Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)

1903-08-12 / 64. szám

64. szám (2) FELSÖMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, augusztus 12. eme fizetett pribékei — tanúsítot­tak a finom lelkű és ideálisan gon­dolkozó fejedelemmel szemben, mi­dőn őt sárosi várában zivataros éj­szakának idején megrohanták, ágyá­ból kiráncigálták és egyenesen min­den kihallgatás nélkül Bécs-Ujhely sötét, dohos és penészes börtönfa- lai közé zárták. De kell-e önöknek, t. ü. gy.l mon­danom,! — hisz a történelem ekla­tánsán bizonyítja, hogy a jezsuiták germanizáló és ferde nevelése nem ! volt képes az ifjút hazájától, an­nak nyelvétől és szokásaitól elide­geníteni, sem Bécs-Ujhely rideg bö'rtönfalai a férfit a haza szint szent ügyétől eltántoritani. „Sub pondere ereseit palma“ — mondja egy latin közmondás, való­ban t. h. ha valakire, úgy II. Rá­kóczi Perenezre alkalmazhatjuk ezt; ő is a börtön sötétében, az elha- gyottság és szenvedés kőpárnáján, csak elhanyatlott, tespedő és ezer sebtől vérző hazájára gondol, még mélyebb gyökeret ver lelkében hite, i még inkább megérleli nagy céljait,! még több erőt merit a jövő küz­delmére. Igen, t. h. ! mint a gyé­mánt sötét szirtek keblében érleli nemes fényét, úgy érlelte II. R. P. Bécs-Ujhely'sötét börtönfalai kö­zött a szabadság éltető sugarait. Vagy emlitsem-e azt az önmeg­tagadónak párosult nemes tettet, melyről bátran merem állítani, hogy nincsen párja az egész világ histó­riájában. . Ugyanis a majtényi páston tör­tént gyászos fegyver letételt követői szatmári békén II. R. P. ezer mil­liót érő vagyonát vissza kaphatta volna, csak egy tollvonásba került volna. De ő kinek egy álma és egy munkája volt: álma a haza szabadsága.^ munkája a haza f'ólsza- \ hadit ás a ; 0, ki a Magyart oly sza haddá akarta tenni, hogy a szolga­ság jármának egy szilánkja se érint­se, nem Írhatta alá azt a rongyot, mely Magyarország önállóságát. Ma­gyarország függetlenségét nem tar­talmazta, inkább választotta a. sze­génység, a hontalanság, a számki- vetettsóg és a bujdosás keserű ke­nyerét, mintsem hogy szent István birodalmát osztrák provincziára al- jasitva lássa . . . Hát nemde t. h. a hol a szónok­nak a történelem ily óriásáról kell beszédet mondani, kit jellemében és honszeretetében sem a nyers erő­szak, sem a kecsegtető dicsőség nem volt képes megingatni, mon­dom, mikor egy ilyen férfiúról kell beszélni, ott eltörpül minden ékes­szó és elhalványul minden díszes jelző, ott nem marad egyéb hátra, mint leborulni a nemzet nagysága előtt és ajkainkat hála imára nyitni. Uram Istenem! ajkaimat imára nyitom és szám hadd mondja el a Te dicsőséged : Dicsőség Neked hatalmas Isten, hogy II. R. P. fénylő, világitó és! ragyogó tehetségének erejét, hazánk 1 szent földjén örök dicsőségül ma-1 gyárnak két századdal ezelőtt föl­tárna dni hagytad. Dicsőség Neked hatalmas Isten, j hogy midőn „romlásnak indult a haj-1 dán erős Magyar,, és ólom szürke fellegek vonták be a négy folyó és a «három bérez egét és annyi vér­rel megszentelt alkotmányunk láb­bal tiportatott. II. R. P. dicső alakja met.orként jelent meg egeden, ki ketté hasította a sötétség fellegét lesújtva, mint a villám, pozdorjává zúzva az ellenséget és rájok meny- •'dörgött „ne bántsd a Magyart“ Dicsőség Neked uram Istenem, liógy'TI. R. P. a miénk volt, ne­künk dolgozott, nekünk fáradt, „ér­tünk hevült és oh jaj ! hogy miat­tunk szakadt meg s/.ive.