Felsőmagyarországi Hirlap, 1903. július-december (6. évfolyam, 52-100. szám)
1903-08-12 / 64. szám
64. szám (3) \ Szerda, augusztus Í2. FELSOM AGYARORSZAGI HÍRLAP dijak mérsékeltek. A felvételi vizsgálatra előlegesen jelentkezni lehet augusztus hó 28. 29. és 30. napjain mindennap délelőtt 10-től 12 óráig aj szinésziskola helyiségében (Lipó-kör- J ut 1., II. em. 2 ajtó. Későbbi jelent- kesők felvételi vizsgálatra nem bo- csátatnak. Kiskorú jelentkezők az előleges jelentkezés végett szülő- vagy gyámmal jelenjenek meg. Vizsgálati dij 5 korona, mely az előleges jelentkezés alkalmával lefizetendő. Beiratási dij 4 korona. A jelentke zéshez szükséges okmányok : születési bizonyítvány, bizonyítvány végzett iskoláiról, egészségi bizonyítvány és szülői beleegyezés azoktól, kik szülő vagy gyám né.kül jelennek meg. — A kassai közigazgatási tanfolyam szeptember újból megnyílik. Az igazgatói teendők ellátásával a belügyminiszter továbbra is dr. Puky Endre varmegyei főjegyzőt bízta meg. A beiratás augusztus 26—31 között történik és 40 hallgatót vesznek fel. Tandíj egész évre 40 K. Az előadások naponként d. u. 2—6-ig tartatnak, igy a hallgatók d. e. irodákban is dolgozhatnak, a fölvételre csak középiskolai végzettség (vagy kereskedelmi érettségi) jogosít, ha a jelentkezőkegy évet már jegyzői iro dában töltöttek. — A f.-zempléni ev. ref. tanítóegyesület augusztus 7-én Gálszécsen tartotta közgyűlését, melyről legküze lebbi számunkban részletesen tudósítunk. Ugyanakkor közöljük Péter Mihály elnök megnyitó beszédét és az évi jelentést. — Nyilvános köszönet. A gálszécsi ev. ref. templomszentelés alkalmával Bessenyey István ur, vil. tanácsbiró 50, azaz ötven koionát adott kezembe, azon kijelentéssel, hogy ezt az egy ház szükségleteire fordítsuk. Midőn ez ajándékot szivem teljességéből megköszönöm: kívánom, hogy az Isten Bessenyey István világi tanács- biránkat, ez áldozatkész urat, sokáig éltesse, a jótetteiért áldja meg minden jóval. — Gálszécs, 1903. augusztus 10. Péter Mihály ev. ref lelkész. — Tanuló felvétetik Landesmann Miksa és Társa könyvnyomdájában. — Elgázolás. Legyes-Bényén e hó 9-én délután egy órakor Bassnár Pál körjegyző Kakkba indult kocsiján. A kocsis a felvégen más kocsit igyekezett megelőzni s ugyanakkor egy 4 éves fiút, ki a boltba cukorért volt, agyongázolt, s mire az orvos megérkezett, szegény gyermek kiszenvedett. A gyermek atyja ifj. Tóth András odavaló földmives. — A csapi országos vásár e hó 19-én fog megtartatni. — Gáz-robbanás a pályaudvaron. Folyó hó 9 én este a Kassa-felé indulásra készen álló 1604. számú személyvonat kalauz kocsijában gázömlés folytán robbanás történt, mely Gáspár István kassai lakos, vonat- j málházót súlyosan megsebesítette. A kalauz kevéssel az indulás előtt betért a kocsiba, hogy a lámpát meggy ujtsa. Amint gyufát gyújtott, a kocsiban összegyűlt gáz meggyuladt s a következő pillanatban nagyot rohant. A robbanás következtében a kocsiban volt Gáspár István súlyosan megsérült. A meggyuladt gáz összeégette arcát, fejét, mellét és kezeit, azonkívül a robbanás összezúzta a kocsi ajtaját és ablakát is, A megsérült kalauzt előbb ellátták a szükséges orvosi segélylyel, azután a vonattal a lakóhelyére, Kassára szállították. A