tek. szerkesztő ur vagy bármelyik munkatársa »hozsánnát* hirdessen az én politikai hitvallásom felett. — Kicsiny és szerény ember voltam én egész életemen keresztül; ezért nem vágtam és nem is fogadtam a hírlapok utján való magasz- talást. Még egyet kell kijelentenem, — mint apának. Ha az én fiam, Nemes Bertalan csakugyan olyan lelkes hive a függetlenségi pártnak, mint a czikkiró ur mondja, akkor elhiheti azt is, hogy annak a tisztességérzetnek s igaz haza- fiságnak az alapját, melylyel fiam bir, mégis csak az apjától örö költe. Végül engedje meg nekem tek. Szerkesztő ur, hogy levelem végére egy nyilatkozatot teszek. Az van mondva a kérdéses cikk végén, hogy »nagy örömet szerez Önöknek az én előnyös változásom«. Hát nekem is nagy örömet szerezne a cikkíró, illetőleg Tek Szerkesztő ur és társai egy irányban való változása. Nagy örömemre szolgálna, ha Önök a magyar állam, a magyar nemzet függetlenségének szolgálata mellett felhagynának a párt- és osz- tálygyülölet iiintegetésével; mert ez a magyar nemzetnek legnagyobb ellensége. Használják fel az urak tehetségüket az eg'ymás közötti béke és szeretet ápolására, mert erre van legnagyobb szüksége hazánknak, nemzetünknek, Zemplén vármegyének, annak a fejlődésben levő Sátoraljaújhely városának. Ha ezeket az igéket fogom hallani az önök ajakáról, akkor szivesen sorakozom táborukba, de míg ez meg nem történik, addig maradok ott, abban a pártban, ahol eddig voltam. A béke angyala szálljon le önök közé, akkor fejlődni és virágozni fog azon város is, melyhez enge- met annyi drága emlék köt Abaujszántó, 1903. auguszt. 12. Nemes Lajos, kir. tanácsos, nyug. kir. tanfelügyelő. * Ebből a tanulságos, nagyon szép levélből mindenki sok adatot szerezhet a kormánypárt lélektanához, azért közöljük egész terjedelmében vezető helyen s egyelőre csak annyit jegyzünk meg rá, hogy mi sose hirdettünk, párt és osztálygylilöletet, ezt ránk fogták ugyan, de senki se tudott még egyetlen czikkünkre se rámutatni, amely ilyen tartalmú volna. E felől teljesen nyugodt a lelkiismeretünk. Ellenben abban az abaujszántói sürgönyben mintha ilyen kitétel volna ; Elleneink ga- ládsága. — Vájjon kikre vonatkozik ez? Mi nem tudjuk másra érteni, mint a kormánypártra. Hát ez a kifejezés se mutat az ellenpárt nagy megbecsülésére s szere- tetére. Dókus Ernő pedig tudtunkkal hive volt a nemzetellenes Khuen Kormánynak s arról semmit se tudunk, hogy a magyar vezényszónak hive lenne. Ezért nem lehet benne teljes bizalmunk. A MEGYE ÉS A VÁROS xÁrlejtési hirdetmény a vármegyei szállításokra. Zemplénvármegye alispánjának 14500/1903. sz. megbízása folytán a vármegye hivatalai részére 1904 évre szükséges irodai szereket. A 12500, 127000 és 128000/1902. B. M. szánni miniszteri rendeletekben felsorolt nyomtatványokat a kiselejtezési lapok kivételével ; Öt megyéi huszár és 18 hajdú részére bekecs, egy-egy öltöny posztó-ruha. egy-egy öltöny nyári-ruha elkészítését; egy egy sapka, ugyanannyi nyakravaló, csizma és czipő szállítását. A posztó-ruhához és sapkához szükséges posztó szállítását. Nemkülönben az 1903—1904 évi téli idényre szükséges 500 köbméter tíízibiikfának szállítását biztosítani óhajtván : Felhivatnak az érdeklődők, hogy ez iránti 'zárt ajánlataikat, melyhez az ajánlati ár 10" o-ának megfelelő bánatpénznek a sátoraljaújhelyi kir. adóhivatalba lett elhelyezéséről szóló bizonylat csatolandó — a folyó évi augusztus hó 31 én d. u. 5 óráig a közigazgatási iktatóba annál bizonyosabban adják be, mert a későbben érkező ajánlatok figyelembe vétetni nem fognak. A részletes árlejtési feltételek a közigazgatási irattárban (vármegye- háza 12. ajtó) a hivatalos órákban megtekinthetők. A zárt ajánlatok a saujhelyi kir. pénzügyig azgatóság mellé rendelt számvevőség által — saját hivatalos helyiségében — f. 1903. évi szeptember hó 2-án d. e. 9 órakor kezdetét veendő versenytárgyaláson fognak felbontatni. HÍREK. Száll a nagy Sas a hazán át! Száll a nagy sas Patak felett, Alig látszik a légbe’, Oly magasról néz le búsan Nagy Rákóczi fészkére. „Elregélem történetét. Nekem is volt részem ott, En ragyogtam a pajzsokon, Mikkel hazát védtek ott. En vezettem a csatára A vitéz kuruczságot, En repültem zászlóddal át Bércet, halmot, síkságot. Diadalról diadalra Indulóddal vágtatánk ! — Mig az ármány megbuktatott Téged, s a szegény hazát. Pálffy nádor Károlyival Megkötötte a békét A rnajtényi sík mezőkön . . . Tőled nem is kérdezék. Békét kötnek : eibujdosol Reménységgel szivedben, De a remény elenyészik, Eívész az idegenben.