“ Ex hoc incidente specialiter hoz­zátok fordulók, hazám reményteljes ifjúsága! A Kegyelet eme magasz­tos pillanatában könyörgöm 'és kérlek benneteket, fogadjátok meg ha kell esküvel, hogy ki-ki saját hatásköré­ben arra fog törekedni, minden ere­jét arra fogja centralizálni, hogy 1715-ik rendi országgyűlésnek 40-ik törvényezikkét, mely 11-ik R. F. -- oh pirulok, midőn e szót ki kell mondanom — hazaárulónak nyilvánítja, hogy ez a gyalázatos szeny folt, mely a magyar büszke­séget ilyetén megbélyegzi, megsem- misitessék ; továbbá, hogy csatla­kozni fogtok ahhoz a mozgalomhoz, melyet a tanuló ifjúság Rákóczi szent hamvainak vissza hozatala ér­dekében megindított. Tisztelt hallgatóim ! II. Rákóczi Ferenczre illenek a láng- lelkü Jezsajás próféta eme szavai: „s nyugodott rajta Isten szelleme.“ A jellem szilárdsága, az akarat erő nagysága, a határtalan tevékeny­ség, a párját ritkító ügybuzgalom, az éles ész, a gyors Ítélő képesség, a szervező tehetség, az alkotó erő, a rettenthetetlen bátorság, a haza iránt való kimondhatatlan szeretet együtt­véve és külön élénk tanúbizonysá­got tesznek arról, hogy II-ik Rákóci Perenczen az Örökkévaló szelleme sugárzott. Eme tulajdonságokat méltányolva kell. hogy, mint gránit sziklába a- czéllal, úgy vésse minden magyar ember szive táblájára mulásnélküli betűkkel Il ik R. P. dicső emlékét. Te pedig megdicsőült nagy szel­lem! nézz le ránk a magasból és áldj meg bennünket. íme élünk szelle­med lelkesít, példát buzdít, emléke­det ünnepeljük. Az a lelkesedés, a mely e pilla­natban szivünket megdobogtatja egy újabb eskü arra, hogy ezer éves hazánkat az utolsó csepp vé­rünkig megfogjuk védeni, egy újabb eskü arv^ hogy hazánk gazdasági önállóságáért és politikai függet­lenségéért mindent készek vagyunk áldozni. S hogy erre képes a Magyar, arról tanúbizonyságot tehet egész Europa, mely látta a Magyart ha­talmasnak a nápolyi öböltől a balti tengerig, látta ezer vis/.álylyal küzdve, szikla szilárdon állva a veszélyek közt ; látta számtalan esetben küzdeni: csatákat nyerni csatákat veszteni ; látta elhagyatva, elárultatva, megcsalatva, de meg­törve, meghódítva soha! De hacsak gondolatban is fajulni kezdenénk, ha csak egy pillanatig is haboznánk, ha csak lankadni mernénk, midőn a haza önállóságáról és független­ségéről van szó, akkor nagy szel­lem! jelenj meg estelenkit, mint az ős atya veszélyben forgó unokáinak s ints, kérj, korholy és követelj, buz­díts és vezess és mi követni fe- gunk, mint kétszázaddal ezelőtt. Azután következett az ünnepély tula/donkópeni fénypontja : Dr. Fried Lajos, közéletünk eme kiváló alak­jának ünnepi beszéde. Nem lehet czélunk e helyen dr. Fried Lajos szónoki képességét ecsetelni, fölös­leges is volna, mert van-e valaki megyénkben, ki az ő hatalmas rhe- tori képességét ne ismerné? Itt csak annyit mondunk, hogy az a beszéd az ékesszólás remeke volt. és bátran állíthatjuk, hogy az országban ke­vés Rákóczi ünnepélyen gyönyör­ködhettek ilyen költői fordulatokban gazdag beszédben. — Mély sajnála­tunkra nem közölhetjük ezt a remek- szónoklatot, mert dr. Pried sohasem készíti előre a beszédeit és gyorsíró­ról