gázömlés, amint azt megállapítani sikerűit, onnan eredt, hogy a lámpagyujtogajó a kocsiban levő két mellékcsapot nyitva hagyta, amelyeken kér* sztűl kiömlött a gáz és a gyufagyujtás következtében a zárt kocsiban meggyuladt. A vizsgálatot a szerencsétlenség előidézőjének kipuhatolása céljából megindították. — Gondos szülök egy vagy két gymnasinmi növendék gyermeküket kiválóan megbízható intelligens izr. családnál teljes ellátásra előnyös feltételek mellett elhelyezhetik. Hol ? megmondja a kiadóhivatal. — Egy intelligens izr. leány-tanuló kitűnő helyen teljes ellátást kaphat. Bővebbet a kiadóhivatal. — Marie Antoinette talán a legszá- nandóbb a forradalom összes áldozatai közül. A népdüh a védtelen asszony czellája előtt tombolt a legerősebben. Mig férje halálát várta s siratta, szeme elébe rakták az ellene intézett trágár röpiratokat, fülébe súgták a róla költött gúnydalokat. Gyermekeitől is megfosztották. A királynő, Mária Teréziának méltó le ánya, ráborult a dauphinra és testével védte gyermekét, akit el akartak tőle ragadni. De akkor megragadták leányát és azzal fenyegetődz- tek, hogy megölik, ha ki nem adja a fiát. Ez megtörte energiáját. Vele magával úgy bántak, mint közönséges bűnössel. Gyermekeitől csikarták ki anyjuk ellen a legundokabb vá dakat. O maga mindenkitől el volt zárva; padirrongyra tűvel szurkálta egy-egy kicsempészett üzenetét. A forradalmi törvényszék elé idézték. A fiatalon megőszült, kopott ruháju királyné a vádak ellenében megtartotta méltóságát és nyugalmát, és mikor szemére vetették, hogy megrontotta saját fiát, hogy azután ő uralkodhassék, anyai büszkesége és női szemérme azt felelte : „erre-nincs válaszom, mert yannak vádak, melyek ellen fellázad a természet; a jelenlevő anyákhoz apellálok ellene.“ Az ítélet halálra szólt. Gyönyörű kísérete volt a halálban »a Tuilleriák ez egyetlen férfiénak« : a girondis- ták, akik szintén a conciergerien voltak elzárva. Brisson memoireaját irta, a többi fenkölt beszélgetések között várta e törvényszék Ítéletét és a Marseillest énekelve mentek a vesztőhelyre. Ezzel az érdekos korral foglalkozik a Nagy Képes Világtörténet most megjelent 188 füzete. A 12 kötetes nagy munka szerkesztője Marczali Henrik, egyetemi tanár, ki egyúttal a kötet Írója is. Egy- egy gazdagon illusztrált kötet ára díszes félbőrkötésben 16 korona, füzetenként is kapható 60 fillérjével; Megjelen minden héten egy füzet, Kapható a kiadóknál (Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Budapest, VIII., Üllői-út 18 sz.) s minden hazai könyvkereskedés utján, havi részletfizetésre i-i. — Jó tanács. Mindazoknak, kik pázsitot akarnak létesíteni, ajánljuk hogy szerezzék be Mautner Ödön cs. és kir. udvari magkereskedóséből Budapesten a „Sétatéri“ vagy a „Margitszigeti“ fümagkeveréket. Ezeket már 29 éve szállítja Mautner Budapest és a Margitsziget oly bámulatra méltó és gyönyörű sétaterei részére. IRODALOM. Petőfi verseiről. Irta: Búza Béla. Van mégis egy verse, amit boldogságában irt s amely ha nem is múlja felül, de megközelíti előbbi verseit: „Minek nevezzelek, Ha a merongós alkonyában Szép szemeidnek esti csillagát Bámulva néznek szemeim, Mikéntha most látnák először . , . A csillagot, A melynek mindenik sugára A szerelemnek egy-egy patakja, Mely lelkem tengerébe foly — Minek nevezzelek ?' Minek nevezzelek. Ha ajkaimhoz ér Ajkadnak lángoló rubintküve, S a csók tüzében összeolvad lelkünk, Mint hajnaltól a nappal és az éj, S eltün előlem a világ Eltün előlem az idő, S minden relytélyes üdvösségeit Árasztja reám az örökkévalóság, — Minek nevezzelek ?