“ 0 te nagy Sas !„Hátha épen Szelleme vagy O neki? Azért nézed olyan búsan Ős váradnak romjait. Te vagy! Te vagy! Ide jöttél Őrködni szent hazádon, Mert újra veszélyben látod: Labancz ül a kormányon. Jöttél! — emléked most tartják Minden felé hazádba’ Velünk akarsz te is lenni A haza oltalmára! Szárnyad röpte felfrissité A megtespedt levegőt, Örömkönyet hullatunk mi Dicső emléked előtt. Es szellemed fölébreszti Újra honfitársaid, Sorakoznak megmenteni A hazát legjobbjai. Kétszáz éve te vezettél, Most elhoztad szellemed, Hogy ébredjünk valahára És a hazát mentsük meg. Ne a labanc uralkodjon, De a honszeretet . . . Ne pénzzel rontsák hazánkat! De adják meg ami illet. Haj Rákóczi, haj Bercsényi! Hova visz a képzelet! . . . Van itt kuruc most is elég, Van hazafi szeretet. Hozzuk tehát idegenből, Hozzuk haza szent porát! Ki annyit tudott áldozni . . , Hogy megmentse hazáját! Mindent vesztett hazájáért Panasz ajkán nem vala: Felprédálták birtokait, — Sok labanc úr kap rajta 1 gyed — rebegte a bájos Charybdis; sokat hallottam önről, mily kitűnő vívó. — Meglehetős 1 feleltein. (Sohasem volt kard a kezemben, mióta ólek.) — Természetesen érmeket is nyert már a versenyeken, —mondá Scylla úr, de tessék ebből a párizsiból is venni s rá egy kis vért, valódi egri bikavért. Az igazat megvallva — folytatta — én gyűlölöm a párbajt, pe dig szép dolog és komoly ügy. Az a baj, hogy veszedelmes. Irtózom tőle, remegek, ha hallom, hogy valakinek vért csapobiak ki a szivéből. — De papa! — sikoltá Charybdis. Ez a sikoltás szólhatott az ijedtség hangján, de azért is, hogy a papa hajdani foglalkozását emlité meg . . . — Igaza van, Scylla űr — szólék — a józan eszű és nemes szivü ember megveti a párbajt. A legjobb úgy intézni a dolgot, hogy az elv legyen a villámhárító. Nékem is elvem. hogy nem párbajozom. Elvem : hogy a párbaj közönséges gyilkolás, elvem : hogy a levegőbe való lövöldözés nem állítja vissza a becsület sértetlenségét, s elvem : hogy az elvem helyes. — Ön remek ember — sikkantott Scylla ur, miközben szürke apró szemei kigyulladni látszottak. Charybdis is rám mosolygott édesen tapadó szemével, piros ajakéval | és 80000 forintos hozományával, Ennek a mosolynak, kérem szépen, nem lehetett ellentállani. Ereztem, hogy Scylla ur és Charybdis vonzanak a szerelem bűbájos örvényébe. De hirtelen ráncok ültének Scylla ur homlokára és vizsla szemmel nézett rám. — Kedves Digeszta úr, ha Önnek ily szép elvei vannak, miért fenyegetett engem az elébb párbajjal? Vagy az is az elve közé tartozik, hogy rémitse a gyengébb szivüeket ? — Korántsem, uram — feleltem én hatásos, kenetteljes hangon. Mikor Önt párbajjal fenyegettem, erre a tévedésre a kenyér kényszejritett. Ön tudja Scylla ur. hogy én, illetve az én őseim már Tuhutum óta állandóan pillanatnyi pénzzavarban szenvedtek. Látja, amint kegyed szívesebben szólt hozzám, azonnal megbékéltem — — — Igen : a bikavér, a villásreggeli — dörmögte Scylla, miközben apró szemeivel pislogatva, jóakarólag vizs- gálgatott. Mindegy, szólt azután, Ön megtetszett nekem fiatal ember. Én a jövőjét biztosítani akarom, hogy Tuhutum óta pillanatnyi pénzzavarban szenvedő családja ezen betegségtől megszabaduljon. A titkárommá nevezem ki és a lányom kezét Önnek adom, ha akarja, de csak azon feltétel mellett, ha elve mellett megmarad ! Már hogyne akartam, hogyne maradtam volna! Boldog zavaromban az öreget is megölelgettem, ki azután nagy lelki gyönyörrel nézte, o int szerelmeskedem szépséges leányával, miközben csak úgy pattogott, ropogott a csók — és a 8000Ö írt hozomány . . . * Azóta 4 hét múlt el és a Charybdis vőlegénye vagyok ; titkárja Scyl- lának, várományosa minden vagyonának és tagja a párbajellenesek clubjának. S azóta ellensége vagyok a párbajnak, mint a modern társadalom egyik legferdébb kinövésének. Gyűlölöm a vérrel mosdó becsületlovagokat, sőt még azokat az esz közöket, dolgokat és tárgyakat is kerülöm, mivel ölni lehet. Többek között: kést egyáltalán nem használok és a szalonnát dohányvágóval eszem. Bojkottálom a villanyost s a többi közlekedési eszköz közül is csak a konfortáblert használom, nem fordulván még elő eset, hogy ez elgázolt volna valakit. így kivánja ezt elvem meg az apósom. Meg azután különben is mily remek a párbajellenesek társasága! Herczegek, grófok, bárók tartoznak bele .... Go.nbos Bertalan.