sem történhetett gondoskodás. A beszéd elhangzása után perce­kig tombolt, tapsolt és éljenzett a közönség, s nagy ovációkban része­sítette dr. Fried Lajost, Az ünnepély negyedik pontja : Pe­tőfi Sándornak „Elet és halál“ ez. költeménye, melyet Steinfest Ödön VII. gymnazista szavalt melegen, lelkesen és igen szépen. Ez után az ifjúság kuruez nótá­kat énekelt. Kitünően és nagy tetszéssel sza­valta el még Solymossy József Pósa — Rákóczi czimü alkalmi költemé­nyét. Az ünnepély 9 ik pontja volt: záró beszéd, melyet dr. Tárczy Pál ur mondott. A fiatal fiskális gyö­nyörű beszédét nagy tetszéssel fo­gadta a közönség. Különben is, minden hazafias ün­nepélynek Királyhelmeczen ő a lel­kesítője, buzditója és támogatója, melyért e helyen is köszönetét mon­dunk neki. Végül a Szózat és Kossuth nóták éneklése között véget ért az igazán lélek emelő ünnepély. Este táncmulatság volt a Rigóban, ahol hajnalig mulatott a lelkes ifjú­ság. HÍREK. A morál. . . . Nagy az újság, emberek, Héderváry megbukott 1 Mint valaha Jellasich, Gyáva módon megfutott. Ordó csillog, ragyog mellén, — Homlokán a gyalázat, Úgy ám bizon, igy jár, aki Zavarosban halászgat. Pocsolyából került elő Pocsolyába fúlt bele, Nagy fába vágta baltáját — Belétört ám a nyele. Ki a hibás? tudakozzák; Ki követte el a bűnt? Reá fogják most már arra, Aki messze s tovatűnt. Én azt mondom : mindegy forma, — Együtt főzték a tervet, Hogy rányomják a magyarra A rabigát, a terhet. * * * Nem újság ez itt minálunk, Megvolt ez már réges-régen Félkegyelmű, koncra leső Mamelukok seregében. — Ha meg akadt júdás-fillér — Találtak rá gaz himpellért, Éhen kórász labanezot, Aki azon fáradozott, Ólálkodott, hasonesúszott, Hogy kapja el a koncot. Nemzetrontó gaz hiénák Híztak rajtunk e korig. Uralkodtak, s mi ezt tűrtük, Megalázva a porig. Jogainkat bitorolták, Húsunk ették, vérünk szívták, — Gyáván tűrtük ezeket, — Kufárkodni, vesztegetni, — így akarták eltemetni Most a magyar nemzetet. ' * * * De hiába, mindhiába Győzött ám az igazság: Kisütött a nap sugára, És kiderült a gazság! Hát ilyen a morál nálunk ? Bizony furcsa állapot. Csak a prédára lesnek itt A gaz lelkű állatok. Valamennyi puszi-pajtás, Mig a tervet koholják, Esznek, isznak és a hazát A mocsárba betolják. Mig titokba van a gazság; Addig meleg a barátság: Úgy — szorongatnak kezet, S na elejti a bűn végre, Akkor ők dobják fejére I A legnagyobbik követ. És gárdája a gazoknak : Mint Pilátus, mosakodnak, A főbűnös retirál, Uczczu, éljen a morál!! Kóy Sándor. Tisztelettel felkérjük azokat a t előfizetőinket, a kik még hát- rálékban vannak és a kiknek előfizetése lejár, hogy azokat mielőbb megújítani, illetve a hátrálékokat kiegyenlíteni szí­veskedjenek, nehogy a lap szét­küldésében fennakadás álljon be A kiadóhivatal. — Kinevezés. A vallás- és közok­tatásügyi miniszter Romsa.ier Lajos sátoraljaújhelyi főgymnásiumi h. ta­nárt a budapesti VI. kerületi állami reáliskolához helyettes tanárrá ne­vezte ki. — Áthelyezés. A vallás- és közok tatásügyi miniszter Lengyel Mihály nagyszőllősi áll. polg. iskolai tanítót jelenlegi minőségében a tokaji áll. polgári iskolához helyezte át. — Esküvő. Vértesi Zsigmond, a Lővy Adolf könyvkereskedő cég üz­letvezetője folyó hó 9 én esküdött örök hűséget Groszman Rezsinek, Grossmann