“ stb. * íjt Megjelenésükkor az újdonság ingerével hatottak Petőfinek családias vonatkozású költeményei. Előtte nem volt az szokásban, hogy a költő családjának szegénységét, saját nyomorúságát versbe Írja le. Előtte senki sem irt igy önmagáról: „Csavargónak születtem, Csavargó vagyok én!“ Petőfi ezt megtette, s igy lettek az ő költeményei egész lelkének ragyogó hű tüköré. És midőn Petőfi verseit ismertetve, erre a térre jutunk, igazán nem tudjuk, mit bámuljunk meg jobban: azt a nagy szeretetet-e, amivel családja iránt volt, vagy azt a nagy művészetet, amelylyel ezen szeretetét versbe tudta önteni. Igazán nem tudjuk, hogy midőn ezen verseit, oly nagy lelki ürömmel olvassuk, szere- tete hat-é meg annyira, vagy a művészete ! ? Mind a kettő. Ki ne ismerné azt a versét, amely J igy kezdődik: „Kis lak áll a nagy Duna mentében.“ Ki ne ismerné ennek fájdalmas, gyöngéd hangját. És j ki ismerte már szebb megnyilvánu- ! lását az édes anya iránti szeretetnek, mint e versnek utolsó szakában: „Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, Mert fiának kedvez a szerencse. — Ah, ha tudná, mily nyomorban élek, Megrepedne a szive szegénynek,“ Rendkívül eredeti, s fölötte hatásos kis vers a „Füstbe ment terv“ I cirnü költeménye is. Édes anyját megy meglátogatni, s az egész úton azon gondolkozik, mikép fogja őt j megszólítani. „S a kis szobába toppanék .'. , Röpült felém anyám — — S én csüggtem ajkán . . . szótlaul . . . Mint a gyümölcs a fán.“ Karácsony szent estéjén, — midőn egy percre, egy órára megállani látszik az életnek önző hideg folyása, midőn a köznapi küzdelembe belefáradt lélek jóleső, meleg körben, a családi tűzhely körül megpihen,- midőn a szenvedés, a küzdelem, a harag, a gyűlölködés rettenetes vihara egy kis időre el-ül, elpihen; midőn a család tagjai édes érzelmekkel, békés egyűttlétben örülnek a Megváltó a kis Jézus születésén; midőn ártatlan gyermekek jönnek az ablak alá, fényesen kivilágított betlehemet hoznak, hol szegényes jászolban a kis Jézus fekszik, — azután szent énekeket énekelnek és versekben köszöntik a ház népét; ezen a szent estén, a karácsonynak örömet, boldogságot hirdető estéjén, kicsiny, sötét szobájában ott ül a mi nagy költőnk Petőfi Sándor. Egyedül van. Rémségesen egyedül. O hozzá nem jönnek el a gyermekek, hogy a megszületett kis Jézusról neki énekeljenek. Ugyan mit is tudna nékik adni. Csak sötét, hideg gondolatjai vannak vele. Azok is megfagytak a nagy hidegtől, mely a költő kebelében van. Mint jégcsap a házereszen, úgy függ szivén a sok hideg gondolat. Micsoda fagyos gondolatok! Micsoda fagyos betűk: „Hejh be nem igy volt, nem így nóha[napján, Ez ünnep sokszor be vígan virradt rám I Apám, anyám és testvérem között! De a szegénység én nekem nem fájna, Ha jó családom régi lombos fája ügy állna még, mint álla hajdanán. * % Vész jött e fára, mely ajt szótszaggatta ; Egy ág keletre, a másik nyugatra, S éjszakra a törzs, az öreg szülők, * Ugyanezen alkalommal irta meg „Egy estém otthon“ cimü költeményét is, ahol oly kedves színben rajzolja le édes atyja és anyja körében töltött estéjét. De mindezen verseit messze fölülmúlja azon verse, melyet István öcs- cséhez írt. Annyi gyöngédség, annyi szeretet, annyi szívhez szóló egyszerű hang van ebben a versben! S vájjon, a kinek szerető édes anyja van, aki ismeri az anyai szeretet jóleső melegét, tudja-é meghatottság, — tudja-é könyezés nélkül olvasni ezen sorokat: „S. anyánkat, azt azt az édes jó anyát, Oh Pistikém szeresd, tiszteld, imádd! Mi ő nekünk azt meg nem mondhatom, Mert nincs reá szó, nincsen fogalom; De megmutatná a nagy veszteség, Ha elszólitná tőlünk őt az ég,“ stb, Nagyszerű., örök igazságu szavak, melyeknél szebbet és igazabbat nem tanítottak és mondottak az emberiség hires prófétái sem! Biztató vig hangon is ír az ő szüLolkem, szülőim, édos jó testvérom, Ha én azt a kort újólag megérem, Hogy miud a négyünk egy asztalhoz ül, Isten veled te szép családi élet! Ki van rám mondva a kemény Ítélet, Hogy vágyam űzzön és ne érjen el. * Nem nap vagyok én föld és hold körében, Mint vészt jelentő üstökös az égen, Magányos pályán busán bujdosom.“ Azután meghal az apja, meghal az anyja. A költő ott térdepel a temetőn, összeölelkezik a sírkereszttel. Lassan lépjünk hozzá, ne zavarjuk meg szent fájdalmában. Csak hallgassuk meg titkon az ő lassan suttogó beszédét: „Végre megtörtént a Rég várt viszontlátás ! Nincs benne köszönet, Nincsen istenáldás! Láttam jó atyámat . . . vagy csak koporsóját, Annak som látszott ki, csak az egyik [széle, Ezt is akkor láttam, kinn a temetőben, Mikor jó anyámat tettük le melléje, j leihez. „Hej édes szülőimék, Gazdagodjam meg csak! Akkor hiszem istenem, Nem panaszkodhatnak.“ stb. Mennyi gyermekies öröm és gyöngéd szeretet van e sorokban és végig e versben. Pedig e gyermekes öröm csak álarca, csak elrejtője egy mély fájdalomnak, egy keserű érzésnek. Az egész versen úgy megérzik, hogy ki-kiakar törni a sorok közül ez a keserű érzés: a tehetetlenség, hogy szüléi szomorú sorsán segíteni nem tud, nincs módjában. Csak azt csudálom, hogy a szive meg nem hasadt, midőn ily vig hangokban kellett kifejeznie az ő mélységes Isten veletek hát . . . Csak egyszer, még egyszer Ölelkezem össze Sírkeresztetekkel ... Olya» a két ága, mint két ölelő kar, Mintha apám, anyáin nyújtaná ki karját, Tán fölemelkedtek halotti ágy okból, Fiokat még egyszer ölelni akarják.“ (Folyt, köv.) Kiadótulajdonos: LANDESMANN MIKSA. fájdalmát. .ajánlom, hogy a legjobb minőségű Azután ki ne. ismerné a jó öreg korcsmárost ? korpa Biztatom, hogy majd még jóra fordul sorsa; O fejét csóválja, nem. hisz a szavamnak, „Úgy van, pgy“, szól később, „jóra fordul [sorsom, Mert hisz lábaim már a sír szélén vannak“. Fin elszomorodva borulok nyakába, Megfürösztöm arcát szemeim könnyével, Mert az ón atyám e jó öreg korcsmáros .., Áldja meg az Isten mind a két kezével !“ A magányban, az egyedüllétben érezi az ember legjobban, mi a családi tűzhely melege. a szeptember, október, november, deczember havi szállításra nálam olcsón már most beszerezhető. Tessék ajánlatot kérni Fischer Heiman liszt és korpakereskedőnél Sátoraljaújhely.