Gábor helybeli polgártár­sunk leányának. — Próbabál. Révész Imre tánctanitó szünidei cursusának növendékeivel szombaton a Vadászkürt kerthelyi- sógében vizsgálatot tartott. Termé­szetesen a szülők és a gyermekek hozzátartozói voltak leginkább jelen a tánezvizsgálaton s igy úgynevezett „hálás“ közönség előtt folyt az le. A növendékek hosszú hosszú sora egymásután ellejtette a szokásos táncokat, igeh szép volt a körma­gyar előadása és az is biztos, hogy a négyest egy bálon se tánczolják oly pompás rendű colonokban végig, mint itt ezen a próbabálon. A jel­mezes ruhájú kis tánezosok és tán- ezosnők azután a Toborzót, a Pa lotást és Gavotte-ot adták elő kifo­gástalanul és teljes elismerést kiér­demelve. A színes ruhák pompás kaleidoskopja gyönyörűségessé vált minden szemnek. Vizsga után vígan folyt a táncz sürli tourokban jóval éjfél utánig. — Jutalmazás. A vallás és küzokt. miniszter a br. Frőlich féle alapítvány ezidei 120 korona kamatát a magy ar nyelv tanításában buzgó tevékeny­séget kifejtett Horváthy Gyula sziá­mii r. k. tanítónak adományozta. — A sátoraljaújhelyi ált. ipartestü let elagott szegény iparosok segélye­zésére a régi „Nyul“ kerthelyiségé- 1903, év- augusztus hó , 16-án zárt­körű táncmulatságot rendez. Belépő­díj : Személyjegy 2 kor. Családjegy 3 kor. Kezdete d. u. 5 órakor. — Rakócziünnepély. A nagy-mi- hályi casinó egyesület által f. évi augusztus hó 16 án rendezendő Rá­kóczi-ünnepély programja a követ­kező. 1. Szózat. Énekelve a közön­ség által. — 2. Ünnepi beszéd. Tartja Polányi Géza kir. közjegyző. — 3. Kurucdalok. Énekli Ambriskó Ber­talan, tárogatón kiséri Ocskay An­dor és a zenekar. — 4. Rákóczi Ro­dostóban, melodráma. Szavalja Dr. Eperjessy Lajos, zongorán Isépy Zol­tánná, cimbalmon Stépán Aladár ki­sérik. — 5. Kurucdalok. Gordonkán előadja Olchvári Ernő. — 6. Hym- nusz. Énekli a nagyközönség. Dél­után 4 órakor népünnepély a „Vö- rösház“-nál, melyet este fényes tűzi­játék fejez be. A tűzijátékot Stépán Aladár rendezi. — Az országos szinészegyesület f. év szeptember hó első felében meg­nyitja szinésziskoláját. A rendes tan­folyam két évre terjed. — Az or­szágos szinészegyesület szinészisko­láját sikerrel elvégzett növendékek az országos szinészegyesület alapsza bályai értelmében az egyesület ren­des tagjai sorába vétetnek fel. A szinésziskolába olyan ifjak és lányok vétetnek fel, kik a felvéti vizsgála­ton a szinészpályára hivatottságot mutatnak. A szinésziskola növendé­kei elméleti és gyakorlati oktatás­ban részesülnek és úgy a drámai, mint az énekes szakban kiképzést nyernek. A szinészpályához szüksé­ges elméletek, magyar nyelv és iro­dalom, színészet elmélőte, lélektan, aesthetika, általános művelődés- tör­ténet rendes tantárgyak. A gyakor­lati kiképzésben különös gond fog tordittatni a tiszta, hibátlan kiejtésre, a természetes beszéd- és játékmo­dorra, valamint a növendékek szí­nészi egyéniségének fejlesztésére. Hogy a növendékek a szükséges színpadi otthonosságot minél jobban elsajátítsák, a Vígszínház nyilvános előadásaiban mint néma szereplők fognak foglalkoztatni, azonkívül az iskola a növendékekkel évenkint több gyakorlati nyilvános előadást rendez. Táncz, vívás és illem tanulására min­den növendék kötelezve van.A tan.

Next

/
Thumbnails
Contents